Taehyung POV.

Csak állok a zuhany alatt, miközben hagyom, hogy a meleg víz végigfolyjon egész testemen. Magam elé meredek, végig a fehér csempén tartva jobb kezemet, amit Jungkook feje mellé helyeztem alig két perccel ezelőtt. Mi a fene történt? Jungkook miféle hülye viccet űz velem? Mi volt ez a... Kookie?
Mégis miféle gyermeki én ez és miért szórakozik velem azzal, hogy megmutatja? Idegesítő. Idegesítően aranyos.

- Aish! - ütök egyet az öklömmel egyenesen a csempébe, ami miatt sajogni kezdenek a bütykeim. Nem törődve a fájdalommal zárom el a csapot, majd kimászok a zuhanyból, hogy a törölközőmet megragadva derekam köré csavarjam azt. Nem tudok így gondolkozni. Túl sok minden kavarog a fejemben és képtelen vagyok ezt elviselni. Most nem megy. Hirtelen ötlettől vezérelve lépek ki a fürdőszobából és sietek be a szobámba. Gyorsan megszárítkozom, de nem foglalkozva nedves tincseimmel elkezdek felöltözni. Egy egyszerű melegítőnadrágot halászok ki a szekrényemből, valamint egy hófehér pólót. Az egyik otthoni fekete pulóverembe bújok, majd fejemre húzva a kapucnit indulok meg célom felé. Az egyik legközelebbi bárba. Magamra veszek még egy pár zoknit, valamint az előszobában a cipőmet. A kiskabátot egyáltalán nincs kedvem magammal hurcibálni, így csak a kulcsomat markolom meg, majd fogok rá a bejárati ajtó kilincsére.

- Hova mész?

- Sétálok. - válaszolom félvállról, de ezzel lezártnak tekintem a kis beszélgetésünket, csakhogy Jungkook nem tud a sorok között olvasni.

- Veled megyek.

- Dehogy jössz velem! - fordulok felé az ajtóból, így látom, hogy már a bakancsát próbálja magára erőszakolni. - Miért nem hagysz végre békén?

- Nem tehetem.

- Ugyan miért nem? - morgok rá. - Ha ennyire szeretnéd, hogy seggbe tegyelek, elég jó úton jársz!

- Mi? - egyből ledermed és hatalmasra nyílt szemekkel bámul rám. Beletelik pár másodpercbe, mire összeszedi magát, de ekkor résnyire szűkíti a szemeit és kiegyenesedik. - Te minden jött-mentet megdugsz, aki kedvesebben viselkedik veled?

- Eltaláltad. - vágom rá gondolkodás nélkül, majd kihasználva cseppnyi előnyömet, kilépek az ajtón és bezárom magam után. Meg sem várva a liftet indulok le a lépcsőn. Kilépve az utcára egyből megcsap a hűvös levegő, ami miatt megborzongok. Igaz, hogy tavasz van, ám még így is elég hideg tud lenni az idő. A vizes hajamról meg nem is beszélve. Mit számít nekem egy megfázás? Jelenleg a halálomat kívánom úgy is... Zsebre vágom kezeimet, majd céltudatosan indulok a pár utcára lévő bár felé. Egész végig Hoseokon jár az eszem és azon, hogy mekkora egy szemét volt. Képes volt telefonbeszélgetésben szakítani, főleg úgy, hogy kijöttem elé a reptérre. Az hagyján, hogy nem is azzal a járattal jött, amit említett, de az utána való hosszú magyarázkodás mindent felülmúlt. Idegesen lépkedek előre, miközben nem törődöm az emberekkel, akiknek nagy lendületemben nekimegyek.

- Elnézést kérek! Bocsánat! Nem direkt csinálta! - hallom meg ismét a kölyök hangját, mire megtorpanva nézek hátra vállam felett. Sürögve kér bocsánatot a rám bámuló alakoktól. Elment az esze. Szememet forgatva fordulok előre, majd indulok tovább. Nem értem, ez a srác is minek foglalkozik velem? Értem én, hogy Noona beszélte rá, miszerint figyelnie kell rám. Ezt már ismerem, ugyanis mikor először voltam ilyen Hoseok miatt, akkor Jimin is hasonlóan viselkedett Noona szavai hallatán. Egyértelmű, hogy a nővérem bízta meg azzal, hogy felügyeljen. Ezzel pedig csak egy a baj; nem vagyok már gyerek.

