Arion, Nichre nézett, ki egy nagyot bólintott csak.

-Azért tartozol te is velünk együtt a Kiválasztottak közé, mert két lélek társad van. Van az egyik, míg a másik egy sárkány. Nekem is, meg Nichnek is így van. -nézett Nich felé, majd visszatekintett Kevin felé.

-Nekem például az egyik lélek társam egy hippogriff, csak valamiért mind a négy lába hasonlít a lóéhoz; míg a sárkányom pedig föld elemű. A két lélektársam alapján vannak, vagyis a ló is föld elemű.

-Az enyémmé pedig egy démoni farkas, míg egy másik sötét elemű sárkány. -folytatta tovább Arion gondolatmenettét Nich.

-Szóval a tiedé is hasonló séma szerint kell lennie. Neked mi a lélek társad? -kérdezte meg Kevintől Arion nyugodt, kedves hangnemben.

Kevin lehajtotta a fejét. Nem tudja pontosan, hogy mi a lélek társa. Igaz egy főnix jelent meg előtte álmában, de még előhívni sosem tette. Aztán kiderül, hogy nem is az a lélek társa, és akkor nagy bajban lesz, ha már nem is lenne abban. Őszintén nem tudna mit válaszolni rá. Ez az egyik gyenge pontja; a lélek társa kérdése.

Arion és Nich látták Kevin szomorú arcát. Együttérzéssel néztek össze, majd Nich bólintott Arionnak, ki egyből Kevin mellé ült, és egy szoros, meleg ölelésbe zárta. Kevinben ekkor szakadt el a cérna, és Arion karjai közt nekiállt sírni.

Arion nagyire tőle telhette, még közelebb húzta magához Kevint, és kezdte ringatni. Ilyen helyzetekben nem a szavak embere, ezért csöndesen folytatta tovább a ringatást. Úgy látszik, ez hat valamennyire Kevinre, mert nemsokára abbahagyta a sírást.

Senki nem szólt semmit. Hármoljuk közt beállt a nagy csönd, de ezt leginkább kellett is. Kevin valamennyire próbálta összeszedni a gondolatait, hogy elmondja nekik. Még nem bízik meg bennük, de lelke mélyen érzi, hogy számíthat rájuk.

Már sok idő eltelt azzal, hogy némaságban ültek, és ez a némaság egyre jobban kezdett jobban kell kell lenni. Ezért akarva, vagy akaratlanul is, de Arion belenézett Kevin fejébe. Látta benne, hogy sok mindenen gondolkodik, ami egy kész kavalkád volt. De mégis valahogy sikerült megfognia a lényeget, hogy Kevin a kora mindenki nem olyan rég tudta meg a lelki társát. De furcsálta ezt az egészet. Mikor ő volt ebben a cipőben, olyan 5 éves korában, akkor neki ez a főnix jelent meg. Ő is azt hitte, hogy az a lelki társa, de mikor előhívta, nem az lett. Csalódott is volt egy picikét, de mikor felvilágosította mindenről, akkor már büszke volt arra, hogy ő a lelki társa.

-Tudom, hogy milyen érzés. Nich és én is ugyan ezt éltük át, csak különböző módon. Nich például a többiekhez hasonlóan 6 éves korábban tudta meg, míg én 5 évesen. Attól, hogy Te csak most tudtad meg, nem vagy rosszabb nálunk. Te is ugyan olyan erős leszel, mint mi. -mondta bíztatóan Arion. Nich eleinte morgott egyet Arionra, ki megint Kevin gondolatai közt volt. De a végére meggondolta magát. Arionnak most megjött az esze, és ez nagyon ritkán van, mikor ilyeneket mond, és ezeket a pillanatokat meg kell becsülni. Így a végére már mosolyogva bólintott felé.

Kevin az eddigieknél még jobban megijedt. Arion megint a gondolatai közt járt, és meglátta azt, amit nem kellett volna. Csak hogy már a múltat ​​nem tudja megváltoztatni, sajnos. De Arion szavai mégis megnyugtatott valamennyire, jelent meg nem is. Neki is ugyan az a főnix jelent meg. Reménykedett benne, hogy az a lelki társa, de ezek szerint nem. Félve nézett fel Arionra, akinek még mindig a karjai közt van. Ez kezdte egy kicsikét nyugtalanítani, de még jó érzés ott lenni.

-Akkor hogyan tudom meg, hogy mi a lelki társam? -szólalt meg végre halkan Kevin.

-Nagyon egyszerű. Elő kell hívni, és akkor majd meglepetés szerűen kiderül. -mondta mosolyogva Arion, aki már annak is örült, hogy a karjai közt tartó végre meg mert hangosan szólalni.