Hiszen ez Taehyung és ő volt.

Nem tudta, hogy mit kéne tennie, nem tudott rá értelmesen reagálni. Nem akarta elhinni, hogy az egyik Hyung-ja volt az az ember, akit idáig keresett. De ez mégsem lehet ő. Ráadásul, hol lehet az itteni énje? Ezt sem értette. Körülnézett, és meglátott egy füzetet, ami kinyitódott, majd meglátott Jungkook egy verset, amit el is olvasott.

" Egy érintés,
Ami már csak egy álom kép,
Egy érzés,
Ami miatt itt állok a szakadék szélén.
Egy hang,
Közöttünk csak egy törhetetlen fal,
Egy dal,
Ami miatt mégis levetem magam "

Még most sem értette, hogy miért volt ilyen Taehyung, így visszalapozott, hátha valamit írt, mivel ez a füzet olyan volt, mint egy napló, amibe Taehyung minden nap írt valamit. Végül megtalálta amit keresett.

" Eltűnt. Már nem jött haza 3 napja, és kezdem elveszíteni azt a maradék reményem is, hogy még láthatom. Attól félek, valami nagy baja lett. De nem tudom mit higgyek már."

" Vége. Nem tudom, mi történt, de erre nem számítottam. Elveszítettem. Borzasztóan szomorú voltam, nem tudtam mit tenni. Meghalt. Megtalálták a holttestét. "

" A szülei azt mondták, az én hibám, hogy meghalt. Az én szüleim azt mondták, az én hibám, hogy meghalt. Mindenki azt mondta, az én hibám, és ezért még meg fogok fizetni. De én nem tettem semmit. Egyetlen bűnöm az volt mások szemében, hogy beleszerettem. "

Nem tudta elhinni. Ezek szerint, ő itt meghalt? És szerelmesek voltak? Nem tudta elhinni Jungkook, hogy ez valós. Nem is hitte. Azt hitte, mind ez csak egy álom, ami el fog tűnni. Pedig nem csak álom. Olyannyira elment az idő, hogy nem vette észre, hogy az emlegetett fiú nem volt ott, és még csak fel sem tűnt neki.

Taehyung úgy döntött, itt és most vége. Nem akart már többet úgy élniy hogy csak szenved, és mindenki utálja őt. Hiányzott neki a szerelme, a régi boldog élete, a szülei, a családja, mindene. És mostmár semmije sincs, és nem is lesz.

Elsétált a Han folyó partjához, ahol megkereste a legközelebbi hidat. Arcát maszk, és kapucni fedte, így arcát nem lehetett látni.

Amint elért egy szimpatikus hídhoz, felsétált rá. Eközben, Jungkook is odakerült, és onnan figyelt. Nem nagyon tudta, mik Taehyung szándékai, és nem is nagyon akarta megtudni. Mikor már rájött, késő lett volna neki már. Felébredt, és Taehyung egyedül maradt. Ezt már senki se tudta volna megakadályozni. De nem is akarta senki.

Maszkját eldobta, kezeit széttette, szemeit becsukta, így élvezte ki az utolsónak hitt naplementéjét. Ahogyan lement, és teljes sötétségbe burkolózott a város, ő egyre jobban elfogadta, hogy bizony, nem lesz neki holnap.

Egy utolsót pillantott az ég felé, és elmosolyodott. " Szeretlek Kook " Mondta ki utolsó szavait, és leugrott. Pár másodperc volt az egész, amíg leért, de egyszer sem bánta meg, vagy gondolkozott el azon, hogy élnie kéne. Szemeit csukva tartotta, és úgy találkozott a vízzel.

A nagy csobbanásra többen odafigyeltek, és ijedtek meg, hogy a fiatal fiú levetette magát a hídról. Persze, hívhattak volna mentőket, vagy akárkiket, hogy kimentsék őt, de már mindenkinek késő lett volna.

A fiú érezte csobbanás után, hogy nem kap levegőt, és egyre rosszabbul bírja, és már nincs sok neki. Utolsónak még egy apró mosolyra húzta a száját, és eszméletét vesztette.

~~~

Jungkook megint kialvatlanul ébredt, mint minden nap. Most végképp nem akart felébredni, de felébredt. És nem tudott neki segíteni. Bűntudata volt, még úgy is, hogy csak azt hitte, csak az agya kreálta, pedig nem csak annyi van a dologban.

Aggódott, félt, és még sok mindent érzett jelen pillanatban. Nem akart senkinek se szólni, még őrültnek hitték volna. Inkább csöndben sírdogált, és reménykedett, hogy most senki se fog bejönni a szobájába. " Most akkor mi lesz ezek után ? " - Gondolkozott magában. Nem akart Taehyung nélkül aludni, már megszokta, hogy minden alvásánál őt látja. Egy pillanatra arra  is gondolt, hogy a saját világában lévő Taehyung-al fogja akkor az idejét tölteni, de aztán hamar rájött, hogy a valós Tae, és az álmában lévő két teljesen más személyiség.

Az ágyán feküdt felhúzott térdekkel, és gondolkozott, hogy mi lesz ezek után. Azt gondolta, hogy vége akkor ezeknek az álmoknak, és nemsokára visszatérhet a mindennapjaihoz.

Mikor már majdnem elaludt, meghallotta a bejárati ajtót, hogy valaki bejött rajta, ezért egy sóhajtás után felállt az ágyából, és lement a többiekhez. A csapattársai éppen ettek, és ezt Jungkook is észrevette.

Inkább visszament a szobájába, mert semmi kedve nem volt a többiekhez. Csak a magányhoz volt, mint mindig. Hirtelen csipogott a telefonja, megnézte mi az.

Namjoon írt neki, hogy nézze meg a belinkelt üzenetet, mert most az egész média ezen van kiakadva. Megnyitotta, de ami ott várta, arra egyáltalán nem számított. Mit keres itt az álmában lévő Taehyung?