- Hová sietsz ennyire? - szegezi nekem a kérdését, ami miatt imételten megforgatom a szemem, de nem válaszolok. - Igazán figyelembe vehetnél, ha már miattad kell mások előtt hajlonganom!

- Nem kérte senki, hogy csináld.  - válaszolok szűken, gyorsítva tempómon.

- Ugyanolyan makacs vagy, mint Yoonah! - hirtelen terem előttem, ami miatt kénytelen vagyok megállni. Sűrűn veszi a levegőt, ezért biztosra veszem, hogy futott. Figyelmen kívül hagyom és ellököm magam elől. Nem normális. Még sapkát se vett fel, pedig neki is csurom víz a haja.

- Húzz haza, Kölyök. - mérem végig. - Meg fogsz fázni így. Nem kell az nekem, hogy Noona engem csesszen le, mert te voltál a balfasz.

- Akkor gyere haza velem. - jelenti ki egyszerűen és megvonja a vállát.

- Felejtsd el. -  kerülöm ki egyből és folytatva utam, kifújom lassan a levegőt a tüdőmből. Idegesít.

- Akkor veled megyek.

- Bánom is én, mit csinálsz! - motyogom orrom alatt, már feladva a vele való vitámat. Nincs energiám most erre. Egy dolgot akarok, az pedig az ivás. Két perc múlva elérem célom, oldalamon a piócámmal. Nem fog érdekelni, hogy mit csinál itt, az meg főleg nem, hogy ki fog rátapadni. Ez a bár elég népszerű, többször vannak itt kisebb koncertek, vagy bulik. Ahhoz képest, hogy nyugodt helynek tűnik, egyáltalán nem az. A kinti álca ellenére elég tágas odabent, mivel egy pince társul az utcára nyíló részhez. Kívülről egy kéken kivilágított WildBar név jelzi a helyiséget. Az utcán pár asztal terül el, rajtuk elhelyezkedő, jól elbeszélgető fiatalokkal. Egy-egy sört szorongatva nevetnek, nekem pedig majd felfordul a gyomrom tőlük.

- Mi ez a hely?

- A törzshelyem.

Válaszom után Jungkookot hátrahagyva azonnal belépek a helyre. Belül már több ember van, annak ellenére, hogy még alig múlt nyolc óra. Átsétálok a vendégek között, majd a pulthoz lépve körbenézek a kínálat végett.

- Ezt nem hiszem el! Maga Kim Taehyung?

A hang irányába pillantok, ahol meglátom egyik régi ismerősömet és egyben legkedvesebb pultosomat, Jooheont.

- Hello. - biccentek felé, ő pedig fél másodpercen belül a pult másik végén velem szemben megáll. Csillogó szemekkel mér végig, majd hatalmas mosollyal arcán újra megszólal.

- Két éve nem látni itt téged, mégis mit keresel itt?

- Inni jöttem, Jooheon. - erőltetek arcomra egy mosolyt, ami sajnos előbb nézne ki grimasznak, mint boldogságomat kifejező arckifejezésnek.

- Oh. - végigmérve engem elképed. Akkor veheti észre vizes hajam, kisírt szemeim és egyáltalán nem utcai viseletre hordott ruhám. Nem kérdez, csak megköszörüli torkát és a polcról levesz egy üveget. Ezzel egyidőben a pult alól előkap egy poharat, majd előttem kitölt egy jó nagy adagot. - Akármit kérsz, szólj!

- Úgy lesz. Kössz, haver.

Bólint egyet, majd otthagy a pultnál egymagamban, hogy kiszolgáljon egy másik pasast. Magam elé meredve kezdek neki az italnak, de mielőtt ajkaimhoz tehetném a poharat, Jungkook kiveszi kezemből az üveget.

