Jungkook POV.

Idióta vagyok. Az egész világ előtt nyíltan kijelenthetem, hogy én vagyok a legostobább ember, aki valaha is létezett a Földön. Ha valaki azt mondja nekem egy hónappal ezelőtt, hogy szó szerint bekönyörgöm majd magam Kim Taehyung ágyába, kinevetem. Többször. Nagyon hangosan.

Ennek ellenére mégis megtettem. Mikor láttam Yoonaht elsétálni a reptéren, valami nagyon összetört bennem. Éreztem, ahogy darabokra hullok, és nem fogom tudni összerakni magam többé. Talán túlzásnak tűnhet egy kívülállónak a reakcióm, hiszen csak egy hónapról van szó, de nekem Yoonah jelenti a világot. Otthon soha nem kaptam szeretetet. Mindig úgy voltam nevelve, hogy tűrjem meg azt, ha valaki uralkodik felettem, tanuljam meg, mi az alázat és ne építsek az érzelmekre. Apám megtiltotta anyámnak, hogy babusgasson, ezért soha nem kaptam meg azt a gondoskodást, amit kellett volna. Persze tudom, hogy a szüleim ennek ellenére szeretnek, és én is így érzek irántuk, mégis sérültem. Tudom, hogy mentálisan nincs velem minden rendben emiatt, hiszen már-már betegesen kötődök minden olyan emberhez, aki karakánabb, határozottabb személyiség nálam. Annyira belém ivódott az alárendeltség, hogy szinte nem tudok létezni nélküle, holott eléggé lázadó személyiség vagyok. Ez a kettő talán túl ellentmondásos, de mindkét tulajdonság egyszerre van meg bennem, ezért vívom saját magammal minden áldott nap a csatákat. Yoonah volt az első olyan ember, aki irányított, mégis gondoskodást és szeretetet adott, amit soha nem kaptam meg. A függője lettem, ennyire egyszerű a képlet. Talán nem maga Yoonah személyisége ragadott meg, szimplán csak az, ahogyan bánik velem. Most azonban, hogy egy hónapra itt hagyott, elveszettnek éreztem magam és kétségbe estem. Nem fogom megkapni azt a gondoskodást és keménykezűséget, amire szükségem van.

Ezekkel a gondolatokkal küzdöttem. Annyira kétségbe estem, hogy Taehyungban kerestem, s talán most is keresem a vigaszt. Talán? Nem. Egyértelműen vele próbálom pótolni mindazt, amit egy nap alatt elveszítettem, holott tudom, hogy ez nem örökéletű. Ha az ember logikusan belegondol, egyértelmű, sőt, kiszámítható volt ez a lépés. Nekem mindenáron szükségem van egy erősebb kézre, Taehyung pedig betegesen uralkodás mániás. Két hülye megtalálta egymást...

