Reménykedett, hogy April be fogja a fiút fogadni.

Gyorsan felhívta őt, hogy elmondja neki a terveit, amit a lány szépen végig is hallgatott. Jungkook elmesélte neki, hogy ő az a fiú, akiről annyit áradozott, és részletesen mondta el az aznapi történéseket. 

- Rendben, egy feltétellel benne vagyok. - válaszolt April, mire a fiú megkérdezte, mi az az egy kikötés - Szobatiszta? - Jungkook nem tudta, hogy nevessen, vagy komolyan vegye-e a kérdést. 

- Pe-persze - nevetett - Miért ne lenne az? - April megnyugodott, mert ki tudja milyen srácot kell befogadnia. Legalábbis ő nem ismerte Taehyungot. De ő tudta ki April, nagyon is jól. Jungkooknak elmondta a házszámot, így a két fiú elment másnap délután, miután Taehyung mindenkitől elköszönt a házban. Jungkook kocsival vitte el a fiút, aki meglepődött, hogy van jogosítványa. Már a ház előtt voltak még az autóban ülve, amikor Jungkook odahajolt Taehyunghoz egy gyengéd csókra, amit Taehyung szívesen viszonzott. Óvatosan beletúrt a fiatalabb hajába, aki erre egyre szűkösebbnek kezdte érezni a nadrágját. Nagy nehezen elvált az idősebbtől, és megfogta a kezét. Odatette Taehyung tenyerét a saját szája elé, és egy hosszú puszit nyomott rá. Mikor már belelendültek volna a dolgokba, hirtelen megszólalt Jungkook telefonja, hogy valaki hívja őt. Kissé bosszúsan vette fel, de amint rájött ki is van a vonalban, arcán félelem futott át. Mint kiderült, April hívta őt, mivel mér fél órája játszadoztak egymással, és már várná Taehyungot, mivel nem csak ennyi dolga lenne mára. Gyorsan kiszálltak a járműből és a bejárati ajtó felé vették az irányukat. Amint becsöngettek, szinte kivágódott a bejárat. 

Taehyung végignézett Aprilen szépen lassan, mire rátört a sírógörcs. Felismerte őt, és már nem is hott abban, hogy valaha láthatja őt még. Ő volt az, aki miatt kezdődött a fiú egész depressziója. Ő volt April, Taehyungnak a.. valakije Legalábbis az ő életében. Ebben a világban viszont April valódi családj meghalt, nem is akárhogy. Csak a bátyjával élt, ketten alkottak egy kis családot. Gyilkosság áldozata volt, ám a rendőrség a mai napig nem tudta kideríteni, hogy mégis ki lehetett a gyilkos, de már nem is keresték.

A két fitalal nem értették a sírásának okát, csak néztek rá, hogy mégis miért kezdett neki. Leültették a kanapéra, hogy azért mégse az utcán adja ki magából minden bánatát. Nem tudott leállni a bőgéssel még akkor sem, amikor Jungkook megölelte őt. Gondolt itt arra, hogy a húga életben van ebben a világban, és azokra a dolgokra, amik idáig megtörténtek vele mikor már ebben a világban volt.

Legszívesebben ráugrott volna a lányra, de nem akarta elijeszteni magától, úgy akart viselkedni, mint egy igazi családtag, hamár régen nem lehetett az.

Végül Jungkook elég sokáig maradt, és már Aprilnek kellett haza zavarnia, hogy ne szidják őt le a tagok. Meg azért neki is kellett aludnia, mivel ő egy idol volt, aki alapból is nagyon keveset aludt a szoros napirend miatt, ami volt neki minden nap.

April úgy tervezte, hogy majd Taehyung alszik az ő ágyán, míg ő majd a kanapén a még mindig gipszet karjával. Persze veszekedtek egy sort, mert az idősebbeket nagyon zavarta, hogy ő csak egy vendég ott, mégis ott alszik a szobájában, amíg ő sérülten egy kicsi, kemény kanapén.

A fiatalabb próbált viszonylag sok ételt beszerezni, hogy legalább Taehyung tudjon normálisan enni, hamár ő nem tudott. Azt hazudta, hogy már azelőtt evett, mielőtt jött volna. Szerencsére el is hitte, így nem kellett amiatt is összekapniuk, viszont így April üres gyomorral feküdt le aludni.

Taehyung nagyon örült, hogy megtalálta a halottnak hitt testvérét, és még mindig nehezen tudta felfogni ezt. April viszont nem nagyon örült volna annak, ha az ő halott bátyja valahogyan előm előkerülne.

Az éjszaka elég kényelmetlen volt a Taehyung húgának. Alig tudott aludni, mivel nagyon kényelmetlen volt neki a keze miatt. Reggel úgy nézett ki, akár egy hulla. A haja kócos volt, szemei karikásak, és fáradtak, mintha egész éjjel sírt volna.

Benézett Taehyunghoz is, mivel valahonnan ki kellett vennie az aznapi ruháit. A fiú még nagyban aludt, amikor már April elindult a céghez. Nem volt ideje reggelizni, és meg is kellett hagynia a lakótársának, így úgy gondolta, jobb lesz az, ha nem is fog enni semmit.

Viszont ezeken a dolgokon kívül valamiért boldognak érezte magát. Talán amiatt, hogy láthatta újra Jimint? Ki tudja mit gondolhatott a fejében, de emiatt a valami miatt olyan boldognak érezte magát, mint amilyen csak évekkel ezelőtt volt.

Szépen bement a próbaterembe, ahova amint benyitott mindenki csöndbe maradt, és csak Aprilt figyelték mindannyian.