tizenhét.
Végülis jól jött, hogy követte őt, mert akkor lehet senki se látta volna őt már többet a temetésén kívül.
De hogy miért is mondom? April nem a legerősebb lányok közé tartozott, ráadásul gipszelt kézzel szinte tehetetlen volt.
Szépen elhagyta a lakott, kivilágított területeket, amik között még egészen biztonságban érezte magát. Annyira a város szélén volt, hogy már a telefonját használta zseblámpának. Jimin még ekkor is követte őt, de arra nem gondolt, hogy fogalma sincs már hol van.
April csak szépen csendben sétálgatott, nem vette észre, hogy valakik követnék. De közölük valaki.. bántani akarta, hogy rosszat tegyen Jungkooknak.. de az a valaki felismerte őt. Ha Jimin nem lett volna, már April sem.
April éppen ment át az úton. Hirtelen megjelent egy száguldó autó a semmiből. Az a valaki ült benne, aki bántani akarta őt, de ezt ő nem tudta. Senki sem tudta. Még. April mintha lefagyott volna az út közepén, nem tudott mozdulni. Valami nem engedte, mintha beleragadt volna valamibe. Próbálkozott, de nem tudta arrébb mozdítani a lábait.
Jimin futott a lány felé, hogy ellökje őt onnan. Sikerült is neki, persze próbált vigyázni April törött karjára, amennyire csak tudott. Az a valaki, aki bántani akarta őt, meglátott valamit Aprilen, ami miatt felismerte. Nagyon szégyellte magát, amiért ezt akarta volna tenni, pont vele, de megfogadta, hogy őt, de csakis őt nem fogja bántani, hanem védeni. Így April lett a második ember, akit nem akart bántani. De mégis miért akarta volna bántani? Vagy mégis, ki lehet az a valaki?
Eközben, a két fiatal a földön fetrengtek. April Jimin mellkasán, míg a fiú a hátán volt, és fogta a lány derekát. Mind a kettejük a fülükben hallották a szívverésüket, annyira megijedtek mind a ketten. April azért, mert nem tudott akkor mozdulni az úttestről, és belegondolt, hogy majdnem meghalt, Jimin pedig azért, mert ha nem követte volna, akkor elveszítette volna őt, akit annyira szeretett.
Mikor lenyugodtak nagyjából, mind a ketten felkeltek a kemény betonról. April eddig meg sem nézte ki segített rajta, de amint meglátta, hogy Jimin volt az aki segített neki, elfogta az undor, és eltűnt belőle minden félelem, ami addig benne volt a történések miatt.
- Te mégis mit keresel itt? - próbált higgadt lenni April. Nem akart veszekedni, de nem is akart úgy kinézni, mint aki barátkozni akarna. - És miért követtél?
- Hát.. ő.. tudod.. éppen erre jártam, és megláttalak. - mosolyodott el, viszont April nem hitt neki.
- Akkor, hol vagyunk éppen? - kérdezte meg tőle, Jimin pedig lefagyott. " Basszus! Nem hiszem el hogy mindig elrontom "
- Jó - sóhajtott - tényleg követtelek, de csakis azért, mert nem akartam, hogy bajod legyen, de mint látom, jól is jött, hogy jöttem, habár te mint látom nem nagyon értékeled, hogy megmentettelek. - húzta gúnyos mosolyra ajkait. April kezdte kissé rosszul érezni magát, hogy még csak meg se köszönte neki. Gondolkozott, hogy mit is csináljon, de aztán beugrott neki, hogy valószínűleg Jiminnek halvány fogalma sincs, hogy hol van éppen.
- Nem akarsz nálam aludni ma? - kérdezte suttogva, mivel kissé félt. - Hamár azt se tudod hol vagy, és egy évszázad amíg hazajutnál. - hajtotta le a fejét. Jimin nagyon megörült, hogy Aprilnél aludhat. Minden vágya az volt, hogy elmenjek a lányhoz.
- Nekem az jó - és bekövetkezett a kínos csönd, ami annyiból állt, hogy April lehajtott fejjel állt, Jimin pedig a lányt figyelte. - akkor, mutatod az utat? - mosolygott a lányra, aki csak bólintott egyet, és elindult egy irányba, Jimin meg utána. Az egész utat csöndben tették meg, amíg el nem értek egy kicsike házhoz, ahol April lakott. Előkotorászta a kulcsát a hátizsákjából, és kinyitotta a bejárati ajtaját. Egy kis nappaliba nyitott, ahol csak egy kisebb kanapé volt, és a sarokban egy asztal, az előtt egy szék. A nappaliból nyitódott egy konyha, amiben csak a legfontosabb dolgok voltak bent. A nappaliból a másik nyitható ajtó mögött volt egy háló, ahol volt egy kétszemélyes ágy, mellette egy éjjeli szekrény, ésegy falba épített elhúzható szekrény, amin volt egy tükör. Végül, a hálóból nyílt egy fürdőszoba.
- A szobámban fogsz aludni, én pedig a kanapén. Most nincsen kaja a hűtőben, szóval enni nem tudsz, és csak vizem van, és van egy csomag kekszem, ennyivel tudok szolgálni. - eléggé kellemetlenül érezte magát April, hogy egy olyan kicsi házban élt, és konkrétan semmije nem volt, és persze nála volt Jimin, aki meg luxus körülmények között élt, akinek mindene megvolt, a legújabb Iphone, egy baromi nagy ház, barátok.. Az egyetlen dolog amire egyedül vágyott. Hogy legyenek barátai. Végülis, volt már neki egy, Jungkook, akivel bár kis ideje ismerték egymást, olyan volt a kapcsolatuk, mintha már évek óta barátok lettek volna.
