Ebben a világban mindenkinek van egy lélektársa. Ez nem egy másik személy, hanem a lelkének egy darabja, amit arra használhat, hogy magát vagy másokat megvédjen, vagy éppen támadjon. Ez a lélektárs lehetséges állat vagy eszköz alakját felveheti. De mindenkinek csak egy lehet, és a lélektársa sosem vált alakot. A fehér tigrisből nem lesz villám macska, hiába fontos rokonságba. Mindenkinek hatéves korában tudja meg, hogy mi is egy lélektársa. Egy mester járja körbe egy terület minden faluját, hogy az ott élő hatéves gyerekeknek felszabadítsa a lélektársát. Ekkor mutatkozik meg, és onnéttól fogva fejlesztheti a saját lelektársát.

...

Egy aprócska falu bújik meg a dombok közt. Ritkán járnak errefelé, így az ott élők a legközelebbi városba szokták szállítani a termékeiket. Földműveléssel foglalkoznak, és a megmaradt zöldségeket szokták eladni.

-Lin, megint Irik városba mész? -kérdezte az út szélén álló embert.

-Így van. Nem olyan rég kaptam egy rendelést, és azt minél előbb szeretném elszállítani. -allította meg a szekér előtt húzó két lovait.

-Olyan irigy vagyok rád. Te mástól egy kicsikét kimozdulhatsz innen.

-Hidd el, nincsen mire irigy legyél. Néz csak körül. Itt ebben a faluban mindenki éppen hogy meg tud él a zöldségek eladásából.

-Kár, hogy most már nem olyan olyan forgalmas ez a falu, mint régen volt. Sok kereskedő járt errefelé, nem kellett elutazni azért, hogy eladjuk a terményünket. Pedig még abban az időben volt a falunak egy saját bölcse is. -sóhajtva mondta, ahogyan visszaemlékezik arra az időre, mikor még ezt a szülei mondták neki.

-Ez most hogy jön ide az eladásokhoz? Ez is csak azért lehet, mert Irik városához közel vagyunk, és a város pedig két birodalom határán található, ezért jár ide sok kereskedő. Máskülönben hogyan adhatnánk el a zöldségeket? -emelte fel egy árnyalattal a hangját a mondanivalója végén.

-Hé-hé, halkabban! Nehogy meghallja az Öreg. -hajolt közelebb a szekéren ülőhöz, hogy csak ők ketten hallják, amit mond.

-Kit érdekel?! Ez már vagy 100 éve történt, és azóta nem volt a falunak egyetlen egy bölcse sem. De a 100 évvel ezelőtt még mindig tud vele dicsekedni. -mondta tovább egy picit indulatosabban.

-Shhh, itt van az Öreg! -mondta már igazán halkan, mert a hát a mögött közeledett feléjük.

-Hmmm? Hol? -riadt meg egy picikét, mikor is szembe találta magát a vén Öreggel.

Ahogyan elhaladt köztük, mindketten fejet hajtottak előtte, míg aki a szekéren ül elszégyellte magát.

-Ne csak panaszkodj, hanem siess azzal a kiszállítással!

-I-igen az! -válaszolt rá, majd elhajtott a szekérrel.

...

Egy kisfiú szaladt végig a falun. Ő volt a kovácsnak az egyetlen egy gyermeke. Külsőleg senki sem mondaná el, hogy a helybeli kovácsnak a fia, mert külsőleg egyáltalán nem hasonlított rá. De az édesanyjára annál inkább. Vékony, karcsú testalkata van, szőke rövid hajjal, ami szana szét áll. Egyedül, amiben az apjára ütött az a barna szem, és az erélyes jellem. A testalkata szerint, erős, dacos, a magáért kiálló kisfiú, aki még a nála sokkaltabban erősebbekkel is képes szembe szállni. Ez még sosem fordult elő vele, mert mindenkivel békés és gyengéd, amit az anyukájától örökölt.

Mire hazaért, addigra az ételük elkészült. Amióta kést tartott a kezébe azóta ő főz a családjának. Az apja és az anyja is minden nap dolgoznak megállás nélkül. Így hát sosem jut idő főzni, ezért a fiúkat tanította meg.

Mindenkinek kimert egy adagot a tányérukba, majd az éppen elkészített étel mellé egy-egy pohár vizet is öntött. Mindenki helyett foglalt az asztalnál és békésen nekiálltak enni. Ezt az ebédet egy kopogás zavarta meg.

-Ifjú, eljöttem érted. -szólalt meg az Öreg az ajtó túl oldalon. Kevin ránézett a szüleire, akik bátorítóan csak bólintottak egyet.

Felkelt a helyérő, és az Öreget követve mentek a többi hatéves gyerekért, akik ebben a faluban laknak.

A falunak közepén van egy kidőlt oszlop, ahol megálltak.

-Gyerekek, ezt a lábnyomot, amit az oszlopon láttok, több mint 100 éve múlt hagyta itt a falu bölcse. Ez a lábnyom mutatja a falu legnagyobb értékét ... -majd a semmiből egy alak tűnt fel, aki az egyik háznak tetején landolt. Onnan pedig a földre ugrott le a gyerekek elé.