Jungkook POV.

Nagyot sóhajtva teszem le az utolsó stóc papírt az íróasztalomra. Most van a cégnél a nagy hajtás az adóbevallás miatt. Ilyenkor rengeteg ügyfél keres fel minket az utolsó pillanatban, hogy írjuk meg helyettük. Nem panaszkodom, mert így gyorsan elmegy az idő, de a szemeim már jojóznak a nap végére. Ilyenkor kerül elő nagy, fekete, szarukeretes szemüvegem az orrnyergemre, hogy csillapítsam a lüktető érzést a szememben.

Egy könyvelőirodában dolgozom már több, mint két éve apám cégénél. Természetesen nekem ennél sokkal nagyobb álmaim vannak, de a pénz kell, hogy valóra tudjam váltani azt az elképzelésem, ami gyerekkorom óta a lelki szemeim előtt lebeg. Pilóta akarok lenni, de ahhoz még kell gyűjtenem, hisz nem két wonba kerül egy ilyen vezetői engedély. Másrészről pedig egyáltalán nem bánom, hogy ide kerültem, mert így megismerhettem életem szerelmét. Kim Yoonah-t. Magas, vékony alkat. Természetes, barna haja könnyedén omlik a derekára. Kecses, nőies mozgása kifinomult, mosolya mámorító, kacaja pedig mindig visszhangzik a fülemben akkor is, ha nincs mellettem. A hierarchiában fölöttem van, ami talán meglepő lehet így, hogy a vezérigazgató fia vagyok. Apám azonban mindig próbált arra nevelni, hogy tanuljak meg mások alatt dolgozni, adjam meg a tiszteletet az embereknek és érezzem meg, milyen beosztottnak lenni. Eleinte nehéz volt még így is, hogy nem voltam soha elkényeztetve, mégis sikerült beleszoknom. Az pedig, hogy egy nő a közvetlen felettesem, másokkal ellentétben egyáltalán nem zavar. Yoonah személyisége teljesen elvarázsolt, sugározza magából a dominanciát én pedig ezt szeretem. Nem kellett sok idő, hogy egymásra találjunk. Ma már a főnök nővel élek és szinte minden nap ágyba viszem. Nem titkoltuk a kapcsolatunkat soha, ezért sok a féltékeny férfi, aki alám akart tenni, mert nem tudták, hogy kinek a fia vagyok. Egészen addig, amíg el nem lettek bocsátva.

Fáradtan veszem le szemüvegem és dörzsölöm meg látószervem, hogy kicsit kitisztuljon a homályos kép. Az órára pillantva látom, hogy lassan este fél hét lesz, ezért összeszedem a cuccaim és megindulok a lifthez, hogy a felettünk lévő emeletre menjek. Kiszállva a kis dobozból fordulok egyből balra és megállok Yoonah irodája előtt. Mielőtt belépek, kopogok, de nem kapok választ. Óvatosan nyitok be a kis helyiségbe, ahol barátnőm éppen telefonál, de mosolyogva, csillogó szemekkel jelzi, hogy lépjek beljebb nyugodtan. Követve utasításait csukom be magam után az ajtót, aktatáskámat pedig leteszem az asztalára.

