Jimin szemszöge. 





A sok gratuláció és virágok után, amit Süti kapott, hazamentünk és gondoltam befejezhetjük, amit elkezdünk délelőtt. Mihelyst beléptünk az ajtón én sunyin kikapcsoltam a telefonom, és a komódra tettem, ami a folyosón volt. Majd a nappali felé vettem az irányt, ahol Jk a kanapén pihent. Lassan Odamentem hozzá és finoman a derekára ültem, majd gyengéden masszírozni kezdtem a vállait. 

-Kookie nagyon feszült vagy! - jegyzem meg neki huncut hangon. 

-Uhhh még egy kicsit jobbra. - adta ki az instrukciókat. 

-Itt? - kérdezem. 

-Ihgennn… - válaszol nekem nyögve. Majd az adott ponton kezdtem el nyomkodni. Egy idő után simogattam, és csókokkal léptem el a nyaka hátsó részét. De semmi reakciót nem váltottam ki belőle. 

-Kook?!? - nézek rá kérdően. Majd egyenletes szuszogásra figyeltem fel. - Jungkook Teeee elaludtál? - kérdezem tőle hangosan , de válasz nem jön rá csak morgás. Hát ez szép…! Miután kellően ki fintorogtam magam óvatosan felálltam, majd betakartam egy pokróccal, és felmentem a szobánkba. Hamar le fürödtem, majd gyorsan ágyba bújtam. 

Másnap reggel a telefonom csörgésére keltem, amit nagy szenvedések árán kinyomtam. Kimásztam az ágyból és a fürdő felé vettem az irányt. Hamar elvégeztem a napi rutinomat, majd lementem a konyhába. Viszont amikor a nappaliba értem egy nem várt meglepetés ért. Jungkook sehol, a pokróc összehajtva a kanapé karfáján pihent. 

-Jungkook? - szólitom meg párom viszont senki sem válaszol. És ekkor tudatosult bennem, hogy egyedül vagyok itthon. Hamar be tárcsáztam Jk számát, ami egyből kicsöngött, majd 3 csengés után kinyomta. - Most ez kajak rámnyomta a telefont?! - jegyzem meg hangosan és puffogva mentem ki a konyhába, egy pohár kávéért. Majd visszamentem a szobámba és teljesen a gondolataimba merültem. De az álom elnyomott egy idő után. Amikor felkeltem már kint sötét volt hamar az órára néztem, és pontosan 8 órát mutatott. Gyorsan le szaladtam, hátha megjött már Kook, de még mindig az üres falakkal találtam magam szemben. Csalódottan ültem le a sötét nappaliba a kanapéra, majd kezeimbe temettem az arcom. Biztos mással van! Csak kihasznált és most eldobott mint egy használt rongyot! Tudtam… tudtam, hogy ezt fogja velem művelni. Remegő kézzel nyúltam a telefonom után és tárcsáztam be legjobb barátomat. De ő is kinyomta rám a telefont. Teljesen kétségbe esve feküdtem le a kanapéra, majd kezdtem el zokogni a csalódottságtól, míg végül elnyelt a sötétség. 







Jungkook szemszöge. 






Hulla fáradtan estünk be a lakásba és én azonnal a kanapéra dobtam le magam. Szerintem engem jobban megviselt a szülés mint az anyukát. De az is lehet csak kivagyok merülve. Ekkor életem kezeit éreztem meg a vállamon és óvatosan rám ült. 

-Kookie nagyon feszült vagy! - jegyzi meg azt, amit eddig én is tudtam magamról. 

-Uhhh kicsit jobbra. - adtam ki az utasítás neki. Mire apró mancsaival elkezdte ott masszírozni ahol mondtam. Majd teljes képszakadás. 

