-Visszatérve a kardhoz, akkor téged nem tud megölni? -tette fel kíváncsian a kérdést Marci.

-De, el tud pusztítani. Arra lett kitalálva, hogy mindenkit elpusztítson, aki hozzá ér.

-De ha itt van, és te vagy mindenhol, akkor hogy-hogy nem árt neked?

-Azért, mert konkrétan nem nyúlok hozzá. Az csak úgy van itt, különös hatása nincs rám. -magyarázta Khaosz, mire egy bólintást kapott válaszként.

-De akkor, hogy derítsük ki, hogy miért akar engem magához hívni? -tette fel azt a kérdést, ami most már furdalja az oldalt.

-Ha minden igaz, akkor kell lennie tudatának. Azzal talán kapcsolatba tudsz lépni, és tőle megkérdezni. Vagy az is előfordulhat, hogy hangosan elmondja. -ötlettelt Khaosz.

-Akkor lépjünk vele kapcsolatba. Azt, hogy is kell csinálni. -tudakolta meg Marci.

-Ahogyan a barátaiddal lépsz kapcsolatba. -közölte vele Khaosz.

Marci becsukta a szemét, és a kard energiájára összpontosított. Érezte maga körül egy védő mezőt, mely bizonyára Khaoszból jöhetett. A karddal kapcsolatba lépése egyszerűbbnek bizonyult, mint amilyennek hangzott, csak volt ezzel egy kis baj. A kard nem adott ki magából hangot, csak érzéseket. Képek sorozata vetült Marci szemei ​​elé. Nem tudott egyikből sem kivenni semmit, de az érzelmeknek a félelmet, a haláltól való félést érezte. ~ Ezek szerint, akik eddig mind meghaltak ezektől féltek a legjobban? -Tűnődött el benne Marci.

Ekkor mintha a teste önálló életet élt volna. Magától mozdult meg a kard irányába. Khaosz utána akart kapni, de épphogy kicsúszott a kezei alól. Próbálkozott bevetni az erejét, de ez haszontalan volt. Marci jobb kezével megérintette a kard markolattát, aki pont úgy igazolta magát, hogy az Marcinak jól és könnyű legyen. Egy éjfekete pengéjű kardot tartott a kezei között, amit már bátrabban suhintott egyet a levegőben. Khaosz megkönnyebbülve vette tudomásul, hogy Marcit nem ölte meg A Halál pengéje, és az lett a fegyvere. Ennél jobb fegyvert még sosem látott, valamint így már nagyobb nagyobb biztonságban van, mint eddig. Marci nagy mosollyal az arcán közeledett Khaosz felé, s mutatta meg neki a kardot, ki csak büszkén mosolygott rá. Akkor hirtelen Marcinak eszébe jutottak a többiek. A legtöbb csak egyedül van itt,

-Amiket kerestek, azok mind itt vannak. Már évezredek óta én őrzőm ezeket a fegyvereket, hogy mikor eljön a nap, akkor visszavigyem őket a halandók közé. Régen, mikor az emberek tudomást szereztek ezekről a fegyverekről irdatlan nagy pusztításba kezdtek. Egyedül A Halál Pengéjét nem használták, másik kettőt pedig igen. -monda Khaosz, majd intett Marci felé, hogy kövesse.

Egy eldugott részen sétáltak, lent az épület alatt. A kacskaringós folyósokról kiérve egy lépcsősor tárult elék, ami a nagy semmibe vezetett. Khaosz magabiztosan lépdelt a sötétségbe, míg Marci bizonytalanul, de követte. Hajtotta a kíváncsiság, hogy még mi mindent tud még felfedezni. Sajnálatára nem látott, nem érzékelt semmit. Egy kezet érzet meg a bal kezén, mely húzni kezdte őt egy irányba. A távolban halovány fény pislogott, melyhez közeledve mit sem növelte az erejét. Az éjből kilépve gyönyörű galaxisok tárultak Marci szemei elé. Különböző méretűek, kisebbek nagyobbak egyaránt voltak. Valamelyiknek csak két karja volt, míg a másiknak több tucatnyi. Khaosz újra elkezdte őt húzni egy irányba, ahol lebegtek a semmiségben az eltűntnek hitt fegyverek. Khaosz magához vette őket, majd visszaindultak a palotába.