A szobájukba érve, mindannyian az ágyra dőltek. Egyikük sem bírt egyetlen egy szót sem kinyögni. Axel betakarózott, míg Nich és Arion úgy aludtak el, ahogyan az ágyra vetették magukat. A szobát a néma csend járta végig. Sötétség lepte el a helyiséget, annak mindenkit, hogy odakint hét ágra sütött a nap. Az ajtó halkan bezárult. Senki sem tudta őket megzavarni.

Úgy négy óra elteltével lassan ébredezni kezdett Nich. Arion nagyokat horkolva aludt, míg Axel eléggé érdekes pózban járt az álmok világában. Nich felült az ágyára, behunyta szemét, és a lelki társásra koncentrált. Lassú nagy léptekkel megjelent előtte egy lila színű farkas. Nich elképedve nézte a farkasát. Múltkor, mikor látta, akkor még csak egy méter magas volt. Most már egy méter és harminc centire becsülné. Már az egy méteres magasságával kitűnt a családjában, nemhogy a jelenleginél.

Az előtte álló farkas megrázta a fejét, mintha értette volna Nich aggodalmát. Nich nyugodtan nézett farkaszemet a farkasával. Így ennek a gyenge párbajnak ő lett a győztese, nekiálltak együtt harcolni.

Ahhoz, hogy valakinek a lélektársa elérje a csúcsát elengedhetetlen, hogy ismerjék egymást mozdulataikat, gondolataikat, érzéseiket. Erre a cél szolgál ez a belső világ is. Itt a leghatékonyabb a lélektársa és ő is. A legnehezebb, mikor elő kell hívni, és másokkal szembeszálni. Ő ezt tapasztalta, ahogyan Arion is. A diáktársaiknak pont az ellentétjük van. Nem hiába tartják egyik legfontosabb órájuknak: a társ társulását. Ezeken az órákon hívható elő a lélektársukat, és ismerik meg. Nekik nincs ez a belső világ, ami Arionnak és neki van. Ezért mindketten ezeket az órákat teljesen fölőslegesnek tartják. A másik amiért már nem járnak, a társaik kinézete. Az itteniektől teljesen eltérnek, és még a tanáraik sem olyan jártassák a lélektársakban.

Emiatt szorulnak rá a sárkányaikra. Néha kapcsolatba lépnek velük, és elmondják az alapokat. Az elsajátításban már egymaguknak kell megküzdeniük. Még az sem lehet, hogy az egyiküknek sikerült, és a módszerét elmondja a másiknak. Ez embereként változik.

A harc közben Nich érzékei jeleztek, hogy valaki felébredt. Egyből kilépett a belső világából. Kinyitva a szemeit Axelt látta meg, aki még az ágyban ülve nagyokat nyújtózkodik.

-Ohh, jó... -akadt el Axel hangja. Az ablakokon keresztül semmilyen fény nem tudott beáramolni, Nichnek köszönhetően.

-Délutánt. -egészítette ki Nich. Axel nagyra nyitott szemekkel nézett barátja irányába. Nich ezen nem tudott nem nevetni.

Arion is úgy kipattant az ágyból, mintha valaki azt mondaná neki, hogy szexeljenek együtt. Arion oda-vissza van ezért. Neki lényegtelen, hogy kivel csinálja. Csak egy szempontot tart maga előtt: ő lesz a domináns. Mondjuk ezzel senki sem vitatkozna. Már hét éves létére százhatvan centi magas. Szálkás testalkata van, és még ruhán keresztül is jól lehet látni a kidolgozott izmait. Napbarnította bőre, sötétbarna szemei és haja van. Ha nem lenne mindenkivel elutasító, akkor végtelen népszerűségnek örvendene. De neki ez esze ágában sem volt, max egy éjszakás partnereket fogadott. Ezt természetesen Nich nem nézte jó szemmel, de mégsem tett semmilyen lépést megakadályozásában.

Axel odakapta fejét Arion felé. Arion eleresztett felé egy mosolyt, amitől gyorsabban vert Axel szíve. Nem tudja, hogy mi történik vele, ez az első ilyen alakalom.

~Hogy aludtál? -kérdezte meg Arion Axeltől, gondolatban. Axel már nem mutatott semmilyen meglepődséget, vagy félelmet. Egyszerűen valami kellemes érzés járta át egész testét.

~Jól. -válaszolt neki röviden. Még nem tud olyan sokat beszélni így, mint Arion. Ez volt az első, hogy valakinek így üzent, és a másik -jelen esetben Nich -ne hallja meg. Nagy erőfeszítésébe került, de sikerült.