Taehyung POV.

Minden olyan hirtelen történik. Egyik pillanatról a másikra megváltoznak a dolgok körülöttem, én pedig alig tudom követni az eseményeket. Minden olyan furcsa, nem hétköznapi.

- Tae-hyung... - zihál alattam olyan szinten sóvárogva ajkam után, mintha sosem kapta volna meg ezidáig.

Elködösült tekintettel nézek az alattam fekvő, teljesen kiszolgáltatott fiúra. Testét egyetlen egy textília sem fedi, ám az aktív mozgásunk által keletkezett izzadságcseppek teljesen beborítják meztelen, hófehér - csupán az én csókjaim által hagyott nyomokkal fedett - bőrét. Olyannyira szemet gyönyörködtető látványt nyújt, hogy képtelen vagyok betelni vele, így átengedem magam a bennem rejlő vadnak. A tempó, amit eddig diktáltam felgyorsul, az alattam kéjelgő férfi pedig azonnal hangot ad élvezetének. Pirosló ajkai közül kéjes nyögések csúsznak ki, szemei néha felakadnak, máskor pedig engem vizslatnak. Tekintetével szinte sugallja, hogy többre vágyik, még jobban magába akar fogadni, ami teljesen felvillanyoz.

- Tetszik? - kérdem hörgő hangommal, mivel az eddig tett erőfeszítéseim teljesen kiszárították a torkomat.

- M-még! - fog rá nyakamra, és oly erővel húz magára, amit képtelen vagyok megtartani mostanra már remegő karjaimmal.

Teljesen hozzásimulok, viszont csípőm mozgatásával nem állok le. Az egész szobát a mi nyögésünk, és meztelen testünk csattanása tölti be. Nekem is felhőtlen érzés az egész, teljesen elmerülök hátsójában, ami - még ha szűk is volt pár perccel ezelőtt - mostanra teljesen befogadta hosszomat, így akár csak nekem, ő neki is felemelő érzés az egész aktus.

Csupán egy pillanatra hunyom le a szememet, hogy teljesen átadjam magam az érzésnek és jobban el tudjam lazítani magam - már amennyire ez lehetséges jelen pillanatban -, hogy a csúcshoz közelgő előhullámokat is magaménak tudjam. Már tényleg vészesen közel járok a végleges beteljesüléshez, amikor hirtelen fog rá vállamra, és olyan erővel taszít el magától, amit képtelen vagyok nem értetlen arckifejezéssel jutalmazni.

Az alattam fekvő tekintete most egyáltalán nem olyan kéjes és boldog, mint az előbb. Szemeiben félelem, fájdalom és aggodalom tükröződik, amit nem értek. Mi történt?

- Eressz el! - jajgat azonnal, arca pedig szinte ezzel egy időben fájdalmas grimaszba torzul. Nem értem. - Szállj le rólam!

- Mi? - teszem fel az egyetlen kérdést, ami eszembe jut, ám ahogy nézem az alattam egyre kétségbeesettebben vergődő arcát, lassan kezd kitisztulni a kép. Elhűlve nézem, ahogy Yoohyuk pánikolva ficánkol alattam, szemeibe lassan könnyek gyűlnek, én pedig még jobban össze vagyok zavarodva.

- Azt mondtam, hogy eressz el, te beteg állat! - néz rám megtört, könnyektől nedves szemeivel.

Ezt nem értem. Mi a franc folyik itt?

Pár perce még kéjesen nyögdécselt alattam, engem akarva. Kérlelt - emlékszem rá -, hogy tegyem magamévá, hiszen ő is pont ugyan úgy akarta ezt az aktust, akárcsak én. Ő volt az, aki rám mászott, ő volt az, aki felajánlotta a testét számomra. Yoohyuk szinte könyörgött, hogy tegyem be neki, de akkor, most mégis mi van?

A kezdetleges vergődése egyre vadabbá és intenzívebbé válik, így kénytelen vagyok kihúzódni belőle. Szinte azonnal próbálom nyugtatni és elmagyarázni neki azt, hogy ezt ő maga akarta, de mint aki meg se hallja, amit mondok, pánikolva kezd jajgatni, kiabálni, ordibálni velem. Zavaromban nem jut más az eszembe, csak az, hogy csuklójánál fogva az ágyhoz szegezem, így elérem, hogy szemeivel egyenesen engem nézzen.

- Engedj el, k-kérlek! - hangja hirtelen aggodalmasan kezd csengeni, tekintetéből süt az értetlenség és a félelem.

- De ezt mind te akartad! Te voltál az, aki erre kért meg!

- De én n-nem...- képtelen elmondani, amit akar, inkább ismét erőhöz folyamodva próbálja kiszabadítani eddig gyengéden fogott kezeit, ám ekkor olyan idegesség önt el, mint még soha.

