" Hát ezek mit csinálnak? "

Hoseok nagyon meglepődött, hogy így találta őket. Persze, barátok meg minden, de a barátok nem fekszenek így egymás mellett. Óvatosan odament az ágyukhoz, és felülről lefotózta őket, gondolta miért ne? Ezután visszafeküdt a saját ágyába, és írt Jinnek, hogy hívja fel Jungkookot. Azt akarta, hogy még véletlenül se tudja meg Jungkook, hogy látta őt, és Taehyungot.

Mikor csörögni kezdett a maknae telefonja, Hoseok tettetni kezdte, hogy alszik, ami be is jött, mivel csak halk mocorgást hallott, és azt, hogy valaki felvette a telefont.

- Igen Hyung? - szólt bele rekedt hanggal - Persze, szólok nekik, aztán megyünk. - ezzel le is tette. Óvatosan keltegetni kezdte Taehyungot, aki amint meglátta hogyan is fekszik Jungkookon, felugrott az ágyból. Jungkook halkan felnevetett, és Hoseokot is felébresztette. Hárman mentek le reggelizni, a többiek még sehol se voltak Jinen kívül, aki még nagyban csinálta a reggelit.

- Hyung, nem azt mondtad, hogy reggeli? - kérdezte Jungkook. Nem értette, mert amikor Jin szól neki, akkor mindig már ott a reggeli az asztalon. És ezt már elvárta tőle mindenki. Hogy főzzön, mint egy anyuka szinte minden reggel, este, amikor nem vannak turnén, koncerten, vagy próbán. Már nem annyira szeretett főzni, mert senki sem dícsérte meg a főztjét. Nem is várta, hogy minden evésnél agyondícsérjék, csak annyira vágyott, hogy valaki legalább annyit mondjon neki, hogy finom volt. 

A mai nap is úgy kezdődött, mint az előző. Ma se volt koncertjük, csak próbájuk, és ezúttal is otthonhagyták Taehyungot, aki még azóta se említette meg, hogy valaki be akart volna jutni a házba. A fiú kissé félt, amikor kiléptek mind a heten a bejárati ajtón, de próbált nem arra koncentrálni. inkább csak bement a szobájába, és lefeküdt Jungkook ágyába, aminek kissé Hoseok illata is volt, de még mindig bőven olyan illata volt mint neki, és ez volt neki a lényeg. A hasán feküdt, a párnát ölelve aludt el rövid időn belül.

Eközben, megérkeztek a céghez, próbálni kezdtek mint azt mindig is tették. Szokásosan bemelegítettek, és kezdték a koreaográfiákat. De nem csak ők voltak ám bent már akkor. A gyakornokok még kora reggel kezdték a gyakorlásaikat. Éppen szünet volt, amikor Jungkook kapott egy üzenetet. Megnézte, és látta, hogy Apriltől jött.

April - Tudnánk beszélni?

Jungkook - Aha, hol?

April - Tudod, ott ahol a múltkor, most tudnál jönni?

Jungkook - Sietek.

- Mindjárt jövök - sietett ki a terem ajtaján. A többiek csak néztek utána, hogy mégis hova mehetett, de azt hitték végül, hogy biztosan csak mosdóba ment, és nemsokára visszajön. Jungkook futva tette meg azt a kis utat ami a szertárhoz vezetett. Amikor benyitott meglátta a széken a lehajtott fejjel ülő lányt. Nem is értette miért hívta oda, addig, amíg meg nem látta a lány kisírt szemeit. Nem szólt semmit, nem kérdezett semmit, csak egy ölelésbe vonta a lányt. April hangosan sírni kezdett, ahogyan ölelte a fiút, és nem akarta abbahagyni. Jungkook a haját simogatta, remélve kicsit meg tud majd nyugodni, és el tudja majd neki mondani, hogy mi a baja. Beletel jónéhány percbe, amíg abbahagyta, de Jungkook kitartóan vígasztalta őt. Elváltak az ölelésből, April nem nézett Jungkook szemébe. 

- Mi a baj? Valaki bántott? Mit csináltak? Kitekerhetem a nyakát? Mesélj! - kezdte faggatni, mint egy igazán jó barát. Vagy mint egy igazán jó báty. Legalább is, April azt érezte, mintha olyan lenne, mintha a bátyja lenne. Volt is egy neki még réges régen, de ő már nem volt a családja része pár éve. Hogy mi történt vele? Egyenlőre nem akarta megosztani még Jungkookal sem, akármennyire is bízott benne, ezt nem akarta elmondani neki, hogy ő mit is tett. Ugyanis a régi April, ami nem is olyan régen volt, nem volt annyira puhány, és érzelgős, mint a mostani. 

- Jungkook oppa.. a többiek voltak, de nem kell semmit csinálnod. Már megszoktam, csak most jó lett volna, ha van valaki, és ez a valaki most te lettél. - húzta száját egy szégyenlős mosolyra. Jungkook sóhajtott egy nagyot, amikor meghallotta, hogy a saját gyakornoktársai voltak. Nem is értette miért bántottak egy ennyire szép, és tehetséges lányt. Persze, nem azért mondta ezt, mert tetszene neki, mert nem. Azért mondta, mert úgy érezte April olyan neki, mintha lenne egy húga. De azért, Jiminnek is segíteni akart, hogy összehozza kettőjüket. E miatt is kellet kérdeznie neki a fiúról, hogy megtudjon még dolgokat, és tudjon segíteni neki ezzel is, ígyhát bele is csapott a közepébe.

- Amúgy, mit gondolsz Jimin hyung-ról?