Jungkook POV.

- Na jó, elég volt a játszadozásból. - Taehyung olyan gyorsan rugaszkodik el mellőlem, ahogyan eddig még soha. Mindent hátra hagyva vonul el a szobájába, engem teljesen egyedül hagyva. Megbántottam volna? Én csak jót akartam.

Az a történet, amit Taehyungról hallottam, sok mindenre rávilágított. Rájöttem, hogy Tae nem rossz ember, sőt! Csak törődés kell neki, azt pedig bárki megadhatja. Igaz, hogy egy kicsit túlzás, hogy mindenkit ágyba akar vinni, de ez csak testiség, nem? Aish, magam sem tudom, mi ütött belém. Gyors léptekkel indulok meg a szobámba és halászom elő a laptopomat, hogy egy kicsit kutakodjak. Érdekel, hogy Taehyung hogyan lett meleg, miért van szüksége annyira a szexre és miért ilyen uralkodás mániás.

----

Már lassan egy órája olvasgatok az interneten és teljesen elképedve meredek a monitorra. Hirtelen mozdulattal csukom le a laptop tetejét és lerakom magam mellé a földre. Ha igazak azok, amik le vannak oda írva, akkor nagy bajban vagyok. Fejemet a tenyerembe temetem és próbálom felfogni az információkat. Én nem vagyok meleg, ugye?

Gondolataimból a telefonom jellegzetes csengőhangja ránt ki, így felkapom a fejem, ami az előbb olvasottak miatt igen szép, piros színben pompázik. Érdeklődve emelem fel az ágyon elhelyezett készüléket, majd a kijelzőt magam felé fordítva szeppenek meg. Szemeim tágra nyílnak, szívem pedig kihagy egy ütemet.

Yoonah.

Kicsit beharapom az alsó ajkamat, miközben szabad kezemmel gyorsan legyezni kezdem az arcomat, hogy a pír eltűnjön. Már sokadik csengésre végre megrázom a fejem és felveszem a videóhívást.

- Szia Yoonah!

- Baba! - vigyorog bele teli szájjal barátnőm a telefon kamerájába - Hiányoztál!

- Igen, te is. - húzom apró mosolyra ajkamat. Igazán örülök annak, hogy láthatom Yoonáht, de jelenleg más dologgal van teli a fejem. Lerövidítve; Kim Taehyung. - Milyen odakint?

- Oh, ne is kérdezd. Elég fárasztó a tréning, de megéri! Jó emberek vesznek körül!

- Ezt jó hallani. - mosolyodom el őszintén. Tényleg jó látni Yoonah mosolyát, gyönyörű szemeit és kiengedett loboncát. Kiengedett? Várjunk csak... - Miért van kiengedve a hajad?

- Tessék? - szeppen meg hirtelen, ám ezzel egyidőben egyből megfogja hosszú tincseit - Oh, hát...

- Csak akkor szoktad kiengedni, ha összebújunk.

- Igazán hideg van a szálláson Baba, ezért nem fogom most össze.

- A szálláson vagy? Ilyen korán? Legutóbb azt mondtad, hogy este hatig oktatás van.

- Elmaradt, mert az oktató nem tudott eljönni. Na de te mesélj! Milyen otthon? Hogy jöttök ki Taetaevel?

- Még szeszélyesek a körülmények. - válaszolom halkabban, miközben azonnal az ajtóra szegezem a tekintetemet, szugerálva a falapot - Nehéz megtalálni a közös hangot.

- Ne aggódj, meglesztek. Csak adj időt magatoknak. Két hét múlva úgyis megyek haza, csak addig bírjátok ki.

- Yoonah! Merre van a kocsikulcs? - hallok meg egy idegen hangot a telefonon keresztül. Barátnőm azonnal hátra fordul, majd vissza a kamerába.

- Most mennem kell, itt van a szobatársam, majd beszélünk. Puszika!

Válaszolni sincs időm, már ki is nyomja a telefont. Nagyokat pislogva meredek a készülékem képernyőjére, ami visszajelzésre vár, hogy elégedett voltam-e a videó minőségével. Hát nem voltam az!

Ki volt ez a srác, aki a kocsikulcsot kereste? Ráadásul miért egy fiú a lakótársa?

