Axel és vidrája egymásnak csapódva zuhantak le az ismeretlenbe. Nem láttak semmit, maguk körül csak víz volt. De még jó is lenne, ha az előbbi víz lenne a szörny belsejében. Irdatlan nagy bűz uralkodott odabent, mintha egy helyen lennének összegyűjtve az összes állatot, akik egyszerre indultak bomlásnak. Axel már nem bírta visszatartani a feltörekvő hányását.

A zavaros víz, a nagy sötétség mind-mind olyan tényezők voltak, amik akadályozták a látási viszonyokat. Ennek következtében Axelnek fogalma sincsen, hogy merre megy. Abban biztos volt, hogy lefelé.

A zuhanás közben valamibe beleütközött, s elvesztette az eszméletét. Lehet, hogy ez tényleg megtörtént vele, lehet, hogy nem. A lélektársa is eltűnt, most már egymaga csapódott bele valamibe. De ezt már nem érezte. Az idegei mind kikapcsoltak, valamikor még levegőt is elfelejtett venni.

Eközben Arion és Nich riadtan futottak oda az ájul Axelhez. Már három órája nincs tudatánál, sa saját verejtékében úszik. Nich próbál sárkányával beszélni, míg Arion idegesen járkál föl-alá. Néha odarohan Axelhez, hogy megbizonyosodjon, történt e változás. Sajnálatára nem, rosszabb lett.

Nich végül sikeresen elérte sötét sárkányát.

~ Dunkel, mit tegyünk? -aggodalmaskodott sárkányának Nich.

~ Semmit. -hallatszódott a tömör, rövid válasz. Nich már megszokta, sárkánya mély, erőteljes hangját. Olykor még hiányolta is, hogy miért nem szól hozzá.

~ A sárkánya most teszi próbára? -tette fel a kérdést, de inkább hangzott hangos gondolatnak.

~ Igen. -jött az újabb felelet. ~ Eléggé könnyelműen bánik vele. -jegyezte meg cinikusan. Anno nagyon is élvezte, mikor Nichet úgy kínozta. Nich fél hónapon keresztül eszméletlen volt, mire sikerült megtörnie a sárkányát. De még most sem igazi a kapcsolatuk. Ezt mindketten érzik.

~ Köszönöm a segítségedet. -mondta neki Nich. Már ennyi elég volt, hogy tudja Axelnek nem lesz semmi baja. A nagy baj rájuk hárult, mert valahogyan mindenkinek ki kell magyarázniuk Axel távollétét.

-Mit mondott? -támadta le egyből Arion Nichet.

-Jó látni, hogy valakiért ennyire aggódsz. -mosolyodott el Nich.

-Nich! Mit mondott!? -szólt rá barátjára. Már ideges volt, hogy Nich húzza az időt, és nem mond semmit róla.

-Nyugalom Arion. Nem lesz semmi baj. -mosolygott el Nich, ami Arion számára nem volt bizalom gerjesztő. A kezei remegni kezdtek, s újra fel-alá jártak a nagy szobában.

-Jól van. -nevette el magát Nich. -Nincs semmi baja. A sárkánya most teszi próbára. Az enyémmé szerint túlságosan gyengéden bánik vele. -jegyezte meg szájat húzva Nich.

-Ez neki egy gyengéd!? -háborodott fel Arion.

-Igen. Mert neked milyen volt? -érdeklődött Nich. Eddig erről még sosem beszéltek.

-Egyszerűen csak megszólalt. Igaz akkor majd beszartam a félelemtől. -emlékezett vissza arra a napra Arion. Akkor ugyan nem volt vicces, hogy a semmiből valaki hozzá szólt, de így idő után visszagondolva valóban vicces volt az egész. Már maga is elejt egy-egy mosolyt.

-Mázlista. -nézett oldalra Nich. -Az enyémmé ennél szadistább volt. Szerintem a hét között a legnagyobb.

-Mert mit csinált veled? -röhögött fel Arion. Nem tudta elképzelni, hogy pont Nich lett megszívva, pedig akkor már egész életében minta gyerek volt.

-Azt jobb ha nem tudod. -mondta neki Nich. Még az emléktől is beleborzongott, hogy akkor mit tett vele Dunkel. Dunkel magában gonoszan elvigyorodott. Még mindig élvezi Nich reakcióit.