Jungkook szemszöge. 


Ahogy a földön feküdtem csak a gyönyörű arcát tudtam nézni. És a csillogó szemeit ami nem lát engem sajnos. A látvány teljesen letaglózott… annyira kívánom őt. A dús telt ajkait, a gyönyörű testét egyik kezemmel felsimítottam az oldalán, mire enyhén elpirult és ezt a csodás pillanatot két nem várt személy szakította meg. 

-Hát ti? - jön egy ismerős hang az ajtó felőle. 

-Jimin drágám mit csinálsz a földön? És te Jungkook? - kérdezi a másik női hang, mire az említett felpattant, és dühösen nézett rám miután én is felálltam. 

-Jungkook? Te mi a francot keresel itt? Ki engedett be? Süti mi ez az egész? - fordul az ajtó felé, és dühösen néz rájuk. 

-Jimin nyugi oké? - kezd el mentegetőzni Tae. 

-Ne nyugizz… Mi ez? Mit keres ő itt? - kezd el kiabálni az előttem álló. 

-Jimin figyelj ez nem az aminek látszik. - szólalok meg végül én is. Próbálok a keze után nyúlni, de elrántja azt, és két lépést hátrébb lép. 

-Hát akkor mi? Haaa! Válaszokat akarok most! 

-ELÉG LEGYEN MÁR… te is szenvedsz és ő is. Mi olyan nehéz ezt felfogni? Jimin ne legyél hülye. - kiabál rá dühösen Taehyung a barátjára. 

-Én nem szenvedek oké! El vagyok a magam világában. Érted? - válaszol vissza neki dühösen. 

-Aha persze akkor megmutathatom Jk-nek a füzeted? - jön az újabb kérdése Taehyung szájából.  

-Neked ahhoz semmi közöd. 

-Ó valóban… 

-Na. Jó. A fasz kivan veletek! - szól közbe Süti, majd elindult felém. A kezemre fogott és elkezdett kihúzni a konyhából át a nappali keresztül a vendégszobáig. Behúzott az említett helyiségbe és hatalmas erővel bevágta az ajtót. Nagyot fújtatva dőlt a falapnak majd hajtja le a fejét. 

-Pfff ezt nem hiszem el! Tudod Kook sohasem hittem volna, hogy egyszer így fogok veled beszélgetni. - szólal meg és elindult az ágy felé. Óvatosan le ül rá, majd megpaskolja a mellette lévő helyet. Veszem a célzást és, én is leülök az ágyra. Süti nagy levegőt vesz, majd lassan fújja ki és belekezd a mondandójába. 

-Jimin mindig ilyen volt… - halkul el hirtelen. - Akit a legjobban szeret azt eltaszítja magától. Ezt sosem értettem, ezt a reakcióját 9.év végéig. Ugyanis az apja elhagyta őt és soha többé nem látta. Könyörgött neki, hogy ne menjen el, ő mégis megtette. Lehet ezzel bünteti magát az apja miatt. Ezeket akkor mesélte el amikor az első szerelmi csalódásán túl volt. Akkor megfogadta, hogy soha senkit nem akar, és nem is fog szeretni. De te… te mindent megváltoztattál. Újra szeret… - itt közbe kellett vágja, mert alig hittem a fülemnek. 

-Mi?? Szeret!? Komolyan szeret engem? - esek neki a kérdés sorozatommal, mire rám nézett a mellettem ülő, és gyengén elmosolyodott.  

-Hát persze… szerinted miért viselkedik így? Én ismerem őt a legjobban és 100%,hogy szeret téged. De nem meri bevallani az érzéseit. 

-De… de miért nem?! Sokkal egyszerűbb lenne minden. - jegyzem meg hangosan tarkóm vakarása közben. 

-Hát erre egy igen egyszerű a válasz! 

- Várj… tudom - nagyot sóhajtva mondom ki azt az egy szót, ami szívemnek olyan rossz mint az eszemnek. - a notesz! 

-Pontosan! De én nem is értem minek kellett neked ilyeneket csinálni!? A másik, hogy nem kellett volna bele írnod  Jimint magamról  nem is beszélek. Tudod Tae milyen balhét csinált amikor megtudta? Alig bírtam visszatartani… - néz rám dühösen Süti. 

-Az már rég volt. Azóta megváltoztam és Jimin a változásom oka. Mióta megismertem őt az életem fenekestül felfordult. De gondolom nem csak az enyém. - nevetek kissé kínosan. 

-Hát nem… de egy a lényeg szeretitek egymást, most erre koncentrálj. Szerezd vissza és szeresd őt nagyon megérdemli. - mosolyogva fordul felém, és a vállamra rakta a kezét, biztatás gyanánt. 

-Tina… egy utolsó kérdésem lenne.
-Hmmm mond!
- Milyen füzetről volt szó lent? - nézek rá kérdőn és várom a válaszát. 

-Ezt szerintem tőle kellene megkérdezd. - néz fel a plafonra, majd nagyot sóhajtva felállt az ágyról, és az ajtóhoz sétált. 

-Jungkook ügyesen. És vigyázz rá… - fordult felém egy hatalmas mosollyal az arcán, majd rám kacsintott. Hirtelen nyomta le a kilincset és lépett ki a szobából maga után becsukva a falapot. A csendet szinte vágni lehetett, és csak az előző beszélgetésen járt az agyam. Tehát szeret… tudtam! Végig tudtam! 