Ezzel az egésszel nem lett volna baj, ha a seggemen tudok maradni és tényleg csak aludni. Azzal viszont nem számoltam, hogy hiba lesz a rendszerben. Yoonahval álmodtam, ahogy éppen egy szenvedélyes együttlétet élünk át az ágyban. Mikor kótyagosan felriadtam, félálomban egy halvány alakot láttam magam mellett, aki átkarolva engem szuszogott. Hirtelen felébredve azt hittem, hogy Yoonah az. Finoman húztam végig ujjaim arcán, de ő békésen aludt tovább, így vettem a bátorságot és fölé tornyosultam. Egy szenvedélyes csókot leheltem ajkaira, majd lefelé haladva apró puszikkal hintettem bőrét. Beleharaptam a nyakába, majd erősen szívtam meg, amiről tudtam, hogy meg fog látszani. Egy halk sóhajt hallatott, ami akkor szokatlanul csengett, de nem esett le, hogy nem a szerelmem az. Két lábammal közre zártam csípőjét és újra rámartam ajkaira, miközben beletúrtam a hajába. Egy ideig viszonzatlan volt, de az illető mocorogni kezdett alattam, én pedig elváltam tőle annyira, hogy meg tudjak szólalni. A nevén szólítottam, de válasz helyett csak egy mély morranást hallottam, amiből már tudtam, hogy nem Yoonah van alattam. Gyorsan kezdtem el pörgetni az agyam, hogy vajon mi történhet. Felülve a másik csípőjén néztem körbe, hátha látok valamit, és amikor elkezdtek kirajzolódni a tárgyak a szobában, megijedtem. Akkor döbbentem rá, hogy hol vagyok. Lenéztem Taehyungra, aki szüntelenül mocorgott alattam, fel-fel morranva. Azonnal reagáltam és le akartam szállni róla, de hirtelen megragadta a karom és olyan gyorsan tepert le, hogy időm sem volt felfogni a helyzetet. Mohón mart rá ajkaimra, miközben ágyékával folyamatosan enyémhez dörgölőzött. Szemei csukva voltak, ezért sejtettem, hogy nincs ébren. Ütlegelni kezdtem a vállát, majd a hátát, de nem reagált. Szüntelenül mozgott csípőjével, miközben nyelvét áterőszakolta szájüregembe. Egyik kezével ráfogott becses szervemre, míg a másikkal a fejem mellett támaszkodott. Tapasztaltan csinált mindent, ami megtette a kellő hatást, akaratomon kívül is. Elvált ajkamtól és lehajolt bimbómhoz, amit nyelvével, majd fogával kezdett izgatni, én pedig próbáltam szabadulni alóla, de kudarcba fulladt a tervem. Egyszer csak abbahagyta eddigi tevékenységét és erősen kezdte el megszívni felsőtestemen a bőrt több ponton is, ami miatt felszisszentem. Miután ezzel végzett, fülemhez hajolt és azt kezdte el először csak finoman harapdálni, majd nyalogatni, miközben folyamatosan kéjes hangokat adott ki. Ekkor döbbentem le, ugyanis olyan merev voltam, hogy még én magam sem hittem el. A keze munkája olyan hatásosnak bizonyult, hogy képes voltam figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy egy férfi van fölöttem. Motyogott valamit álmában, amit nem tudtam kivenni, majd újra ajkaimra mart, amit már hagytam neki. Szorosan fontam kezemet nyaka köré és magamhoz húztam, amennyire csak tudtam. Ösztönösen kezdtem el mozgatni csípőmet én is, amikor kezdtem megérezni az orgazmus előszelét. Visszacsókoltam olyan szenvedéllyel, amit józan állapotomban biztosan nem tettem volna meg. Amikor már minden porcikám remegett Kim Taehyung alatt, elvált tőlem és a fülembe morgott egy olyan szót, ami pofon vágott. " Tetszik?" Ekkor azonnal kipattantak a szemeim és realizáltam magamban, hogy valóban alatta fekszem, remegve az élvezettől, emiatt pedig szégyelltem magam. Mocskosnak, gusztustalannak és semmirekellőnek éreztem magam. Megvetettem saját magam. Könnyek gyűltek össze a szememben, amiért képes voltam egy ilyen dolgot hagyni egy férfinek, a barátnőm testvérének, egy alvó embernek. Hevesen kezdtem ellenkezni, mire végre Taehyung is magához tért. Az a döbbent tekintet pedig mindent elárult. Mindenkire számított, csak éppen rám nem. Láttam, hogyan nézett rám, tudtam, hogy én lennék az utolsó, akit magáévá akar tenni, én mégis képes voltam kihasználni tudatlan állapotát. Nem akartam, hogy saját magát hibáztassa, ezért mindenképpen bocsánatot akartam kérni, amit meg is tettem. Hiába beszéltük meg a dolgot, nem éreztem magam megkönnyebbülve. Egyre inkább gyűlöltem és gyűlölöm is magam, hogy képes voltam egy ilyen szemérmetlen és visszataszító dologra. Ezért nem mondtam neki ellent azóta semmiben. Vezekelek. Hibáztam, aminek megvan a maga következménye és büntetése. Ráadásul sokat köszönhetek Taehyungnak, amit képes voltam elfelejteni. Fizeti a pilótaképzőmet, eltart, amíg Yoonah nincs itthon, bemutatott Namjoonnak és a legfontosabb, elviseli, hogy a házban vagyok, és szembe szállok vele. Hát ez a mai nappal megszűnik. Fejet hajtok előtte és nem csak azért, mert bűnhődnöm kell. Kim Taehyung egyszerűen ezt hozza ki belőlem az erős személyiségével.