- Ezt sajnos nem engedhetem. - háta mögé teszi az alkoholt szorongató kezét, a másikkal pedig rám mutat. - Yoonah nem csak téged, de engem is ki fog nyírni.

- Add ide, Kölyök. - nézek rá semleges arckifejezéssel. Szívesen morognék rá, de felesleges energia pocsékolásnak vélem most.

- Nem. - elfordul, majd szájához emeli a poharat és az egész tartalmát letuszkolja a torkán. Az üres üveget elém teszi és megragadja a palackot, ami majdnem teli van.

- Megőrültél. - sóhajtok fel, eltorzult arcát nézve a whisky ízére. Felsóhajtva fordulok Jooheon felé, aki értetlenül bámul minket. - Kérhetek még egyet? - Jooheon azonnal mozdul és kitölt egy másik poharat, amit a kezembe ad.

- Ki ez a srác?

- Ne foglalkozz vele. - emelem számhoz ismét a poharat, remélve, hogy magamba tölthetem annak tartalmát.

- Jungkook vagyok. - hallom meg közvetlenül mellőlem a kölyök hangját. Megismétli az előbbi jelenetet, ami miatt a homlokomat a pultra ejtem kínomban. - Azért vagyok itt, hogy vigyázzak erre a Hercegre.

- Miért nem hagysz élni? - kérdezem kínlódva, halkan, de csak Jooheon kacaját hallom válaszul.

- Vigyázni? Taehyungra? El vagy tévedve, kishaver. - felemelem fejemet, hogy alaposan végigmérjem Jooheon arcát. Széles vigyorral nézi Kookot. - Elég jó borravalóm lesz, ha Tae nekiáll inni.

- Fejezd be. - morgok rá. - Adj inkább valamit.

- Kérésed számomra parancs! - emel le még egy üveget, és felém nyújtja, amit azonnal elveszek és gyorsan magamba is küldöm a keserű italt. - Így kell ezt. Te kérsz valamit? - néz Jungkookra.

- Egy pohár víz jól esne. Borzasztó ez a lötty. - vágódik le mellém a bárszékre.

- Elég neves Whisky. Ne csúfold, ő csak jót akar neked. - nevet fel Jooheon. - Illetve Taehyungnak akart volna jót, de elvetted tőle. Mondd csak, miért kell figyelni rá?

- Foglalkozz már más vendéggel! - förmedek rá, majd megragadva az üveget, amiből az imént öntött nekem, megindulok az egyik üres asztal felé. Odaérve levágodom a székre, majd kitöltve még egy adagot a poharamba neki állok egymagam inni.

- Mindenképp le akarod inni magad a sárga földig? - ül le velem szemben a kolonc. Kérdésére csak bólintok egyet, mire felsóhajt.

- Menj haza. - szólok neki, mire nemlegesen megrázza a fejét. - Jobban jársz, ha erről a helyről lelépsz, amíg még nem csinálok bajt.

- Miféle bajt?

- Csak menj. - töltök egy újabb adagot. Nem akarom, hogy itt maradjon. Ha Jimintől ódzkodott, akkor ettől a helytől ki fogja rázni a hideg...

- Ha nem mondod meg, hogy miért akarsz ennyire elküldeni, nem mozdulok. Ha pasizni akarsz, nem érdekel. Csináld, csak ne tűnj el a szemem elől. - tenyerébe teszi állát és rákönyököl az asztalra.

- Jungkook, ez egy melegbár. - nézek rá a poharam alól, mire szeme hatalmasra nyílik.

- Ah. - ennyi hagyja csak el a száját és tisztán látom, ahogy ádámcsutkája fel-le mozog, amikor nyel egyet. Zavartan pillant körbe és megmarkolja az asztal szélét, de nem áll fel a helyéről. Alsó ajkát benedvesíti, majd fogai közé veszi. Egy kis idő után kezdi visszanyerni a színét és hevesen bólogatni kezd. Gondolom megvitatta saját magával, hogy maradjon-e. - Majd lerázom, aki idejön. - pillant rám félszegen.

