"Majd óvatosan az ajkaimra hajolt és összeérintette azt." 

Érzékien simítja forró édes ajkait az enyémnek és kezdi mozgatni rajta. A testemen millió egy érzés cikázik át, majd egy hangot hallok meg és a nevemet. Jungkook elválik felduzzadt ajkaimtól, és kezét a szám elé rakja a másik kezével mutatja, hogy maradjak csendben. Igen, igen akinek a hangját hallottam az Namjoon, és Süti volt. 

-Hé nyugi biztos az öltözőbe ment. - próbálja barátom nyugtatni páromat. 

-Nem! Most jövök onnan és nem láttam sehol sem. De várj felhívom! - a mondatra hamar előkaptam a telefonomat és gyorsan le némitottam. Ekkor már fel is villant a telefonom kijelzője. Mi szerint a párom hív. De nem vettem fel. Hagytam had csörögjön. 

-Na tessék! Nem veszi fel… - dühöng Nam Sütinek. Közben könnyes szemmel nézek a még mindig előttem álló Jungkookra, akinek a keze még a számon pihen. Majd ekkor a léptek elhalkulnak, és  újra csend vesz körbe minket. 

-Miért csináltad ezt? - kérdi tőlem csodálkozva. 

-Mármint mit? - nézek vissza rá. 

-Miért némitottad le a telefonodat? Simán hagyhattad volna, hogy lebukjunk!

-Lebukni? Mivel? 

-Hát a… a csókkal és, hogy együtt voltunk. - jött a válasz a kérdésre. 

-Egy te kezdted az egészet. És kettő te estél nekem. 

-De vald csak be… élvezed! - néz rám a perverz mosolyával a szája sarkában. 

-Mit valljak be? Haaa te kezdted, te estél nekem, te….. - nem tudtam befejezni mert közbe vágott. 

-Igen én, én, én, én és akkor mi van?? Kívántalak, akartalak, mert az enyém vagy! - jegyzi meg nekem ellentmondást nem tűrő hangon. 

-Már ne haragudj de én senkié nem vagyok. Főleg nem a tiéd!!!! Kim Namjoon a párom nem te. 

-Igen TUDOM BAZD MEG!!! - tur idegesen a hajába. És egy lépést hátrébb lép. 

-Akkor szállj le rólam. És felejts el. - a mondat végére hátat fordítottam neki, és indultam volna el, de utánam kapott majd újra a falnak lökött. 

-AZ ENYÉM VAGY! - jegyzi meg teljes komolysággal. Amikor is újra nyakamat kezdte kínozni, de ez nagyon fájt. Harapta az érzékeny bőrfelületet. Mire ellöktem magamtól és felpofoztam. 

-SOHA TÖBBÉ NE MERJ HOZZÁM ÉRNI! - mutatom fel az ujjam neki és könnyes szemmel szaladok el egy irányba. Istenem miért kell ezt nekem végig csinálni! Miért viselkedik így velem Jk ha csak meg akar döngetni? Miért? Miért? Ez a sok miért már teljesen kifordultam magamból. És mindennek Jeon Jungkook az oka. Miért pont bele kellett bele szeressek?! Majd ismét felvillan a telefonom kijelzője és drága barátnőm neve virított rajta, hamar felvettem, majd a fülemhez raktam a készüléket. 

-Mondjad Süti! - kérdezem tőle nyugodtságot szinlelve. 

-Na végre! Gyere Nam felvette! - kiabál a telefonba. - Hol voltál? Már vagy fél órája téged keresünk. 

-Sa… sajnálom de be kellett menjek a lányöltözőben. Rosszul éreztem magam. Bocsánat, hogy nem szóltam. - kezdek el szabadkozik. 

-Most hol van? - jön a háttérből egy bizonyos hang. 

-A suliba vagyok. Most fogok kiérni.

-Jó várj meg minket a bejárat előtt. 5 perc és ott vagyunk. 

-Rendben. Szia. - És ezzel le is tettem a telefont. Nagyot sóhajtva teszem vissza a zsebembe a készüljetek, majd ülök le a lépcsőre. És csak a csókra tudtam gondolni, hogy vajon miért tette, és mi az, hogy az övé vagyok. Chhh kicsit le kéne szállni a magas lóról. Ekkor tarpolások hangjára leszek figyelmes és hirtelen valaki megölel hátulról, ami nem kicsit lép meg. 

-Jól vagy kicsim? - jön a kérdés egy ismerős hangtól. Mire csak bólogatni tudtam. - Gyere haza megyünk. - fogott a kezemre és elkezdett húzni maga után. Hamar beültünk a kocsiba és elindultunk, de ekkor a járdán megpillantottam Jk, amire a szívem össze szorult. Annyi szeretem istenem és az a csók az…. 

-Kicsim minden rendben? - kérdi a mellettem ülő. 

-Pe… persze csak nem érzem jól magam. Lehet beteg leszek. - vonok vállat a kérdésére. És jobban bele préselem magam az ülésbe. 

-Mingyárt otthon leszünk. És akkor pihenhetsz. - teszi kezét a combomra nyugatás gyanánt. 

-Köszönöm. - hajtom le a fejem zavaromban. És az út további részében csend telepedett ránk. Ahogy a házunk elé be állt felém fordult párom. 

-Holnap jövök kicsim. Szeretlek!- az sz-betűs szóra csak bólintottam, és már szálltam is volna ki, ha nem rántott volna vissza Nam egy búcsúcsókra, amiből egy arcra puszi lett. Zavartan néztem rá, majd össze szedve az összes gondolatomat egy szia után bevágtam az ajtót, majd beszaladtam a házba. Hamar lerúgta a cipőm és gyorsan felszaladtam a szobámba. Az ágyra ültem és kezeim közé temette arcomat a tehetetlenségem végett. Nem tudom mit csináljak. Jézusom annyira szeretem Jungkookot és az a csók, még a lelkem is beleremegett. Istenem miért tud ennyire jól csókolni? És ekkor telefonom eszeveszett pittyegésbe kezdett. Gyorsan elővettem és, ahogy felnyitottam a billentyűzárat a szeme elé tárult a zavaró tényező forrása. 

Jeon Jungkook. 

Jimin beszélnünk kell! Kérlek vedd fel a telefont!

Park Jimin. 

Szerintem nincs miről beszélnünk. Légyszíves hagyj békén!

Jeon Jungkook. 

NEM! Addig nem hagylak, amíg be nem vallod magadnak és nekem mit is érzel irántam. És az a csók mindent elárulta nekem. 

Park Jimin. 

Ohhh igen? És mit tudtál meg? Kíváncsian várom. 🤔🤨

Jeon Jungkook. 

Jézusom Jimin ne csináld már! Tudom, hogy nem szereted Namjoon, te csak ENGEM szeretsz! 

Park Jimin. 

Hát akkor Jk fel kell világosítsalak az ellenkezőjéről. És szerintem ennek a beszélgetésnek nincs értelme. Úgyhogy szia további szép estét. 



Jeon Jungkook felhasználót Blokkolod! 

Megerősít.             Elutasít.





Sziasztok. Itt a folytatás. Remélem tetszet a rész. ❤️ ❤️ ❤️

Love ARMY. ❤️ ❤️ ❤️
Ui. Az esetleges hibákért bocsánat.