-Ha mindenki magához tért, ideje lesz egy kis beszélgetést tartani. -vázolta fel az elkövetkezési eseményeket Nich. Axel és Arion egyszerre bólintottak. Már tudat alatt kialakult az modelljuk.

-Akkor szerintem Axel tedd fel a kérdéseidet. -mondta neki Nich. Arion is kíváncsian nézett a fiú irányába. Most fordul vele először ilyen, hogy valamire nagyon is figyel. Az órákat Nichkel együtt ellógja, vagy ha ott van van nem figyel semmire. Még a volt szexpartnerek felé sem nézett így, mint Axel felé.

-Tényleg igaz, amit mondanak rólatok? -tette fel bizonytalanul Axel.

Nich és Arion egymásra néztek, majd Axel felé fordulva egyszerre bólintottak.

-Megvan a mi okunk is rá, hogy miért viselkedünk úgy, vagy miért lógunk el egyfolytában. -kezdett bele Arion.

-Mint tudod, nekünk két társunk van, és az egyik egy sárkány. Amilyen sárkányunk van, az a lélek társak istenei. Mindenki felett azt. Még csak kis sárkányoknak mondanám őket, de már leginkább az erejük elképesztő. Szerintünk, minél erősebbek és jobbak leszünk, annál jobban fejlődnek a sárkányok, és a társaink is. Szóval elég csak az egyikre hajtani, és magával húzza a másikat. Legalábbis mi még így tudjuk. -magyarázta Nich

-Legalábbis? -kérdezett vissza Axel.

-Igen. Igaz néha hozzánk szólnak, de az nagyon ritka. A fejlődésükről vagy a képzésükről nem mondanak sok mindent. Ezért még mi sem tudunk pontosan sok mindent. Eddig csak a tapasztalataink szerint csináltuk. -vette át a szót Arion.

-Hozzám eddig miért nem szólt? -kérdezte meg szomorúan Axel.

-Talán azért, mert még nem állt neki képezni a társadat. Most ébresztetted fel, ne várd el tőle, hogy azonnal jelezni fog. Mikor eljön az ideje, majd megszólal.

-Nektek mikor szólalt meg? -kíváncsiskodott Axel.

-Nekünk már egészen korán. Mihelyst, ahonnan származunk nem adtak nekünk megfelelő alapot. Ezért ők Mondták, hogy jöjjünk el ebbe az iskolába. Muszály volt, mivel egyből nem ugorhatunk az akadémiákba. Akik olyan helyről származnak, mint mi ilyen iskolák kell kezdenünk. -mondta szomorúan Nich.

-Mondjuk, az én esetemben más. Neves helyről származok, de nem figyeltek rám. Miután kiderült a lélek társam, undorodni kezdtek tőlem. Nem mintha eddig is minta gyerek voltam ... -mosolygot el Arion.

-Ha szabad ilyent kérdezni, akkor honnan származtok? -tette fel félve a kérdést.

-Én Byur Birodalomból származok. -vakarta meg a tarkóját Arion. Axel nagyra nyitott szemekkel nézett barátja felé. Byur Birodalom a harmadik legnagyobb birodalom. -Szüleim a lélek társam felfedezése után kitagadtak. Generációkon keresztül mindenkinek tigris volt a társa, vagy hasonló hasonló. Nem is volt kérdés, hogy egyből távozok a viselkedésemmel együtt. Mikor ide jöttem senkinek nem mondtam el. Jobban mondva erről csak Nich, most már te is tudsz róla. -mondta komolyan Arion. Őt egyáltalán nem hatotta meg, hogy kitagadták. Soha nem jött ki senkivel, még a bátyjával sem.

-Én pedig Iberből származok. Ez egy kisebb hely, ahol egy csapatnyi vérfarkas él. Apám a falkavezér. Ellenben Arintól engem nem száműztek. Bármikor visszatérhetek és elfogadhatom a vezetői pozíciót. De nem szeretném. Jobban szeretek szabad ember lenni, aki a világot járja, és semmi felelősség nem nyomja meg a válást.

-Akkor te is vérfarkas vagy? -kérdezte rettegve Axel. A vérfarkasok könyörtelenül gyilkolnak, nőket, gyerekeket nem kímélve.

-Részben. Az a vér folyik az ereimben, ez nem mostom. De más vagyok, mint ők. Kinézetem is nagyon jobban eltér tőlük. Sűrű vastag fekete színű szőr nő mindenhol. Ha meglátod tudni fogod. -mondta magabiztosan Nich. Egyedül csak a vérfarkasok néznek ki így, mindenki más átlagos ember kinézetük van.

-Értem. -mondta Axel.

-És te honnan jöttél? -tette fel a kérdést Arion.

-Egyszerű aprócska kis faluból. Hozzátok pontosan, én senki vagyok. Apukám a falu kovácsa, anyukám pedig gyógyító. A falu annyira jelentéktelen, hogy a legmagasabb rangot elérőek az Előjáró szinten vannak. -válaszolt Axel szomorúan. Lelke mélyén mégsem volt szomorú. Szerető családban nőt fel. Nem tagadták ki azért, mert más. Sőt mmi több támogatást. Vele szemben ott van Arion, akit a saját családja kitagadott, és Nichnek szembe kell néznie az emberek ítéletével. Ígyhogy ő nem engedhette meg magának, hogy emiatt szomorú legyen.

-Ne szomorkodj miatta. Nem az ember származása mutatja meg, hogy milyen. -mondta nyugtatóan Nich.

-Ez igaz. Itt vagyok rá példaként. -vágott közbe Arion.

-Jut eszembe, ki volt az a srác a többiekkel együtt? -érdeklődött Axel. Arion és Nich egymásra néztek.

-Őt San-nak hívják. Az egyik nemes gyereke. -mondta undorodva Arion.

-Nem tudom, hogy mennyire tudod, de kétféleképpen vagy itt valaki. -kezdett bele szomorúan Nich. -Az egyik, ha nemes családból, vagy birodalomból származol, a másik különbözőik szülőd elérte a Lélek Tudós szintet, vagy annál nagyobbat. Sajnos ő pont nagyon befolyásos csalásból származik, és ezért így fennhordja az orrát. Még mi sem merünk vele szembeszállni, mert egyből hívná az apukáját. Akkor pedig nekünk annyi.

-De mégis megtettétek. -hajtotta le bűnbánóan fejét Axel.

-Természetes, hogy megtettük. A barátunk vagy. Nem tűrhetjük, hogy így bánjon veled. Egyik diáktársunk sem engedheti meg magának, hogy a másikat bántsa valami idétlen okkal. -háborodott fel Arion.

-Mondod te, aki szinte mindenkinek neki megy. -nézett rá szúrós szemmel Nich.

-Nem kell így nézni. Te is tudod, hogy nem ok nélkül tettem. Azért mégsem tűrhettem, hogy olyanokat mondjanak rólam. -védekezett Arion, mire Nich csak megforgatta a szemét.