Jungkook szemszöge.



Nem tudom mit üthetett belém, de egyszerűen elszakadt nálam valami és neki este Jiminek. Vadul faltam az ajkait és közben próbáltam neki átadni az érzéseimet. Amit nem volt rest viszonozni ekkor döbbentem rá, hogy tényleg viszont szeret engem. Egy másodpercre szakítottunk meg a csókunkat és ködös fejjel löktem az ágy matracára, majd azonnal fölé tornyosultam, és újabb vad táncba hívtam ajkait. Teljesen elöntötte az elmémet Jimin finom illata és szájának édes izé. Így kezeim felfedező útra indultak a felsője alatt amint a kavicsaihoz értem és finoman masszírozni kezdtem hirtelen szakította meg csókunkat. 

-Jimin?! - szólítom meg csodálkozva. 

-Jungkook menj el! Ne csináld ezt velem…-kezd el könnyezni, és gyorsan eltolt magamtól. Mire az ágy előtti szekrénynek estem. 

-Miért Jimin? Hisz szeretlek és te is, a csókod elárult!- mondom neki kissé dühösen. 

-Mert ez nem működhet. Én vak vagyok… - válaszol nekem sírva és szemeit törölgetve.

-Engem nem érdekel, úgy is szeretlek te vagy az életem. - török ki zokogásban, ami rám nem jellemző. Fejemet a kezeimbe temettem a fájdalom miatt. Majd egy hideg remegő kezet éreztem meg arcomon, és felemelte azt. 

-Jungkook ne sírj éld az életed, keress mást élj vele boldogan. - szól hozzám sírós hangon. 

-Hmmm egyáltalán szeretsz te engem? Van róla fogalmad mennyit szenvedtem érted? Hogy mennyit változtam érted? Haaa!? - söpröm le a kezét könny áztatta arcomról. Mire nagyot sóhajtott, majd fejét lehajtva dőlt neki az ágyának. - Szeretsz? - teszem fel neki ezt az egyszerű kérdésem neki. Hosszas gondolkodás után felemelte a fejét és üres tekintettel nézett rám. 

-Nem! Sajnálom…-válaszolja nekem. És mintha egy kést döfne valaki a szívembe a szó hallatán. Néma zokogásban kezdek, majd lassan állok fel a földről és hagyom el egyetlen szerelmem szobáját utána a házát is. A küszöbről visszanézve vésem az elmémbe a ház minden apró szegletét, majd nagyot szippantottam a Jimin esszenciából. Teljesen összetörve léptem a sötét utcára, és indultam el valamerre. Már egy jó ideje róttam az utcákat mire eszembe jut valami, vagyis inkább valaki. Hamar a telefonom után nyúlok a zsebembe és a kezembe vettem a készüléket. Gyorsan fel nyitottam majd a hívás listából ki kerestem azt a személyt aki tud nekem most segíteni. Rá nyomtam a hívás gombra ,és a fülemhez emeltem a készüléket. Alig pár csörgés után bele is szólt az illető aki lehet megmentette az életemet. 

-Szia Kook! Hogy vagy? És Jimin? - szól bele vidám hangon. 

-Cső…hát a lehető legszarabbul. Jiminről… ahhh -sóhajtok nagyot fájdalmamban. 

-Hé mi van vele!? Mond már. - kezd el faggatózni a vonal túlvégéről. 

-Szóval… csináltam egy hatalmas nagy baromságot és ki dobott a házából, de az életéből is. - halkulok el a mondta végére, majd próbálom a hirtelen keletkezett gombócot visszanyelni a torkomban. 

-Hogy mi van?! Jk… beszélj már bazd meg! - kiabál a telefonba Taehyung. 

-Annyira szeretnélek megkérni, hogy vigyázz Jiminre helyettem, mert teljesen kizárt az életéből. - mondom ki a rideg valóságot, ami ismét szomorúsággal tölt el. 

-Oké! Számíthatsz ránk. De mi történt tesa? - kezd el faggatózni.

-Hosszú majd ha úgy lesz elmesélek mindent. Most per pillanat nem tudok erről beszélni. - fújok ki egy nagy levegőt. 

-Jól van. Akkor nem kérdezek semmit. Jimint pedig bízd ide Sütivel mellette leszünk. - próbál nyugtatgatni barátom. 

-Köszönöm. Sziasztok. - evvel le is tettem a telefont és akkor realizáltam, hogy lassan hazaértem. A házba lépve lerúgtam a cipőm magamról, majd trappoltam fel a szobámba. A birodalmamba lépve becsaptam magam mögött az ajtót és az ágyra vetettem magam. Úgy kezdtem el itatni az egereket.

-Annyira szeretlek! Miért nem értékeld ezt…? Miért ? MIÉRT? Bassza meg Jimin!! - suttogom a sötétségbe a kérdéseimet, és várom rájuk a választ, de nem jön. Ekkor fény gyúlt a fejemben majd könnyes szemekkel állok fel a matracomról, és lépek az íróasztalomhoz, kihúzom az alsó fiókot majd kiveszem belőle a keresett tárgyat. A noteszommal a kezembe ülök vissza az ágyra, és csak bámulni tudom. Ez lesz most a legjobb ezt a feszültséget le kell vezessem nem tudom magamban tartani, mert szétszakad a lelkem, ha ezt tovább folytatom. Gondolkodás nélkül lapozó fel a kissé gyűrött lapokat és keresem a megfelelő személyt a feszültségem levezetésére, amit meg is találtam. Bőszen olvasgatom a lapra firkált neveket, és számokat, majd az álmok mezején találom magam. 

