Reggeli után egyből a mestere irodája felé vette az irányt. Ahogy haladt a folyósókon, mindenhonnan sugdolózást hallott. Voltak olyanok is, akik rá mutattak, vagy nem éppen kellemes arccal néztek felé. Axel kívülállónak érezte magát, csak azért, mert a szobatársaihoz ült. Mélyen belül ezért szomorú volt, de hamar elillant ez a gondolata, amint Arionra gondolt. Bár az első benyomása nem éppen volt valami kellemes. De Nich közbeavatkozásával már visszafogottabb lett. Meg ott volt az a pillanat is, mikor mellette volt. Azt egy ideig nem szigorúan elfelejteni.

A folyosón egymás mellett sorakoztak a készült készült ajtók. Egy jobbos kanyar után végre Axel meglátta mestere irodája az ajtaját. Határozottan bekopogott, és az ajtó mellett várta mestere beengedő hangját, vagy kijöjjön hozzá. Ameddig várt rá, összeszedte minden gondolatot, rendezte arcvonásait. Kívülről nyugodnak tűnhet, de belül csak úgy tombolt benne.

-Szabad! -hangzott az ajtó túloldaláról. Axel lassan kinyitotta az ajtót, majd a mestere elé ment. A mestere egy fekete nagy asztal mögött ült. Az asztalon két oldalt két-két hatalmas füzetkupacok álltak. Előtte is egy nyitott füzet van, amit éppen javít.

-Jó napot! -köszönt neki még mindig álmoskás hangon. Most a mestere nem jegyezte még meg, hogy a tanítványa ilyen álmos.

-Ülj csak le. -invitálta az egyik karos székbe, ami az asztala előtt van.

-Miért kérte, hogy jöjjek? -kérdezte meg kíváncsian.

-Több dologról is beszélnünk kell. -vette komolyra a hangot az előtte ülő. -Az egyik az lenne, hogy mik a benyomásaid azokról? -tette fel a kérdést a mestere. Axel egyből rájött, hogy kikről van szó. De még mindig nem értette, hogy miért így beszél róluk.

-Furák. -mondta ki az első szót, ami az eszébe jutott. -Másképp gondolkodnak, cselekszenek, mint a többi ember. Nem tudom pontosan megmondani, hogy miért, de ezt érzem. -hajtotta le a fejét Axel. A mestere egyetértően bólintott. Akik még nem annyira ismerik őket, mindenki így vélekedik róluk.

-Mond Axel, mi történt tegnap este? Most itt nyugodtan elmondhatod, nincsenek itt. -tért rá arra, amiről Axel azt gondolta, hogy már lezárták.

-Csak rosszat álmodtam. Ennyi történt. -mondta határozottan Axel.

-Valóban? -kételgetett a mestere. -Ha tényleg csak ennyi történt volna, akkor azok miért álmosak? -kérdezte gyanakvóan.

-Sajnálom, de azt nem tudom. -hajtotta le a fejét, szomorúan. Pedig jelenleg egy cseppnyi szomorúságot, megbánást nem érzett, csak túl akart már végre ezen esni.

-Ne legyél szomorú. -kelt fel a székéből és Axelhez ment. -Axel, szeretnél átmenni egy másik szobába? -tette fel a kérdést, de tudta a választ. Ki nem akarna onnan elmenni? Eddig mindenki azért könyörögtek a tanároknak, hogy tegyék át őket egy másik szobába. Azt sem érdekelte őket, hogy a földön alszanak.

-Nem, nem szeretnék. -válaszolt Axel meglepődve. Miért menne el onnan, ha egyszer befogadták, és még segítettek is neki. -Miért kérdi ezt tanár úr? -kérdezte meg kíváncsian. A mestere nagyot sóhajtott és Axelre nézett.

-Ha majd megváltozik a véleményed róla, akkor szólj, és azonnal áthelyezünk máshova. -mondta kedvesen, de belül igencsak meglepte tanítványa válasza. -Igaz, még csak most jöttél. Ha velük szeretnél maradni, jobb ha tudott, hogy nem éppen a viselkedésükről híresek. Az iskolánkban zajló bunyók többségében ők vannak bent. Mindezt azért csinálják, mert megjegyzéseket tesznek rá, vagy a fülükbe jutott olyan dolgok is, amiket a hátuk mögött mondanak. De amiért mindenki így van velük az, hogy már hozzászólni sem lehet azokhoz. Jobbik esetben leüvöltik a fejét, meggyalázzák. Rosszabbik esetben a kórházakban kötnek ki. Mi, a tanárok szemszögéből nézve mindig hiányoznak az órákról, vagy ha be is jönnek, akkor alszanak. Dolgozatokat egyáltalán nem írnak, és még az edzéseken sem vesznek részt. Ha pedig valamire megkérjük őket, például: menjenek ki a táblához és oldják meg a feladatot, vagy válaszoljanak egy feltett kérdésre, nem törődnek vele. Úgy tesznek mintha meg sem hallották volna. De ezt majd észre fogod venni az évek során. -mondta el röviden a mestere. A szörnyűbb dolgokat inkább kihagyta. Reménykedik benne, hogy Axel az elkövetkezendő évek során nem fogja azokat megtapasztalni, vagy látni.

Axel figyelmesen hallgatta végig, amit a tanára mondott neki. Nem tett egy megjegyzést sem. Tudja, hogy itt mindenki utálja őket, ezért másként néznek rá. Nem meri mesterének sem elmondani, hogy ő teljesen más oldalukat ismerte meg. Habár az órákra való bejárásos rész, azt még el is tudja képzelni, hogy arra képesek lennének. Arionból kiindulva, tuti hogy ezt tenné. Már most kíváncsi arra.