Miért akarja rám kenni ezt az egészet? Miért én vagyok a hibás azért, amibe ő maga is benne volt? Elérte, hogy magam alá gyűrjem és olyan gyönyörben részesítsem, amit még soha senki mástól nem kapott meg. Ebben biztos vagyok! Feszülten fogok rá szorosabban csuklóira és az eddig feje mellett tartott kezeit erősen nyomom bele az ágy puha matracába, ami miatt riadtan mereszti rám szemeit.

- Ezt nem engedem, hogy rám kend!

- De é-én... Taehyung... kérlek!

Erősen szorítom össze fogaimat; az ideg majd' szétvet, így egy nagy levegővétellel lehunyom pilláimat. Igyekszem magamba szippantani a nyugalmat, de képtelen vagyok erre ennyire rövid időn belül. Ez az egy este tönkre teszi az életemet és ezt nem hagyhatom!

Lassan emelem fel szemhéjamat. Pár hosszabb pillarebegtetés után kezd újra kitisztulni az eddig kéjtől, majd dühtől ködös látásom, így egy szekundumnyi idő alatt nőnek hatalmasra íriszeim az elém tárulkozó kép miatt.

Az eddig alattam fekvő Yoohyuk helyett Jungkook néz vissza rám, teljesen megtört tekintettel. Mellkasa gyorsan emelkedik fel, s le; zihálva veszi a levegőt, amit fedetlen felsőteste azonnal elárul. Hófehér bőrén pár apró, vöröslő nyom ékeskedik, de ami legjobban feltűnik az az, hogy én pontosan a csípőjén foglalok helyet. Kezeimmel az ő csuklóját szorongatom olyan erővel, hogy teljesen elfehéredtek az ujjai, a fogás helye pedig vörösen adja tudtomra; túlságosan sok erőt adok bele abba, hogy a matrachoz passzírozzam.

Lassú, komótos tekintettel, szakaszosan mérem végig az egész fiút, aki megszeppenve, megviselt szemekkel néz vissza rám. Vöröslő ajkai résnyire elválnak egymástól. Az a pár könnycsepp az arcán tudatja velem, hogy nem érzi jól magát itt, ebben a helyzetben. Le akarok szállni róla, de képtelen vagyok megmozdulni a kialakult szituáció miatt. Hatalmasat nyelek, míg próbálom felfogni, hogy mit is tehettem vele az elmúlt percek, vagy akár órák alatt.

- Engedj el, k-kérlek! - hangja halkan cseng, félénken és elveszetten. Gyámoltalan teste még inkább azt támasztja alá számomra, hogy tökéletes alárendelt lehetne.

Alárendelt... miért?

Hirtelen engedem el a fiú csuklóját, majd egy szempillantás alatt szállok le végre az öléből. Mélyen, magamban egy hatalmasat sóhajtok és megnyugszom, hiszen nem elég, hogy rajta, de még rajtam is fent van az alsónadrágunk. Akkor nem csináltam vele semmit, ugye?

Testem nem megszokottan kezd remegésbe, ahogy kimászok az ágyból és indulok meg a szobám ajtaja felé. A hálóban még mindig félhomály van, ám az időt nem tudnám megsaccolni. Jelen pillanatban nem is ez foglalkoztat, hanem az, hogy messzebb kerüljek a Kölyöktől és lenyugodjak úgy, hogy ne az legyen a legnagyobb bajom, hogy nemi szervem az égnek áll.

Feszülten tépem fel az ajtót, majd hatalmas léptekkel szelve át a szobák közötti távot, egyenesen a fürdőbe megyek, ahol azonnal megnyitom a csapot. Engedem, hogy folyjon egy kicsit, majd a tenyerembe engedve egy adagot az arcomba fröcskölöm. Ezt megismétlem pár alkalommal, mígnem az egész arcom, a frufrum és a mellkasom is vizes nem lesz. Végezve ezzel a felfrissítésként használó folyamattal, két tenyeremet a mosdókagyló szélére helyezem, úgy dőlök előre és lógatom le a fejemet. Nézem, ahogy a hajtincseimre fröcskölt vízcseppek lassan hullnak le a fehér porcelánra, miközben ezernyi gondolat fut át agyamon.

Mi a fenét csináltam? Álmodtam az egészet talán? Akkor miért, hogy és miként került alám Kook? A legfontosabb az, hogy mit csináltam vele?

Azonnal szemem elé tárul a kép Jungkook mellkasáról, amin rengeteg kis vörös folt ékeskedik. A hülye is tudja, hogy szívásnyomok azok, de vajon én csinálhattam vele? Ugye nem?

