Mire Axel magához tért, a környezete újra megváltoztatta. Tiszta, kristálykék vízben lebegett. Alatta korallzátony terült el, s távolból az óceán lakói figyelték. Axel mindenki tekintetét magán érezte. De volt egy tekintet, ami kitűnt a többi között. Az a nézés nem kíváncsiságot tükrözött, hanem elégedettséget. Nyugodt pillantásokkal kémlelte Axelt.

Axel rémülve nézett körbe, mivel eddig még sosem volt ennyire a középpontban. Milliónyi szempár nézett felé, amitől előjött a lámpaláza. Remegve próbált elbújni mindenki elől, de ebben a nyílt, kristálytiszta vízben nem megy olyan könnyen.

Axelt elégedetten kémlelő szempár tulajdonosa elüvöltötte magát. Ettől nem a kíváncsiskodók rémültek meg, hanem Axel is. De Axel, a többiekkel ellentétben nem tudott olyan gyorsan elúszni. Az ismeretlen lény hamar utolérte.

Axel kék íriszei összekapcsolódtak a lény kékjével. De az a kék nem olyan kék színű volt, mint Axelé. Ebben a kék tükörben láttad a tengereket, óceánokat, s azok különböző árnyalatait. A végtelen kékség uralkodott benne. Ha belenéznél remegve esnél darabjaira, akkora erő lapul csak a szemeiben.

Mily meglepő módon Axelnél nem ezek a reakciók mutatkoztak meg. Hanem az ellenkezője. Megnyugodva úszott felé, s érintette meg az orrát. Az előtte lévő lény belesimult Axel kezeibe, és mintha halk dorombolast is lehetne hallani. Egy idő után Axel elvette kezét, s hátrébb ment, hogy egészbe lássa a lényt.

Négy lába van, melyek kék színű karmokkal végeznek. A lábaikon úszok megtalálhatóak, valamint a kopoltyújától egészen a szarvai végéig. A szarvai -melyek a feje tetején helyezkednek el -pikkelyeivel megegyező színű. A farka átlagosnak mondható, de a vége úszóként végződik.

-Hmmm. -hallatszódott egy nyűgös hang. Axel nagyra nyitott szemekkel nézett a lény felé. ~ Most leginkább ő ő adta ki ezt a hangot? -kérdezte meg magától.

-Persze, hogy én tettem! -háborodott fel az előtte lebegő. Axel rémülten nézett felé. Nem értette, hogy egy állat hogyan beszélhet hozzá, főleg víz alatt.

-Ahhh! Úgy látszik, sok mindent kell neked megtanítani. -forgatta meg a szemeit.

-Nem kell egyből leszólni, ha nem tudok valamit! -vágta hozzá keményen Axel. Még maga sem tudja, hogy honnan jött a bátorsága.

-Az a szerencséd, hogy ismerlek! Különben ezért a beszólásért rég halott lennél. -mondta figyelmeztetően a kék lény.

-Nem is ismersz! -háborodott fel Axel. -Most találkozunk először.

-Lehet, hogy most találkozunk először, de egész végig nyomon követtem az életedet. -közölte vele higgadtan.

-De ez hogy lehetséges? Te nem itt a vízben élsz? -értetlenkedett Axel.

-Igen, java részt itt vagyok. De azt sem szabad elfelejtened, hogy a társad vagyok.

-Hogy mi~? -lepődött meg Axel. Csak most jött rá, hogy ki az, aki előtte van. A sárkánya az, akit keresett, hogy segítséget kérjen tőle.

-Sokáig tartott. -jegyezte meg cinikusan. Axel már nem tett semmilyen megjegyzést, visszafogta magát. -Tudom, hogy miért kerestél meg. -vált egyik pillanatról a másikra komoly hangra. -De mielőtt belevágnánk, az én nevem Juki, a víz elemű sárkány. -mutatkozott be Juki. -A vidrádat ugyan úgy fejleszteni tudod, mint a többiek. Nem a legelőnyösebb helyen edzed, de ettől lesz majd erős. A későbbiekben, mikor befejezed ezt az iskolát, tarts a többiekkel. -tanácsolta neki Juki, s ezzel befejezetté tette a témát.

-De miért? -érdeklődött Axel.

-Majd meglátod. Bíz bennük. Bár ebben az Arion gyerekben nem bíznék meg, de annyira nem is rossz. -gondolkozott hangosan Juki. Axel értetlenül nézett rá, aztán eszébe jutott, hogy ezt miért mondhatta a sárkánya. Ő sem gondolta, hogy olyan könnyen adná neki. Tisztában van vele, hogy Arion nagyon érdeklődik utána, de úgy tesz, mintha nem venné észre. Kíváncsi rá, hogy meddig megy el érte.

-Most már menj! Várnak rád a barátaid. -mondta neki búcsúzól Juki.

A kép változni kezdett. A víz mind eltűnt, helyette sötétség vette körbe. Axel lassan ébredezni kezdett, amire a többiek is felfigyelte. Mindketten az ágyhoz rohantak, és kíváncsi szemekkel nézték Axelt.

-Mi az? Mit néztek ennyire rajtam? -kérdezte meg tőlük, de már a hangneme, s hozzáállása teljesen megváltozott. Már nem az a félénk, visszahúzódó, mint egykor volt.

-Semmit. -rázta meg a fejét Nich.

-Megváltoztál. -közölte vele Arion, és a végén eleresztett egy boldog mosolyt. Nich már a fejét fogta, hiszen el tudta képzelni milyen gondolatok járnak barátja fejében.