"Elkezdtem rángatni az ajtót de semmi. 
Jaj Kis Mochi mi lesz most!? "


Jimin szemszöge. 

-Mit akarsz tőlem? - kérdezem ingerülten. 

-Csak beszélni. -válaszolja nyugodt hangnemben.

-Nem hiszem…engedj ki! - lépek az ajtó felé, de az utamat állta. 

-Hallgass meg! Most mondom másodjára. - emeli fel kicsit a hangját.

-MIT AKARSZ? - kiabáltam felé. 

-Tináról van szó!

-Szállj le róla. Már foglal, ahogy múltok is mondta a magas barna hajú  fiú. 

-Talán a pasija? Vagy járnak? - mondja perverz mosollyal. 

-Még nem, de azon vagyok, hogy összejöjjenek. 

-Értem! És neked van valakid? - kérdezi tőlem. 

-Hogy mi van? Én nem vagyok ilyenekre kapható. - jegyzem meg a mutató ujjam felmutatva fenyegetés gyanánt. 

-Majd azt meglátjuk! 

-Te semmit nem fogsz meglátni. És most kérlek ki szeretnék menni. - teszek egy lépést az ajtó felé, majd félre lökve őt nyitom ki a falapot, és lépek ki Süti mellé, aki teljesen pánikba volt esve. 

-Mochi minden rendben? Mit akart? Zaklatott? - bombáz kérdéseivel. 

-Menjünk mert hányingerem van. - evvel barátom kezére fogtam és elkezdtem magam után húzni. Ahogy kiléptünk az épületből Taehyunggal kerültünk szemben. 

-Szia Süti! Szasz Jimin! Mi történt? Miért vagytok ennyire fal fehérek? - kérdezi tőlünk. 

-Hát...semmi. - válaszoltam neki higgadtan. 

-Semmi? Jimin! Az neked semmi, hogy bezárt a terembe az az állat! 

-Hogy mi van? Chim…miért nem mondtad? - Néz rám kissé idegesen újdonsült barátom. 

-Azért mert teljesen felesleges lett volna megemlítenem. Nem történt semmi. Csak beszél…. - nem tudtam befejezni a mondatot mert valaki a nevemen szólított. 

-Jimin várj! - szólt utánam az egyik osztálytársunk. 

-Tessék? - fordultam felé kérdőn. 

-Az osztályfőnök hivat. A tanáriban vár!

-Minek? 

-Azt nem tudom de az új srác is ott van vele! - a mondat hallatán fejbe vágtam saját magam, és unottan ballagtam vissza a suliba. 

-Hé Jimin itt megvárunk! - szólt utána Süti. Amire csak intettem, és mentem tovább. Minél hamarabb túl szeretnék lenni rajta. Ahogy a tanári ajtaja elé értem nagyot sóhajtottam és bekopogtam. Egy "Tessék!" után benyitottam és bent megpillantottam az ofőt Jungkookkal. Gyorsan becsuktam magam mögött az ajtót, és megálltam a szoba közepén. 

-Na végre Jimin! Szóval lenne egy kérésem. 

-És mi lenne az tanárnő? 

-Szóval Jungkooknak kéne segíteni történelemből! Nagyon le van maradva, és te kitűnő vagy belőle. Így arra gondoltam korrepetálhatnád őt. - hadarta el a mondandóját. Én csak a mellette állóra vezettem a tekintettem, és egy kaján mosoly jelent meg a szája sarkában. 

-De nem csinálhatná más? - kérdezem vonakodva. Semmi kedvem ezzel a szex mániással egy légtérben lenni. Nem, hogy korrepetáljam. Az ki van zárva!

-Nem! Te vagy a legjobb töris. Szóval más nem jöhet szóba. - jelenti ki az osztályfőnökünk. Majd unottan rábólintottam a dologra. 

-Ha nagyon muszáj… - fújtam ki egy nagy levegőt. 

-Akkor ennyi most már mehettek. - evvel kihessegetett minket a kis helyiségből. A folyosóra lépve Kook a vállamra tette hatalmas kezét és maga felé fordított. 

