Jimin szemszöge.




Éppen a hosszú üres folyosón ülünk és várjuk a sorunkat. Az előttünk el haladó léptek csak úgy visszhangoznak bennem. Majd megannyi kérdés kezd el cikázni a fejemben. Amit Jungkook bársonyos keze szakít meg, amikor apró mancsomra fog biztatás gyanánt. 

-Minden rendben lesz kicsim! - szól hozzám, és hangja a nyugalom szigetét hozza el nekem. Ami most rám is fért! Lassan fogok rá hatalmas kezére, majd össze fűzi ujjainkat. Ekkor nyílik az ajtó és egy fehér ruhás hölgy lép ki rajta. 

-Park Jimin! - szólít a nevemen és nekem a szívem a torkomban kezd el dobogni. Kis hezitálás után Jk keze húz fel ültő helyből és vissz a nővérke elé. 

-Itt vagyunk. - szólal meg barátom. 

-Jöjjenek Dr. Kim már várja. - jegyzi meg majd elindult visszafelé, mi pedig követtük helyiségbe. 

-Jó napot kedves Jimin! - szólít meg kedves hangon, és egy mosolyt vélek felfedezni a mondatában. 

-Jó napot doktor úr! - köszönök vissza, majd Kook le ültetett egy székre. 

-Nos mi a panasza? - kérdezte érdeklődve, mire barátom válaszolt helyettem. 

-Szóval reggel nagyon megfájdult a feje, és bántja a szemét az erős fény azon túl… - Itt közbe vágtam Kook szavainak. 

-Láttam a kezeimet! És nem homályosan hanem sokkal élesebben, mint az elmúlt hetekben. - fejezem be a mondatom majd Jk ismét a kezemre tette az övét. 

-Ez jó hír. Akkor nézzünk egy szem vizsgálatot. Milyen állapotban vannak a látóidegek. - válaszol nekem, majd a tollával valamit firkant egy papírra és átadja nekem. - Menjenek fel a 3.emeletre ott a 321-es szobába kopogjanak be. - adja ki az utasitasokat. Lassan felálltam a székből és az ajtó felé vezetett párom. A folyosóra kilépve fülemet hangos zaj csapja meg, gondolom a doktor úrra várnak ennyien. A kívánt emeletre érve kísérőm leültetett, majd a kívánt ajtón bekopogott. Nem kellett sokat várni nyílt a falap és a nővér elvette tőlem a papírt. Majd vissza sietett a vizsgálóba. Kis idő után ismét nyílt az ajtó… 

-Park Jimin!? - szólit meg egy női hang megint, mire felpattantam ültő helyéből, és Kook segítségével az ajtóhoz léptünk. 

-Én vagyok!- válaszoltam neki aggódva. 

-Jöjjön…, elnézést maga nem jöhet be. - szól barátomhoz ami kicsit megrémített, de nagy nehezen elengedtem a kezét, majd a nővérke segített tovább. 

-Jó napot! Dr. Kim át küldte a kartonját. - szólt hozzám egy férfi hang. - Szóval élesebben lát!? Ez nagyon jó hír. - mosolyogja el a mondat végét, majd mellém lépett. - Na most akkor evvel a szemcseppel kitágitom a pupillát, és megnézem mi a helyzet. - hamar csepegtetett a szemeimbe, ami teljesen elhomályosította  a képeket előttem. Kb 20 perc után egy szerkezethez kellett üljek és egy képet kellett nézek benne. Ami hol élesebben láttam hol homályosan. Ahogy készen lettünk segített a nővérke kimenni, majd vissza ballagtunk Dr. Kimhez. A folyosón ismét csend honolt mint egy zombi filmben. Barátom végig a kezemet fogta így bátorított engem. 

-Figyelj kicsim, ha rossz hírt mond, ha jót én kitartok melletted. Ne félj… - nem tudta befejezni a mondatot, mert nyílt a falap és megint a nővér hangját hallottam meg. 

-A doktor úr már várja. - evvel Kook segített felállni és a vizsgáló felé vezetett. Bent kis segítséggel sikerült az asztal előtti széken helyet foglalnom párom mögém állt, majd a vállamra tette a kezeit. 

-Nos… - szólal meg orvosom és egy kis szünetet tart a mondatában. - az eredmények elég jók lettek. De a látóidegek még nem gyógyultak meg teljesen. Ezért felírok egy szemcseppet, ami segít majd. És ha kimegy az utcára mindenféleképpen viseljen napszemüveget. 1 hónap múlva pedig jöjjenek vissza. Jeni kérlek írd be Jimint 1 hónap múlvára. - szólt a nővérkének. 

-Rendben. Akkor jövő hónap 10. délelőtt 10 óra. Az jó lesz? - kérdezi tőlem, amire csak bólintani tudok. 

-Elnézést doki. Suliba járhat? Tudja ez nagyon fontos neki, és már így is rengeteget hiányzott. - kérdi barátom aggódva. 

-Igen de szigorúan csak napszemüvegben, és kerülje az erős fényt. - adja az instrukciókat az orvosom nekünk. 

