Óvatosan nyitogatta a szemeit, amint realizálta a hangokból, hogy bizony, még mindig abban a kórházban van, ahol felébredt. 

Jungkook éppen aludt egy széken, miközben Taehyung csillogó szemekkel bámulta őt, és nem akarta elhinni, ez valóban ő. Viszont nem értett semmit, nem tudta hol van, és miért találkozott a hasonmásával. Mivel a szék az ágy mellett volt, így a fiú kis erőlködéssel odatette a kezét az énekes arcára. Még mindig ugyan olyan puhának érezte, mint ahogyan arra emlékezett.

Jungkook az érzésre félmosolyra húzta száját. Taehyung meg lefagyott, mivel Jungkook óvatosan belerakta fejét az idősebb tenyerébe, aki erre kissé elpirult, így visszatette a fiatal fejét a helyére, és elvette onnan a kezét, csakhogy nem számolt azzal, hogy ezzel bizony felébreszti őt.

- Mostmár nem fogsz elájulni újra? - mondta még csukott szemekkel. Taehyungnak mély levegőt kellett vennie. " Te jó Isten, nem csak a kinézete, de a hangja is ugyanolyan "

- Azt hiszem, már rendben leszek - válaszolta vissza, amire most Jungkook fagyott le, hisz nem számított arra, hogy a hangja olyan lesz, mint a Hyung-jának.

- És miért vagy pontosan olyan, mint Taehyung hyung? - keresztezte kezeit, hogy magabiztosnak tűnjön, eközben belül már megint érezte azt a furcsa érzést.

- Én vagyok Taehyung. Nem tudom milyen másik Taehyungról beszélsz. - húzta fel egyik szemöldökét.

- Ismered a BTS-t? - tette fel következő kérdését.

- Nem, nem ismerem.. az mégis mi? - nézett rá értetlenül, amire Jungkook is ugyan azzal a tekintettel nézett rá vissza. Mégis mi az, hogy nem tudja? Hisz a BTS egy világhírű banda, hogy hogy pont Koreában nem hallott róla, miközben ő az egyik tag hasonmása?

- Jó, mindegy. - Sóhajtott. - De akkor honnan valósi vagy? Vagy miért nézel ki úgy, mint a Hyungom?

- Szöulban élek, és hát.. hogy is mondjam, a volt párommal. - ekkor könnyesedett be a szeme - és fogalmam sincs, hogy miért nézek ki úgy, mint az a fiú.

- Igazából, valamiért álmodtam rólad. Nem tudom miért, de láttam a szobádat, és tudom mit akartál tenni. Láttam, amikor úgy mentél haza, hogy teljesen össze voltál verve, vagy amikor sírva mentél haza. - magyarázta neki, amire már Taehyung megértette, hogy miért volt olyan érzése, mintha más is ott lett volna rajta kívül. Még mondta volna tovább, ha nem jöttek volna a többiek egy orvos kíséretében.

- Á, felébredtél? - Szólt az orvos. - Szerencséd volt fiatalember, főleg, hogy a helyzet súlyosságát nézve, sokkal csúnyábban is elsülhetett volna a baleseted. Akkor, én nem is zavarok, majd később jövök még. Viszontlátásra. - Köszönt el, így már nyolcan voltak a szobában. Taehyung szinte rávetette magát az ágyon fekvőre, aki fájdalmasan nyögött fel a tettére. A többiek rögtön leszedték őt.

- Ezt mégis minek kellett? - Szidta Namjoon. - Nemrég balesete volt, megsérült, erre ráveted magad a nem tudom mekkora súlyoddal. Legyél már észnél. Na de - köszörülte meg a torkát, és vett egy mély levegőt - a lényeg, hogy, azért vagyunk itt, mivel még nem jöttünk rá, hogy mégis miért vagy ugyanolyan, mint a csapattársunk, csak annyit tudunk, hogy a DNS-etek teljesen egyezik, ami miatt valószínűleg ikrek vagytok. De ugye, nem ismersz minket, így kérlek mondj magadról pár dolgot, minthogy mi a neved, születési időpont, hogy hol élsz, és egyebek. 

- Egy kicsit kevesebbel is lehetett ezt volna elmagyarázni, már szétmegy a fejem - fogta meg az említett testrészét. - Szóval, a nevem Kim Taehyung, 1995 december 30-án születtem, Szöulban élek. És az semmit nem tesz, hogy ugyan olyanok vagyunk, és hogyha a testvérem is, ami teljességgel lehetetlen, akkor sincs semmi közünk egymáshoz. Ha meggyógyultam, vissza fogok menni onnan, ahonnan jöttem. - " Legalább is remélem "

Nem sokat maradtak, egy óta után haza mentek mind a heten, így Taehyung újra egyedül maradt. Elgondolkozott, de egyszerűen nem tudta, hogy hogyan került át a saját otthonából, ide. De magában nagyon örült annak, hogy, nem abban a világban kell lennie, ahol mindenki utálja őt.

Kinézett az ablakán, ami egy tetőre nézett. Észrevett egy alakot, aki éppen arra nézett, amerre a fiú volt, ezért összeakadt a tekintetük. Az ismeretlen ezt észrevéve elfutott, Taehyung pedig furcsállta. Nem sokkal később elaludt.

Arra kelt, hogy nagy sutyorgás veszi őt körül. Nem tudta mennyi lehet az idő, de már egyáltalán nem érezte magát fáradtnak, így kinyitotta a szemét. A fiúk körülötte ültek, és éppen azon veszekedtek, hogy maradjanak már csöndbe, mert fel fog ébredni, persze arra egyikük sem gondolt, hogy majd ezzel fogják őt felverni.

- Jó reggelt. - Mondta rekedtes hangján - Hogy aludtatok? - Nézett óvatosan körbe. Kissé félt, hogy mind a heten körül ülik, de nem mutatta ki.

- Mi jól aludtunk, reméljük te is. Az orvosod azt mondtad, hogy ma ki fognak engedni, és mi azon gondolkodtunk, hogy lakhatnál nálunk, főleg a fanok miatt, meg úgy alapból, hogy legyen aki ápoljon. - mondta Jin, mire Taehyung aprót bólintott. - Szuper! Akkor szólok az orvosnak, hogy jöjjön. Majd Kookie elvisz hozzánk. - köszönt el, követték őt a többiek, Jungkook meg maradt.

Akkor, ezek szerint két Taehyung fog a Bangtan dorm-jában élni.