-Park Jimin vissza foglak szerezni. Mert te vagy életem értelme. - szólalok fel hangosan és csapom össze a két tenyeremet, majd az ajtóhoz sietek és hamar a nappali felé indultam. 










Jimin szemszöge. 


Taehyung barátom leültetett a konyha asztalhoz, és egy poharat rakott elém. Gondolom víz van benne annyira még nem jó a látásom, hogy lássam mi van benne. 

-Jimin most már beszélnünk kell. Ez nem mehet így tovább! Nem bírom tovább nézni mit művelsz magaddal, és mással. - jegyzi meg nekem az előttem ülő barátom. 

-Tae te ezt nem értheted. Akit eddig szerettem folyton elhagytak, és a sort az apám kezdte. Hiába a fia voltam és szerettem őt nem érdekelte. Elhagyott engem… - sírom el a mondat végét, mert nagyon fáj erről beszélni, eddig csak Süti tudott a dologról csak. 

-De nem mindenki az apád. Ezt fel kellene fogd! És Jungkook… - itt vágtam a szavába, és lettem egy perc alatt dühös. 

-ELÉG! Nem érdekel mit akarsz mondani. Ő is csak megakad dönteni, majd eldob mint egy rongyot. Láttam a noteszát és tudom mit akar. - csapok az asztalra mérgesen. 

-Eskü te nem vagy normális. Ha nem szeretne akkor itt lett volna ma? Ha nem szeretne nem ment volna utánad azon a bizonyos napon. És ha nem szeretne, nem sírva hívott volna fel a kórházból, hogy baleseted volt. Tudod te mennyire megviselte a történtek? - szegezi nekem a rengeteg kérdést, amire válaszolni sem tudok. - Vedd már észre magad Jimin. Jungkook szeret! - lágyul el a hangja a mondat végére. 

-Ne mondd ki ezt a nevet az én jelenlétemben! - szólalok fel már idegesen. 

-Miért? Talán fáj az igazság? Jungkook! Jungkook! Jungkook! Jung… - Itt a szavába vágtam nehogy befejezze. A szívem szakad meg a neve hallatán annyira szeretem. 

-ELÉG! Hagyd abba… - állok fel hirtelen a székről úgy, hogy az hátra esik és hatalmas puffanással ért földet. - Nem akarom, hogy szeressenek! Érted? Ha valakinek azt mondom tuti el fog tűnni az életéből. Engem nem éri meg szeretni! - sírom el magam, mert már nincs értelem titkolja a könnyeimet. 

-Jimin ne sírj! Sírás helyett elkéne mond az érzéseidet. Lehetnél boldog is! Nem muszáj örökre egyedül lenni. - próbált nyugtatni barátom. 

-Apám is azért hagyott el, mert nem volt neki elég a szeretetem. Akkor szerinted Kook nem hagyna el?! Egyszerűen kevés vagyok mint ember, és mint szerelem. - csapok az asztalra fájdalmamban. 

-Ez nem igaz! Jungkook szeret és, hogy honnan tudom? Mert ő maga mondta nekem. És mióta hazajöttél a kórházból minden egyes nap hívott Engem, és rólad kérdezett. Ha nem szeretne nem csinálná ezt, vagy csinálta volna. Ezen kicsit gondolkozz el. - a mondat után a széket kitolta, majd felállt és halkuló léptekre lett figyelmes. Mérgemben a csap szélét kezdtem el ütni… 

-Ez nem lehet! Jungkook miért? Miért? - szipogom el a mondat végén és a csapra hajolok kissé. Amikor is egy meleg kezet éreztem meg a vállamon. 

-Tae kérlek… most hagyj. Egyedül akarok lenni. - szólok hozzám sírós hangon. 

-Jimin tudunk beszélni? - jön a kérdés a számomra legaranyosabb hanggal párosítva. 

-Kook…?? - fordulok felé lassan. Majd egy bársonyos kezet éreztem meg az arcomon, ami finoman letöröltem a kiszabadult sós cseppjeimet. 

-Jimin szeretlek! - a szó hallatán próbálom a fej nemlegesen rázni majd lehajtani, de a két bársonyos kéz nem engedte ezt.
-Neeee… ne mondd ezt! Kérlek! - zokogok el magam ismét. 

-Szeretlek! Szeretlek! Szeretlek! Ezt jól jegyezd meg! Ha kell elmondom a nap 24 órájának minden percében, hogy elhidd. - suttogja kettőnk közé ezeket a szavakat. Majd leheletét éreztem meg arcomon, és ekkor dús ajkait az enyémnek nyomta. Lassan mozgatta, de én nem csókoltam vissza, majd pár másodperc után én is viszonoztam. Úgy rohant végig rajta a hideg mintha villám csapott volna belém. A gyomromba ezer és egy pillangó kezdett el egyszerre verdesni, és a szívem a torkomba kezdett el dobogni. Pár perc múlva elváltunk egymástól, és a homlokát  az enyémnek döntötte. 

-Szeretlek Park Jimin. Mindennél jobban… - suttogja nekem. 

-Én is… - válaszolok vissza neki szipogva.




Sziasztok.
Hát itt volna a folytatás. Sajnálom, hogy sokat kellett rá várni. Ígérem sűrűbben lesznek mostmár részek.

Love ARMY. ❤️ ❤️ ❤️