Szépen bement a próbaterembe, ahova amint benyitott mindenki csöndbe maradt, és csak Aprilt figyelték mindannyian.

Mindenki őt nézte, mintha annyira érdekes lenne. Letette a cuccait, és visszafordult a társai felé. Már nem bírta ki kérdezés nélkül, és muszáj volt megkérdeznie őket, hogy mi a bajuk.

- Ennyire érdekes vagyok? - mindenki elkapta róla a fejét, mintha ott se lett volna. " Hát ez fura volt " Remélte semmi baj sincsen, mert erre még nem volt példa, hogy mindenki megbámulja, ráadásul minden beszólás nélkül. Viszont valami miatt rossz előérzete volt. De nem tudhatta, hogy egy pletyka indult róla, ami nem a legjobb benyomást adta a többieknek, de ennek még nem akartak hangot adni.

Az egész próba alatt mindenki ideges volt. April nem értett semmit, hogy eddig semmi ilyesmit nem csináltak vele, bezzeg most csöndben voltak teljesen, és ez zavarta őt. Már megszokta, hogy szinte folyamatosan beszólogat neki, vagy éppen bántó dolgokat mondanak neki, de ez most teljesen elmaradt, egészen a nap végéig. Mindenki kiment a teremből, leglábbis ezt hitte. Szokásosan most is maradt pakolni, hogy minél hamarabb hazamehessen. Eléggé megijedt, amikor hallotta az ajtó csukódást, és záródását is.

Rögtön odanézett, hogy ki volt, vagyis inkább kik voltak. Leesett a kezéből minden, és hátrálni kezdett, ugyanis pár lány gyakornok társai voltak, akik nem túl boldog kedvükben jártak.

- Te büdös ribanc! Mi az, hogy azt hiszed meg tudod hódítani Jimin oppát? Ő az enyém, te kurva! Attól, hogy sajnáltatod magad vele, és próbálod előtte beadni a jó kislány szereped, te akkor is csak egy hülye ronda picsa maradsz, amíg élsz. Még a részegek se basznának meg, nemhogy ő! Szóval szállj le róla - ordibált szegény lánnyal. April csak lehajtott fejjel állt, és nem mert megszólalni. - Na, mivan elvitte a cica a nyelved? Vagy csak túl nagy benne az izomláz? Na, mivan szólalj meg - lökte meg őt a vállánál. Mivel nem történt semmi sem, ezért belemarkolt a hajába, és felé fordította a fejét. Mivel nem csak egyedül érkezett, ezért volt aki lefogja Aprilt, így szabadon tudta őt ráncigálni, rúgdosni, és senki sem volt ott aki leállítsa..

Két óra múlva ott feküdt ájultan, és véresen a terem padlóján. Nem tudta mikor térhetett magához, csak azt tudta, hogy már teljesen besötétedett.
Mikor magához tért reménykedett, hogy nem ugyanott fog felébredni, de sajnos tévedett. Nagyon lassan tudott felkelni, mivel mindene fájt. A kezéről a gipsz is lekerült valahogyan, így azt is fognia kellett. Csak vonszolta magát, és azt érezte nemsokára összeesik.

Sikeresen hazajutott, viszont mikor már átlépte a bejárati ajtaját, már világosodni kezdett. Nem tudott mit csinálni, csak nem mehetett be aznap így. Még a végén valami nagyobb baja is lehetne. De mégis honnan tudják, hogy Jiminnel beszélt? Jungkookról ezek szerint nem tudnak, ha nem említették fel.

Csak arra gondolt most is, hogy vajon Jiminnel minden rendben? Vagy ez a pletyka hozzá is el fog jutni? És a gyakornokságával minden rendben lesz ezek után is? Hogyan állhatna a többiek elé, amikor a fél gyakornok csoport megszégyenítette őt?

Úgy döntött valakinek megpróbál szólni, hátha kihagyhatja a mai próbákat, viszont mikor már akart valakit hívni, hirtelen elkezdett csörögni a telefonja, amit fel is vett.

- Halló? - Kérlek, gyere be az irodámba, beszélni valónk van - Mikor kell bemennem? - Most! Nem vagyok türelemes, szóval siess! - csapta le a telefont. Ez bizony az igazgató volt. April nagyon megijedt, hogy miért akarta behívatni őt. Gyorsan kezdett valamit magával, hogy azért elfogadhatóan nézzen ki, és már futott a buszára, hogy minél hamarabb beérjen. Végül egy bő háromnegyed óra múlva már ott állt a hatalmas épület előtt. Be is ment, pár ember mellett elhaladt, nekik köszönt, viszont mindenki furcsán nézett rá a sok sérülése miatt. Elég kellemetlenül érezte magát, amiért mindenki megbámulta őt, de próbált nem az emberekre figyelni.

Megállt az ajtó előtt, és csak szemezett vele, mivel félt bekopogni, de végül megtette. Lassan benyitott, és be is csukta maga mögött az ajtót. Az igazgató az asztala mögött csücsült, és a számítógépét bámulta. Az ajtó hangjára felkapta a fejét, és meglátta Aprilt.

- Kérlek, ülj le - utasította a lányt. Gyorsan leült az asztal előtt lévő székre, így már szemben ültek. - Egy fontos dolog miatt hívtalak be - April már nagyon izgult, hogy mégis mi lehetett az oka. Jó, vagy rossz dolog miatt? - Hallottam, hogy nem nagyon jössz ki a gyakornok társaiddal. - sóhajtott - Ez bizony nagy baj, mert mostanában nem terveztünk solo énekeseket debütáltatni, viszont csapatban sem lehetnél, mivel a többiek nem kedvelnek, hogy szépen fejezzem ki magam. Ráadásul most megsérültél, és nagyon lemaradtál a többiekhez képest, a mostani sérüléseidről nem is beszélve, amik fogalmam sincs hogyan kerültek oda. Nagyon sajnálom, de - állt meg a beszédben. - felbontom a szerződésedet.