- Nekem mindegy.

Nem foglalkozva Jungkook pillantásával nekiállok elfogyasztani az üveg tartalmát. Egy fél óra múlva az asztalt bámulva folyik le az első könnycseppem, amióta itt vagyunk. Az az idióta ezt tette velem. Elérte, hogy olyan munkám legyen, amit nem akarok, majd bevonul katonának alig pár hetet hagyva nekem, hogy kiélvezzem a társaságát. Csak egy csókot kaptam tőle egész idő alatt. Kegyetlen. Miért ebbe a szemétládába szerettem bele?

- Taehyung? - hallom meg Jungkook hangját, de nem foglalkozom vele. Könnyeim potyogni kezdenek, majd öklömet összeszorítva vágok bele az asztalba.

- Gyűlölöm!

- Hé, nyugodj le. - felemelem fejemet. Kölyök abban a pillanatban teszi le az asztalra a telefonját, amit gondolom eddig nyomkodott. Tekintete aggodalmat tükröz, ami felidegesít.

- Ne aggódj miattam! Inkább menj haza, mert a végén tényleg seggberak valaki, ha itt maradsz! - sziszegem fogaim között, majd a pult felé fordulva intek Jooheonnak egy újabb üvegért.

- Nem mozdulok el innen, amíg nem vagy hajlandó velem jönni. Megígértem, hogy vigyázok rád és ez így is lesz. Valakinek haza kell cipelni ma este.

- Ennyire eltökélt vagy? - kérdezi Jooheon Jungkooktól. Kezében egy tálca van, amiből levesz még három üveget. Kettő sojut és egy whiskyt.

- Talán van vele valami baj? - kérdezi Jungkook csodálkozva. Próbál határozottnak tűnni, mint mindig. Mikor veszi már észre, hogy neki ez nem megy?

- Taehyung csak akkor jön be ilyen állapotban, ha valami nagy gond van. Ezt összesen eddig kétszer láttam, ez a harmadik. - mutatja az ujjával a számokat. Időközben kinyitom a sojut és kitöltöm magamnak. - Az előző két alkalommal csúnya vége lett. Nem tudom, hogy ma az asztalon fogsz táncolni, vagy a rendőrt hívják majd rád. - néz felém a pultos, de csak vállat rántva kezdem inni az újonnan kapott alkoholokat.

- Ezek után végképp maradok! - jelenti ki határozottan a kölyök, én pedig ismételten a falapra támasztom a fejem. - Én is kaphatnék valami gyenge alkoholt?

- Ne adj neki. - szólok halkan. - Egyáltalán nem bírja a piát. Az előbbi két pohár idővel meg fogja tenni a hatását.

- A vized azért idehozom. - mondja Jooheon, majd hallom, ahogy elmegy.

- Nagyon szépen kérlek Jungkook... - emelem fel fejemet, fáradtan nézve szemeibe. - Hagyj békén és menj haza. Kérlek.

- Jó. - sóhajt egy nagyot és feláll az asztaltól. Sikerült meggyőznöm. Végre elengedhetem magam és nem kell azt figyelnem, hogy mikor akarják leteperni Noona pasiját. Túl feltűnő ezen a helyen. Mellettem maximum még ő rí ki a tömegből a helyes pofijával. - Akkor átülök oda. - mutat a mellettünk lévő asztalra. - Majd onnan figyellek.

- Ahj... - fejelem be ismét a falapot, amin nagyot koppan fejem. Sajog a homlokom, de nem érdekel. Le akarom inni magam és elfelejteni azt az üzenetet, amit Hoseok írt nekem. Erőt véve magamon feltámaszkodom és megragadom a sojus üveget. Jungkook még nem ment el mellőlem, így kénytelen vagyok előtte meginni egy húzásra az egészet. Sajnálkozó tekintettel méreget, de folytatom a tervemet. Az első kiürítése után jön a következő üveg. Egy óra múlva már jobb hangulatom van. Már a pultnál ülök, egyenesen Jooheon előtt, miközben valami érdekes koktélt készít egy másik vendégnek. Ez idő alatt lekerült rólam a pulóver, mivel az alkohol eléggé felpezsdített, így már nem fázok. Hajam kócosan száradt meg, de nem foglalkoztat most az, hogyan nézek ki. Az a koktél jobban lefoglal, amit épp előttem készít el a haverom.

