Egy hét telt el azóta, hogy Jk megcsókolt. És minden áldott reggel kicsit nyuzottan ébredtek fel. 

Lassan kimásztam az ágyból, majd csigalassúsággal vánszorogtam ki a fürdőbe. Hamar elvégzem a napi rutinomat, és vissza sétáltam a szobába. A szekrény elé lépve gondolkodtam mit kéne ma felvenni, de semmi értelmes göncöt nem találtam, így egy kék koptatott farmert és mellé fehér pólót vettem fel. Hamar felkaptam a táskám, majd indultam is lefelé. Már a bejárati ajtó előtt álltam amikor  hirtelen megszólalt a csengő, amire nem kicsit rezentem össze. Nem tudom miért de nem mertem ajtót nyitni, csak akkor amikor Nam hangját meghallottam a falap tuloldaláról. 

-Jimin kicsim. Én vagyok! - megkönnyebbülve nyúlok a kilincs felé, és nyomom le azt. Majd párom védelmező karjaiba vetem magam. Erősen ölelem, majd magamban szippantom kellemes illatát. De valami nem stimmel nem olyan mint Jungkook mámorító illata. De miért gondolok rá megint? Nem értem magam a páromat ölelem, és közben másra gondolok ez nem kicsit szánalmas. Egy rohadt szemét vagyok. Mert csak azért vagyok Namjoonal, hogy elfelejtem Jk. Ami valljuk be nem igazán megy. Az a csók valami eszméletlen jó volt, de soha nem fogom neki bevallani ezt. Gondolataimból párom hangja ránt vissza. 

-Menjünk! - fog a kezemre és ujjainkat összefűzve húz ki a házból, majd vezet a kocsihoz. És megint ez az érzés… olyan mintha valaki figyelne. Lassan 1 hete van ez. És azóta minden reggel amikor elmegyek suliba ugyanezt érzem. Ez lehet paranoia vagy üldözési máni, de nagyon  félek. A kocsiba beszállva indulunk el a suli felé. Útközben csend telepedik ránk. Csak az ablakon bámulok kifelé míg azon elmélkedek, hogy mi tévő legyek Jungkookkal kapcsolatban. 

-Kicsim?! Figyelsz! - szólít meg a mellettem ülő. Amire felkapom a fejem és kérdő nézzek rá. - Tudod ma lesz a kerületi döntő. Remélem eljössz megnézni engem. - néz rám mosolyogva. 

-Hát ne… nem is tudom. Nem igazán akarok találkozni Jk vel. - fejtem ki a gondolat menetemet, amire párom egyből rácáfol.

-Nem is fogsz. Ott lesz Süti és Taehyung is. És én is ott leszek szóval nyugodj meg. Rendben?! - teszi a combomra a kezét. 

-Legyen! Mikor is fog kezdődni? 

-Délután az órák után. - jegyzi meg mosolyogva. 

-Ott leszek! - mosolygok vissza, de egy rossz érzés fog el megint. Lehet kéne beszéljek erről Sütivel. Remélem nem fog flúgosnak nézni ezek miatt. 

-Nem jössz? - Nyújtja felém a kezét Nam ugyanis már a sulinál vagyunk, és be kéne menni. Ennyire elbambult? 

-Sajnálom, elgondolkodtató valamin! - kezdek el szabadkozni páromnak. 

-Hát azt vettem észre. Mostanság sokat merengsz. Mi a baj? - kérdi tőle már a suli felé sétálva. 

-Se… semmi. Csak, hogy is mondjam otthon sok a problémám. - terelem a témát előtte. Szégyellem magam, hogy egy ilyen selejttel jár. 

-Jimin! - hallom meg nevem és ez rántott vissza a gondolataim sötét bugyraiból.-Jimin állj már meg. - kiabál még mindig legjobb barátom. 

-Szia Süti jó reggelt. Szia Tae. - intek nekik. 

-Kicsim megyek órára. - fordul felém párom és egy gyenge csókot lehel ajkaimra, amit nem viszonoztam. Hát igen azóta nem csókolóztunk csak szájra puszi volt. De nem jegyzi meg ,nem firtatja. - Délután találkozunk. - mire válaszolhattam volna már ott sem volt. És ekkor Sütiék is ide érték hozzám. 

-Na Chim mehetünk? - néz rám barátnőm kérdőn. 

-Igen. - és ekkor hirtelen előttem termett Jungkook. Nem szólt semmit csak engem bámult, majd egy sóhaj után tovább ment. 

-Ez most mi volt?? - kérdi Taehyung tőlünk. 

-Passz lehet még mindig meg… - Itt hirtelen abbahagyta barátnőm a mondatot és lemondóan felsóhajtott. 

-Mindegy menjünk mert elkésünk az óráról.- hamar a teremhez értünk és elfoglaltuk a helyünket, de megint ez az érzés. Mintha valaki lyukat égetne a hátamba. Lassan hátrafelé kezdek kémlelni, amikor is Jk sötét tekintetével találom szembe magam. Csak a két gyönyörű szempárba tudtam bámulni. De bambulasomat a tanár hangja szakítja meg. 

