24. Fejezet
Sziasztok csajok.
Itt a kövi rész. És azt hiszem...
Jó olvasást.
Love ARMY. ❤️ ❤️ ❤️
Jungkook szemszöge.
Ahogy Nam ki ráncigálta Jimin a suliból már akkor fel tudtam volna robbanni. Mi jogon nyúl hozzá ilyen durva módon. És miért taszigálja a kocsija felé? Hamar el szaladtam én is az autóhoz, majd a kapott csokrot berakta az anyósülésre ez után bepattantam és követtem őket. Padlógázzal hajtottam utánuk, ahogy láttam veszekednek. Nagyon ajánlom ennek a féregnek hozzá ne nyúljon Jiminhez, mert a kezét töröm. Ekkor egy piros lámpa állított meg és hirtelen eltűnt a látóteremből ez a fasz. Dühömben a kormányt ütöttem…
-BAZD MEG! - kiáltok fel, majd ismét zöld utat kapva hajtottam tovább. Ekkor egy nagyobb kereszteződésnél látom meg őket ismét balra kanyarodtak. Hamar sávot váltottam és én is arra kanyarodtam. De előttem két kocsi csiga lassúsággal hajtott látszik új a jogsijuk, mert minden kis szar sebesség táblát be tartanak. De nekem erre most nincs időm, utol kell érjem őket mielőtt nagyobb baj lenne. Egyre idegesebb vagyok már izomból markoló a kormányt, és érzem, hogy izzad a kezem a gyomrom görcsbe van mióta eljöttünk a suliból. Ebből kifolyólag jobban oda kell figyeljek mit és, hogy csinálok vezetés közben. A hídon is áthajtunk, és a városból kivezető szakaszon találom magam.
-Mit csinál ez a hülye? - kérdezem magamtól hangosan amikor is behajtunk egy alagútba, ahol csak 60-nal tudok menni a két gyászos fasz miatt előttem. Majd hatalmas fékcsikorgásra leszek figyelmes és az előttem lévő kocsi a fékbe tapos, ahogy én is ezt teszem. Kirakom az elakadás jelzőt, majd kiszállok. Sietve szellem a kocsisort és meglátom ezt a fasz a szembe lévő sávban állni. Nagy kiabálás közepette kiszáll Jimin a járműből. És azt látom, hogy sír. A válla rázkódik és apró kezeivel a szemeit törölgetni. De miért? Majd hatalmas fékek zajára leszek figyelmes, és szerelme már az aszfalton fekszik véresen.
-JIMIN! - ordítóm a nevét és visszhangzik az egész alagút a hangomtól.
Ekkor elszakadt nálam valami, majd oda rohantam ennek a féregnek a kocsijához, és kirángattam belőle. Idegből püfölni kezdtem, ahogy felkentem a motorháztetőre. Nyakánál fogva megragadta a felsőjét és rázni kezdtem.
-MIRE VOLT EZ JÓ TE BAROM? HAAAA?!- kiabálok torkom szakadtából a fejébe. Amire ő csak egy gúnyos mosolyt ereszt el, és letörli a kifolyó vér a szájáról.
-Hát tudod Jeon - nevet tovább fájdalmasan. - Ha nem lehet az enyém a tiéd se legyen! NEM ÉRDEMLED MEG BAZD MEG! - ordít rám, majd egy jobb horoggal kiütöttem őt. És ekkor hallottam meg a mentő szirénáját, majd oda siettem szerelmemhez. Aki éppen ekkor nézet rám. Gyönyörű szemei most könnyben úsznak és keverednek a vérrel az arcán így csúfítva el őt most. De én még így is szeretem.
-Kicsim… kicsim nyu...nyugodj meg! Ne… nem lesz semmi baj. Már úton van a segítség. - mondom neki és már én is zokogok.
-Koohhhk Sa… sajnálom. - suttogja nekem. De nem értem miről beszél.
-Sshhh… shhhh ne erőltesd magad. - próbáltam nyugtatni.
-Sze… szer… Szeretlek. - ahogy kimondta ezt a szót zokogásba török ki, és ölelem magamhoz a törékeny testét. Ami ebbe a pillanatban elernyedt teljesen és nem mozdult többet. Hirtelen rávezetem könnyes tekintetem és azt látom amitől féltem. Nem mozdult és a mellkasa sem jár már le-fel.
-Jimin…! Jimin kicsim… ne...ne ne csináld ezt velem. Még csak most kaphatlak meg. - rázogatom gyönge testét, de már nem mozdul, nem nyitja ki gyönyörű csillogó szemeit, nem mosolyog már rám többet, nem hallhatom csilingelő nevetését, mert...
-Jimin neee... Jimin ne csináld ezt velem!!! -zokogom el magam felette, és fájdalmamban erősen magamhoz szorító élettelen testét.
