Ő csak békésen akart éldegélni, miért annyira nagy szó?

Sokáig elbambult az ágyban. Gondolkozott mit tegyen, mit kéne tennie. Le akarta buktatni azt az embert, és a segédjét, akiről semmit sem tudott. Ő volt a legnehezebb, hisz bárki lehet, akár Jimin is. Bár ő biztos nem, hisz nem akarná elárulni őket, főleg, hogy elvileg tetszik neki April..

Eközben a másik kórteremben éppen Jin egyik viccén nevetnek. Mint látható, ők boldogak, és úgy tűnik, hogy minden rendben van. Elnézve őket, nincsen rajtuk semmilyen árulkodó nyom, ami segíthetne.

- Várjunk csak - figyelt mindenki Jiminre - April hogy van? - nézett végig a fiúkon, akik egész végig csendben voltak. - Egyáltalán valaki bement ma hozzá? - kezdett egyre idegesebb lenni, hisz nem akarta, hogy miatta hanyagolják el őt a többiek.

- Bocsánat Hyung, teljesen elfelejtettük - hajtotta le a fejét Jungkook. - De ha szeretnéd, most átmegyek hozzá, hogy megnézzem hogy van. De még biztosan nem ébredt fel, szóval akkor, nemsokára jövök. - futott ki az ajtón. Nagyon szégyellte magát, hogy csak így elfelejtette a legjobb barátját, de egyszerűen nem jutott eszébe. Most hogy így megállt, úgy érezte, mintha kevesebb dologra emlékezne ami a lánnyal köti őt össze. Megrázta a fejét, és folytatta az útját. Már nem is kopogott, csak benyitott szokásosan, viszont arra nem volt felkészülve, hogy April az ágyon ül, és üveges tekintettel bámulja a földet. Nem reagált mikor Jungkook benyitott, mintha észre se vette volna őt.

- Mióta vagy fent? - tapogatta meg az arcát a lánynak, aki szépen lassan odafordította a fejét a fiú felé. Mintha eltűnt volna belőle minden érzelem, bámulta meg őt. - Valami baj van? - megrázta a fejét. - Valamid fáj? - ugyanaz a válasz.

- Nem is gondoltam volna, hogy eljössz - suttogta. - Jiminnel minden rendben van? Hallottam összeesett gyakorlás közben. - ijesztően elmosolyodott, amitől Jungkook összerezzent. Nem szokott így viselkedni a lány, ó dehogynem, csupán nem mesélt erről az énjéről. Csak most kezd belőle újra előjönni a régi énje.

És hogy most mit is akart? Azt akarta, hogy ne derüljön ki a kis mocskos titka. Azt akarta, hogy minden menjen úgy, ahogyan azt ő akarja, akivel akarja. Végülis megmondták neki, ő csak egy eszköz, semmi más. Hogyan lehetnének érzései egy eszköznek?

- Ho-honnan tudod, hogy Jimin összeesett? - ijedt meg - Nem mondta senki, nem igaz? - Kezdett egyre jobban félni a lány társaságában.

- Ó, valóban ez történt? Pedig csak tippeltem. - Rázta meg óvatosan a fejét. - Akkor menj vissza hozzá, ő biztosan jobban fog értékelni, mint én. Fuss - suttogta az utolsót. Jungkooknak nem kellett több, amilyen gyorsasággal jött be, olyannal ment ki is. Nem akarta elhinni, hogy a legjobb barátja volt, alig bent látott. A csukott ajtó előtt hallotta a lány nevetését, ami furcsa volt. Nem a megszokott aranyos hangján kacagott.. olyan betegesen..

- Srácok! - érkezett a többiekhez
lihegve - Nincs minden rendben. - vágta le magát egy székre, és gyorsan megivott egy pohár vizet is. Vett egy mély levegőt, és elkezdte - April felébredt, viszont olyan, mintha nem lenne jól, mármint lelkileg, és nem értem mi a baja. A legijesztőbb, hogy tudja mi van veled Jimin - itt az illetőre nézett, aki száját eltátotta a meglepődöttségtől - pedig nem ment hozzá be senki sem. És amikor megkérdeztem, hogy honnan tudja, azt mondta, megérzés. Ekkor rohadtul megijedtem, és azt suttogta, hogy fussak, én meg elfutottam onnan. Teljesen kifordult önmagából.. mintha egy teljesen más ember lett volna.

- Egy kérdésem van. - mondta Yoongi - Ez az egész mégis mi a szar? Mármint, olyan, mintha nem lenne százas az elmondottak alapján. Nem kéne valamit tenni? Vagy Jimin, nem kéne neked bemenni hozzá, vagy már nem tudom, csak valamit mert nem kéne megöletni a csajt, bár közöttetek én is azt érzem, hogy idegösszeroppanást kapok néha. - erre a csapattársak Taehyung nevetni kezdett. - Mivan? Ez nem vicces. - erre a többiek is kuncogni kezdtek - Basszátok meg, mi a szaron nevettek? - fonta össze a kezeit.

- Na jó, muszáj megnéznem őt, valaki segít oda kísérni? - Taehyung megfogta a karját, és azáltal tudott felkelni az ágyról a fiú. Kissé bicegve indultak meg a folyosón, mígnem elértek a lány ajtaja elé.

- Biztos be akarsz oda menni? Jungkook eléggé beszart, nem fogsz te is? Bár te akkor inkább befosol.. de az már csak részletkérdés. - erre felnevetett majdnem hangosan, mire Jimin a karjára ütött.

- Seggfej. Inkább segíts, minthogy beszólsz. Amúgy, nyugodj meg, ha be is fogok fosni, nem én szívom meg, hanem te, ugyanis a fejedre fogom kenni, és akkor már egy igazi szarember lehetsz. - Taehyung arcáról lefagyott a mosoly, és fapofával nézte Jimint, aki nevetni kezdett barátja reakcióján. - Te most megsértődtél? Te most megsértődtél! - folytatta volna, ha nem hallottak volna egy töréshangot bentről. Mind a ketten odanéztek, hogy ez mégis mi a jó isten volt. Persze be is nyitottak, csak arra nem vártak, hogy egy pohár törött el, minek egy darabja ott volt a lány kezében, és volt rajta nem is olyan kis vér.

- Mi a - néztek körbe. A lányon semmilyen sérülés nem volt, így nem tudták honnan került rá a vér, és mikor rákérdeztek, hogy mit történt, csak annyit válaszolt : " Ti-tok. " - és elkezdett betegesen nevetni.