A büntetés óta lassan 1 hónap telt el és Namjoon egyre közelebb került hozzám. És a múlt héten a nem első randink után megkérdezte, hogy járnék-e vele. Amire félve de rábólintottam. Elmondtam neki az aggályait és azt is, hogy másé a szívem de őt ez sem érdekelte. Azt mondta idővel, majd elfelejtem azt a valakit, és őt fogom szeretni. Persze nem mondtam meg neki az igazat, csak annyit tud amennyit tudnia kell. Nem akarok neki fájdalmat okozni, hogy azt szeretem aki az esküdt ellensége. Igen jól sejtitek Jungkookról van szó. Mert időközben rájöttem  dolgokra. Az egyik, hogy szeretem nagyon, de ezt az érzést el kell temesem magamban, mert én csak arra kellek neki. A másik, hogy mióta kiderült mik is a szándékai velem és elküldtem melegebb éghajlatra azóta levakarhatatlan. Mindig ott van ahol én és folyton engem néz, vagy kacsingat amiből múltkor megint lett egy veszekedés közte és Nam között. Amit természetesen sikerült lecsititanom. Majd párom ott előtte megcsókolt. A csókja édes és mámorító volt, de nem ért fel Jungkookéhoz. A csók után könnyes szemmel néztem rá és elszégyelltem magam. Azóta alábbhagyott avval, hogy utána mászkáljon. De néha amikor a folyosón megyek érzem a tekintetét magamon. Annyira kínos ez az egész a világot tettem a lábai elé a szerelmemet és ő ilyen undorító módon átgyalogolt rajta. Mert neki csak egy menetre kellettem volna. De én erre nem vagyok vevő még mindig, szóval most így állunk. Van egy párom aki imád, szeret és én csak azért vagyok vele mert Jk-nek akarok fájdalmat okozni. Ami valahol egy kis elég tétel nekem de néha sajnálom is. Mint a minap amikor eljött a házamhoz és addig várt rám a szakadó esőben míg el nem indultam a suliba. Persze Namjoon akkor is nálunk volt korán reggel jött és megvárt míg összeszedem magam. Amikor együtt léptünk ki a házból és Kook szemébe néztem láttam benne a mérhetetlen dühöt, és a csalódottságot, amit persze nem rejtett véka alá. 

-Nocsak nocsak. A kis Jimin már lefeküdt veled Nam? Igen gyorsan beadta a derekát. - szólal meg szarkasztikusan. Mire barátom egy jobb horgot bevitt neki és ki feküdt az esőtől áztatott aszfaltra, majd csak gúnyosan nevetni kezdett. 

-Mi olyan vicces Jeon? Megmondtam ne kezdj ki velem. És különben is semmi közöd hozzá mit csináltunk. - válaszol neki ideges a mellettem álló, majd a kezét a vállamra helyezve indultunk el összebújva az ernyő alatt. Amikor már messze jártunk tőle lehajtott fejjel szólaltam meg. 

-Nagyon sajnálom! Én… én nem is tudom mit üthetett belé, hogy ilyeneket állít. - suttogom a szavakat magam elé. De így is meghallotta, majd magával szembe fordított, és úgy nézett a szemembe. 

-Jiminie tudom! Ne tagadd! Ő volt az akiről meséltél nekem. Igaz? - csak bólintani tudtam neki és könnyes szemmel néztem rá. 

-Sa… sajnálom. Én nem akartam ezt! - kezdtem el neki szabadkozni. De Nam csak a fejét rázta nemlegesen. 

-Semmi baj. - mosolyogott rám és újra elindultunk a suli felé. 

Viszont most már annyira eldurvultak a dolgok kettejük között, hogy néha félek. Igen félek amikor egy pályán játszanak. Jungkook nagyon agresszíven játszik, míg Nam próbál józanul gondolkodni. De így nagyon nehéz neki főleg, hogy a kerületi bajnokság itt van a nyakunkon. Vagyis holnap után és ha addig lesérül akkor ugrott a meccs. És mind egy személynek köszönhető! 

-Héé Jiminie!- hallok meg egy ismerős hangot messziről. Amint oda fordultam drága barátnőm sietett felém, majd vágódott le mellém a lelátóra. - Szia Chim. Régen beszéltünk. Minden rendben? - kérdi tőlem kíváncsian. 

-Szia Süti! Igen minden okés. És különben is te tűntél el hetekre. Alig láttalak és már nem is beszélsz velem. Mi ennek az oka?

-Jaj drágám. Sajnálom de Taehyungot féltem na! Nem akarom, hogy megint össze verekedjen Jk-vel. Meg nagyon sokat legyeskedik körülötted. Még úgy is, hogy jársz Namjoonnal. Oh…. Igen apropó mi van veletek?- néz rám sejtelmes mosollyal. 

-Mi lenne semmi. Járunk és annyi. - válaszolok neki kicsit flegmán és fél szemmel a pályát pásztázom. 

-Na neeee! Ne mond, hogy még egy csók sem csattant el köztetek?! - akad ki egy kicsit barátom. 

-Csók! Szóval csók az, hogy is mondjam… - kezdek el dadogni. 

-Igen? Akkor ezek szerint megvolt! Ihhhhh és nem szóltál! Ezt fájt…. -kap a mellkasahoz drámaian és hajtja hátra a fejét. 

-Igen képzeld megvolt. Na most örülsz? - jegyzem meg unottan. 

-Naná! És milyen? Jobb mint Jungkook? Vagy…. - nem tudta befejezni mert hirtelen közbe vágtam. 

-Hé Süti nyugi. Oké? Csak egy apró szájra puszi volt jó?! Nem kell az egész sulit kiplakátolni vele. - kapok a fejemhez és kezdem nemlegesen rázni. 

-Jól van na! Sajnálom csak örülök, hogy végre túl tetted magad azon a… - nem fejezte be a mondatot csak egy adott pontra nézet. Majd én is arra vezettem a tekintetem és össze találkozott vele. Jungkook kiéhezett tekintettel nézett rám, majd egy sóhaj után elballagott az öltöző felé. 

-Jézusom mióta állhatott ott? - kérdezem a mellettem ülőt.

-Az utolsó mondatot hallotta szerintem. - válaszol nekem mindentudóan.

- Most akkor azt hiszi, hogy már túl vagyok rajta pedig… ahhhh francba az egésszel! - pattanok fel a padról, majd siettem le a pálya szélére. Ez annyira bassza meg az egészet úgy, ahogy van. Hülye Jungkook… - zsörtölődök hangosan a lépcső aljához érve, amikor is egy kéz kap a csukló után és ránt be a kis beugró részbe. Az orromat megcsapta Jungkook émelyitő illata, és egyből felgyorsult a pulzusom majd szaporában vettem a levegőt. Odahajolt a nyakamhoz közben a falnak préselt, és apró pillangó csókokat lehet az érzékeny bőrfelületre. A lábam enyhe remegésbe kezdett, ahogy ezt művelte velem. Majd óvatosan az ajkaimra hajolt és összeérintette azt. 






Sziasztok.
Bocsi a nagy kihagyásért itt. De most pótoltam. Remélem tetszet a resz. 🥰