A hibákért bocsika. ❤️

Másnap reggel kicsit nyuzottan keltem fel a telefonomra. Ahogy a kezembe vettem a készüléket Jungkook neve virított rajta. Szájhúzva vettem fel a telefont és emeltem a fülemhez. 

-Halllooooo- szólok bele kómás hangon. 

-Szia Chim. Bocs ha felkeltettelek. De lenne kedved velem suliba menni?- hadarta el a kérdését ,amit még fel sem fogok. Gyorsan az órára pillanatok és akkor látom, hogy még csak 5:45 van. Anyám minek van fent ilyen korán??

-Jungkook még csak hajnali háromnegyed hat van. Minek keltél ilyen korán?- teszem fel kérdésem neki. 

-Nem tudtam aludni. Sajnálom… azt hittem már fent vagy!

-Hát én a nagy átlaghoz tartozom aki 6 után kel fel hétköznap. - jegyzem meg neki. 

-Oh ne haragudj. De még nem válaszoltál a kérdésemre. Megyünk együtt suliba?

-Jollll van. Gyere ide 7:10 re. 

-Rendben ott leszek. Szia Jiminie. 

-Oké szia Kook. - köszönök el tőle és visszarakom a készüléket az éjjeliszekrényre. Lassan kelek ki az ágyból és csoszogó ki a fürdőbe. Gyorsan elvégzem a napi rutinomat, majd a konyhába sietek. Hamar oda rakok egy kávét, és közben össze dobok magamnak egy szendvicset a suliba. Amint beraktam a táskámba az ebédem már csöngetnek is. A konyhai órára pillanatok és akkor veszem észre, hogy mennyi is az idő. Jungkook nagyon pontos… jegyzem meg magamban, és elindulok a bejárati ajtó felé. Kinyitom a falapot és Jk nyuszi mosolyával találom magam szemben. Amin kicsit csodálkozom, hogy tud hajnalba már ennyire "aktív" lenni. Hirtelen gondolat menetemből Kook hangja ránt vissza. 

-Szia Jiminie jó reggelt. Mehetünk? 

-Szia Kook neked is. - lépek ki a házból, majd zárom be az ajtót. És elindultunk a suli felé. Kicsit kínosan érzem magam, és ez a csend is nagyon feszélyez engem amit ő tör meg. 

-Hogy vagy? Tudtál tanulni mára? - kérdi tőlem. 

-Hát köszönöm jól vagyok. És igen tanultam. Remélem nem nagyon fognak ma feleltetni. - mondom elfúló hangon neki, mire egy nevetés hallok meg magam mellől. 

-Jah Chim neked mindig megy még ha nem is készülsz az adott órára. 

-Na azért olyan még nem fordult elő. - jegyzem meg neki mosolyogva. 

-Jimin!? 

-Hmm! Tessék? 

-Szép a mosolyod. - jegyzi meg amitől teljesen zavarba jövök és a piros minden árnyalata megtalálható rajtam. Ezek után csak egymás mellett haladtunk a mindennapi börötünk felé. A kapuba érve találkoztam legjobb barátommal Sütivel. Igaz mióta össze jött Taehyungal azóta kicsit hanyagolom, de nem zavar annyira. Inkább örülök, hogy végre boldog az mellett akit szeret. 

-Jimin! - hallom meg a nevem a hátam mögül, és vissza nézek ameről jöttünk. Ekkor pillantom meg Namjoont a szökés haja tökéletesen áll a szél se tudja szétfújni. A mosolya engem is mosolyra sarkall, a teste hmmm Khm… inkább ne beszéljünk róla, mert problémáim lesznek. Ahogy elénk ér a térdeire támaszkodva fújja ki magát. 

-Jim… in- zihálja nevem, de csak folytatja. - Lesz ma egy meccsem! Ugyan is benevezték az iskola foci csapatba. Volna-e kedved eljöni megnézni? 

