12. Fejezet
Másnap reggel telefonom ébresztőjére keltem, amit nagy nehezen lenyomtam, majd lassan ültem fel az ágyamban, és csak magam elé tudtam bámulni. Majd amikor tudatosult bennem, hogy mit is csinált velem tegnap Jungkook teljesen elvörösödtem az emlékre. Jézusom emelem a két kezem arcomra… Tegnap Jungkook tényleg azt csinálta?! Uram Isten akkor ezek szerinte megerőszakolt! Majd, ahogy fejbe csap a felismerés komótosan keltem fel, és mentem ki a fürdőbe. Hamar végeztem a reggeli rutinommal, majd a konyha felé vettem az irányt. A szüleim már nincsenek itthon, így gyorsan össze dobtam magamnak egy szendvicset, és már indultam is a suli felé. Remegő lábakkal szeltem az utca porát, és, ahogy egyre közeledtem a suli felé. Úgy nőtt a feszültség a gyomromba. Félek! Félek Jungkookkal találkozni. Nem is tudom mit csinálnék vele… - és ekkor egy hang ránt vissza a gondolatmenetemből.
-Jimin! - hallom meg nevem a hátam mögül, majd nehezen és reszketve fordultam vele szembe.
-Szi… szia Jungkook. - dadogok neki, de magam sem tudom miért.
-Jó lenne, ha már ma lenne korrepetálás. Nagyon le vagyok maradva biológiából. - jelenti ki nekem, egy perverz mosoly társaságában.
-Ma… izé… ne...nem jó nekem. Sajnálom. - hajtom le a fejem szégyenében. Majd a parfümje illata csapja meg az orrom, és eszmélek fel arra, hogy a fülemhez hajolt.
-Megint büntit akarsz babyboy? - halkan súgja a mondatot a fülembe ,majd belenyalt. Az érzésre megremegnek a lábaim, de ekkor Nam barátom hangját hallom meg.
-Jiminie várj meg! - szalad felénk mosolyogva. Gyorsan összeszedtem magam gondolatba, majd intette neki és vissza mosolyogtam. Mire ideért addigra Jk már birtoklóan állt mellettem, és mérte végig újdonsült barátomat.
-Szia Nam. Jó reggelt. - köszönök neki, és felé lépve ölelném meg, de egy kéz visszaránt.
-Hova hova Jimin? Ne hagyd itt apucit! - jegyzi meg halkan, enyhe dühvel a hangjában.
-Jungkook hagyd ezt abba! Nem vagy te nekem senkim. Főleg nem az apucim! Én nem megyek bele ilyen játékokban. - jelentem ki határozottan.
-Hmm- száján egy perverz mosoly jelent meg. - Tegnap más volt az álláspontod! Amíg dolgoztam rajtad. -kuncogja el a mondat végét az arcomba.
-Na ezt most FEJEZD be. - kiabálok rá. És Nam akkor ért oda hozzánk, majd védelmezően húzott maga mögé. És állt ki értem, vagy mellettem ki minek nevezi ezt.
-HAGYD ŐT BÉKÉN! - keményíti meg hangját az előttem álló. És kezét fellendítette , hogy Jkt odébb lökdösse.
-Húzz a picsába te barom. -válaszol neki Kook ingerülten. Majd Sütiék is megérkeznek, és csodálkozva bámulják a kibontakozó konfliktust.
-Jimin mi történt?-lép mellém legjobb barátom, majd a vállamra teszi a kezét.
-Ne… nem történt semmi, csak Jk kérdezett tőlem valamit és, nem tetszett neki a válaszom. - jegyzem meg.
-Aha azért mennek lassan ölre ezek ketten?!
-Ne kezd még te is Süti. - jegyzem meg, és a két jómadár közé lépek.
-Fejezetek be. Oké? -néztem felváltva rájuk.
-Nem…. Nem fejezem be!! Jimin az enyém te tapló!
-Hogy mi van? - szólok közbe a magasröptű eszmefuttatásba.
-Jimin fordulj körbe!! - emeli fel hangját Nam.
-Mi? Mi van??
-CSINÁLD AMIT MONDTAM. - erre csak tettem, amit kért, és körbe forogtam lassan előttük. Majd Nam Jk nyakának ment és a pólóját kezdte szorongatni.
-Hé fiúk álljatok le.-kiabáltam rájuk, mert nem kicsit ijedtem meg, és Nam vállára raktam a kezem nyugtatás gyanánt.
-Nem látom rajta neved Jeon!!- ejti ki a száján agresszíven a mondatot barátom. - És jelzés se mutatja. Szóval pöcsfej tipli van. - löki el Jungkook magától, majd a csuklómra fog, és kezd el be húzni az épületbe. Én remegek, a hideg ráz az előbb történtek miatt. Majd Süti lép mellém és ölel meg szorosan.
