Itt az új rész. Sajnálom, hogy sokat kellett rá várni.
Ha esetleg van benne hiba sorry, majd javítom.
Imádlak titeket. ❤️ ❤️ ❤️



Másnap reggel feldagadt szemekkel találtam magam szemben amikor a fürdőbe belenéztem a tükörbe. Lemondóan felsóhajtok, majd megnyitom a kézmosót, és a kezemmel tolcsert formálva emelem arcomhoz a hideg vizet. Jó párszor megismétlem ezt a mozdulatot, majd nagy nehezen újra a tükörbe nézek. De csak egy megtört és csalódott Jimin néz vissza rám. A törölközőért nyúltam amivel megtörlöm az arcom és az üveg polcról el emelem a korrektor. Felviszem az arcomra és eldolgoztam teljesen. Régen sokat használtam, mert mindig bántották, és evvel elfedtem a táskákat a szemem alatt, ami a sírástól jött ki. Amint végeztem mindent a helyére raktam majd kimentem a helységből. Hamar felkaptam a rohaimat amit ki készítettem. És már indultam is a suliba…, ahol megint Jk hülye fejét kell néznem. Gyorsan bele bújta a cipőmbe és nyitottam ki az ajtót. És egy váratlan vendég állt az ajtón előtt. Az enyhe sokktól egy szót sem tudtam kinyögni. De az előttem álló személy törte meg a csendet. 

-Szia Jiminie. Remélem már jobban vagy?! - hangzik el a szájából a kérdés. Amire csak bólogatni tudtam. - Remélem minden rendben van tegnap óta!

-Hát…nem vagyok a helyzet magaslatán de azért meg vagyok. - válaszolok neki halkan mert kicsit be vagyok rekedve. 

-Ezt jó hallani. De menjünk, mert így el fogunk késni. - enyhén bólintottam, majd bezártam magam mögött az ajtót és elindultunk kettesben az iskola felé. Ahol ismét Jungkook gúnyos szavait és csípős megjegyzéseit hallgathatom. Jaj Park Jimin miért vagy egy ekkora vesztes? Miért kell folyton rossz emberbe bele szeretnem? De hát ez az én formám… másoknak tudok mindenben segíteni de magamnak aaahhh mindent csak el ászok mert túl naiv vagyok. Gondolat mentem végére érve egy nagyot sóhajtok majd meglátom az iskola falait. Mi a fene ilyen gyors választ ide értünk volna? De..egy hang ránt vissza sűrű önsajnálatomból. 

-Jimin hány órád van ma? - jön a kérdés ismét, mire rakopom a tekintettem csodálkozva. 

-Tessék?? Miért érdekel!? - nézek rá furcsán, majd közelebb hajol hozzám és mélyen a szemembe néz. 

-Arra gondoltam. Mivel tegnapi meccsemről lemaradtál, így suli után szeretnélek el inni valahova. Amit igazság szerint tegnapra terveztem. - nevetni el a mondat végét Namjoon. 

-Öhm ez most egy kicsit meglepett. Most akkor ra… - nem tudtam befejezni mert valaki a nevemet kiabálta a hátam mögül. 

-JIMIN VÁRJ!!! - hátra fordulok és egy meggyötört Jungkook szalad felém ami kicsit megrémít, és Nam barátom karját elkapva szorítom magamhoz, hogy most ne hagyjon itt egyedül. Veszi a célzást és a kezemre teszi nagy mancsát nyugatásom gyanánt. 

-Jiminh beszélhetünk? - hangzik el a kérdés Jk szájából. 

-Ne…nem szeretnék. - dadogó neki közben lesütöm a fejem. 

-Chim kérlek… ne csináld ezt, meg akarom magyarázni az egészet. - kap a másik kezem után amit elkezd szorongatni, és úgy néz rám kiskutya szemekkel. 

-Hallottad Jeon hagyd békén. Nem akar veled beszélni. - szól közben Nam mire felkaptam a fejem. 

-Nem veled beszélek Kim...húzz a dolgodra. - lett dühös  egy szempillantás alatt Kook. 

-Nekem itt a dolog, úgyhogy kocc van tesó! -mondja fölényesen Nam, és kicsit hátrébb lép velem együtt. 

-Mi van? Ne tesoz engem pöcsfej. - mar a kezemre hirtelen, amitől nem kicsit rémülök  meg. 

-Szállj le róla! Ő hozzám tartozik! - koabalja Jk felé a szavakat amire vág egy érdekes fejet. És én is kicsit furcsálltam a kijelentését. Így elengedtem karját és kérdőn néztem rá. 

-Már elnézést, hogy közbeszólok de nem egy tárgy vagyok bassza meg. Emberi lény vagyok és vannak érzéseim. És te Jk szállj le rólam. Nem fogom beadni a derekam neked! Szóval nyugodtan írj mellém egy 0-át a kis noteszodba.- förcsögöm az arcába a szavakat, ami nekem jobban fáj mint bárki másnak. De próbálok kemény maradni előtte, nem tudhatja meg mit is érzek iránta. Mert igen szeretem őt. De teljesen reménytelen az eset csak megfektetni akar semmi mást. Én meg erre nem vagyok vevő. Szóval mást kurogason engem meg felejtsem el örökre. 

-Chim nincs már semmilyen notesz tegnap kidobtam. Kérlek higgy nekem… - veszi könyörgőre a figurát, de nem hat meg vele. 

-Neked Jimin, nem becézgess te engem. Másra aggas ilyen neveket… - fordulok Namjoon felé. Már nem bírom mingyárt elbőgöm magam megint. - Menjünk nincs itt semmi keresnivalóm. - ekkor kezére fogtam eddigi védelmezőnek és befelé kezdtem el húzni. Az aulába érve minden szem rám szegeződött ami nagyon kínos volt. Viszont drága barátnőm is feltűnt a színen, és sietve szaladt felénk, majd vont ölelő karjai közé. Nem sokkal később Taehyung is követte a párját és így öleltem mind a ketten. 

-Mochim minden rendben?! Mi történt tegnap? Mire oda értem letetted aztán foglaltat jelzett. - bombát meg Süti a kérdéseivel. 

-Jimin nem volt jól tegnap. De még nekem sem mondta el mi a baj! Viszont, ahogy látom Jungkooknak van hozzá köze.

-Hogy mi van?! - lett dühös egyből Tae és indult ki a suliból az említett személy felé. 

Ismét miatt van a cirkusz… 

Annyira bánom, hogy ebbe a suliba járok. Miért kell nekem ezeket a megaláztatásokat átéltem. Inkább nyíljon meg a föld alattam, és süllyedjek el jó mélyre. Talán ott már senki nem fog zaklatni.