-Öhm hát izé, hogy ne. Ott leszek. - mosolygok rá biztatás gyanánt. Majd leesik a fa tantusz, hogy Jungkook végig itt állt mellettem. Óvatosan nézek felé, de az arcáról nem tudok elolvasni semmit. Gondolataim közül Nam hangja ránt vissza. 

-Na akkor később Chim szia és vigyázz magadra. - Majd ezzel el is szalad az épület felé. Csodálkozva nézek magam elé mikor Jungkook elém lép és melkallát nyomja ki felém.

-Most mi az?! Csak barátok vagyunk… ne csináld már. 

-Csak nem az új pasidnak mentegetözől?! - hallok meg egy ismerős hangot és felé fordulok. De nem kell csalódjak Jackson volt az. És egy undorító perverz mosolyt küldött felém. 

-Hogy mit mondtál? - kérdezi ingerülten Kook. Majd elé állva teszem a vállára a kezem nyugtatás képen. 

-Jk nyugi… oké? Nem… nem történt semmi. Inkább menjünk órára. - sietve kezdek befelé haladni. 

-Ugye nem akartál neki menni? - teszem fel kérdésem neki dühösen. Már megint miatta akart balhéba keveredni. 

-De igen! Miért ekkora baj ez számodra?-ekkor megtorpanok és felé fordulok. 

-IGEN AZ. MIÓTA ITT VAGY EZ A FASZ FOLYTOM RAJTAM KÖSZÖRÜLI A NYELVÉT! NEM AKAROK A KÖZÉPPONTBA LENNI! ÉRTED? - fakadó ki a folyosó közepén és mindenki minket néz. 

-Chim hé nyugi… Gyere menjünk mosdóba, mosd meg az arcod. - lép mellém Tae barátom és a kezemre fogva indul el az említett helység felé. 

***

Az óra kezdésére vissza is értem, majd leültem a helyemre. És ez ment minden áldott hétköznap egy héten keresztül. Alig szólaltam meg, csak bezárkoztam, és magamba elmélkedtem. Kook vislekedésén, és azon, hogy én miért viselkedek így vele ha a közelemben van. 

Ma péntek délután van az utolsó óráról éppen most csengettek ki. És Sütiék a hétvégét tervezik. Míg én otthon fogok gubbasztani, és csak magamat fogom emészteni a rengeteg hülyeségemmel.

Viszont egy hang hoz vissza az önsajnálat mezsgyéjéről. 

-Hé Jimin volna kedved átjönni filmezni?-teszi fel kérdését Kook nekem. Majd zavarodott kérdezek vissza. 

-Mi? Micsoda? Tessék? - hebegek habogok előtte állva. 

-Tudod Jimin tv, film, popcorn laza délután. - jegyzi meg kuncogva. 

-Hát… jó legyen. - egyezek bele a dologba. Majd elindultunk hozzájuk. 

A lakásba lépve kibujok a cipőmből és csak eldobom a táskám mellé. Majd elindulok Kook szobálya felé. Ahogy benyitok hatalmas nagy kupival találom magam szemben. Ezért gyorsan össze kapkodom a könyveket és a papírokat a földről, majd polcra teszem. És ekkor valami nekem szemét szúr. Egy notesz lóg ki az egyik könyv mögül. Kis hezitálás után leemelem a polcról és elkezdem lapozni. De amit látok bennem azon mélységesen ledöbbenek. Millió egy név és a nevek mellett egy szám és egy betű virít. Fogalmam sincs mi lehet ez de amikor az utolsó oldalra érek teljesen lesokkol amit olvasok. 

Tina: Sz ; 0 - nem kapható. 

Jimin: Sz ;    - Jól szopik. 

A döbbenetől nem látok semmit, és a könnyeim elkezdenek záporozni.

Ezek szerint végig hazudott nekem. Csak megakart fektetni semmi másra nem kellek neki csak arra. 


Sziasztok. Na végre ez is Megszületett. 😅😅 Remélem azért tetszett a rész.

Love ARMY. ❤️ ❤️ ❤️