-A másik dolog, amiről beszélnünk kell, az a lelked. Meg tudod mondani, hogy mi a lélek társad? -kérdezte meg tőle a mestere.

-Igen. -bólogatott izgatottan Axel. -Óriási vízi vidra. -mondta büszkén. A mestere csak legyintett egyet. Nem tűnik valami különlegesnek a lélek társa. Másrészt nehezen képezhető, ezért nem valami fényes jövő vár rá. Pedig a szülei azt mondták, hogy a fiúk tehetséges. Úgy látszik majd egy levelet kell nekik írni a fejleményekről.

-Nem rossz, nem rossz. Nehezen lehet vele harcolni, de majd biztosan megoldjuk. -mondta ki ezt hangosan, de semmit nem tenne érte. Egyáltalán nem fog érte annyit küzdeni, amennyit mond a fiúnak.

-Mester, Ön szerint meddig vihetem el? -tette fel kíváncsian Axel.

-Ha a tulajdonságait, és a tiedét is számításba vesszük, akkor olyan Mester és Lélek jártas közé viheted. -közölte vele. Pedig a valóságban jóval alacsonyabbat fog elérni.

-Mester! Elmondaná, hogyan vannak a rangsorok? -tudakolta meg Axel.

-Persze. -mondta neki mosolyogva.

-0-20->Előjáró szint

21-40->Tanonc szint

41-50->Mester szint

51-60->Lélek jártas szint

61-70->Lélek harcos szint

71-80->Lélek tudós szint

81-90->Lélek bölcs szint

91-100-> Szent Lélek szint

és 100 felett Isteni szint. Ideáig még senki sem tudott eljutni. A legjobbak is csak a Lélek tudós szintig jutottak el. Ahhoz, hogy eljuss a Lélek bölcs szintig nagyon kiemelkedőnek kell lenned. A másik, hogy legendás lélektárssal kell rendelkezned. Ha ez a kettő megvan, és az egész életedet a lelki társad fejlődésére szánod talán akkor eljuthatsz a Szent Lélek legalsó részéig.

-Volt eddig valaki, aki eljutott a Szent Lélek szintig? -kérdezte meg Axel.

-A történelmünk során, csak egy valakinek sikerül eddig eljutnia. Xiao Ang-nak hívták. Neki Isteni Kard volt a lélektársa. Mihelyst ez a kard egyenesen Isten hozta létre, és az ő fegyvere volt, így el tudott odáig jutni. Neki is azért lehetett fegyver a lelkitársa, mert maga az Isten adta oda neki.

-És állatok közt mik tartoznak ide? Vagy még van az Isteni Kardon kívül más ilyen lélek társ? -tudakolta meg Axel kíváncsian.

-A másik ilyen lélektárs, a Démoni Furulya lenne. Az magáé, az ördögé. Eddig sosem fordult elő, hogy valakinek odaadta volna. Az állatok közt, pedig a sárkányok. Ők a leghatalmasabbak. Mindenek felett állnak. Pontosan mi sem tudjuk, hogy mekkora erejük van. Egyszer azt olvastam, hogy egy ilyen sárkány képes tíz istennel végezni, ha azonos szintűek. Ha erősebb a sárkány, nyilván több, de ha kevesebb, akkor kevesebbel. De ha nagyon akarja, és kockáztat, még akkor is képes végezni tíz istennel.

-Mennyi, és milyen sárkányok vannak?

-Összesen hét létezik. A hét fő elem. Tűz, sötétség, föld, szél, víz, fény és energia. A mítoszok szerint hatalmas négy lábbakkal rendelkező sárkányok, akiknek a fején egy-egy csontkinövés van. Az, hogy van-e szárnyuk, vagy milyen a testfelépítése az elemeként változik. De ha elérnek egy bizonyos szintet, akkor a testfelépítésük is megváltozik. Egyformák lesznek, csak a pikkelyük lesz más színű. -válaszolta neki a mestere. Axel mélyen elgondolkozott magában. Nich és Arion beszéltek ezekről a sárkányokról. Nichnek sötét elemű, míg Arionnak föld elemű sárkányuk van. Azt mondták, hogy ő is közéjük tartozik. A lélektársából kiindulva víz eleműnek mondaná, ha lenne.

A mester látta a tanítványán, hogy már igazából aludna. Hivatalosan holnap kezdődne el neki a tanítás. A mai nap a szabályok, és egyéb tudnivalók ismertetésére van. De Axel jelen pillanatban nagyon álmos, ott egyhelyben elaludna. Megaztán maga is teli van javítandókkal. Nem szeretne még több időt elvenni magától. Az már számára más kérdés, hogy ezzel Axel is jó jár. Ha nem lenne álmos, még akkor is elküldené. Gyenge lélektársa van, amivel nem érdemes foglalkozni. Nem hozz számára akkora sikert, mint a többiek.

-Axel, mint látom nemsokára ott elalszol. Menjél vissza a szobádba, és pihend ki magadat. Holnap már az órákra kell járnod, a többiekkel együtt. Minden fontos információt majd később megkapsz. -mondta neki kedvesen, miközben a szemébe mosolygot.

-Rendben, mester. Köszönöm szépen. -köszönte meg amit mondott neki. A szülei arra tanították, hogy mindenkinek mindent köszönjön meg. Ha nem is volt neki hasznos, még akkor is. Illedelmesen elköszönt, és sietett vissza a szobájukba.