Amikor az előbb hallottam a szőkével vitatkozni őt, sejtettem, hogy itt komoly dolog van a háttérben. Az a Yoongi gyerek mindenképpen belénk akart kötni és láttam Taehyungon, hogy aggódik. Ezért nem volt kérdés, hogy segítek neki és saját magamnak is. Arra viszont nem számítottam, hogy ennyire bele fog lendülni. Arra meg végképp nem, hogy nekem ez tetszeni fog. Megőrültem. Tetszik a saját szerelmem testvérének a csókja, aki fiú. Ez... beteg.

Meglepetten pislogok a pult felé, ugyanis saját magamnak okozom sorra a meglepetéseket. Taehyung még mindig nem mozdul el előlem, ami jobban frusztrál. Talán átlát rajtam?

- Ejha. - hallom meg Yoongi hűvös hangját, de nem nézek rá. Szégyellem, hogy melegnek néz - Ti tényleg egymásnak vagytok teremtve.

- Akkor most már leszállhatnál rólunk. - szólal meg Tae is, meglepően határozottan - Szeretnék a kísérőmmel foglalkozni és nem rád fecsérelni az időmet.

- Ő az új áldozatot? - hallom meg az általam mélyen tisztelt és túl jól ismert hangot. Kitágulnak a szemeim és lassan fordítom oldalra a fejem reménykedve abban, hogy nem az az ember áll itt, akire én számítok. Ez azonban nem így történik. Kim Namjoon teljes valójában áll mellettünk, kezeit nadrágzsebébe csúsztatva, átható tekintetét egyenesen rám szegezve. Képtelen vagyok megmozdulni, csak nyelek egy nagyot és próbálok levegőt venni, ami nehezen megy.

- Hyung. Nem számítottam rá, hogy jössz. - köszörüli meg a torkát Taehyung, én azonban végig Namjoont figyelem.

- Ah, maga Kim Namjoon is megtisztelt minket a jelenlétével. - szólal meg Yoongi - Úgy volt, hogy nem jössz ma.

- Azt terveztem, de hamarabb végeztem, így beugrottam. - sétál felénk lassan, kimérten, egy pillanatra se emelve le rólam mindentudó tekintetét.

- Ez a srác Tae új szex babája. Elég jól választott. Olyan nyelvcsatát nyomtak le az előbb, hogy azt hittem, itt helyben megdugja. - folytatja Yoongi flegmatikusan.

- Úgy beszélj, hogy kitépem a nyelved, Min. - morog agresszívan Taehyung, ám Namjoon csak felemeli a jobb kezét, amivel eléri, hogy Tae elcsendesüljön. Mekkora hatalma lehet?

- Szemtanúja voltam én is, nem kell kommentálni. - fordul közönyösen Yoongi felé, majd újra ránk pillant - Beszédem van veletek. - azzal a lendülettel sarkon fordul és határozottan megindul egy irányba.

Taehyung csettint egyet a nyelvével, miközben végig figyeli, hogy merre tart Namjoon. Vesz egy mély levegőt, majd gyilkos tekintettel mered a mellette álló Yoongira.

- Ajánlom, hogy ne kerülj a közelünkbe az este folyamán, mert esküszöm, a hidrogénszőke hajadhoz egy csinos kis lila monoklit fogok készíteni. - sziszegi fogai között, majd megragadva kezeimet megindul abba az irányba, amerre a pilóta ment. Mikor kellően eltávolodtunk, hallom, hogy morog valamit az orra alatt, ám az embertömeg, valamint a zene miatt nem értek belőle semmit.

Namjoon egy üres asztalnál foglal helyet, ami mellett mind a ketten megállunk. Taehyung nem mozdul, én pedig nem is merek, ám amint Joon kiadja a kezével mutatott utasítást - miszerint üljünk le - minden szó nélkül teljesítjük. Taehyunggal egymás mellett foglalunk helyet, míg Nam velünk szemben, teljesen komoran mér végig minket.

- Mégis mi a fenét műveltek? Előadásra készültök? - kérdése miatt mind a ketten nagyokat pislogva nézünk vissza rá - Olyan élethűen faltátok egymást, hogy ha nem tudnék Yoonahról, komolyan azt hinném, hogy együtt vagytok. Elment az eszetek? - emeli fel a hangját velünk szemben, ami miatt picire húzom össze magam - Mégis mire volt ez jó?