-Köszönjük nagyon hálásak vagyunk, akkor 1 hónap múlva. - köszönt el Kook, majd én is, és ezzel ki is léptünk a csendes folyosóra. Hamar a kórház gyógyszertárába értünk, ahol megvettem a szemcseppet, és utána lassan hazafelé mentünk. A kocsiban az út csendben telt, majd Kook törte meg azt. 

-Megjöttünk! - szólt hozzám ezzel engem kirántva a gondolataimból. 

-Te… tessék? - fordulok felé kérdőn. 

-Hazaértünk kicsim! Merre jártál eddig? - mosolyogja el a mondat végét. 

-Hát csak azon gondolkodtam, hogy milyen lesz a hosszú kihagyás után a suli. Mennyien fognak gúnyolni? És… - hirtelen vágott a szavába és meleg bársonyos kezét az enyémre helyezte. 

-Semmi nem lesz! És senki sem fog gúnyolni. Világos? Minden rendben lesz. - szavai megnyugtatnak, és bizalom gerjesztőre sikerült, így már nem is voltam annyira ideges. Bár egy furcsa megmagyarázhatatlan félsz volt bennem, amit még én sem tudok megmagyarázni. 

Másnap reggel korán  keltem, és sikerült egyedül összekészülnöm. A konyhába érve főztem két adag kávét, majd csináltam két szendvicset is. Mire elkészültem mindennel addig Jungkook is felébredt, és egy gyenge, de annál szenvedélyesebb csókkal köszöntött az asztalnál ülve. 

-Jó reggelt. - mondtam a csókot megszakítva ,amivel alig tudtam betelni.

-Neked is kicsim! Ezt mind te csináltad?- gondolom az asztalról beszél, mire enyhén bólintottam, majd a széket kihúzva ült le ő is reggelizni. Hirtelen csörren meg a telefonja amit fel is kapott gyorsan.

-Igen?-szólt bele. 

-.... 

-Már készen vagyunk. - válaszol valakinek. 

-.... 

-Máris megyünk. Hali. - köszön el és leteszi a telefont. 

-Ki volt az? - kérdezem tőle kicsit félve. 

-Taehyung és Süti itt vannak értünk! - válaszolja kedves, meleg hangon. - Induljunk! - fűzi össze ujjainkat és felhúz az asztaltól. Hamar a táskám után kapok, majd indulunk kifelé. Az ajtóban állva gondolkodok mit is felejtettem el, de ekkor barátom fennhangon szólt hozzám. - Szemüveg? - torpanok meg egy másodpercre. 

-Jah tényleg. - nevetek kicsit kínosan, és vissza sietek a konyhába az említett tárgyért. Amint feltettem már indultunk is kifelé, majd az iskolába. Iskola! Olyan ez a szó mint egy börtön, vagy büntetés. Az én büntetésem! Gondolkozok el már a kocsiba ülve, és az említett cél felé közelítve. Ahogy begurultunk a suli elé lassan tekintettem a kint ácsorgó tini seregre vezettem. Voltak külön klikkek, és a rossz fiúk a suli sarkában cigiztek. A hideg veríték vert ki és kezem remegni kezdett. Mire mellettem ülő párom meleg hatalmas mancsát az enyémre helyezte. Lassan rávezetem tekintettem és egy meleg mosoly fogad Jungkook felől.

-Minden rendben lesz. Oké? Végig melletted maradok. - súgja megnyugtato szavait a fülembe. De nem segít vele igazán, csak még jobban eluralkodik felettem a pánik. 

-Hé Mochi nem lesz semmi baj! Okes? Vigyázunk rád. - szól hátra Süti barátom. Majd nagyot sóhajtva nyitom ki a kocsi ajtaját, majd szállok ki a járműből. Az ismerős aszfaltra lépve furcsa érzés kerített hatalmába. Utoljára a balesetet napján voltam itt. Viszont az a nap sokat is jelentett nekem, a rózsa, Jungkook az érzéseim. Hirtelen gondolat menetemből Kook keze ránt vissza, amit össze font az enyémmel, így indultunk el befelé az iskolába. A hatalmas aulába lépve ugyanaz a hangzavar és ricsaj fogad. Majd Süti kezét érzem még a vállamon. 

-Chim elszaladok mosdóba. - szól nekem barátom mire bólintottam egyet. 

-Várj elmegyek veled. - jegyzi meg Tae barátom. Így megint kettesben maradtunk Jk-vel. 

-Kérsz valamit a büféből? - hallom meg szerelmem hangját magam mellől. 

-Nem. Köszönöm. De te menj nyugodtan itt megvárlak. - jegyzem meg neki, majd ezzel el is tűnt mellőlem. Ismét egyedül vagyok mint az ujjam. De…. egy bizonyos hang ránt ki mély gondolkodásomból, majd hirtelen a hang forrása felé fordultam. De  döbbenet ült ki az arcomra, és magamban pánikolni kezdtem. 

-Jimin tudunk beszélni? - hallom meg a kérdését, de válaszolni nem tudok az ijedségtől. 

ⁿJaj Jungkook miért hagytál egyedül!



Sziasztok csajok. Megjött a folytatás, remélem azért tetszet a rész. Szerintetek ki az aki Jimint megszólitotta? És Jk mit fog hozzá szólni!? Várom az ötleteket és a teoriákat. 🤭🤔🤔

Love ARMY. ❤️ ❤️ ❤️