Nem értett semmit, mégpedig azért, mert még csak egyszer érzett ilyet, azóta ki akarta zárni ezt az érzést, ami most nem sikerült.

Jimin boldogan ment haza. Egész úton mosolygott, és szinte ugrált örömében. A többiektől kapott szidást, hogy mégis hol járt egész éjszaka, meg is tudta magyarázni.

Csak fetrengett az ágyán, amíg nem kellett indulniuk a próbára. Aznap az egész csapat ment, Taehyungot se hagyták otthon.

Minden jól ment, a srácok próbáltak tanítani valamit a fiúnak, hogy ő is tudjon táncolni, ami meglepően jól is sikerült.

A srácok gyakoroltak, mutattak Taehyungnak minden félét. Mindenki boldog volt, de sajnos nem sokáig lehettek azok. Nézzük meg a házukat, ami most üresen áll. Valaki próbál bejutni egy félig nyitott ablakon!

Sokáig próbálkozik az illető, míg végül sikerült neki. Egy sasaeng? Vagy mégis ki lehet? Egy pillanatra megállt, de aztán el is indult valamerre, mintha keresne valamit. Nem sokáig kereste, mivel megtalálta. Egy telefon volt, amiért kutatott. De vajon kié lehet? Felnyitotta, de a várt kód fogatta őt. Nem sokáig próbálkozott, amíg feltörte azt, és keresgélni kezdett valamit az eszközön. Meg is találta amit akart, így elküldte azt üzenetben magának. Kitörölte az előzményekből, hogy biztos ne maradjon nyoma, és visszatette a telefont ahol találta, és szépen csendben kiosont a házból, mintha ott se lett volna.

Gonosz mosolyra húzta a száját, mikor már elég messze volt a háztól. " Most visszakapod Jeon "

De mit kap vissza? Ki tudja. A betolakodó szépen haza sietett, nehogy valaki meglássa őt. Nem akart, és sosem szeretett a figyelem középpontjában lenni, mindig csak figyelte az embereket. Míg más a barátaival volt, ő egyedül ücsörgött a kis házában, amit éppen tudott fizetni.

Viszont térjünk is vissza a csapatunkra, akik egész nap próbáltak. Sokat nevettek, jól érezték magukat. Észre sem vette az az illető, aki otthonhagyta a telefonját hogy nincs meg neki az eszköze, annyira elvolt a többiekkel.

Aznap nem ment be April a céghez, mivel orvoshoz kellett mennie, amit a cég nem nézte jó szemmel, de gondolták, hogy nem szórakozni megy oda, így elengedték.
Még viselnie kellett a gipszét pár napig, amit nem bánt, hisz így nem kellett azon aggódnia, hogy ki fogja először ellökni őt a próba közben. Így most kissé szabadnak érezte magát, ami miatt boldogabb is volt, mint általában. Ez másnak is feltűnt, de ő csak örülni tudott neki, hogy boldog volt, legalább ő. Én most nem Jiminről beszélek. Ő nem tudott olyan sokat Aprilről, mint az illető. Nem egy zaklatóról beszélek, aki követte őt, és mindenféle dolgot kiderített róla. Egy olyan személyről van szó, aki közel állt Aprilhez, de ezt a lány nem is tudta akkor még.

A hazaérkezők mind lefeküdtek pihenni, mivel mindegyikük elfáradt nagyon a mai napon. Taehyung nem volt hozzászokva, hogy ennyit mozogjon, a többiek meg szimplán túlságosan fel voltak pörögve.

A két Taehyungnak azon kívül, hogy más volt a személyisége, ugyan azokat a dolgokat szerették, és ugyan azokban voltak jók. Mikor erre rájöttek, egyikük kihívta a másikukat egy videójáték párbajra, amit a másikuk szívesen elfogadott. A többiek is odagyűltek köréjük, és ott nézték őket, ahogyan játszanak. Egy menet sok időbe telt, mivel mind a ketten nagyon ügyesek voltak, és már szinte mindneki elment, kivéve három tag. Jimin, Jungkook, és Hoseok. Ők még mindig csillogó szemekkel bámulták a képernyőt arra várva, hogy a két fiú után ők is játszhassanak egymással.

Jin is elvonult, aki ment vacsorát csinálni a csapatnak. Valamiért boldog volt. De mégis mi miatt? Vagy inkább ki miatt?

Az öt fiú egészen a vacsoráig játszottak, és oda is nagy nehezen akartak menni, annyira nem tudtak elszakadni a játéktól. Nagy nehezen elmentek enni, ahol amint leültek az asztalhoz, mindneki elkezdett beszélni a másikhoz. Mindenki boldognak tűnt, végülis ezt egy jó napnak gondolták, mivel az is volt. Minden jól alakult, nem volt vita, nem volt annyira vészes napirendjük, és még normális ételt is tudtak ma enni, kell ennél jobb?

Még mindig volt ott egy ember, aki csak azt mutatta, hogy boldog annak ellenére, hogy egyáltalán nem volt az. Nem volt jól lelkileg, és szüksége volt valakire, de nem mert senkinek se beszélni erről. Úgy gondolta, majd sikerül neki megoldania, úgy ahogyan ezt idáig is tette.

Az egyik tagnak hiányérzete támadt. Belenyúlt a zsebébe, de nem volt ott semmi. Kérdőn feltette a szemöldökét, és elgondolkozott. Rájött hol hagyta, ezért felment, és lehozta azt. Visszaült, míg a többiek még mindig ettek.

- Srácok, véletlen itthon hagytam a telefonom egész nap - nevetett, és mindenki rá nézett. Mindenki Hoseokra nézett.