Az ijedtség, kétségbeesés és a düh csak úgy cikozott bennem, amikor megláttam azt akit már soha sem akartam. A lábaim földbe gyökerezett, és csak magam elé tudtam bámulni, ahol ő is volt. Egy szó sem jött ki a számon és éreztem, hogy szemeimben a bántam záloga kezd el kibuggyani, majd szaladnának végig az arcomon. Ezt viszont nem mutathatóm ki. Mennyire bánt, hogy ott hagyott, hogy csak úgy használt mint egy bábut, de legfőképpen, hogy "ő okozta azt amit át kellett éljek". A trécselés, viháncolás körülöttem kezdett csitulni, és egyre jobban hallom saját fortyogo énemet, ami kezd kitörni mint az Etna. Gyűlik bennem a harag, düh éppen szóra nyitnám a számat, de két ismerős hang megakadályozott benne. Hamar feléjük néztem, majd gyorsan elindultam az irányukba. 

-Chim? Mi a baj? - kérdezi tőlem legjobb barátom. De nem válaszoltam neki csak a csuklójára fogtam és be húzom magam után a női mosdóba. - Jiminie?? - szólt hozzám ismét. 

-Tina kérlek maradj velem. Jó? - nézek rá könyörgően, könnyesedő szemekkel. 

-Re… rendben. De mi a baj?! Bántott valaki? - a kérdésére nagyot sóhajtottam, majd megnyitottam a csapot. Lassan levettem a szemüvegem és a kezemből tölcsér formálva locsoltam az arcomra a vizet. Ekkor egy  kezet éreztem meg a vállamon. Megtámoszkodva a pulton néztem a tükörbe ahonnan Süti kedves tekintettel nézett rám. 

-Süt… - hirtelen elkezdett csörögni a telefonom, amit nagy nehezen kiszedtem a nadrágom zsebéből. A képernyőre pillantva Jungkook neve virított rajta. Barátom felé tartottam a készüléket, hogy inkább ő vegye fel. Amit sem szó sem beszéd kezébe kapta, és hamar fogadta a hívást.

-Nyugi Jungkook. A mosdóban vagyunk, csak… csak Jiminek vizes a keze. Mingyárt megyünk. Nyugi. - evvel le is tette a telefont, majd vissza adta nekem. 

-Köszönöm. - súgom a csapnak támaszkodva. 

- Jó akkor mondd el mi történt abban a 10 percben, amíg mi Taevel mosdóba mentünk. - néz rám karba tett kézzel. 

-Tudod ne… nem voltam még felkészülve a sulira. Ennyi… - mosolygok kelletlenül neki. 

-Biztos csak ennyi?? - jött oda hozzám majd a kezét az állam alá helyezte, és úgy emelte fel a fejem, hogy egymás szemébe tudjunk nézni. 

-Igen! Na menjünk. - szólok barátomhoz és ajtóhoz léptem. Amint kinyitottam két csodálkozó szempárral találtuk szembe magunkat. 

-Ha nem tudnám, hogy együtt vagy Tina Taevel, azt hinném jártok. - néz rám Jungkook nevetve. Amit meg mondott az meg abszurd és képtelenség. 

-Menjünk. - evvel összekulcsoltam a mancsom Kook kezével és így haladtunk végig a folyosón, ahol temérdek sok szempár tapadt ránk. Igazság szerint engem nem zavart remélem Kookot sem. Viszont a tanterem előtt egy furcsa érzés tört rám. Mintha valaki figyelne így gyorsan hátra fordultam, de nem láttam már senki sem. 

-Mhhh mi az Kicsim? - jön a kérdés páromtól és ő is visszanéz. 

-Semmi csak… ahh hagyjuk. - léptem be a terembe és még több csodálkozó emberrel találkoztam. Lassan végig sétáltunk a sorok között és hamar elfoglaltuk a helyünket. Már kezdődött is az óra. Ugyanígy telt az idő míg végül elértünk az utolsó órához, ami tesi volt. Én a kispadon foglaltam helyet mivel felmentésem volt belőle. Így csak nézni tudtam őket, meg persze elmélkedni, ami rám jellemző. Hirtelen gondolta menetemből Süti hangja rántott vissza a valóságba. 