Hirtelen önt el az ideg, így azonnal rányomok a visszahívás gombra és olyannyira szuggerálom a képernyőt, hogy szinte lyukat tudnék égetni bele. Pár csengés után viszont nem hogy nem fogadja Yoonah a hívást, de még rám is nyomja.

A düh egy pillanat alatt kap el, és a telefont egyenesen a csukott ajtónak dobom. A készülék nagyot reccsenve jelzi nemtetszését. Az sem érdekel, hogy nincsen pénzem másikra. Én vagyok a hülye? Lehet, hogy belelátok dolgokat mindenbe, de ezt a vak is észreveszi! Alig keres, amikor beszélünk, az is mindig csak pár perces. Most meg úgy nézett ki, mint aki jól elszórakozott és egy pasi volt a lakásán... ez nem lehet igaz! Yoonah megcsal? Az idegtől remegve kuporodom össze és bámulok magam elé. Folyamatosan jár az agyam, de valamiért annyira megbízom benne, hogy képtelen vagyok ezt elhinni, pedig a saját szememmel láttam.

- Kölyök, minden rendben? - hallom meg a Herceg hangját a túloldalról. Nem akarok senkivel sem beszélni. - Bemegyek. - szólal meg újra és ezzel egyidőben ki is nyílik az ajtó. Taehyung kíváncsian mér végig és amikor elindulna felém, rálép a telefon maradványaira. - Ez mi? Miért törted össze?

- Mert egy szar! - mordulok fel, ám amint kimondom ezt a rövid, tömör mondatot, már meg is bánom. Hangom remeg az idegtől, amit egyáltalán nem nehéz meghallani. - Majd szerzek egy másikat - nézek ki az ablakon, ahol már csak a lemenő nap fénye világít be a szobába.
Taehyung egy szót sem szól, csak becsukja maga mögött az ajtót és elindul felém, hogy megállhasson egyenesen előttem.

- Ne legyél morcos, Kölyök. Nem áll jól a pofidnak. Mi bajod van megint?

- Én csak... nincs kedvem beszélgetni.

- És ezt higgyem is el. - hajol közel az arcomhoz, miközben az ágyra támaszkodik. - Ennyire rosszul érintett, hogy visszautasítottalak? - félmosolyra húzza a száját és annyira közel jön, hogy ajkaink majdnem összeérnek. - Gondolkodtam. Pont be akartam jönni, amikor kicsináltad azt a szegény telefont. Valóban magányosak vagyunk Yoonah és Jimin nélkül, szóval ha komolyan mondtad, elgondolkodhatnánk a folytatáson. Együtt. - leheli rám a szavakat.

Arcom azonnal felveszi a vörös színt, akaratomon kívül. Belül még tombolok, hiszen amit láttam és hallottam azt nem lehet nem félreérteni. Yoonah kint van külföldön és valószínűleg valakivel összeszűri a levet, akkor én miért ne tehetném meg ugyanezt?

Aprót nyelve veszek magamon némi bátorságot, és Taehyung szemébe nézve hajolok előrébb egy apró puszit nyomva Hercegem ajkaira. Tettem miatt Tae egy kicsit meglepődik, de nem érdekel, így ismét előre hajolva egy újabbat és egy újabbat lehelek a szájára. Gondolhatnék a következményekre, de jelenleg semmi sem érdekel az égvilágon!

Taehyungnak nem kell több, így gyorsan, mégis rutinosan cselekszik. Szabad kezével - amivel épp nem támaszkodik a matracon - az állam alá nyúl, úgy húz közelebb magához. Ajkait az enyémhez nyomja és résnyire elválasztja párnáimat, hogy bejutást kaphasson hozzám. Ellentmondást nem tűrve kezdi falni ajkaimat, ami miatt megrándul az alhasam. Nem tudom levenni a szemem róla, úgy elvarázsol. Nyelve játékosan táncoltatja az enyémet, ami most mennyei érzés. Lehunyom pilláimat, hogy teljesen át tudjam adni magam a pillanatnak. Ki akarom verni most Yoonaht a fejemből, erre pedig Tae a legalkalmasabb. A Herceg finoman dönt hanyatt a matracon, én pedig engedelmeskedem neki. Tudni akarom, hogy meleg vagyok-e, tudni szeretném, hogy mit érzek Kim Taehyung iránt.