Elvesztettem őt.
Itt a kövi rész. És azt hiszem...
Jó olvasást.
Love ARMY. ❤️ ❤️ ❤️
Jungkook szemszöge.
Ahogy Nam ki ráncigálta Jimin a suliból már akkor fel tudtam volna robbanni. Mi jogon nyúl hozzá ilyen durva módon. És miért taszigálja a kocsija felé? Hamar el szaladtam én is az autóhoz, majd a kapott csokrot berakta az anyósülésre ez után bepattantam és követtem őket. Padlógázzal hajtottam utánuk, ahogy láttam veszekednek. Nagyon ajánlom ennek a féregnek hozzá ne nyúljon Jiminhez, mert a kezét töröm. Ekkor egy piros lámpa állított meg és hirtelen eltűnt a látóteremből ez a fasz. Dühömben a kormányt ütöttem…
-BAZD MEG! - kiáltok fel, majd ismét zöld utat kapva hajtottam tovább. Ekkor egy nagyobb kereszteződésnél látom meg őket ismét balra kanyarodtak. Hamar sávot váltottam és én is arra kanyarodtam. De előttem két kocsi csiga lassúsággal hajtott látszik új a jogsijuk, mert minden kis szar sebesség táblát be tartanak. De nekem erre most nincs időm, utol kell érjem őket mielőtt nagyobb baj lenne. Egyre idegesebb vagyok már izomból markoló a kormányt, és érzem, hogy izzad a kezem a gyomrom görcsbe van mióta eljöttünk a suliból. Ebből kifolyólag jobban oda kell figyeljek mit és, hogy csinálok vezetés közben. A hídon is áthajtunk, és a városból kivezető szakaszon találom magam.
-Mit csinál ez a hülye? - kérdezem magamtól hangosan amikor is behajtunk egy alagútba, ahol csak 60-nal tudok menni a két gyászos fasz miatt előttem. Majd hatalmas fékcsikorgásra leszek figyelmes és az előttem lévő kocsi a fékbe tapos, ahogy én is ezt teszem. Kirakom az elakadás jelzőt, majd kiszállok. Sietve szellem a kocsisort és meglátom ezt a fasz a szembe lévő sávban állni. Nagy kiabálás közepette kiszáll Jimin a járműből. És azt látom, hogy sír. A válla rázkódik és apró kezeivel a szemeit törölgetni. De miért? Majd hatalmas fékek zajára leszek figyelmes, és szerelme már az aszfalton fekszik véresen.
-JIMIN! - ordítóm a nevét és visszhangzik az egész alagút a hangomtól.
Ekkor elszakadt nálam valami, majd oda rohantam ennek a féregnek a kocsijához, és kirángattam belőle. Idegből püfölni kezdtem, ahogy felkentem a motorháztetőre. Nyakánál fogva megragadta a felsőjét és rázni kezdtem.
-MIRE VOLT EZ JÓ TE BAROM? HAAAA?!- kiabálok torkom szakadtából a fejébe. Amire ő csak egy gúnyos mosolyt ereszt el, és letörli a kifolyó vér a szájáról.
-Hát tudod Jeon - nevet tovább fájdalmasan. - Ha nem lehet az enyém a tiéd se legyen! NEM ÉRDEMLED MEG BAZD MEG! - ordít rám, majd egy jobb horoggal kiütöttem őt. És ekkor hallottam meg a mentő szirénáját, majd oda siettem szerelmemhez. Aki éppen ekkor nézet rám. Gyönyörű szemei most könnyben úsznak és keverednek a vérrel az arcán így csúfítva el őt most. De én még így is szeretem.
-Kicsim… kicsim nyu...nyugodj meg! Ne… nem lesz semmi baj. Már úton van a segítség. - mondom neki és már én is zokogok.
-Koohhhk Sa… sajnálom. - suttogja nekem. De nem értem miről beszél.
-Sshhh… shhhh ne erőltesd magad. - próbáltam nyugtatni.
-Sze… szer… Szeretlek. - ahogy kimondta ezt a szót zokogásba török ki, és ölelem magamhoz a törékeny testét. Ami ebbe a pillanatban elernyedt teljesen és nem mozdult többet. Hirtelen rávezetem könnyes tekintetem és azt látom amitől féltem. Nem mozdult és a mellkasa sem jár már le-fel.
-Jimin…! Jimin kicsim… ne...ne ne csináld ezt velem. Még csak most kaphatlak meg. - rázogatom gyönge testét, de már nem mozdul, nem nyitja ki gyönyörű csillogó szemeit, nem mosolyog már rám többet, nem hallhatom csilingelő nevetését, mert...
-Jimin neee... Jimin ne csináld ezt velem!!! -zokogom el magam felette, és fájdalmamban erősen magamhoz szorító élettelen testét.
Elvesztettem őt.
Коментарі