Mind a hárman felkeltek az ágyról, majd a szoba közepesen található nagy téren álltak meg.

-Nagy egyszerűen előhívni a lelki társadat. -mondta az eddig csendben figyelő Nich.

-Hunyd le a szemeidet, majd gondolj a főnixre, amit akkor láttál. -utasította Nich Kevint, hogy mit, hogy csináljon. Egyelőre semmilyen változás nem történt. Nem remegett a föld, mint Arion esetben, vagy nem sötétült el a világ, mikor ő hívta először elő. Tudták, hogy valami más lesz neki, de semmi eget nem sikerült, és ez aggasztó volt.

Kevin pontosan azt tette, amit Nich mondott neki. Mikor lehunyta a szemeit, újra a füves domb tetején állt, és előtte pedig a főnix repült. Próbált neki szólni, hogy rá figyeljen, de nem járt sikerrel. Vígan repült ide-oda, mintha a szellővel játszana. Kevin hamarjában alábbhagyott a főnix figyelemfelkeltésére, és inkább leült meditálni. Próbált koncentrálni a lelki társára, csak nem jött össze neki. Már verejtékben úszott a teste, de semmilyen változás nem tapasztalt. Ekkor mintha a főnix érzékelné, hogy valami nem stimmel, Kevin felé repült, majd a feje tetejénél nekiállt dalolni. Ezt a dallamot egyből felismerte Kevin, mert kiskorában az anyukája mindig ezt dalolta. És ekkor történt meg az áttörés. Kevin maga körül több vizet érzet, míg kinyitva a szemét, már azt tapasztalta, hogy a vízben lebegve meditál. Elsőnek megijedt, hogy valami baja lesz, de hamar kontrollálta, hogy nem lesz itt ugyan semmi baja. Sőt mi több mintha több ereje lenne. Ekkor egy kék színű vidra jelent meg előtte, ki körülötte vígan úszott egy kört, majd elindult felfelé. Kevin követte az állatkát, majd a víz felszínére érve a távolban a zöld dombot látta meg, ahol a főnix tovább játszott a szellővel.

Már este járt az idő. Nich és Arion aggódtak Kevinért, aki amióta nekiáll előhívni a lelki társát, azóta abban az állapotban van. Nem történt semmit, csak múlt az idő. Hogy ne keltsenek gyanut a többiekben, mindketten elindultak vacsorázni, de mindig elhagyták volna a szobájukat, előtte Nich besötötte az egész helyiséget. Ha valamilyen csoda folytán Kevin visszatérne, akkor majd észre is vegyék, és hamar tudják bejutni.

-Jó estét mester! -köszöntek illedelmesen a szembe jövő mesterüknek. Nem tartották nagyon annak, de arra a kis idő eltűrték, míg tanítja őket. De ez is negyedóránál sosem hosszabb.

-Hol hagytátok Kevint!? -kérdezte tőlük gyanakvóan. Amióta ide jött Kevin, azóta nem látta, se nem hallotta felőle semmit, és szerencsétlenségére pont velük kell egy szobába lennie. Mikor ezt megtudta, akkor nagyon is kiakadt, de nem tudják más hová tenni őt.

Arion és Nich egymásra néztek.

~ Most mit mondjuk neki? -kérdezte meg Arion Nichet. Az ilyen váratlan helyzetekben sosincsen toppon, és nem is egyszer húzta ki magukat Nich.

-Ki az a Kevin? -kérdezte meg a mestert Nich.

~ Ennél jobb ötleted nem volt !? - szólt rá Nichre Arion.

~ Mert neked lenne? Azért én sem vagyok olyan jó! -szólt vissza neki Nich.

-Ne játsszátok magatokat! -szólt már vissza idegesen a mesterük.

-Akkor ő az új szobatársunk? -kérdezte meg Arion megjátszva, mintha mi mindenről nem tudna. Nich csak bólintott rá egyet.

-Igen, ő. -rázta meg a fejét a mester, ki már a fejét fogta. -Szóval, hol van van? -kérdezte meg újra tőlük. Nagyon nem szerette őket, mindig az idegei szélén táncolnak, de valamikor túlzásba esnek, és már ő menekül el előlük.

-Bent a szobában alszik. Tudja egész nap elvoltunk, és mikor visszaértünk, csak egy alvó fiút láttunk meg. Ezért besötétítetünk neki, és bezártuk az ajtót, hogy senki se zavarja. Gondolom hosszú, és fárasztó útja lehet. -mondta együttérzéssel Nich, majd karon ragadva Ariont azonnal elmentek onnan, helyett a mesterük valami olyant kérdezne, amire már nem tudnának, mit válaszolni. Így is nagy bajban vannak, és lesznek nagyobban is, ha kiderül az igazság.