-Min gondolkodol annyira? - kérdi tőlem kicsit lihegve. 

-Semmin csak elkalandoztam. - nevetek rá kínosan. 

-Amúgy… - csúszott hozzám közelebb. - Mi volt a baj reggel? Ismerlek már annyira, hogy tudjam baj van. - jegyzi meg nekem halkan.

-Se….semmi nincs. Honnan veszed?!- nézek rá csodálkozva. 

-Chim… -nem tudta befejezni mert a csengő közbeszólt, és a tanár a sípjába fújva jelezte, hogy sorakozó. Süti hamar felpattant mellőlem, majd beállt a sor végére. Egy meghajlással köszöntek a tanárnak, és vissza indult mindenki az öltözőbe. 

-Itt megvárlak titeket. - szóltam oda Kooknak, aki teljesen ki volt tikkadva, de egy bólintással jelezte, hogy rendben. Már vagy 5 perce magamban ültem a padon amikor ismét az a furcsa érzés kerített hatalmába. Gyorsan felpattantam ültőhelyemből, és körbenéztem. Már amennyire tudtam, mert a nap erős sugarai kicsit elvakították a látásomat. Majd egy ismerős hangra  lettem figyelmes a hátam mögül. 

-Jimin?! - szólít meg a szívem legnagyobb bánatát okozó személy. Félve fordultam felé és, ahogy megpillantottam őt teljesen elszállt minden erőm. A szavak akadozva jöttek ki a számon…. 

-Na… Namjoon! - dadogom exem nevét. 

-Jimin beszélnünk kell. - jelenti ki ellentmondás nem tűrő hangon. Mire nyeltem egy nagyot és… 

-Tessék! Ha… hallgatlak. - dadogom tovább. 

-Ne itt! Gyere. - evvel csuklómra fogott és elkezdett az épület felé húzni. Próbáltam kiszabadítani a kezem karmai közül, de semmi esélyem ellene túl gyenge vagyok. Végig húzott a folyosón be egészen a mosdóig, ahol belökött, majd elállt az egyetlen menekülési utamat.

-Jobban vagy már? - szegezi nekem a kérdést a semmiből. 

-Ühümm…- hümmögök neki válasz gyanánt. 

-Láttam Jeonnal összejöttetek?! - teszi fel a következő kérdését nekem, de a hangja megváltozott. Olyan dühös és agresszívan szólt, hogy az ütő is megállt bennem. 

-I… igen. Szeretjük egymást. - válaszolok vissza neki kicsit bátrabban. De ezzel csak magamat próbáltam nyugtatni, ami valljuk be nem ment. 

-Ez nem igaz! Te SOHA NEM SZERETHETED ŐT. - emeli fel a hangját és mondja a számomra képtelen dolgot. 

-Mi van?? Azt szeretek aki akarok. És téged viszont GYŰLÖLLEK!- hangsulyozom ki az utolsó szót neki, mire az arca eltorzult, és három lépésből átszeltem a kettőnk közti távolságot. 

-TE CSAK ENGEM SZERETHETSZ!!! - ordítja az arcomba, majd a fejem mellett a falba boxolt egyet. Én próbálom a kezemmel eltolni magamtól, de még mindig erősebb. 

-GYŰLÖLLEK! ÉRTED… OTT HAGYTÁL. FELŐLED MEG IS HALHATTAM VOLNA! NEM SZERETSZ CSAK BIRTOKOLNI AKARSZ! - köpöm felé a szavakat. Hirtelen olyan bátorság öntött el, hogy ezt a szemébe mertem mondani. Még én is csodálkozok magamon. - DE JUNGKOOK SZERET! ÉRTED!? - vágom az arcába az igazságot. Mire a csuklómra fogott és elkezdett közeledni felém. 

-Kit érdekel az a szexmániás egoista fasz. Te is besétáltál a hálójába. De majd én segítek kiszabadulni. - a mondat végére éreztem leheletét az ajkaimon. 

Én nem akarom, hogy megcsókoljon. Próbáltam elfordítani a fejem, de a kezével ezt megakadályozta. Már alig egy centire volt tőlem amikor ki vágódott a mosdó ajtaja…. 


Segíts!