Másnap reggel csak úgy szárnyaltam a suli felé, és még szegény Jiminről is megfeledkeztem. Már a padban ülve várom az óra kezdetét és ekkor esik be a kicsi Mochim a terembe. Majd közvetlen utána a tanár. Épp szerencséje volt ha 2 perccel később ért volna ba állhatna kint a folyosón egész órán. Zihálva ül le mellém, és szúrós szemmel nézett rám. 





Jimin szemszöge. 



Ahogy megláttam drága barátomat dühösen indultam meg felé, és levágódtam a helyemre, majd pont utána lépett be a tanár. De volt még annyi időm, hogy oda súgja neki…. 

-Köszi, hogy szóltál! - jegyzem meg halkan. 

-Ne haragudj, de…ahhh basszus olyat mesélek, hogy kiesel a gatyádból. - mondja nekem, de a válasz a hátunk mögül jöt rá. 

-Na azt megnézném! - súgja előre nekünk Jk. Hát ki más lehetne. 

-Te csak ne legyél kíváncsi az alfelemre. - jegyzem meg dühösen félig hátra fordulva. 

-Hááá...t tegnap nem így vélekedtél róla! - nevetni el a mondat végét, mire Süti csodálkozva néz rám. Majd a vállam fölött legyintett egyet, és vissza fordultam a tábla felé. Lassan elkezdek körmölni a füzetbe ,amikor a mellettem ülő  oldalba bökött. Kérdően nézek rá, de ő csak int, hogy menjek közelebb. 

-Mondjad! - kérdezem halkan. 

-Mi volt tegnap Jungkooknál? - kérdezi csendben. 

-Semmi nem volt. Tanultunk…. 

-Aha csak tanultatok! - húzza huncut mosolyra a száját. 

-Igen képzeld csak tanultunk. Semmi más nem történt. - lettem kissé feszült a témától, amit drága barátnőm észre is vett. 

-Na persze…. - nevét fel és pont ekkor szólal meg a csengő. Ami nekem most megváltás. Hamar összepakoltam, és elindultam kifelé a teremből, de egy kéz megállított. Hirtelen kaptam oda a fejem. És Jk-vel nézzem farkasszemet.

-Most mi van? - kérdezem tőle fintorogva. 

-Legyél nálam pontban 4 órakor. - majd ezután el is sietett. Meg sem várta, amíg válaszolok neki. Ahogy a folyosóra léptem Sütit kerestem az ember áradatban, de eltűnt. Mintha a föld nyelte volna el. Csiga lassúsággal megindulok a torna terem felé, és ekkor olyat láttam az egyik lépcső alatt, hogy….. 

-BAZD MEG! - kiáltok fel és szétrebben a turbékoló szerelmespár. 

-Süti?! Tae?! Ez mi?! - teszem fel a két jó madárnak a kérdésem. 

-Hát Jimin el… el akartuk mondani de,... - nem tudta befejezni a mondatot, mert közbe vágtam. 

-De mi???? - mérek végig rajtuk dühösen, de egyben boldogan. 

-Szóval hol is kezdjem…. - ismét beléjük fojtottam a szót. 

-Jártok? - teszem fel az egyszerű kérdésem nekik. 

-Nem! 

-Igen! - válaszolnak egyszerre amin nagyon jót mulatok.

-Most akkor melyik? - kuncogok tovább. 

-Igen! 

-Nem! - vágják rá ismét… 

-Süti várj!- fordul felé Taehyung. Mire barátom bent tartja a levegőt, és minden figyelmet a mellette állóra összpontosítja.

-Tina járnál velem? - kérdezi tőle, mire szegénykém teljesen lefagy. Most tökre olyan mint egy számítógép, ami éppen bekapta a trójai vírust, és magán kívül van. Más néven kékhalál, Süti esetében taehalál. Nevettem el magam a gondolatra, és ekkor újra felteszi neki a kérdést az említett. 

-Sütiiiii járnál velem? - hajol közelebb barátomhoz, és meglengeti arca előtt a kezét. Mire feleszmél majd szóra nyitja a száját, vagy inkább csókra. 

-IHGEHN! - ejti ki a szót mire Tae megkönnyebülve  áll az új barátnője mellett. Büszkén karolja át derekát, de ekkor egy ismerős hang ránt vissza a valóságba. 

-Na szia Baby! Bepasiztál!? - kérdezi Kook mellém állva, és a vállamra teszi a kezét. 

-Semmi közöd hozzá. - válaszolja Tina neki fintorogva. 

-Jól van nem kell bekapni. Csak kérdeztem. - nevetni el a végét. Majd a hátsóra csapva elindult a folyosón. De Taehyung utána kapott, és a falnak lökte. Majd dühösen mér végig rajta. 