- Ez kurvajól néz ki! - dícsérem meg Jooheont, aki átnyújtja az italt a fiatal srácnak. - Hogy tudod ilyen színesre csinálni?

- Gyakoroltam. - kuncog. - Kérsz te is?

- Ja! Mindenképpen! - támaszkodom a pultra, úgy nézek át a polcokra. - Valami erősből!

- Mennyi pénz van nálad, hogy ennyit akarsz inni? - vonja fel kérdőn szemöldökét, mire zsebembe nyúlva előveszem, majd elé ledobom a bankkártyámat. - Oké, értem. Akkor melyik kell?

- Az ott! - mutatok az abszintra. - A zöldből. Olyan szép színe van.

- Ha ezt megiszod, tuti hányni fogsz.

- A zöldet akarom! - morgok rá, mire nemlegesen megcsóválva fejét kezdi elkészíteni nekem a koktélt. - Elmegyek mosdóba.

- Menj csak...

Lemászva a bárszékről kissé megszédülök, de folytatom utamat. Mikor elhaladok a kölyök asztala mellett, oldalra pillantok, ami miatt összetalálkozik a tekintetünk. Elfintorodom és bemegyek a mosdóba elvégezni a dolgom. Jobb tenyeremmel támaszkodom a piszoár felett, míg a ballal tartva nemesebbik részem igyekszem eltalálni az egyik rágót. Erről eszembe jut, amikor Hoseokkal csináltuk ugyanezt, csak az ő törzshelyén. Akkor még fiatal voltam és könnyen befolyásolható. Akkor? Cseszd meg, én most is az vagyok! Elhittem mindent Hoseoknak! Mindent! Idegesen ütök a falba, majd miután végeztem, visszacsomagolom szerszámomat. A csaphoz lépve mosom meg kezemet, amilyen gyorsan csak tudom. A velem szemben lévő tükörbe próbálok nem belenézni, hiszen tudom, hogy egy megtört, mostanra sebezhető fiú nézne vissza. Annak ellenére, hogy a menő, világi életet élő férfit próbáltam mutatni mindenkinek és mostanra már ilyenné váltam, Hoseok előtt nem így viselkedtem. Vele szemben mindig lazább voltam, engedtem neki is. Abban a kapcsolatban egyértelműen ő irányított, amit soha senkinek nem engedtem meg.

- Nem is kellett volna engednem... - suttogom magam elé, majd felsóhajtva zárom el a csapot. Nedves kezemet a nadrágomba törlöm, majd kilépve a folyosóról egyenesen Jungkook asztalához sétálok. Leülök vele szembe és elveszem előle a pohár vizet, amibe beleiszok. - Szeretném, ha hazamennél. - nézek rá, kissé kába szemekkel már. - Megleszek, de ha itt vagy, nem tudom elengedni magam.

- Nem hagylak itt. - veszi vissza elkobzott italát, mire felsóhajtok.

- Az idegeimre mész, ugye tudod?

- Mennyire?

- Úgy, kurvára! - morgok rá, de nem foglalkozik szavaimmal, csak belekortyol a vízbe. - De mivel nem tágítasz mellőlem, és nem akarom, hogy valamelyik srác rád másszon itt a cuki pofád miatt, kénytelen leszek elfogadni a tényt, hogy itt vagy. - sóhajtok fel, majd folytatom. - Van bármi, amit mondani akarsz ezután?

- Menjünk haza.

- Ezen kívül. - keményedik meg tekintetem.

- Ne igyál többet ma.