- Aish! - ütök bele a mosdókagylóba erőtlenül, majd azonnal összetúrom szürke hajamat. Minden Yoohyuk hibája! Egyáltalán miért álmodom én róla? Állóhelyemből hirtelen gondolva guggolok le a fürdőszoba közepén, miközben kezeimet nem veszem ki fürtjeim közül.

- Taehyung. - hallom meg a Kölyök halk hangját, ami miatt irányába kapom a fejem. Időközben magára kapott egy nadrágot és egy pólót - Sajnálom, ez az én hibám. - hajtja le a fejét, miközben felsője alját gyürködi kezeivel - Én akartam veled aludni, pedig tudom, hogy miként vélekedsz rólam. Sajnálom, hogy ilyen helyzetbe hoztalak.

- Mi? - ismét csak ennyi bukik ki belőlem, miközben lassan elengedem eddig segítségért kiáltó hajhagymáimat, úgy ejtem le magam mellé kezeimet. - Miről beszélsz? - nézem hitetlenül, majd akaratlanul is felsőtestét kezdem fixírozni - Mit tettem veled?

- Nos... - ijedten bámul íriszeimbe és egy pillanat alatt kezdi felvenni arca a vérvörös színt - Nem akarom részletezni, csak... - elkapja a tekintetét és egy helyben kezd lépkedni egyik lábáról a másikra - Csak nem szeretném, hogy magadat hibáztasd. Ennyi.

- Talán emiatt most rád kellene haragudnom? - állok fel, és egyenesedem ki. Tényleg nem értem ezt a fiút. - Rád legyek dühös, amiért majdnem megraktalak? Te nem vagy normális. - rázom meg a fejem, majd magam elé meredek, egyenesen a tükörbe, úgy nézem meg ismét magamat. Hajam megtépázott, arcom sápadt, bőröm szokásosan fehér, kivéve a nyakamat, amit egy vörös folt fed. Egy szempillantás alatt kerekednek ki szemeim. Azonnal megérintem az említett területet, ám amint mutatóujjammal hozzáérek, egy aprót felszisszenek. Ez fáj. Elképedten nézek Jungkook felé, aki még jobban elfordul tőlem. - Kölyök?

- Az a helyzet, hogy Yoonahval álmodtam... - vakarja meg zavartan a tarkóját - Mikor feleszméltem, már késő volt. - halkul el a hangja annyira, hogy hegyeznem kell a fülem, hogy ki tudjam venni a szavait.

- Értem. - csupán ennyi telik tőlem, hiszen túl sok gondolat cikázik a fejemben. Ismét a tükörbe nézek, fókuszálva a nyakamon ejtett foltra, majd lassan kifújom a levegőt. - Felejtsük el, nem történt semmi. - emelem tekintetemet Kookra - Nem kell erről beszélni, világos? - szavaimra csak bólint egyet, így egy kicsit megnyugszom - Ugye nem csináltam semmi olyat, ami... - itt abbahagyom a mondatomat, és igyekszem a legmegfelelőbb szót kiválasztani - ...fájdalmas?

- Azt mondtad, hogy felejtsük el. - süti le a szemét, miközben az egész füle bevörösödik az arca mellé - Nem akarok erről beszélni. - válaszol halkan, majd gyors mozdulattal sarkon fordul és kivonul a fürdőszobából.

Végig nézem távolodó alakját, majd idegesen harapok bele alsó ajkamba. Igaza van, én mondtam az imént, hogy felejtsük el, viszont akkor is érdekel, hogy bántottam-e. Mármint, nem ténylegesen, de mivel ő hetero, ijesztő lehet, ha felé tornyosulva marok rá ajkaira. A fenébe Taehyung! Te idióta barom. Megtanulhatnám féken tartani a farkam, mert ha ez kitudódik és Noona megtudja, mit csináltam vele - bármi is legyen az - a fejemet veszi. Vagy rosszabb esetben képes kasztráltatni...

Megrázom fejem a gondolatra, majd megnyitva a csapot, megmosom arcomat. Végezve ezzel, nem foglalkozva a rólam földre hulló vízcseppekkel kivonulok a fürdőszobából, egyenesen a konyha felé véve az irányt. Innom kell.

A nappalin áthaladva Jungkookot sehol sem látom, így valószínűleg végül a saját szobájába menekült, ami nem is nagy baj. Legalább ezek után tényleg távol marad tőlem, így biztosan nem fogok olyan hülyeségekre gondolni, mint elalvás előtt.

A konyhába lépve egyből feltépem a hűtőt, ahonnan kiveszek egy sojus üveget. Letekerve kupakját emelem ajkamhoz, majd három nagyobb korty után a pultra helyezem.