-Szállj le rólunk! Világos? Vagy nagyon megbánod!- sziszegi a szavakat. Kook csak sűrű pislogások között nézett az előtte állóra, és rám felváltva. 

-Ez az én dolog és Jiminé, úgyhogy ha kérhetlek vedd le rólam a mocskos kezed. - evvel lesöpörte magáról Tae kezét, majd a lépcső korlátnak lökte, mire ő fájdalmasan feljajdultam és féltérdre rogyott. 

-Bazd meg te nem vagy normális! - ordít rá Tina, és oda siet párjához. Ekkor már a fél folyosó körének gyűlt, és csak nézték a kialakult helyzetet. Viszont a tömegből egy hangot hallottam meg. 

-Hé Jimin mi van talán buzi vagy? - ahogy meghallottam ezt a szót egyből elszégyelltem magam, és lehajtottam a fejem. Kook ideges nézett körbe és elordította magát. 

-Ki a faszom vagy? - ekkor Jackson lép előre és áll mellém vigyorogva. Tudjátok ő az a srác aki világéletében homofóbnak vallotta magát. Gyűlöli a melegeket, mert szerinte ez undorító. Merengésemből egy kéz ránt vissza a csuklómon, majd ránt el Jackson mellől. 

-És ha az? Semmi közöd hozzá. - ragadja meg Jk a pólója felsőjét így húzza  közelebb magához. 

-Héé mi van új fiú…te is buzi vagy? - vihogja az arcába a mondatot. Hirtelen odalépek az acsarkodó pároshoz, és Jk szemébe nézek. 

-Hagyjad…nem ér annyit. Oké? - próbálom őt nyugtatni mire egy tanár hangját meghallottuk. 

-Mi folyik itt? - kérdi dühösen. 

-Semmi csak beszélgetünk. - intézte el Kook ennyivel, majd kezemre fogott és kihúzott a tömegből és Tináék is utánunk siettek. Ahogy az udvarra értünk én leültem az egyik legfélreesőbb padra, majd ekkor indultak útjára az első könnycseppjeim.  

-Jaj Mochim annyira sajnálom. - ölel magához Süti. 

-Ne sajnáld! Nem te tehetsz róla. Ez… - nem tudtam befejezni a mondatot mert egy kérdés közbe vágott. 

-Jól vagy Jimin? - kérdi tőlem a hang és rá vezetem a tekintetem. 

-Ez az egész miattad van! - köpöm felé a kemény szavakat, ami lepereg róla. 

-Mi van? 

-Igen miattad…miért nem tudsz békén hagyni? Nem volt elég tegnap? - kiabálok rá zokogva. 

-Nyugi Chim, majd elfelejtik. Pár nap múlva már senki nem fog rá emlékezni. Hidd el! - szólal fel másik barátom. 

-Inkább hazamegyek. - állok fel és indulnék el a suliból kifelé. - Te pedig hagyj békén. Csak segítek tanulni soha nem lesz köztünk több!!- mutatók rá mérgesen és elindulok haza. 

Az utcára lépve megkönnyebbülve sétálok, de még így is érzem a körülöttem lévő emberek megvető nézését. Így lehajtott fejjel megyek tovább, és gondolkozok el mi tévő legyek most. De egy kemény mellkas ránt vissza a valóságba, majd esek seggre a poros aszfaltra. 

-Ne haragudj! - jön egy kellemes hangtól a bocsánatkérés.

-Semmi baj én voltam figyelmetlen. - kezdek el mentegetőzni. 

-Gyere… - nyújtja felém a kezét mire ránézek, és a szavam is eláll a látványtól. Óvatosan felsegít és  leporolni a ruhámat. Mire pír szökik az arcomra tettére.

-Amúgy Kim Namjoon vagyok, éppen a Mária Szakközép iskolába tartok. Tudnál segíteni? Azt hiszem eltévedtem. - jegyzi meg fej vakarva. 

-Én is oda járok. Gyere elkísérlek. - válaszolok neki kedvesen, majd elindultunk vissza a sulihoz. Hamar oda értünk. Ekkor láttam meg a kapuban életem megkeserítőjét, aki amint meglátott, felém kezdett sietni. 

-Köszönöm a segítséget. - mosolyog rám Nam és megölel búcsúzás képen. A sokktól hirtelen nem tudtam mit csináljak, ezért gyorsan vissza öleltem. És ekkor ért ide Jk. Aki kirántott újdonsült barátom karjai közül, és magához húzott. 

-Kocc van… már foglalt. - jegyzi meg Namnak aki kikerekedett szemekkel nézett rám. 

Mi lesz még ma itt? 

Sziasztok. Itt az új rész, remélem tetszeni fog. És hohó új szereplő!! Vajon mi fog kialakulni ebből?
Puszika nektek. ❤️

Love ARMY. ❤️ ❤️ ❤️