- Félreérted. - kezd bele Tae a védekezésbe, oly' higgadtan, hogy elképzelésem sincs, hogyan képes erre a történtek után - Yoongi nem akad le rólam a Yoohyuk eset óta. Fel akart bosszantani.

- Én sem lennék kegyes hozzád, ha a párommal bújnál össze a hátam mögött, Tae. - mondja kevésbé higgadtan azt a dolgot Namjoon, ami eddig hiányzott a kirakósból. Szóval emiatt ilyen vele a srác?

- Te is tudod az igazat. - válaszol Tae határozottan, miközben tekintetét egyenesen Nam íriszeibe fúrja. Szinte érezni lehet a feszültséget a két férfi között. Hogyan képes Tae ilyen higgadt maradni? Nekem még mindig bizsereg a szám a csókjától. Hosszabb farkasszemezés után Namjoon töri meg a kínos csöndet.

- Még ha tudom is, Yoongit is megértem.

- Én is. Pont ezért van még életben. - Tae kijelentésére Namjoon nagyot sóhajt és tereli a témát.

- A saját dolgod miatt belekeversz még egy embert, akinek még el sem kezdődött az itteni élete, de miattad nézd meg, honnan fog indulni.

Namjoon szavaira Taehyung teste megfeszül. A mentoromnak igaza van. Remélem nem sokan látták a hadműveletünket.

- Próbáltam megmagyarázni annak az értelmi fogyatékosnak, hogy nem vagyunk együtt. Hajthatatlan volt. Miután közöltem, hogy Yoonahval jár, rámozdult - mutat rám. - Mit kellett volna tennem? - Emeli meg a végére egy kicsit a hangját a Herceg.

- Bármi, ami nem ez. Más nem jutott eszedbe? - vonja fel kérdőn a szemöldökét.

- Abban a helyzetben te sem lettél volna okosabb, Namjoon. Nem értem, miért vagy ennyire felzaklatva miatta. Engedd el, mi is ezt tesszük. Ugye, Jungkook? - pillant rám egyből, de én csak lehajtom a fejemet zavartan. Végül is tényleg ez történt, nekem meg vezekelnem kell.

- Taehyung, nem hiszem, hogy érted a jelenlegi helyzet, súlyosságát. - masszírozza meg Nam az orrnyergét feszülten, szavaira pedig a Herceg ismét felé fordul.

- Ne nézz hülyének. Látom, hogy mi zajlik körülöttem. - Tae nagyot sóhajt, mielőtt újra megszólalna - Mit szeretnél, mit tegyek? - emeli Namjoonra lemondó tekintetét a Herceg.

- Elsősorban kérj bocsánatot Jungkooktól. - hallom meg az elsőszámú pilóta komoly hangját, mire kikerekednek szemeim a meglepettségtől. Hogy Taehyung kérjen bocsánatot tőlem?! Miért? Én voltam az, aki bekönyörögte magát az ágyába, én voltam az, aki hisztizett, amiért egy csaj magára hagyta. Képes voltam legyengült állapotban Taehyungra mászni, sőt mi több, egy hülye vágyálom miatt még a nyakát is csúnyán kiszívtam. Nem utolsó sorban miattam ennyire figyelmes, pedig ő egyáltalán nem ilyen személyiség. Plusz, engedtem neki a csókot, nyilvánosan, pedig tudom, miként gondol rám. Vezekelnem kell, ezért azt csinálom, amit a Herceg mond, vagy akar. Ez viszont nem jelenti azt, hogy neki ezért bármikor is bocsánatot kellene kérnie. Hogy zavar-e, miként néznek majd rám az emberek? Igen, persze, de egyértelmű volt a szituáció; Taehyung és az a szőke srác egyáltalán nem bírják elviselni a másik jelenlétét.

- Nem fogok tőle bocsánatot kérni. Nem tettem semmi rosszat. A Yoohyuk ügyben sem én voltam a hibás és itt sem.

- A saját szememmel láttam, Taehyung! - csattan fel a mentorom - Azt akarod velem elhitetni, hogy hazugság? Hát én nem hiszem. Kérj bocsánatot.

Rivall rá Taehyungra Nam, én pedig csak szótlanul figyelem az eseményeket azon agyalva, melyik gerendára akasszam fel magam.