-Jól vagy Mochi? - kérdi tőlem de csak magam elé tudok bámulni.
-Jimin!! Minden okés? - kérdi Taehyung is. De nem válaszolok csak elindulok előre a még mindig dühöngő Namjoon felé, majd szorosan magamhoz ölelem.
-Köszönöm. - ekkor két erős kart éreztem meg a hátamon ,ami simogatni kezdett.
-Semmi baj. Most már minden rendben lesz. - mondja lágy hangon, ami igazán megnyugtat engem.
Nem is tudom mi lenne velem nélküled Kim Namjoon.
-Jimin! - hallom meg nevem a hátam mögül, majd nehezen és reszketve fordultam vele szembe.
-Szi… szia Jungkook. - dadogok neki, de magam sem tudom miért.
-Jó lenne, ha már ma lenne korrepetálás. Nagyon le vagyok maradva biológiából. - jelenti ki nekem, egy perverz mosoly társaságában.
-Ma… izé… ne...nem jó nekem. Sajnálom. - hajtom le a fejem szégyenében. Majd a parfümje illata csapja meg az orrom, és eszmélek fel arra, hogy a fülemhez hajolt.
-Megint büntit akarsz babyboy? - halkan súgja a mondatot a fülembe ,majd belenyalt. Az érzésre megremegnek a lábaim, de ekkor Nam barátom hangját hallom meg.
-Jiminie várj meg! - szalad felénk mosolyogva. Gyorsan összeszedtem magam gondolatba, majd intette neki és vissza mosolyogtam. Mire ideért addigra Jk már birtoklóan állt mellettem, és mérte végig újdonsült barátomat.
-Szia Nam. Jó reggelt. - köszönök neki, és felé lépve ölelném meg, de egy kéz visszaránt.
-Hova hova Jimin? Ne hagyd itt apucit! - jegyzi meg halkan, enyhe dühvel a hangjában.
-Jungkook hagyd ezt abba! Nem vagy te nekem senkim. Főleg nem az apucim! Én nem megyek bele ilyen játékokban. - jelentem ki határozottan.
-Hmm- száján egy perverz mosoly jelent meg. - Tegnap más volt az álláspontod! Amíg dolgoztam rajtad. -kuncogja el a mondat végét az arcomba.
-Na ezt most FEJEZD be. - kiabálok rá. És Nam akkor ért oda hozzánk, majd védelmezően húzott maga mögé. És állt ki értem, vagy mellettem ki minek nevezi ezt.
-HAGYD ŐT BÉKÉN! - keményíti meg hangját az előttem álló. És kezét fellendítette , hogy Jkt odébb lökdösse.
-Húzz a picsába te barom. -válaszol neki Kook ingerülten. Majd Sütiék is megérkeznek, és csodálkozva bámulják a kibontakozó konfliktust.
-Jimin mi történt?-lép mellém legjobb barátom, majd a vállamra teszi a kezét.
-Ne… nem történt semmi, csak Jk kérdezett tőlem valamit és, nem tetszett neki a válaszom. - jegyzem meg.
-Aha azért mennek lassan ölre ezek ketten?!
-Ne kezd még te is Süti. - jegyzem meg, és a két jómadár közé lépek.
-Fejezetek be. Oké? -néztem felváltva rájuk.
-Nem…. Nem fejezem be!! Jimin az enyém te tapló!
-Hogy mi van? - szólok közbe a magasröptű eszmefuttatásba.
-Jimin fordulj körbe!! - emeli fel hangját Nam.
-Mi? Mi van??
-CSINÁLD AMIT MONDTAM. - erre csak tettem, amit kért, és körbe forogtam lassan előttük. Majd Nam Jk nyakának ment és a pólóját kezdte szorongatni.
-Hé fiúk álljatok le.-kiabáltam rájuk, mert nem kicsit ijedtem meg, és Nam vállára raktam a kezem nyugtatás gyanánt.
-Nem látom rajta neved Jeon!!- ejti ki a száján agresszíven a mondatot barátom. - És jelzés se mutatja. Szóval pöcsfej tipli van. - löki el Jungkook magától, majd a csuklómra fog, és kezd el be húzni az épületbe. Én remegek, a hideg ráz az előbb történtek miatt. Majd Süti lép mellém és ölel meg szorosan.
-Jól vagy Mochi? - kérdi tőlem de csak magam elé tudok bámulni.
-Jimin!! Minden okés? - kérdi Taehyung is. De nem válaszolok csak elindulok előre a még mindig dühöngő Namjoon felé, majd szorosan magamhoz ölelem.
-Köszönöm. - ekkor két erős kart éreztem meg a hátamon ,ami simogatni kezdett.
-Semmi baj. Most már minden rendben lesz. - mondja lágy hangon, ami igazán megnyugtat engem.
Nem is tudom mi lenne velem nélküled Kim Namjoon.
Коментарі