Másnap hajnalban keltem fel, és nem ott ahol én gondoltam. Még mindig a nappaliban voltam egy pokróc társaságában. Gyorsan összeszedtem magam, majd hazafelé indultam. Van egy fontos dolog, amit el szeretnék intézni. Mielőtt Jiminel új életet kezdek. A lakásunk előtt állva nagyon sok gondolat cikázik át az agyamon, és mindig csak egy dolog jut az eszemben. Az angyalom a legjobb ami történhetett velem az életben. Talán ha előbb ismertem  volna meg, akkor talán nem faltam volna két kézzel az életet. De megtörtént és az a notesz, amit először fogadásból kezdtem vezetni, de végül az jelentette nekem az életet. Viszont ez már megváltozott… hála Park Jiminek. Ekkor hirtelen telefonom rezegni kezdett a zsebembe gyorsan kihalásztam, és nem kellett csalódjak. Életem értelme hívott, de ezt most sajnos nem vehetem fel. Így a piros ikon felé húztam az ujjam, majd beléptem a csendes házba. Gyorsan lerúgtam a cipőm, és fel siettem a szobámba. Ahol elővettem az előző életemet és forgatni kezdtem. Megannyi név Telefonszám és pont van beleírva. De van 3 személy akit muszáj felhívnom. Így a kezemben lévő telefonba kezdte tárcsázni az első személyt, majd a másodikat és a harmadikat is. Mire végeztem teljesen besötétedett. És azon kaptam magam, hogy a noteszt ismét az asztal fogságába rejtettem. De, ahogy tudatosult benne a dolog ugyanazzal a mozdulattal kivettem, és leszaladtam az ajtó elé. Hamar kaptam a lakáskulcsom, és kiviharzottam. Egyenesen Jimin hazáig szaladtam. A bejárati ajtó előtt állva gyorsan rendeztem soraimat, majd csengettem. De nem nyitott senki ajtót. Ekkor kopogni kezdtem a falapon, majd egy erősebb ütésnél magától kinyílt az. Csendben beléptem a sötét lakásba, ahol némaság honolt. Csak egy kis szipogást lehetett hallani a nappali felől. Gyorsabbá vettem a lábam tempóját és a nappali felé vettem az irányt, de ami ott fogadott szívfacsaró látvány volt. Jimin ott feküdt a kanapén és a tegnapi pokrócot ölelgette közben szipogott. 

-Jimin kicsim?! Mi a baj? - kérdezem tőle suttogva. Majd könnyes szemeit rám emelte. De nem válaszolt, csak felém nyújtotta apró reszkető kezét, és a csuklómra fogott. 

-Jung… Jungkook?? Te vagy? - kérdi tőlem sírós hangon. Mire mellé ültem és kisöpörtem egy kósza tincset az arcából. 

-Persze, hogy… én vagyok. De miért sírtál? - simítok puha arcára, ami most piros a sok bánattól. Ekkor szorosan magához ölelt, és úgy zokogott tovább. - Héé mi a baj? - kérdezem tőle eréjesebben. 

-Ihgérd meg…, hogy soha ne hagysz el! - dadogva beszél hozzá a vállamba bújva. Lassan eltolom magamtól, majd próbálok a szemeibe nézni. Amikor tekintetünk összeakadt elmosolyodtam, és gyönyörű arcára simítottam. 

-SOHA… érted! Amíg világ a világ én melletted leszek, és szeretni foglak. Ezt jól jegyezd meg! - a mondat végére összeérintettem a homlokainkat, és úgy folytak a könnyei tovább, mint a zápor eső.-  Viszont hoztam neked valamit! - jegyztem meg és a táskámban kezdtem el kutakodni. Mire megtaláltam és átnyújtottam neki.  Kikerekedett szemekkel nézett rám, majd arra ami a kezébe adtam. 

-Hisz… ez… - nem tudta befejezni mert közbe vágtam. 

-Igen, a régi életem, és a noteszom. Amit most neked szeretnék adni, mint a szerelmem zálogát. - fejtem ki a miérteket, ami most a fejében cikázhat.

-De… ez a tiéd. Mit kezdjek vele? - teszi fel kérdésem, és a kezében forgatja a régi életemet. 

-Már más vagyok, és ezt csakis neked köszönhetem. És annak a hatalmas szívednek, ami újra bízik bennem. - simítok ismét az arcára és úgy bújik bele mint egy kiscica. - Szeretlek életem!!!

-Én is nagyon szeretlek!