-Park Jimin! Folytassa amit elkezdtem. - ekkor eszméltem fel. De baszki mikor is jött be ez a banya?! Segítség kérően néztem a padtársamra, majd az ujjával mutatta a könyvben miről is van szó. - Nos hallgatom!? 

-Elnézést tanárnő de… de szóval nem tudom. - jegyzem meg neki az igazságot és fejem lehajtottam szégyenemben. 

-Jó lenne ha az órára figyelne nem mással foglalkoznak! Ha még egy ilyen lesz azonnal kizavarom az óráról. 

-Sajnálom. Többé nem fog előfordulni. 

-Nagyon remélem. - nagyon sóhajtva kezdtem el az előttem pihenő könyvet nézni. De valahogy nem maradt meg semmi sem a fejemben. És ez így ment egész nap. Nem tudtam semmire sem koncentrálni főleg nem az órákra. 

-Jimin megyünk? - kérdezi tőlem Süti. 

-Tessék? Hova? - nézek rá csodálkozva. 

-Hát tudod a pasid, foci, kerületi verseny! - nevetni el a mondat végét. 

-Igaz is… persze. - evvel el is indultunk a pálya felé. Majd, ahogy elfoglaltuk a helyünket már kezdődött is. Az első 45 perc döntetlen lett. A második félidő amint elkezdődött hatalmas hajrát nyomott le az ellenfél csapata így sokkal agresszívebben játszottak. És egy háritásnál a kapitánynak kirúgták a lábát, ezért kényszerült lemenni a pályáról. De mielőtt elhagyta volna Namjoonak adta át a karszalagjat így ő lett az ideiglenes csapatkapitány, majd folytatódott a meccs. Viszont ekkor megint felrúgták az egyik csatárt mintha szándékosan csinálnák az egészet. De az edző egy olyan számot mutatott fel amitől a vér is meghült az ereimben. A 97 vagyis Jungkook lépett pályára. A szívem ezerrel kezdett dobogni amit megláttam a pályára kocogni. De láttam, hogy idegesen pacsizott le Nammal. Ami arra adott következtetést, hogy itt még baj lesz. És amint elindult az utolsó 10 perc be is jött a megérzésem. Jk folyton az ellenfélnek passzolta le a labdát így az utolsó másodpercekben is csak magára gondolt, és elvesztettük a meccset. A suli csapata csalódottan hagyta el a pályát, majd mi hárman is követük őket. De amikor az öltöző elé értünk mindenki kint állt a folyosón, és hatalmas hangzavart lehetett hallani bentről. Mintha valakik veszekednének.

-Süti!? Ez nem Jk és Namjoon hangja? - fordulok oda barátomhoz. Aki csak egy bólintással Taehyung kezére fogott. - Én bemegyek. - mondom kicsit idegesen a barátaimnak. 

-Jimin neeee! Majd elintézi ők. - szólalt meg Tae. 

-Nem ennek itt és most véget vetek. Elegem van Jungkook viselkedéséből.- ekkor benyitok és a két jó madár egymást csépeli, közben mindféle gunyszavakat aggatnak egymásra. 

-ELÉG! - kiáltom el magam mire mind a ketten rám pillanatnak. - MIATTAM NEM KELL VESZEKEDNETEK!

-De kell Jimin mert…mert…! 

-Mert mi? MOND MÁR JUNGKOOK. - emelem fel a hangomat ismét, amit soha nem tettem meg. 

-Semmi… - válaszol gúnyosan. Majd vissza fordulok páromhoz és elindulok felé. Ekkor viszont egy remegő hangot hallok meg mögülem, és szipogást majd hirtelen pillanatok vissza Jk re. - Jimin én… én… Szeretlek! Tudom sokára jutottam el erre a pontra, de amikor először csókolóztunk akkor valami megmozdult bennem. És azóta ez az érzés egyre csak erősebb lett. A másik, hogy azóta nem is voltam senkivel sem. De tudom ezt sem hiszed el. - kezd el fájdalmasan nevetni. 

-Hát nem! És jobb ha távol tartod magad tőlem!- válaszolok neki ingerülten. 

-Ezt nem ígérhetem meg, a múltkori csók után csak még jobban beléd szerettem. 

-Miiii??! - nézek rá csodálkozva. 

-Jimin? Milyen csók? - szól közbe párom aki időközben mellém lépett. - Milyen csók? Jimin válaszolj!- egy szó sem jön ki a torkomon csak egy ismeretlen remegés tört rám. 

-Chim, ha akarod eltűnök az életedből, és többé nem zaklatlak a szerelmemmel, de tudom amit tudok. Te is szeretsz engem. Így kérlek válaszolj nekem. 

Válassz ő vagy én?! - a kérdésre teljesen lesokkolódtam, majd  Nam és Jk között kapkodtam a tekintetem. 

Miért kell választás elé állítani amikor még magam sem tudom mit akarok!