- Remélem, hogy egyszer végre megkomolyodsz és nem fogod így folytatni tovább. - Yoonah megadóan sóhajt egyet és rátámaszkodik a gurulós székének háttámlájára. Száját kezdi rágcsálni, miközben hallgatja a vonal túlóldalán lévő személyt. Én eközben meglazítom a nyakkendőmet és ingem felső két gombját kiszabadítom a fogságból. Itt mindig sokkal melegebb van, mint nálunk. Yoonah felfigyel tettemre, amit egy sokatmondó pillantással díjaz, így tudom, hogy ma sem maradok hoppon - Mit mondtál, merre vagy most? Ciprus? Hogy tudtál te ott felszedni valakit? - elhúzom a szám szélét, hiszen tudom, hogy kivel beszél. Ez csakis Taehyung lehet, Yoonah testvére. Sokat mesélt róla párom, habár még egyszer sem találkoztam vele. Másfél éve vagyunk együtt a lánnyal, de azóta Taehyung egyszer sem volt Koreában. Légiutaskísérőként dolgozik és mindig úton van. Az utazás az élete, ahogyan nekem is, de vele ellentétben nekem jóval többe kerül megcsinálni az iskolát, hogy pilóta legyek. Kérhettem volna a szüleimtől pénzt rá, de nem úgy neveltek, hogy így döntsek, ezért önerőből fogom elérni, amit akarok. A szüleim nem azért vannak, hogy pénzeszsáknak nézzem őket - Miért nem mondod meg neki, hogy szálljon le rólad? - folytatja Yoonah, én pedig helyet foglalok az íróasztalán és az egyik tollal kezdek játszani - Ha nem tudsz vele kommunikálni, akkor hogy fektetted meg? - felhúzom a szemöldököm, úgy nézek barátnőmre, akinek arckifejezése arról árulkodik, hogy lenézi ikertestvérért a viselkedése miatt. Állítólag nagy szoknyavadász. Illetve nem. Mivel meleg, talán nadrágvadásznak kellene hívnom, azt hiszem - Na jó, Tae. Nem vagyok kíváncsi a részletekre. Te szedted fel, akkor tudd is levakarni magadról. Ha ma mentek tovább onnan, akkor nem is kell ezen agyalni. Jól van, vigyázz magadra. Puszi neked is. Én is szeretlek. Szia. - Yoonah bontja a vonalat és ledobja a készüléket az asztalra, egyenesen elém. Olyan dühös tekintettel néz rám, hogy egy pillanatra összerezzenek. Tudom, hogy nem rám mérges, ezért nem is veszem magamra. Ilyenkor viszont a szokásosnál is jobban előjön az ágyban a domina énje, amiért viszont odáig vagyok. Ezért szeretem, hogy sűrűn telefonál ikertestvérével, aki mindig felhúzza a pasiügyeivel - Nem igaz, hogy mit művel ez a huligán. Csodálkozom rajta, hogy még nem szedett össze valami nemi betegséget.

- Honnan tudod, hogy ez nem így van?

- Tudod, hogy Tae mindent megoszt velem. Én lennék az első, akinek elsírja bánatát.

- Hiányzik, mi?

- Nagyon!- nyújtaja el az utolsó két betűt, miközben lebiggyeszti ajkát és lassan támolyog ide hozzám. Egyik kezével ráfog meglazított nyakkendőmre és azon keresztül húz magához, hogy érzékien megcsókoljon. Kezeimet derekára vezetem, majd fenekére, amibe belemaroklva egy kuncogást váltok ki belőle - De te itt vagy nekem és eltereled a gondolataim az idióta, meleg tesómról.

- Minden bájamat bedobom ennek érdekében. - felnevet, majd elhúzódva tőlem veszi le a fogasról a kabátot.

- Siessünk haza. Túl helyes vagy ma is.

- Én mikor nem vagyok az?

- Oh, Baba, annyira aranyos, hogy próbálsz magabiztosnak tűnni.- végigsimít arcélemen és nyom egy csókot az orrom hegyére.

- Pont ezt szereted bennem, nem?

- Ezt eltaláltad. - kacsint egyet és megindul a kijárat felé - Imádom, hogy azt csinálok az izmos kis testeddel, amit csak akarok.

Erre a kijelentésére nem válaszolok, csak mosolyogva megcsóválom a fejem. Tudom, hogy a kapcsolatunkban úgy tűnik, hogy inkább ő a férfi, de ez nem mindig van így. Sokszor cserélünk szerepet, de mivel tudom, hogy imád irányítani, akaratlanul is felvettem az esetlen fiú tulajdonságait. Nem mondom azt, hogy olyan vagyok, mint egy pincsi, mert nem. Sokszor nyilvánítom ki a véleményem és ha valami nem tetszik, azt nem vagyok hajlandó elfogadni. Ilyenkor szoktam megkapni, hogy de nagy lett a szám, ami általában egy kisebb vitába torkollik, amit követ a békülő szex. Ezt én rontottam el, még a legelején. Azt hittem, hogy csak úgy tudom megszerezni magamnak, ha úgy érzi, az orromnál fogva vezet. És valóban el is hiszi, de fogalma sincs róla, hogy csak hagyom magam. Inkább ez, minthogy ez a csoda szakítson velem azért, mert mindketten határozottak vagyunk.

