Ahogy ott álltam a könyvespolc előtt kezemben Jungkook kis játékos noveszával azon gondolkodtam, hogy ne legyen igaz amire éppen gondolok. Majd egy kéz ránt vissza a valóságba hirtelen rákapom  könny áztatta tekintetem, és csak a feketén csillogó szemébe tudtam nézni. De egyből el is szorult a szívem, mert csak kihasznált, hazudott nekem. Egy hatalmas gombócot vissza nyelve találtam meg a hangom. 

-Jung… Jungkook ez mi? - dadogok neki. 

-Jimin ez… ez semmi add ide. - nyúl a könyvért a kezében, de elrántom és feltartom. 

-Mi ez? - kérdezem tőle már dühös mert a könnyeim elfogytak. 

-Chim add vissza!!-kiabál rám, de meg sem mozdulok.

-NEM! SZÓVAL VÉGIG ERRE KELLETTEM NEKED, HOGY MEGFEKTESS, ÉS EGY KÖNYVBE VÉGEZZEM? - kiabálok már én is. Majd újra a sós cseppjeim áztatják az arcom. 

-Nem! Hadd magyarázzam meg! - támad nekem, de egy lépésből kikerültem őt. 

-Nem kell a magyarázatod itt benne van minden feketén fehéren! - ekkor kikapta a kezéből azt a szart és elhajitotta valamerre. Majd a vállamba marva fogott le. 

-Már megváltoztam, és nem érdekel az a szaros notes! Érted? Miattad akarok jobb ember lenni, és elfelejteni a múltam, amire nem vagyok büszke. - mondja a szavakat végig a szemembe nézve. De nem hiszek neki. 

-Tudod mit nem hiszek neked. Eljátszottad a bizalmam! És most hazamegyek. Engedj el!! - mondom neki rideg hangnemben. 

-Nem mehetsz sehova, amíg nem hallgatsz meg!

-JÉZUSOM MINEK HALLGASSALAK MEG? BIZToS EGY ÚJABB HAZUGSÁGOT MONDANÁL NEKEM. - oditok rá és elsöprőm a kezeit magamról, majd elindulok kifelé. Szerencsémre nem jött utánam hamar elértem, majd felkaptam a cipőm, de ekkor egy kéz ránt vissza a küszöbről. 

-Jimin kérlek! - néz rám könnyes szemekkel. De én egy szót sem szólok hozzá, majd kezemet kiszabadítva vas karmaiból hagyom el a házat teljesen összetörve. Az utcára érve szaladásnak eredtem, meg sem álltam a buszmegállóig. Könnyem ekkor már a látásomat teljesen elhomályosították. Majd egy buszra felszállva hagytam ott az összetört szívemet Jungkooknál. Leültem egy ülésre és csak az elsuhanó házakat és ember tömeget tudtam nézni. Közben az agyam ezerfelé kattogott. 

Csak ki akart használni! Pedig én azt hiszem szeretem! De megint rossz embert választott a szívem! Miért történik mindig ez velem? Miért van az ha valakit megszeretek mindig ez a vége! Eszme futtatásomból egy hang ránt vissza. 

-Elnézést végállomás hagyja el a járműve! - hallom meg az ismeretlen hangot, majd gyorsan körbe nézve konstatálom, hogy bazd meg azt sem tudom hol vagyok. Hamar felálltam a helyemről és leszállva a buszról néztem még egyszer körbe. Teljesen ismeretlen a környék és egy árva buszt sem láttok ami visszafelé menne. Így hát gyalog indulok el a sötét utcán haza felé. Zsebembe nyúlok és ki eszem a telefonom felnyitom és mit látnak szemeim. 

35 nem fogadott hívás. 

3 üzenet. - gondolom mind Jungkooktól van, így fittyet hányva rá tárcsáztam be barátom számát. A fülemhez emelem a telefont  kicseng, de nem veszi fel. Biztos Taevel van. Nagyot sóhajtva teszem le a hívást. De ekkor egy másik villant fel, aminek nagyon megörültem. Hamar elhúztam a zöld ikon felé és emelte a fülemhez. 

-Szia Namjoon. 

-Szia Chim! Miujság? 

-Hát éppen hazafelé tartok gyalog. - nevetem el a véget cinikusan. 

-Mi? Ilyenkor! Hol vagy? 

-Hááttt ez egy nagyon jó kérdés. 

-Mi? Miért? Jimin ne idegesíts! Hol vagy? Néz meg egy utcatáblát! 

-Várj nézem… - ahogy megláttam egyet elmondtam neki. 

-Jó ott várj meg 10 perc és ott vagyok. - ezzel rám vágta a telefont, ismét egyedül vagyok a hülye gondolataimmal. Ahogy áldogaltam az utca lámpa alatt egy hang szólított meg hirtelen. 

-Szia szivi! Mennyid van? - kérdi tőlem. 

-Micsoda? - nézek rá kikerekedett szemekkel. 

-Mit kérsz a pénzért cserébe?!

-Nincs pénzem elnézést. - ejtem ki ez a szót amire felháborodik a nő és puffogva elmegy. Mi a jó büdös franc van ma velem!? Ekkor egy dudaszóra figyelek fel és oda kapom a tekintetem. Akkor láttam meg Nam barátomat a kocsijába. Gyorsan bepattantam mellé és elindultunk haza. Teljesen összetörve, földbe döngölve, megalázva. Miért teszed ezt velem? Pedig én szeretlek Jeon Jungkook. 

Ahogy begurultunk a házam elém Nam felém fordult és nyugtatás képen a kezét a kezemre tette. 

-Mi a baj? - kérdezi tőlem aggódva. 

-Sajnálom most nem tudok erről beszélni. Holnap találkozunk a suliba. És köszönöm, hogy haza hoztál. - nézek rá mosolygást erőltette magamra. 

-Rendben! Akkor holnap. - csak bólintok neki, majd kiszálltam a kocsiból, és a ház felé indultam. Benyitottam a csendes házba, lerugta a cipőm, majd a szobám felé vettem az irányt. Amint kinyitottam az ágyra vetettem magam és magzatpózba gömbölyödve tört ki rajtam újra a zokogás.

Telefonom megint rezeg ma már vagy századjára, amivel nem foglalkozok. Tudom ki keres de nem akarom hallani az újabb hazugságait. Kis idő múlva miután kezdett alábbhagyni a sírásom felkeltem és a fürdő felé vettem az irányt. Ledobtam magamról a ruhát, majd a zuhany alá álltam. A meleg cseppek végig rohantak a testemen egészen a le folyóig. Ahol eltűntek a zuhanytálcában, úgy próbálom meg magamba eltemetni az érzéseimet felé. El kell őt felejtenem! Úgy harminc perc tusolás után mentem vissza a szobámba. Az ágyba fekve telefonomat a kezembe véve néztem meg az időt. Mingyárt éjfél van és ekkor ismét felvillant egy név a kijelzőn, amit csalódottan húztam el a piros ikon felé, majd tettem le a készüléket az éjjeliszekrényre. 

Az ablak felé fordulva könnyes szemmel néztem ki rajta amit a holdvilág sütött be. És így nyomott el az álom.