Akkor, ezek szerint két Taehyung fog a Bangtan dorm-jában élni.

Mikor benyitottak a házba, akkor a fiú szája tátva maradt. Még sosem látott akkora házat, mint amekkora az volt. A főbejárat egy nappalira nyitott, ami mellett volt egy konyha. Taehyung egyenlőre ennyit látott, de kívülről látta, hogy nem egy kis házról van szó, mint amilyen az övé volt.

- Minden rendben? - zökkentette ki a bambulásából Jungkook. - Úgy tűntél, aki nagyon elgondolkozott valamin.

- Persze-persze, minden oké . - válaszolt bólogatva. - Akkor, ti itt éltek? - vált izgatottá a hangja - Olyan menő ez a ház. - mosolygott a szokásos téglamosolyával. - És, hol fogok aludni?

- Azt beszéltük meg, hogy mivel Jungkook úgyis egyedül van, ezért beszereztünk neked egy ágyat, és egy szobában fogtok majd lakni, ha úgy jó. - magyarázta Namjoon. Taehyung nagyon örült, hogy egy szobába fog kerülni a maknaeval, és valamiért Jungkook is örült neki, mikor Namjoon mondta neki.

- Akkor, mehetnék aludni? Nagyon fáradt vagyok. - ásított a mondata közben Taehyung.

- Persze, megmutatom a szobánkat. - ment előre Jungkook. A fiú benyitott egy piros szobába. Megmutatta melyik az ő ágya, és azután a Taehyung lefürdött.

Taehyung hamar már befeküdt az ágyába, aminek enyhén Jungkook illata volt. A maknae kiment a szobából, mikor látta, hogy minden rendben, ezért mikor látta, hogy bizony, nem fog visszajönni, felkelt az ágyából, odament Jungkook ágyához és belefeküdt. A párnáját átölelte, hogy magába szívhassa az illatát. Csak arra nem számított, hogy még vissza fog jönni, ezért amikor benyitott, ő úgy tett, mintha aludna.

Jungkook meglepődött, hogy a saját ágyában találta Taehyung-ot, de csak mosolygott rajta. Nem tudta minek feküdt oda, de aranyosnak találta, ahogyan a párnáját átöltelte, és még a lábával is fogta. Mivel az egész ágyat befoglalta, ezért Jungkooknak már csak Taehyung ágya maradt. Mielőtt lefeküdt volna, odament Taehyung-hoz, és megsimogatta a fejét, aki erre mosolygott egy aprót, amit a fiatalabb is észrevette, és ő is mosolyogni kezdett. Végül lefeküdt Taehyung ágyába, és elaludt. Taehyung ezt kivárta, és mielőtt még ő is elaludt volna, mondott még valamit Jungkooknak, bár tudta, nem hallhatja, de attól még elmondta neki. " Szeretlek Kook "

Reggel arra ébredt, hogy valaki becsapott egy ajtót. Oldalra nézett, és hitte el mit látott. Egy nyaklánc volt, de nem is akármilyen. Ez a nyaklánc nagyon fontos volt a fiúnak, és nem is értette mit keres itt, de legalább volt vele valami, ami tőle maradt. Inkább felvette, és a pólója alá elrejtette, így remélte, hogy nem veszi majd senki észre az ezüst láncot.

Lesétált a konyhába, ahol mindenki ott volt. Éppen ültek, és beszélgettek, mire Jin meglátta Taehyungot, és odainvitálta az asztalhoz, hogy ő is egyen a többiekkel. Reggeli közben elmondták neki, hogy a menedzser beszélni szeretne vele, mivel teljes mása a bandatársuknak, ezért meg akarják nézni, hogy ő is tud-e énekelni, és táncolni.

Az evés után Taehyung gyorsan felöltözött, a nyakláncot most is felvéve elindult a többiekhez, ahhoz a bizonyos menedzserhez.

A kocsiban Taehyung odaülhetett az ablakhoz, mellette pedig az újdonsült tesója, aki egész úton nyaggadta, de konkrétan, le se szarta mit mondott, csak a kinti tájat figyelte. Amikor már ki akart szállni, Egyikük odanyomott a kezébe egy baseball sapkát, és egy maszkot.

- Ezek minek kellenek? - értetlenkedett - Minek takarjuk el az arcunkat?

- Néha azon gondolkozok, hogy te is olyan sötét vagy, mint a mi Taehyung-unk. A maszk, és a baseball sapka azért kell, mert el kell takarnunk az arcunkat. Híresek vagyunk, és ezért nem lenne olyan jó, ha a média rájönne, hogy belőletek kettő van, szóval így próbáljuk magunkat elrejteni a média elől. Mostmár érted? - Mondta neki Yoongi, utolsó kérdését úgy mondta, mintha egy kisgyerekhez beszélne, de senki se szólt érte. Taehyung csak bólogatott, és felvette a őket. Amikor kiszálltak az autóból már értette miről beszélt neki az idősebb.

Az autó előtt, körül tele voltak fotósokkal, fanokkal, és újságírókkal. Alig tudtak bejutni az épületbe, de végül sikerült nekik. Fellélegeztek mind a nyolcan, amikor levették a maszkot. Már indultak, de ekkor valaki nekikfutott, jobbanmondva Jiminnek. Kislánynak tűnt a hosszú hajával, és kis magasságával.

- Bocsánat nem akartam - rohant is tovább. Jimin szemében valami megcsillant, de ezt senki se vette észre.

- Jimin, jössz már? - szólt rá Hoseok, ezzel felébresztve őt az ábrándozásaiból. Jimin gondolkozott, hogy ki lehet ő, és miért nem látta őt eddig, de csak arra jutott, hogy biztosan új még. Mire ezt végiggondolta, már ott álltak bent a menedzserük irodájában.