- Na jó... - sóhajtok fel, majd felállok az asztaltól, és egyenesen a pulthoz megyek. Elveszem a nekem csinált koktélt, és visszatérek Jungkook asztalához. - Ez hosszú lesz, szóval kezdjük újra. - nézek a szemébe komolyan. - Szakítottak velem. Nehezen tudom megemészteni, szóval fogadd el, hogy ma ilyen leszek. - nézem a reakcióit. - De, mivel nem vagy hajlandó békén hagyni, inkább megközelítem az egész dolgot máshonnan. - belekortyolok az italba, de elfintorodva visszateszem az asztalra inkább a poharat. Ez borzasztó! - Beszélgessünk.

- Miről?

- Beszéljünk akármiről, de ne a ma történtekről. - sóhajtok fel és végig tanulmányozom újra az italt. A színe szép, de az íze katasztrofális...

- Jó. - Jungkook a poharával játszadozva gondolkodik, majd megkeményedett tekintetét rám szegezi. - Miért akarsz annyira uralkodni felettem?

- Nem csak feletted. - emelem rá a íriszeim. - Szeretem, ha én irányítok. Ha valaki ellenszegül, akkor a kihívást látom benne. - vonok vállat. - Aki hosszabb távon fenntartja az érdeklődésemet, azzal foglalkozom. Téged is komolyan vennélek, ha nem a nővéremet húzogatnád. - nézek ismét az italra. Kicsit kezdek szédülni... - Jimin is olyan volt, mint te. Mármint, nem annyira. - nevetem el magam. - Jimin régen folyton mellettem volt. Aztán egyik pillanatról a másikra szerelmet vallott nekem. - könyökömet az asztalra teszem, tenyerembe pedig belehelyezem államat, úgy kavargatom a szívószállal az italt. - Igazából egy nagyon aranyos srác. Odaadó, és mindig másokat helyez előtérbe maga helyett. De nekem nem ő kellett...

Észre sem veszem, hogy csak úgy folynak ki a szavak a számból. Minden emlékem beugrik, ahogy Jiminről és a vallomásáról beszélek. Akkor mondtam el Chimnek, hogy mást kedvelek, de ő csak kinevetett. Akkor is megmondta, hogy Hoseok nem fog velem megelégedni, és hogy adjam fel a hajszolását. Bárcsak hallgattam volna rá...

- Tudod mi zavar engem? - emelem fel fejem és egyenesen Jungkook szemeibe nézek. - Miért van az, hogy engem mindenki megvet, pedig semmi rosszat nem csinálok?

- Nem hiszem, hogy megvetnek az emberek. Én legalábbis nem így érzek.

- Te vagy az egyik, aki pokolra kíván, csak azért, mert megmutattam azt, amit szeretek csinálni. - húzom gúnyos mosolyra arcomat, amit szemmel láthatóan nem díjaz.

- Nem repesek a... - itt elgondolkodik egy kicsit, majd folytatja. - ... melegekért.

- Épp ezért mondtam, hogy menj haza. - nézek körbe lassan a helyen. Nem egy srác flörtölget egymással. Van olyan pár, akik már egymást falják valamelyik sarokban. - Ez nem a te világod. - nézek újra Jungkookra. - Nem is akarlak belevonni ebbe. - emelem fel a poharat, majd nagy levegőt véve egyből leküldöm az egészet a gyomromba.

- Ezzel már elkéstél. Még mindig zavar, amikor berángattál magatokhoz. - álmatag szemeit a pohárról most rám emeli. Csak két whiskyt ivott meg, de láthatóan ennyi is elég volt neki. Még mindig nem bírja a piát.

- Miért zavar ennyire? - vonom fel a szemöldököm, miközben elmosolyodok. - Tetszett, amit láttál?

- Mi? - Jungkook ijedten pillant felém.

- Ha nem így lenne, akkor nem olyan szemekkel néztél volna. Van benned hajlam, csak magadnak sem vallod be.

- Elment az eszed!

- A tiéd ment el, ha azt hiszed, engedem, hogy így beszélj velem. - el kell felejtenem Hoseokot, legalább ma estére. Ezt pedig úgy tudom a legjobban megtenni, ha húzom a kölyök agyát és felé szentelem minden figyelmemet.

