Elsőnek Wing hívta elő a harci lelkét. Jobb oldalon lassú léptekkel megjelent aranyszínű hangyásza.

-Ti jöttök. -intézte szavait a társaság felé.

~ Akkor vágjunk bele! -mondta a többieknek Amina.

Elsőnek Nana hozta elő lélektársát. Apró fénygömbök estek le az égből. Lenyűgöző látvány volt. Olyan, mintha milliónyi csillag hullott le az éjszakai égboltról. Az apró fénygömböcskék jobban világosabban világítottak, s egyre közelebb kerültek egymáshoz. Végül egy szarvas forma rajzolódott ki belőle. A szarvas lassú, kecses léptekkel közelítette meg Nanát, aki mosolyogva üdvözölte társát.

Ezután Stefan jött, aki még nagyobb meglepetést okozott Wingnek. Hatalmas vakító fényesség ölelt körbe mindenkit. Senki nem látott semmit, kivéve Stefant. Ő ekkor látott legtisztebben. Olyan érzés ez számára, mikor az eddigi nagyon rossz látású ember, egy beavatkozás sokkal inkább élesebben, színesebbnek lágottja a vilá. Miután a vakító világosság eltűnt, helyette előjött Stefan társa. Stefan hátán három pár hófehér szárnyak jelentek meg, oldalán egy karddal. De nem csak ennyi történt. Mellette egy alak lebegett. Ugyan olyan magas, hasonló kinézetű volt, mint Stefan, annyi különbséggel, színtiszta energiából állt.

Stefan után következett Axel. Nála az égből, a földből töménytelen mennyiségű víz áradt felé. Olyan sok volt, hogy lassan az egész arénát ellepte. Ami azért is külön különös, mert az aréna átmerője két kilométer hosszú volt. Mindenki visszatartott lélegzettel nézte, ahogyan Axel lélektársa előjön. A kavargó vízben egyszer csak kirajzolódott egy vidra forma. Hullámokkal játszva úszkált Axel körül. Axel nagy vigyorral az arcán csatlakozott volna. A hatalmas víztömeget eltűntetve, csak a vidra maradt mellette, aki támadásra készen állt Axel előtt.

Utána Arion jött. Mindenki talpa alatt remegni kezdett a föld. Talán ezt a remegést, mindenki érezhette. A földből lassan előbugyant a láva, ami a homokos talajon utat tört magának. A mennyisége nem lett kevesebb, hanem több. Egy nagyobb remegést követően, hatalmas lávaáradat jött ki a felszínre. Mindenki szájtátva nézte, ahogyan a lávaoszlopból erős, fenséges léptekkel megjelenik egy ló. Fekete színű, és az egész testét forró lávához hasonló erek hálózták be. Még a szeme is abban a színben izzott.

Wing nem tudott a meglepődéstől magához térni, már jött a következő. Jimin körül rózsaszín köd jelent meg. Ez a köd pillanatok alatt ellepte az egész arénát. Az arénából csak úgy szökött ki Jimin illata, mint egy edénybe zárt gáz, amit végre szabadjára engedtek. Arion és Axel nagyokat szippantottak a levegőből, ahogyan a többiek is. Mindenki egyfajta kábulatba esett, mindaddig, míg Jimin vissza nem vonta. Ekkor már tökéletesen lehetett látni maga mellett a vörös rókát. Arion és Axel egyből felismerték ezt a rókát. Mindegyiküknek már egyszer megjelent.

Jimin után jött Nich. Hasonlóan, mint Stefannál mindent beborított. Csak Stefannal ellentétben sötétség telepedett mindenkire. Senki sem látott el az orruk hegyéig sem. Kivéve Nich, aki már otthonosan mozgott a vak sötétségben. Mellette vörös szempár tűnt fel. Mindenki ijedve nézett Nichre, akinek szintén vörösen izzott a szeme. A sötétség visszahúzódott, s kirajzolódott a lélektársa.

Végül Aminán volt a sor. Nála nem olyan gyorsan történtek a dolgok, de annál hatásosabb volt. Elsőnek izzani kezdett égkék szemei. Haragos villámok lepték el lélektükreit. Ezt ugyan senki nem láthatta, de hamarosan mindenki szemtanúja lehetett Amina elképesztő erejének. Az ég lassan borult be. Fekete fellegek jelentek meg a fejük felett, ami egész Trami városát ellepte, hanem tovább. Pár perc leforgása alatt hatalmas mennydörgések rázták meg az embereket. Az arénában lévők ijedten néztek a fekete égboltra.

Wing már azon volt, hogy az időjárás miatt felfüggesztik az egészet, de hamar meggondolta magát.

Mennydörgést felváltotta, egy igen éles, vékony hang. Fülsüketítő volt mindenki számára. A hanggal együtt megjelentek a villámok. Ugyan olyan haraggal, erővel cikáztak az égen, mint Amina szemeiben. Villámok sokasága csapódott bele az arénába. A villámok közt egy-egy gömbvillámok is feltűntek, akik az ott lévők körül szaladgáltak. Mindenki ijedten magát összehúzva menekültek a villámok útja elől. Kivéve Amina, aki teljes nyugalommal ott állt középen, s várta a villámok áradatát. Mikor ez eljött, megjelent a lélektársa, a Háromfarkú Villámkitsune. Fenséges, kecses léptekkel járta körbe Aminát, és állt meg jobb oldalánál. Nyugodt szemekkel kémlelte Winget.

Az ég sötét színe nem húzódott vissza, de a mennydörgés, az éles visítás és a villámok megjelenése mind abba maradtak. Mindenki félve néztek Aminára. Mondta, hogy az ő lélektársa felveheti a sárkányokkal a versenyt, de hogy ennyire, elképzelni sem tudták.

Wing szeme, szája tátva maradt. Nem hitte volna, hogy az új diákok ennyire erősek. De ha együtt dolgoznának, neki is meggyűlne vele a baja. Ők még csak kilenc-tíz évesek és a Tanonc szint közepénél járhatnak. De ez az erő, amit eddig elnyomtak magukban, és most felszabadítottak, túl sok még neki is. Talán az igazgatóval együtt működve tudnának rájuk nagy nyomást gyakorolni. Ez sok mindent megváltoztat a későbbiekben.

Magát összeszedve állt velük szembe. A hét főből álló kis csapat is hamar összeszedte magát.

-Legyen óvatos! -figyelmeztette Winget Amina.

-Ne a szátok járjon! Bizonyítsatok! -szólt rájuk Wing, és elkezdődött végre a harc.