Alig kell pár másodperc, Taehyung máris felettem foglal helyet négykézláb, én pedig még félig lelógva az ágyról fekszem hanyatt. Lábaim még a földet érintik, ám ezt egyáltalán nem bánom, hiszen Taehyung olyan nyelvescsókkal ajándékoz meg, amit eddig soha nem éltem át. Yoonah is tud egyet s mást, de ez, amit Taehyung nyújt jelen pillanatban épp elég ahhoz, hogy megmozgasson bennem valamit. Egy picit elfordítom a fejem, hiszen olyan hirtelen ér ez az érzés, hogy megszeppenve meredek vissza Hercegemre, aki széles, pimasz mosollyal néz rám. Egyértelműen nyeregben érzi magát, amit nem bánok, de jelenleg mérges vagyok, így biztos, hogy nem fogom engedni, hogy én legyek az, akit maga alá gyűr. Meg fogom mutatni neki, hogy én is ugyanannyira vagyok férfi, mint ahogy ő magát annak gondolja!

Kezeimet azonnal felvezetem Tae nyakába, úgy húzom vissza magamhoz, hogy ismét egy csókba kezdjünk, ám most én mélyítem el a nyelvcsatát. Taehyung halkan felkuncog, de nem ellenkezik. Hagyja, hogy irányítsak, amit eddig Yoonah egyszer sem engedett meg. Felbátorodva fonom csípője köré a lábaimat és fordítok a helyzetünkön. Taehyungot a hátára fektetem és farkasszemet nézek vele, miközben olyan szenvedélyesen csókolom, hogy alig kapok levegőt. Szemében mérhetetlen vágyat látok, ami fokozza izgalmamat. A Hercegem folyamatosan belemosolyog a csókunkba és finoman kezdi el markolászni a fenekem, ami jól esik, ezért kezdem elveszíteni a fejem. Inge gombjait gyorsan szabadítom ki rabságukból és lehámozom róla a ruhadarabot. Taehyung most felkacag, ami kicsit sérti az egómat, ezért anélkül, hogy reagálnék rá, számmal megcélzom egyik bimbóját és azzal kezdek játszani, miközben beletúrok a hajába. Annyira jó érzés, hogy végre én is kivehetem a részem anélkül, hogy bárki megmondaná, mit csináljak!

- Mohó vagy, Kölyök. Gyere ide!

Tae megragadja a karom és felhúz magához, hogy újra egy csókba invitáljon és most ő fordítson a helyzetünkön. Kicsit megszeppenve meredek rá, ám azonnal elhúzom a számat, és nem hagyom szó nélkül a dolgokat.

- Miért akarsz te irányítani állandóan? - puffogok, de Tae meglepő módon nem kezd vitába, sőt, csak játékosan megforgatja a szemeit és minden további nélkül újra az ajkaimra hajol. Időm sincs hisztizni, azonnal elvarázsol a nyelvjátéka, így pár másodperc elteltével viszonzom a csókját.

Kezei eközben feltérképezik felső testemet, ruhán keresztül. Minden egyes érintése után epekedem, amit igen nehezen tudok elhinni, mégsem tűnődöm el rajta sok ideig. Csak átengedem magam a pillanatnak.

- Sok rajtad a felesleges ruha. - szólal meg pár percnyi csókolózás után, én pedig pihegve, kivörösödött arccal pislogok rá. Másodpercnyi idő után már jobb keze a pólóm alatt találja meg helyét, én pedig akaratomon kívül megemelkedem a matracon. Úgy perzseli bőrömet a felmelegedett ujja, mint még soha semmi. - Le kellene venni. - mormolja halkan, miközben kezével lassan tolja felfelé a ruhadabot.

Miért érzem, hogy Taehyung minden érintése magával ragad? Miért jobb a csókja, mint eddig mindenki másé? Miért érzem úgy, hogy rá van szükségem? És a legfontosabb, miért nem undorodom a mostani helyzettől? Miért akarom ezt? Állj! Én akarom Taehyungot.

Vágyom Kim Taehyung érintésére!