Jimin szemszöge.

Mióta átadta Jk nekem a notesza sokkal felszabadultabban viselkedik. Folyton ölelget, és csókolgatni napi szinte mondja nekem, hogy szeret. És azt hiszem végre valaha egyszer az életben boldog vagyok. Boldog! Furcsa ez a szó sok mindent takar, de legfőképpen nekem egy személyt. Aki most is itt van mellettem és kézenfogva ballagunk a suliba az évzáróra. Nagyon sok mindent történt ebben az évben... Süti összejött Taehyung, és mi is Jungkookkal. Gondolataimból egy enyhe kézszorítás hozott vissza, mire a mellettem sétálóra kapom a tekintettem.

-Tessék? - nézek rá csodálkozva.

-Csak azt kérdeztem hozzám jössz-e?! - áll meg és fordít magával szemben.

-Mi???? Most komolyan megkérted a kezem? - kérdezek vissza, bár ez nem túl előnyös a válasz.

-Neeeemmmm MÉG nem, arra várnod kell életem. - kuncogja el a mondat végét. Ami nekem most kurva szarul esik. És úgy az egész nap el lett így baszva. De ezt még visszakapja...

-Gyere megérkeztünk. - jegyzi meg, majd hirtelen beléptünk az ismerős fallal körülvett épületbe. A folyosón nagyon sok szempár néz minket. Ki ujjongva, mások meg fintorogva, de ez engem egyáltalán nem zavar. Most már... mivel itt van mellettem az aki mindennél jobban szeretek. - Jimin?! Kérsz valamit? Másodjára kérdezem!- teszi a vállamra a hatalmas kezét Jk a büfé előtt állva. De hogyan kerültünk ide?? Biztos nagyon belefeledkeztem megint a gondolataimba.

-Ömmm egy csoki. Köszi.- válaszolok neki és kiállok a sorból, hogy ki tudjak nézni az ablakon. Ám ekkor Süti hangját hallottam meg és azt, hogy felém szalad. Mire oda fordultam már a padlón találtam magam, a kacagó legjobb barátom ölelésébe.

-Jiminie... Végre. Már annyira hiányoztál. - bújik a nyakamba szipogva.

-Szia Tina! Te is nekem... És a kicsik, hogy vannak??-kérdezem tőle miközben felsegítettem a földről.

-A kicsik Tae szüleivel vannak. Szóval most egy újra gimisnek érezhetem magam. - neveti el a mondat végét, mire kedves barátom is beéri a párját.

-Süti végre megvagy. Miért kószálsz el nélkülem? - kérdi tőle párja kicsit morcosan. Ekkor odaléptem Süti mellé, és a fülébe súgok úgy, hogy ne legyen feltűnő.

-Mi az? Rövid pórázon vagy tartva? - kuncogom el magam, de csattan egy kéz a vállamon, mire oda kapom a kis mancsom és a fájós területet masszírozom.

-Auuu Héé ezt miért kaptam? - kérdezem Taehyungot.

-Mert megérdemelten törpe. - válaszol nekem, majd Süti vállára helyezte a kezét, majd így indultak tovább a folyosón.

-Chhhh még, hogy törpe. EZT KIKÉREM MAGAMNAK. - kiáltok utánuk és ekkor jelenik meg előttem Jungkook kezébe a kért dolgokkal.

-Te meg kinek kiabálsz kicsim??-néz rám csodálkozva.

-Taehyungnak... kajak letörpézet.- mondom ki az utolsó szót fintorogva.

-Hmmm... törpe? Ez tetszik... - nevet párom mellettem.

-Na jó én ezt nem hallgatom tovább. - így orrom felhúzva mentem az udvarra. De Jk utánam szaladt és a csuklómra fogva húzott vissza.

-Jaj kicsim... ez csak vicc. Érted.?

-De nekem rohadt szarul esik. És az is, amit nemrég mondtál! - fejezem be a mondandóm és indulnék tovább de Kook még mindig erősen fogja a kezem.