Hazafelé egész úton mesélt a napjáról, amit mindig szívesen hallgatok. Szeretem, ahogy gesztikulál és a változatos hangszínét is. Otthon vacsora után elmentünk fürdeni, ami természetesen előjátékba torkollott és nem is jutottunk onnan messzire. A mosógépet sokszor avattuk már fel, de ezt most sem hagyhattuk ki, majd nagy nehezen eljutottunk a nappaliig, de ott is csak a puha szőnyegig, aztán jött a hálószobánk ajtaja, ahol az ajtófélfa által adott előnyöket használtuk ki és mire az ágyhoz értünk, mind a ketten kifáradva zuhantunk be a puha paplanba. Mindig ez van. Mire eljutunk fürdés után a hálóba, már mehetnénk újra zuhanyozni, annyira leizzadunk. Pedig csak pár méter a távolság.

Yoonah halkan szuszog mellettem, én pedig mosolyogva játszadozom selymes tincseivel. Minden este azon agyalok, hogy mennyire jó ötlet nem magamat adni neki, de a gondolatmenet vége mindig az, hogy jól érzem magam ebben a helyzetben. Nem kell ezt a kérdést fitogtatni. Szerencsére holnap szabadnapos vagyok, így el tudom végezni a rám szabott házimunkát, ami kimerül a mosásban és teregetésben. Ezt az egyet várja el tőlem, amiért hálát adok, mert a rámenen kívül nem nagyon tudok mást elkészíteni és a takarítás is messze áll tőlem. Megütöttem a főnyereményt ezzel a nővel. Lehunyom én is a szemem és hozzá bújok szerelmemhez, így nyom el az álom.

                       ~~~~~

- Baba. - hallok meg távolról egy ismerősen csengő hangot, de nem tudom, hogy álmodom-e, vagy ébren vagyok - Baba!- szólít meg újra, ami miatt megrezzennek pilláim. Gyengéd ujjak érnek arcomhoz, amikre automatikusan ráfogok és számhoz emelem, hogy nyomhassak kézfejére egy csókot. Halkan felkuncog tettemre és hozzám bújik, mint egy doromboló kiscica - Mennem kell dolgozni. Légy jó fiú. - túr bele hajamba, én pedig felé fordulva ölelésbe vonom, úgy szorítom magamhoz.

- Nem a kiskutyád vagyok, akit rendre kell utasítani. - motyogom neki álmatagon, mire érzem, hogy megfeszül a teste. Ilyenkor reggel sűrűn veszekszünk, mert gondolkodás nélkül mondom ki, ami a fejemben van és nem fogom fel a szavaim súlyát. Mikor realizálom, hogy elvetettem nála a súlykot, gyorsan mentem a helyzetet- Te is legyél jó kislány és bánj kesztyűs kézzel a fiúkkal bent.

- Ha valaki nem dolgozik rendesen, annak igenis jár a lecseszés. - tolja el magát tőlem, de én ezt nem hagyom, erősen szorítom magamhoz és mélyen beszívom az illatát - Mindig ilyen vagy reggelente. Nem szeretem, ha morcos vagy.

- Lehet. - nézek bele szemeibe, amik durcásan csillognak vissza rám. Mérges - Ha el akarod kerülni, ne kelts fel reggelente.

- Na jó, inkább megyek, mielőtt megint összeveszünk. Majd bent kiadom a dühöm. - húzódik el tőlem és megindul az ajtó felé - Remélem a mosást megcsinálod, mire hazaérek.

- Tudom, mi a dolgom, Yoonah. - kelek ki én is az ágyból és papucsomba bújva követem őt a konyhába - Csináljak ráment délutánra?

- Arra gondoltam, hogy elmehetnénk ma vacsorázni. Péntek van, szóval kikapcsolódhatnánk.

- Rendben van.

- Itt a kávéd. - teszi elém a bögrémet, én pedig egy elmélyített csókkal díjazom kedvességét.

- Köszönöm.

Mosolyogva kacsint egyet és energiabombaként libben ki a lakásból, hogy nekilásson a napi rutinjának. Hamar túllép a veszekedéseinken. Nagyot sóhajtok és megdörzsölöm a szemem, hogy kijöjjön belőle az álmosság. Miután megiszom a kávém, nekilátok a mosásnak és leülök tanulmányozni a repüléshez tartozó tanulni valót. Ahhoz, hogy pilóta legyek, elsősorban át kell mennem az orvosin, majd be kell iratkoznom a suliba, ahol le kell vizsgáznom, majd oktató mellett kell levezetnem háromszázhatvan órát és utána szintén egy vizsga következik. Ez viszont nem elég az utasszállításhoz. Minden csak a kezdet, és rengeteg pénzbe kerül, aminek már a nagyja megvan. Viszont ha már most megtanulom az anyagokat, könnyebben fogom venni az akadályokat és meg tudom gyorsítani a folyamatot. Talán egy egész évet le tudok csípni belőle.

