A nap további része eseménymentes volt. Amint kicsengettek az utolsó óráról Jk karon ragadott és elkezdett maga után húzni végig a folyosón a mosdóig. Ahol belökött a helyiségbe majd bevágta az ajtót. Én félve néztem fel rá és szemeiben csak a düht, és a zavarodottságot láttam. Lassan hátrálni kezdtem mire megindult felém, és hatalmas léptekkel szelte át a köztünk lévő teret. És 3 lépésből előttem termett. Majd egy hirtelen mozdulattal a fejem mellett bele öklözött a falba. Amitől nagyon megijedtem de megpróbáltam rendezni a vonásaimat, és próbáltam szavakat formálni. 

-Jun… Jungkook m… mi a franc ütött beléd? - dadogom ezt a mondatot neki. Erre csak a fogai közt beszívta a levegőt, majd kifújta. 

-Jimin mit mondtam neked? Kié vagy bassza meg? -kérdezi idegesen tőlem. Ekkor hirtelen bátorság gyűlt bennem, és erélyesen válaszoltam neki vissza. 

-Senkié nem vagyok! Érted? Vagy rajzoljak folyamatábrát!? - mondom neki magabiztosan. De csak nevet rajta. Komolyan olyan mintha pszichopata lenne, vagy nem is tudom mi. 

-Apucihoz tartozol. Ha valaki hozzád nyúl kinyírom. - Majd lassan a fülemhez hajol amit megcsókolt, és nyakamba érzem meleg leheletét. - AZ. ENYÉM. VAGY! - tagolja ki ezt az egy mondatot. Majd másik kezével arcomra simít és egyre közelebb kerül hozzám. Érzem meleg leheletét ajkaimon, én automatikusan lecsukom a szemem nem is tudom miért. És várom mézédes ajkait kiszáradt számmal. És ekkor kivágódik az ajtó és hirtelen eltűnik előlem Jk. Majd egy meleg kezet érzek meg csuklómon, és elkezdett  ki rángatni a helyiségből. És ekkor eszmélek rá, hogy ki is mentett meg megint. Nam körvonalai rajzolódtak ki előttem. Könny áztatta szemeimet próbáltam törölgetni, és összeszedni magam. 

-Nam… t… te, hogy kerültél oda? - találom meg a hangom nagy nehezen. Ahogy kiértünk a suliból szembe fordult velem és mélyen a szemembe nézett. 

-Mindig vigyázni fogok rád! Hallod… - Én csak tányér nagyságú szemekkel bámultam rá, majd bólintottam kicsit. És újból elindultunk az utcán. 

-Merre laksz? Haza kísérlet. - hallom meg a mellettem sétálót.

-Még nem tudok haza menni. - hajtom le a fejem. 

-Miért? - kérdi tőlem csodálkozva. 

-Korrepetálnom kell valakit! - sóhajtok nagyon és az ellenkező irányba indulok el. Ekkor hirtelen terem mellettem újdonsült barátom és a vállam a marva fordít maga felé. 

-Ügye nem Jeont? - kérdi tőlem idegesen. Mire én egy aprót bólintottam. - Nem mehetsz oda az egy perverz állat. 

-De… de muszáj mert a tanár kért meg rá, és nem akarom, hogy emiatt le romoljanak a jegyeim.-válaszolom neki. 

-Jó… de akkor elkísérlek. - a mondatra felkaptam a fejem és kérdő néztem rá. 

-Mi? Miért akarsz elkísérni? A… alig ismerlek és te is engem. Nem értem az egészet. - hüledezek neki. 

-Majd később mindent megtudsz, de most induljunk. Majd sétálva kis idő múlva Jungkook haza előtt találtam magam. 

-Figyelj itt leszek a környéken ha van valami… - ekkor kotorászni kezdett a kabát zsebembe, majd a telefonomat vette ki, és potyogni kezdett bele. - Ez a számom ha végeztél hívj fel haza kísérlek.- csodálkoztam rá, és nem tudtam hova tenni ezt a dolgot. És bólintás után vissza vettem a készüléket és elindultam a ház felé. Remegő kézzel csengettem majd vártam, hogy ki nyíljon a falap. Ami pár perc után még is történt és Jk állt előttem nem kicsit zabosan. 

-Na a tékozló fiú visszatért. - jegyzi meg mosolyogva és behívott a házba. Hogy fogom én ma ezt túlélni?! Ha hazaérek beszélnek kell Süti el mindenféle képen. Viszont gondolataimból Jungkook hangja ránt vissza. 

-Itt fogunk ácsorogni egész nap, vagy még tanulni is fogunk? - érte lassan kibujtam a cipőmből, és a szobája felé vettem az irányt. Amit beértünk gyorsan leültem az ágyára, és előszedtem a könyveket a táskámból.

-Hol is tartottunk a múltkor? - kérdezem tőle. Mire mellém ül és halkan a fülembe súg. 

-Azt neked kell tudja babyboy. 

-Ezt hagyd abba tanulni jöttem ne hülyéskedni. Ha nem veszed komolyan el is mehetek. - találom meg a hangom hirtelen ami neki nem tetszik. 

-Tudod baby bevallom az őszintét! Nekem nem kell korrepetálás minden kitűnően tudok. Csak azért akarta, hogy át gyere, mert nagyon bejössz nekem. Meg szeretnélek kicsit közelebbről ismerni. - válaszol nekem komoly hangon, ami teljesen le döbbent. 

-Hogy mi van? Te csak szórakozol most velem?! - csattanó fel, és hirtelen pattantam fel az ágyról, amit ő is követ. 

-Tudod Jimin már az első perctől kezdve, ahogy megláttalak beléd estem. És mindig magam mellett akartalak tudni. Teljesen az őrületbe kergetsz engem. A kecses tested, a gyönyörű arcod és azok a kívánni való dús ajkaid. Nem tudok ellenállni nekik. Egyfolytában sikítanak utánam. 

-Hogy micsoda? Na ne viccelj. Nem vagyok olyan hangulatban. És amúgy miért akartál a barátnőmre rámászni? 

-Az is miattad volt. És sajnálom, hogy olyan bunkó módon viselkedtem. - néz rám boci szemekkel a mondat végére. És nem értek semmit sem most akkor konkrétan szerelmet vallott nekem az előbb és én se köpni, se nyelni nem tudok olyan váratlanul ért. Majd nagy levegőt véve vezettem rá ismét a tekintetem. 

-Figyelj Jungkook lehetünk barátok, de se több se kevesebb. És ha még később is így fogod látni a dolgot megpróbálhatjuk együtt. - fejezem be a mondatom. 

-Komolyan Chim? - csak bólintottam. - Nem tudod mennyire boldoggá tettél most ezzel. Köszönöm! - ölel meg hirtelen amit nem tudok hova tenni. 

Lehet teljesen félre ismertük őt. Ki tudja majd kiderül. Remélem nem kell majd csalódjak benne.