Jimin szemszöge.




Halk szuszogásra ébredtem, de a szeme nem mertem kinyitni. Inkább úgy hagytam, és gondoltam vissza az előző este történtekre. Akkor tudatosult bennem, hogy odaadtam neki magam. A gondolatra újra hevesen kezdett el zakatolni a  szívem, mint egy vonat vezető nélkül. Ekkor két meleg kéz szorított magához majd nyamogva fordult felém. Éreztem forró leheletét az arcomon, majd megcsapta Kook édes illata az orromat. Még mindig itt van velem, nem hagyott egyedül. Itt van és szeret! Alig hittem tegnap a szavainak, de a tettei jobban belém vésték azt a szót, amit megannyiszor kimondott tegnap. "Szeretlek!"... 

Hirtelen gondolat menetemből halk kopogás ránt vissza, majd a falap nyitodására lettem figyelmes. Csak suttogást értettem de azt tisztán. 

-Nézd még mindig alszanak. - jegyzi meg az egyik mélyebb  hang, ami szerintem Taehez tartozik. 

-Olyan cukik így együtt! - válaszol neki egy női hang, gondolom Süti az. 

-Menjünk, majd még később be nézünk rájuk. - jegyzi meg halkan Tae és ezzel vissza is csukta az ajtót. A lépések távolodni kezdtek a folyosón, így újra csak ketten vagyunk a mi kis szerelmi fészkünkben. Gondolkozom el majd hirtelen egy puszi landolt a homlokom, egy rekedtes hang kíséri. 

-Jó reggelt kicsim!- mosolyogja el a végét a mondatnak. Én hümmögve bújtam még jobban Kook mellkasába, és szippantottam be észveszejtő aromáját. 

-Neked is Kookie… - szólalok meg halkan. 

-Tudod mit?

-Hümm?!

-Mindennap így akarok ébredni. - szorít jobban magához, mintha ez lenne az utolsó közös napunk. 

-Hogyan? - kérdezem vissza kicsit félve. 

-Hogy mellettem fekszel, és érezhetem a tested meleget, nézhetem a gyönyörű hajad, az arcodról már a nem is beszélve. Imádom minden porcikádat. - jegyzi meg komoly hangon, amitől hatalmasat dobban a szívem. - Jimin kicsim lehet egy kérdésem?! - beszél tovább hozzám. 

-Tessék! 

-A látá….. - ekkor nyílt ismét az ajtó és Süti fennhangon robban be a szobába. 

-Na végre. Keljetek hasatokra süt a nap. - mondja nevetve. Ülök fel az ágyban szemem dörzsölve, majd kinyitottam és az éles fényre hunyorognom kellett. Hirtelen a szemem elé kapom mancsaimat, hogy ne vakítson el a nap beszűrődő sugarai. 

-Mi a baj Mochi? - hallom meg Süti barátom kérdését, majd Kook is felül mellém. 

-Mi az kicsim? - aggodalmaskodik Jungkook is. 

-Na… nagyon világos van. Megfajdult a fejem. - válaszolok nekik dadogva, majd újból kinyitom a szemem. Kezemet kezdem nézegetni, és alig hiszek annak amit látok. LÁTOK! - Látom a kezem… - szólalok fel hangosan, és hirtelen Jungkook felé nézek. Az eddigi homályos körvonalak élesebbek. 

-Miii? Jimin komolyan? - döbben le a mellettem ülő párom, ha hívható annak. 

-Igen… - vezetem vissza a tekintettem a kezeimre. 

-Süti hívd fel Dr. Kimet kérj időpontot mára. - szól Kook a barátom hoz, aki abban a pillanatban gyorsan ki trappolt a szobából, és hangosan kiabálni kezdett. 

-Chim? Fáj valamid? - kérdezi barátom aggodalmat suggalva. 

-Hát ami azt illeti nem… jah de! - nézek rá ismét kicsit mérgesen. 

-Akkor hozok gyógyszert jó? 

-Neeee - kuncogom el magam. - Itt a gyógyszerem mellettem. Amúgy az alfelem fáj kicsit, de semmi komoly nyugi. - dőlök a vállára, és szorítom magamhoz izmos karját. 

-Szeretlek Park Jimin! - simít az arcomra és egy gyenge csókot nyomott ajkaimra. 

-Én is téged… - öleltem meg. 

-Na gyere, menjünk fürdeni. Aztán reggelizünk. - jegyzi meg nekem, majd kimászik mellőlem, és át siet az ágy másik oldalára. Hamar az ölébe kapott majd így indultunk az említett helyiségbe. Óvatosan a mosógépre ültetett. Gyorsan beállított a vizet és újból ölbe véve indult a tusoló felé. 

-Ezt most miért? Nem vagyok béna! - jegyzem meg kicsit zsörtölődve. 

-Tudom, de én most ezt akarom. - válaszol kedvesen és egy gyenge csókba részeitett. Hamar készen lettünk, majd sietünk le a konyhába reggelizni, ami inkább ebédnek mondható. 






Sziasztok csajok.
Itt a folytatás, és remélem a rövid rész miatt nem kívántok a pokolba. 😅
Remélem tetszet.

Love ARMY. ❤️ ❤️ ❤️