Napi ténykedésem annyira elvette az időérzékem, hogy fel se tűnt, mennyi az idő. Ijedten realizálom, hogy már csak szűk két órám maradt Yoonah hazaérkezéséig, szóval el kellene kezdeni készülődni az estére. Komótosan indulok meg a fürdőbe tisztálkodni. A borotválkozás után hajat mosok, majd lefürdök és fél óra múlva már tisztán, vizes hajjal alsónadrágban állok a tükör előtt. Végigmérem magam a tükörben és elégedetten veszem tudomásul, hogy igenis meglátszik rajtam, hogy régóta edzek. Igaz, hogy ma kimarad, de majd holnap behozom a lemaradásom. Csörömpölésre leszek figyelmes, ezért felkapom a fejem. A konyhából jön a hang, ami miatt összeráncolom a szemöldököm. Yoonah itthon van? Még több, mint egy óra van a munkaidejéből. Sietősen nyitom ki a fürdőszoba ajtaját és indulok meg a hang forrása felé. Mezítláb, hangtalanul teszem a lépéseket, de ha valóban Yoonah ért haza, akkor megijeszthetem osonásommal, azt pedig nem akarom.

- Yoonah? Ilyen hamar hazajöttél? - fordulok be a konyhába, de mikor meglátom az illetőt, a vér is megfagy bennem. Egy magas, vékony alkatú fiú áll velem szemben, csípőjét a pultnak támasztva, miközben a kezében tartva a kedvenc kakaómat szürcsölgeti vastag szájával. Tetőtől talpig végigmérem a jövevényt. Szűk, fekete farmernadrág van rajta, amit egy fekete övvel egészített ki. Fehér, laza selyem inge utolsó két gombjánál szét van hajtva, így rálátást ad mellkasára. Felsője alját betűrte a nadrágba, ujját felhajtotta a könyökéig. Hosszú mutató ujjára egy ezüst gyűrű van húzva, másik csuklóján pedig egy ugyanolyan színű karkötő. Nyakában egy vékony ékszer lóg, fülében pedig egy karika csillan meg, amin láncok függeszkednek, ahogyan azt a mai divat diktálja. Szürke színű, kócos haja keretezi porcelán arcát, ami még jobban kiemeli világító kék íriszeit, amikkel töretlenül engem bámul. Azonnal észbe kapok és összeszűkített szemekkel nézek rá. Türelmesen várom, hogy felvegye velem a szemkontaktust, ugyanis leplezetlenül pásztáz végig lentről felfelé haladva, néhol több ideig legeltetve szemeit rajtam. Ki a franc ez? Mikor végre találkozik a tekintetünk, elemeli ajkától a szívószálat és megjelenik szája sarkában egy apró mosoly.

- Szóval te lennél, Jungkook? - mély, rekedt hangja töri meg a kínos csendet, én pedig csak nyelni tudok. Ajkaimmal igyekszem szavakat formálni, de hang nem jön ki a torkomon. Lecövekeltem. Mégis miért dermedtem le ennyire? Alig láthatóan megrázom a fejem és kihúzom magam. Ha betörő, akkor szarrá kell vernem, az pedig nem fog menni, ha ennyire lebénulok, magam sem értem miért.

- És te ki a fene vagy?

- Ah, tényleg, be se mutatkoztam. Nézd el nekem a bunkóságomat. - feleli könnyedén, majd elrugaszkodva a pulttól tesz felém néhány határozott lépést és nyújtja felém jobbját. Mozgása hasonlít Yoonahéra, mégis sokkal tekintélyt parancsolóbb. Minden egyes mozdulata ordítja, hogy hajoljatok meg előttem, ti mind csak pórnép vagytok számomra. Döbbenten bámulok azokba a kék szemekbe, amik  biztosra veszem, hogy kontaklencse miatt ilyen virítóak - Kim Taehyung.