-Látod kicsi Jimin! Elérek mindent amit akarok. És most azt akarom, hogy mellettem legyél! - súgja a fülembe, ami nekem egyáltalán nem tetszik.

-Hagyjál békén! - lököm el magamtól dühösen. 
-Az igen nehezen fog menni… - nevetni el a mondat végét, majd elindult kifelé. - Jah holnap várlak nálam délután. A címet majd elküldöm. Na szia akkor holnap! - ezzel el is tűnt a folyosó végén ott hagyva engem. 

-Na ez…bassza meg! Ha ezt Süti megtudja ki fog borulni! - evvel és ehhez hasonló gondolatokkal léptem ki az iskola falai közül, és hirtelen barátaimat pillantottam meg a kocsiban ülve. Hamar beszálltam én is, és a két barátom kérdően néztek hátra rám. 

-Na?? Mi akart? - kérdi Süti tőlem. 

-Semmi extrát. Csak korrepetálnom kell egy srácot. - adok rövid tömör választ nekik. 

-Kit? - kérdezi Tae. 

-Nem ismerem. - hazudtam amit nem akartam, de Süti miatt muszáj volt. 

-Értem. - ezzel beindította a kicsit és indultunk haza felé. Hamar oda értünk és egy köszönöm után kiszálltam a járműből. 

-Hé Chim elvigyünk holnap is?- kérdi Taehyung tőlem. 

-Nem fontos. De köszönöm. - Majd beléptem a házba. Ahogy a lakásba léptem ledobtam mindent magamról és a szobámba siettem. Gyorsan bedőltem az ágyba, és csak a mai napom kattogott az agyam. Mi a francot akar ez a barom Tináról? És miért akarja, hogy korrepetáljam? Minden annyira furcsa és… nem tudtam befejezni eszme futtatásomat, mert a telefonom pittyegni kezdett. A kijelzőre néztem és alig hittem a szememnek.

Jeon Jungkook üzenni akart neked. 

Elfogad.            Elutasít. 

JJungkook.

Szia kicsi Jimin.😏

Park Jimin. 

Helló. Mit akarsz? Nem volt elég a mai nap? 


JJungkook. 

Csak a holnapi nappal kapcsolatban írok. Nekem suli után jó. Gondolom neked is!

Park Jimin. 

Ja… nagyon fasza. De mégis mit akarsz tőlem? 

JJungkook.

Csak egy picit szórakozni. Annyira unatkozok mostanság. 🤔🤭

Park Jimin. 

Hát akkor keress már játszó pajtást. A korrepetálásról meg majd holnap beszélünk. Szia.

Ezzel be is zártam a messenger és indultam a fürdő felé. Esti rutinom elvégzése után a telefonomat töltőre tettem majd lefeküdtem. Hamar utolért az álom, és álmomban Jungkookkal voltam. (na nem rosszra gondolni) 

Másnap reggel az ébresztőmre keltem fel. Nagy nehezen kimásztam az ágyamból, majd a fürdő felé vettem az irányt. Gyorsan fogat mostam, és megmostam az arcomat. Visszatérve a szobámba a szekrény előtt állva gondolkodok mit is kéne ma felvenni. Szerintem egy egyszerű fekete nadrág, és egy szintén fekete felső megteszi. Így is most ilyen a hangulatom. Amit elkészültem már dudált is barátom, amire felkaptam a táskám, és elindultam lefelé. Gyorsan beültem hátra,  már indultunk is a suliba felé. De valahogy ma nem éreztem jól magam. Olyan mint ha beteg lennék. Az egész testem gyenge és egyfolytában remegek. Nem tudom mi bajom lehet. Pedig még lázasnak sem érzem magam. És ezt bizony Tina is észre vette. Majd aggodalmas tekintettel nézet rám. 

-Jól vagy Mochim? - kérdezi legjobb barátom. Amire csak bólintottam egyet és mentünk tovább a suliba miután kiszálltunk a kocsiból. A terembe érve egyből Jungkookkal akart össze a tekintetünk, de most valahogy más volt. Az eddigi vadság helyett szelídséget láttam iriszeiben. 

Mi történhetett vele?