April csak nézett lefagyva a fiúra, aki elkezdett sírni már megint.

Nem pislogott, és nem vett levegőt, annyira meglepődött ezen. Még hogy Park Jimin kedvelné őt? " Na persze, én meg titokban Hófehérke vagyok "

Arra lett figyelmes, hogy Jimin kisétált az ajtón, és Taehyung jön be helyette. Ő is ugyanúgy leült a székre, ahol előtte is ült a barátja.

- Drága Húgom.. - April ha lehet még jobban meglepődőtt. A húga? Miért hívja őt úgy? A bátyja már rég halott nem is véletlen. - Annyira hiányzol, mikor ébredsz már fel? - szipogott - Tudod, a másik világban ahol Jungkook már meghalt, te voltál a húgom, és ugyanúgy egy kórházban voltál, és ott is haltál meg, kérlek ne tedd ezt velem meg újra - kezdett el hangosan bőgni. Szerencsétlen lány már teljesen belezavarodott a dolgokba. Jimin szerelmes belé, és Taehyung a "bátyja" ?

Mikor ő is ki akart sétálni April felugrott, és csak reménykedni tudott, hogy most sikerül neki kijutni. Olyan érzés volt átmennie a falon, mintha ugyanúgy csak sétált volna, és semmi sem lett volna az útjában. Megpillantotta a két fiút, akik elindultak kifelé, persze, a lány követte őket, egészen egy kereszteződésig, ahol elvált a két fiú útja, és két teljesen más irányba mentek. Aprilnek gyorsan kellett döntenie ki után fog menni, de végül Taehyung után sietett. Ahogyan azt gondolta, az ő lakásába ment, ahol rögtön be is ment a lány szobájába, amit nem is értett miért tett, csak látni akart valamit, ami a lányé volt. Körülnézett, persze nem nézett mindent végig alaposan, mivel nem akarta megsérteni a magánszféráját attól, hogy nem volt ott.

Egyszerű világoskékek voltak a falak, egy kisebb szekrényben tárolta a ruháit, egy másikon a különféle tárgyait, például könyveit, és képeit tartotta. Egyetlen ablaka volt a szobájában, és egy kétszemélyes ágya.

A lánynak könnyek gyűltek a szemeibe, mikor látta, hogy Taehyung elért a képek mellé. Nem szeretett a múltjáról beszélni sohasem, ez olyan tabu téma volt számára. April csinált egy fotósorozatot a családjáról, amin először négyen, aztán ketten, majd egyedül szerepelt. A fiúnak persze leesett, hogy bizony nem azért élt egyedül a lány, mert csak elkülönült a családjától.

Taehyung a szája elé tette a kezét, és úgy kezdett el sírni. Remegő kezekkel nyomta meg a hívás gombot, mert most szüksége volt Jungkookra. Persze a fiú amint meghallotta, hogy a szerelme sír rögtön sietett is hozzá amennyire csak tudott. A menedzserének hazudnia kellett, hogy hova fog menni, mivel tudta ha tényleg a valós útitervét mondaná el, akkor szó sem lehetne róla, hogy elengedné őt.

Lihegve ért a bejárathoz, ahol meg is nyomta csengőt, és térdére támaszkodva várta a fiút, annyira fáradt volt, hisz egész végig csak futott. Taehyung izgatottan nyitott ajtót, viszont arra nem volt felkészülve, ami várni fogja őt. Egy kissé izzadt Jungkook, akin egy fehér pólót viselt, amin most kissé átlátszottak az izmai az izzadsága miatt, amin nem kicsit nyelt az ajtóban álló.

Beengedte őt, és leültek a kanapéra. Mind a ketten feszültek voltak a helyzet miatt, nem is kicsit, főleg April miatt, aki most is éppen velük szemben ült a szoba másik felében, és onnan figyelte a két fiút, akik nem szóltak egymáshoz, még csak egymásra sem néztek.

A lány nem nagyon értette a viselkedésüket, hiszen mind a kettejüket egy viszonylag vidám embernek ismerte meg, akik nem mutatták azt az oldalukat, amikor szomorúak lettek volna.

Nem tudta mit tegyen, és amikor már nem bírta nézni eldöntötte, hogy ellátogat a Bangtan dormba is, hogy itt is meglesse a dolgok állását. Kissé rossz érzése volt, mikor belépett az ajtón. Nem látott senkit, mindenhol csend volt. Körülnézett, hátha lát valakit a földszinten, viszont senkit sem talált, így felment a lépcsőn is, ahol már a szobájukban találta a tagokat, kivéve Jimint. Hát akárhol is kereste a házban nem találta.

Meghallott egy telefon beszélgetést, mi szerint nem találják Jimint, viszont elvileg bent maradt aznap gyakorolni. Aprilnek gyanús volt ez a válasz, így a következő útja a Big Hit felé ment..

Eközben a két fiú még mindig azon a kanapén ültek, és egyszerűen képtelenek voltak megszólalni. Nem tudtak volna mit mondani, féltek elkezdeni, aggódtak a következmények miatt.

Taehyung idegességében a saját ajkát kezdte harapdálni, gondolván így kevésbé lesz majd feszült, csak arra nem gondolt, hogy ezzel a cselekedetével Jungkook teljesen lefagy. Egyre jobban azt érezte, hogy valami történni kezd vele, aminek nagyon nem kéne, és ezt zavarta őt. A teste akarta a szívével együtt, egyedül az agya akarta őt megállítani.

A másik fiú is hasonló képpen gondolkodott, nála a különbség az volt, hogy azt érezte, hogy megcsalná a volt szerelmét, aki már meghalt. Mikor elhunyt, Taehyung úgy döntött nem akar soha többé semmilyen kapcsolatot létesíteni másokkal, viszont most azt érezte bármire képes lenne, csak kell egy kis löket neki mielőtt nekikezdenék. Persze, benne volt az a félelem, hogy a másik fél akarja-e, vagy otthagyná, esetleg teljesen ellökné magától. Bármi legyen is, a régi Jungkookot nem tudja elfelejteni, és biztos volt abban, hogy egy teljesen másik emberbe szeretett bele.