-Miii??? Mit mondtam? - kérdezi kikerekedett szemekkel csodálkozva.

-Hagyjuk... - fintorgok az orrom alatt. Úgysem fogja soha megkérni a kezem jegyzem meg magamnak. Majd kezem kiszabadítva indultam tovább utamra. Mire kiértem már mindenki sorba állt, és éppen akkor lépett fel az igazgato a pódiumra. Gyorsan le darált az éves dolgokat, majd egy köszönés után távozott. A terem felé tartva Kook még mindig gondolkodva jön mellettem. És nem esik le neki mit is mondott, mármint kérdezett tőlem nemrégiben. Így nagyot sóhajtva léptünk be a megszokott falakkal körülvett helyiségbe, majd ültünk le a helyükre. Az ofő hamar kiosztotta a biziket, és indulhatunk is haza. Az utcára érve Süti hangját hallottuk meg.

-Jiminie... várj... - lohol utánunk majd a térdére támaszkodva fújja ki magát. - Nem jöttök el velünk? Nyílt egy jó kávézó a közelben. - kerti tőlünk lihegve.

-Kook haza akarok menni. - nyöszörgöm neki ezt az egy mondatot.

-Most nem, majd legközelebb. - válaszol neki párom és kézen ragadva kezdett hazafelé sietni. Kb 10 perc gyaloglás után már a célnál voltunk. Hamar beléptünk a házba, az előszobában lerúgtam a cipőm és indultam a nappali felé. Gyorsan ledobtam magam a kanapéra majd fejem a tamlanak döntöttem. Lehet kicsit be is szunditottam, mert csak Kook meleg kezére ébredtem fel. - Kicsim! Mi volt a baj a suliba? - kérdi tőlem lágy hangon mire rávezetem kissé ködös tekintettem.

-Semmi... nyugi csak... - halkulok el és legyintek egyet a kezemmel, hogy nem fontos.

-Naaaa mondd csak el. - simít arcélemre amibe bele bujok mint egy kismacska.

-Hát jó! Amit reggel suliba menet kérdeztél. És utána a válaszod. Az esett nagyon rosszul. - sóhajtok nagyot a mondat végére, majd ismét a támlának döntöm a fejem és lehunytam a szemem.

-Hmm - hümmögve keres valamit majd válaszolt nekem a semmiből. - Erre gondoltál?- teszi fel kérdését nekem, mire kinyitottam a szemem, és azt hittem menten elbőgöm magam. Előttem térdelt egy kis dobozzal a kezében, amiben egy gyönyörű gyűrű pihent. Hirtelen a szám elé kaptam a kezem, majd a sós cseppjeim is útnak indultak. - Park Jimin hozzám jössz? - alig bírtam megszólalni, de heves bólogatásom igent jelentett. Remegő kezemre felhúztam a csodás ékszert és én ezt a pillanatot választottam, hogy a nyakába ugorjak, majd rengeteg csókot nyomtam az ajkaira. Lábamat összefontam derekán, majd a falka nyomott és így mélyítette el a csókunkat. Nyelveink vad táncot jártak. A szerelmem iránta túlcsordult bennem. Megszűnt a világ körülöttem, csak Jungkook létezett abba a percben és én. Fél se tűnt a csókunk közben a szobába értünk, majd finoman az ágyra lerakott és fölém tornyosult úgy nézett szemeimbe.

-Nagyon szeretlek! - súgja ajkaimra, amitől nem kicsit borzongtam meg.

-Én is nyuszim. Szeretlek!!- válaszolom vissza halkan. Majd ismét ajkaimra hajolt és vadul falni kezdtük egymást.

~~~

Az utóbbi egy évben sok mindenen mentünk keresztül, mire elértünk idáig. Hazugság, csalódás, ármány de kibírtam. Miatta és magam miatt is. Azt hiszem révbe ért az életem. És ezt csak Jeon Jungkooknak köszönhetem.


The End.