Másnap reggel nyúzottan ébredtem fel a szőnyegen fekve a kis füzetemmel a kezemben. Lassan feltápászkodtam a noteszt az éjjeli szekrénybe tettem majd kicsoszogtam a fürdőbe. A tükörbe nézve magam is elszörnyülködtem a saját látványomon, szemeim vörösek, és duzzadtak, arcom sápadt. 

-Rég néztem ki ilyen szarul. - jegyzem meg magamnak hangosan, mire megfordultam és a tegnapi ruhámat a szennyesre dobtam. A zuhany alatt állva gondolkodtam el azon mi is történt tegnap, és újra a Határtalan szomorúság öntötte el a szívem. Könnyeim ismét utat törtek maguknak, és eggyé válva a lecsurgó vízzel mosták ismét arcomat. Amit persze senki sem láthat most! Bő harminc perc tusolás után másztam ki a kabinból hamar megtörölköztem, majd kiléptem a kis helyiségből. A szobába lépve laza mozdulattal bedőltem az ágyba és utat engedtem a fájdalmamnak. Ez így ment Jk pár hétig, amikor is erőt vettem magamon és a noteszommal a kezembe ültem a szobám közepén. Telefonom az egyik kezemben, a másikba a kódexem. A készülékem feloldva kezdtem el tárcsázni egy számot ami biztos segít majd rajtam, de egy nem várt hívás futott be éppen. Döbbenten nyomtam rá a zöld kis ikonra majd emeltem a fülemhez a telefont. 

-Halló.-szolok bele. 

-Szia Jk. Hogy vagy?! Na figyi… olyan kérésem lenne, hogy tudnál Jiminre vigyázni ma este? Sütivel lenne egy nem várt randink.- hadarja el gyorsan a kérdését Taehyung. 

-Biztos vagy te benne? Jó ötlete ez?! - kérdezek vissza kicsit döbbenten. 

-Igen teljesen biztos. Na akkor 7 kor legyél Jiminél! És köszi Kook. Most megyek szia. - evvel rám is vágta a telefont. Én meg csodálkozva bámulok magam elé, és egy égi jelnek veszem ezt. Így a noteszom vissza kerül az eddig helyére az asztalom legalsó fiókjába. Hamar össze szedtem magam és éppen indulás előtt ismét csörögni kezdett a telefonom hamar felkaptam. 

-Igen? Mond. - kérdezek a készülékbe. 

-Bocs, hogy megint hívlak, de Süti éppen itt állt mellettem és nem akartam előtte erről beszélni. 

-Na… ne csigázz tovább. - sürgetem barátom. 

-Szóval Jimin mostanság furcsán viselkedik. 

-Ezt, hogy érted? - kérdezek vissza már idegesen. 

-Olyan mintha látna foltokat és alakokat. Lehet javul a szeme. - jegyzi meg nekem. 

-Miii!? És így akarod, hogy vigyázza rá? Hát te nem vagy normális. Ha meglát kidob megint. - halkulok el a mondat végére. 

-Nyugi… nem fog. Bízz bennem. Na de most megyek. Szia. És Jungkook csak ügyesen. - majd rám vágta a telefont. Ez eskü nem százas, hogy vigyázzak rá ha vissza nyerte a látását?? Ez így teljesen abszurd..., de legalább látom pár percre. Annyira hiányzik már a kedves mosolya, az arca, a tekintete és a… ahhh Jeon Jungkook nyugodj már le, úgy is el fog küldeni ha meglát engem. Így vegyes érzelmekkel a szívemben indultam el Jimin háza felé. Alig 20 perc alatt oda is értem, majd csendben benyitottam a házba halkan levettem a cipőmet és a kabátok alatti polcba tettem be. Csendbe indultam a nappali felé ahol megtaláltam őt. Ott ült a karosszékben az ablak előtt. Az arca kissé beesett szemei halvány pirosak voltak. Őt is megviselte a veszekedésünk lehet. Ekkor hirtelen állt fel a fotelból, majd indult el célirányosan a konyha felé. Hmm mi a  fene?? Lehet tényleg igaza van Taenek és kezd javulni a látása?! A konyhába lehajolt a szekrényhez és kivett belőle egy kisebb lábast, majd a mosogatóhoz lépett vele. Apró mancsával megnyitotta a csapot és alá tartotta a tárgyat. Majd ezt követően a gázra tette, de ekkor megcsúszott és az esését tompítva oda ugrottam hozzá majd elkaptam. 

-Aauuuu…- kiált fel fájdalmasan, de nekem jobban fájt, mert rám esett. Ekkor tekintetünk találkozott és én alig mertem levegőt venni. Csak bámultam a gyönyörű arcát… - Taehyung?! Azt hittem elmentél. - és itt megfagyott bennem a vér is. Óvatosan az arcomra simított és enyhén elpirult az arca, mire nagy levegőt vettem és nemlegesen ráztam meg a fejem. Erre tovább tapogatta az arcom de, ahogy láttam rajta nem esett le neki ki is vagyok.
- Ki vagy te?!...