Összegezzük. Hoseok faképnél hagyott, és figyelmen kívül hagyva az egymásnak tett ígéretünket, kapcsolatba lépett egy másik férfival. Igaz, hogy nyílt kapcsolatot beszéltünk meg - ezért is merek más férfiakkal, vagy, ha úgy adódik nőkkel ágyba feküdni - de ez nem ok arra, hogy az egyik partnerrel végleg megállapodjon. Hiszen mindent megbeszéltünk! Cserben hagyott, elárult és a legrosszabb, hogy összetörte a szívemet. Azt a szívet, amit évekig kovácsoltam, hogy olyan erőssé váljon amilyen eddig volt. Igyekeztem, hogy erős, és bevehetetlen legyek, s maradjak, és úgy feküdjek össze másokkal, hogy mind azt tényleges érzelem nélkül tegyem meg. Bár magamat sikerült megedzenem, de Hoseok, életem első, tényleges szerelme hátat fordított nekem és az iránta táplált érzéseimnek. Fájt, és még most is nagyon fáj. Ezek közben pedig hazajöttem, és nővérem palotapincsijével harcoltam nap, mint nap -csupán szórakozás képpen-, viszont miután látta elgyengült, védtelen énemet, valamiért mellettem akart maradni. Talán védeni, óvni akart ösznántából, vagy csak a nővérem kérte meg erre, de mégis úgy alakult, hogy az oldalamon maradt. Még ha szimpatizálok is vele, nem engedhetem meg magamnak, hogy a saját egyetlen, szeretett testvérem kezéről lecsapjam,ha még egy éjszakára is. De akkor mi volt a mai? Miért nem tudom kordában tartani magamat, az érzéseimet, vagy csak a farkamat?

Egy igazi csődtömeg vagy, Kim Taehyung!

Meg kellene állapodnom valaki mellett? Ha engem nézünk, és egy kívülálló, csupán nézelődő egyéntől kérdeznék meg, hogy nekem mit ajánlana, biztosra veszem, hogy nem a felhőtlen boldogságot, igaz szerelmet válaszolná. Nekem csak az egyéjszakás kalandok maradhatnak, hiszen ki akarna pont velem egy hosszabb, normálisabb kapcsolatot? Ha megtudja, miként élek, mit csináltam a múltban, na meg, hogy mennyi partnerem volt -, vagy éppen van - semmiféleképpen sem akarna engem. Talán nekem kellene megváltoztatni az életvitelemet...?

Gondolataimba merülve észre sem veszem, hogy a sojus üveg tartalma lassacskán eltűnik. Nem szoktam megérezni és ez most sincs másképp, szóval egy újabb adagért nyitom ki a hűtőt, amikor eszembe jut Jin Hyung kérése. Azonnal megfordulok és a mikrohullámú sütő kijelzőjére fókuszálva állapítom meg, hogy már este hét óra is elmúlt.

Csettintve egyet a nyelvemmel zárom be a frigó ajtaját és indulok meg a saját szobám felé. Gyorsan kiveszek a szekrényből pár divatos göncöt, majd az utam újból a fürdőbe vezet. Nem telik el fél óra, már készen vagyok és teljes parti szettben mérem végig magam a tükörben.

Egy egyszerű fekete farmert vettem fel, amibe egy ezüst csatos, fekete övet tettem. Sötétkék, piros kockás ingemet betűrtem a nadrágba és felhajtottam az ujját. Hajam szokás szerint kócos hatást kelt, a kék kontaklencse pedig már szinte elengedhetetlen, ha hódítani akarok. Ma nem véletlenül hívott el Jin. Halványan elmosolyodom, de örömöm nem felhőtlen, hiszen eszembe jut a Kölyök. A kétségbeesett arca, amikor Noona elmegy, a könnyes szemei, amikkel kérlelt, hogy ne hagyjam egyedül és a félelemtől csillogó szemei, ahogyan fölé tornyosulok. Túl sok inger érte őt ezen az egy napon, ami alapesetben nem érdekelne, de elég csúnyán rámozdultam, ami furdalja a lelkiismeretem. Mégha nem is egészen az én hibám. Nagyot sóhajtva lépek ki a fürdőből és sétálok el Noona szobájához. Még egyszer átpörgetem az agyamban, hogy jó ötlet-e, de nem hagyom magára. Ma nem. Majd holnaptól megtartjuk a két lépés távolságot, ami eddig olyan jól működött. Bekopogok az ajtón, és amikor meghallom Kook hangját, benyitok a birodalmukba. Jungkook az ágyon ül, hátát a falnak vetve, térdeit felhúzva, amiket átkarol mindkét kezével. Vöröslő szemeit rám emeli, én pedig nagyot nyelek a látvány miatt.

- Ma bulizni megyünk, öltözz fel! - jelentem ki, és a választ meg sem várva fordulok ki a helyiségből.