De hogy miért is mondom? April nem a legerősebb lányok közé tartozott, ráadásul gipszelt kézzel szinte tehetetlen volt.
Szépen elhagyta a lakott, kivilágított területeket, amik között még egészen biztonságban érezte magát. Annyira a város szélén volt, hogy már a telefonját használta zseblámpának. Jimin még ekkor is követte őt, de arra nem gondolt, hogy fogalma sincs már hol van.
April csak szépen csendben sétálgatott, nem vette észre, hogy valakik követnék. De közölük valaki.. bántani akarta, hogy rosszat tegyen Jungkooknak.. de az a valaki felismerte őt. Ha Jimin nem lett volna, már April sem.
April éppen ment át az úton. Hirtelen megjelent egy száguldó autó a semmiből. Az a valaki ült benne, aki bántani akarta őt, de ezt ő nem tudta. Senki sem tudta. Még. April mintha lefagyott volna az út közepén, nem tudott mozdulni. Valami nem engedte, mintha beleragadt volna valamibe. Próbálkozott, de nem tudta arrébb mozdítani a lábait.
Jimin futott a lány felé, hogy ellökje őt onnan. Sikerült is neki, persze próbált vigyázni April törött karjára, amennyire csak tudott. Az a valaki, aki bántani akarta őt, meglátott valamit Aprilen, ami miatt felismerte. Nagyon szégyellte magát, amiért ezt akarta volna tenni, pont vele, de megfogadta, hogy őt, de csakis őt nem fogja bántani, hanem védeni. Így April lett a második ember, akit nem akart bántani. De mégis miért akarta volna bántani? Vagy mégis, ki lehet az a valaki?
Eközben, a két fiatal a földön fetrengtek. April Jimin mellkasán, míg a fiú a hátán volt, és fogta a lány derekát. Mind a kettejük a fülükben hallották a szívverésüket, annyira megijedtek mind a ketten. April azért, mert nem tudott akkor mozdulni az úttestről, és belegondolt, hogy majdnem meghalt, Jimin pedig azért, mert ha nem követte volna, akkor elveszítette volna őt, akit annyira szeretett.
Mikor lenyugodtak nagyjából, mind a ketten felkeltek a kemény betonról. April eddig meg sem nézte ki segített rajta, de amint meglátta, hogy Jimin volt az aki segített neki, elfogta az undor, és eltűnt belőle minden félelem, ami addig benne volt a történések miatt.
- Te mégis mit keresel itt? - próbált higgadt lenni April. Nem akart veszekedni, de nem is akart úgy kinézni, mint aki barátkozni akarna. - És miért követtél?
- Hát.. ő.. tudod.. éppen erre jártam, és megláttalak. - mosolyodott el, viszont April nem hitt neki.
- Akkor, hol vagyunk éppen? - kérdezte meg tőle, Jimin pedig lefagyott. " Basszus! Nem hiszem el hogy mindig elrontom "
- Jó - sóhajtott - tényleg követtelek, de csakis azért, mert nem akartam, hogy bajod legyen, de mint látom, jól is jött, hogy jöttem, habár te mint látom nem nagyon értékeled, hogy megmentettelek. - húzta gúnyos mosolyra ajkait. April kezdte kissé rosszul érezni magát, hogy még csak meg se köszönte neki. Gondolkozott, hogy mit is csináljon, de aztán beugrott neki, hogy valószínűleg Jiminnek halvány fogalma sincs, hogy hol van éppen.
- Nem akarsz nálam aludni ma? - kérdezte suttogva, mivel kissé félt. - Hamár azt se tudod hol vagy, és egy évszázad amíg hazajutnál. - hajtotta le a fejét. Jimin nagyon megörült, hogy Aprilnél aludhat. Minden vágya az volt, hogy elmenjek a lányhoz.
- Nekem az jó - és bekövetkezett a kínos csönd, ami annyiból állt, hogy April lehajtott fejjel állt, Jimin pedig a lányt figyelte. - akkor, mutatod az utat? - mosolygott a lányra, aki csak bólintott egyet, és elindult egy irányba, Jimin meg utána. Az egész utat csöndben tették meg, amíg el nem értek egy kicsike házhoz, ahol April lakott. Előkotorászta a kulcsát a hátizsákjából, és kinyitotta a bejárati ajtaját. Egy kis nappaliba nyitott, ahol csak egy kisebb kanapé volt, és a sarokban egy asztal, az előtt egy szék. A nappaliból nyitódott egy konyha, amiben csak a legfontosabb dolgok voltak bent. A nappaliból a másik nyitható ajtó mögött volt egy háló, ahol volt egy kétszemélyes ágy, mellette egy éjjeli szekrény, ésegy falba épített elhúzható szekrény, amin volt egy tükör. Végül, a hálóból nyílt egy fürdőszoba.
- A szobámban fogsz aludni, én pedig a kanapén. Most nincsen kaja a hűtőben, szóval enni nem tudsz, és csak vizem van, és van egy csomag kekszem, ennyivel tudok szolgálni. - eléggé kellemetlenül érezte magát April, hogy egy olyan kicsi házban élt, és konkrétan semmije nem volt, és persze nála volt Jimin, aki meg luxus körülmények között élt, akinek mindene megvolt, a legújabb Iphone, egy baromi nagy ház, barátok.. Az egyetlen dolog amire egyedül vágyott. Hogy legyenek barátai. Végülis, volt már neki egy, Jungkook, akivel bár kis ideje ismerték egymást, olyan volt a kapcsolatuk, mintha már évek óta barátok lettek volna.
Коментарі