- Már megint itt tartunk. - sóhajt egyet. - Nem tudod ezt elengedni?

- Nem, de nem is akarom. Add meg a tiszteletet, Kölyök. Sokat ittam, de nem eleget ahhoz, hogy elnézzem neked a viselkedésed.

- Unom már, hogy mindig ez van. Nem vagyok az alattvalód, sem a beosztottad, sem az alárendelted! - szorítja meg a kezében tartott poharát. Alárendelt. Akaratlanul is a szemem elé kerül a kép, ahogy Jungkook alattam vergődik, vágytól elködösült szemmel. Elég imponáló lenne, ha nem a nővéremmel járna. Pedig egyszer biztosan megdugnám. Nagyot sóhajtok a gondolataim miatt. Annyira zavarosak, annyira kuszák. Pedig én nem ilyen ember vagyok. Hoseok mégis össze tudott zavarni anélkül, hogy találkoztam volna vele. Vissza kell nyernem saját magam! Hirtelen ötlettől vezérelve állok fel az asztaltól és ragadom meg Jungkook karját, aki kitágult pupillákkal mered rám.

- Mit csinálsz?

- Táncolni fogunk. - válaszát meg sem várva ráncigálom be a terem közepére, ahol jópár fiú simul egymáshoz, nem törődve a többiekkel. Jungkook fintorogva néz körbe. Tekintetéből sugárzik az undor és megvetés. Nem csodálom, hisz a tömegben akaratlanul is hozzánk ér egy-egy ember válla vagy más testrésze. Engem nem érdekel, de a kölyköt tutira zavarja. Ezek után biztos, hogy zabarba fog jönni és a lábaim előtt fog heverni. El fogom érni. Egy határozott mozdulattal húzom magamhoz a derekánál fogva, amit ő egy nyikkanással díjaz. Hatalmasra tágult szemekkel mered rám.

- Mit csinálsz? - hangja bátortalan, a zene miatt pedig még inkább nem hallom.

- Ma még nem táncoltunk. - félmosolyra húzom ajkamat és közelebb vonom magamhoz, hogy az utolsó centiket is kiszorítsam magunk közül. Jungkook a tenyereit mellkasomra fekteti és el akar tolni magától, de elkapom a csuklóját, így megakadályozva tervét. - Meg akarod szegni az általad alakított szabályokat?

- Nem, de... ez nekem egyáltalán nem tetszik. - közel hajolok hozzá és a fülébe súgom a szavakat.

- Te akartál maradni. Akár haza is mehetsz. - Jungkook ledermed és lassan rám emeli a tekintetét. Pár másodpercet várok, de még mindig nem szólal meg. Szemébe lógó tincseit elsimítom és a füle mögé tűröm. - Meggondoltad magad?

- Nem. Tudom, hogy azért csinálod, hogy elüldözz. - szemében haragot látok, ami kezdi felkelteni az érdeklődésem. - Maradok.

- Akkor viseld a következményeket. - csípőjére fogok és úgy szorítom őt ölemhez, amit a zene ritmusára ringatni kezdek. Tudom, hogy ez sok lesz neki, de ez arra is jó, hogy lássák, velem van. Így talán nem környékezik be. Láttam, hogy nagyon sokan kiszúrták már, csak azért nem mentek eddig oda hozzá, mert velem van. Jungkook teljesen elfehéredett arccal mered rám és nem mozdul. Megelégelve ezt újra a füléhez hajolok. - Ha nem akarod, hogy rád másszanak, kövess. Sokan felfigyeltek rád. Friss húsnak számítasz. - nem látom arckifejezését, de egész teste megfeszül. Pólóm anyagára markol és lassan ő is követi csípőjével a mozgásomat. Ritmusosan ringatjuk annyira egyszerre, mintha mindig is ezt gyakoroltuk volna. Úgy tűnik, Noona pasija eléggé kitartó, ugyanis már tíz perce csinálunk valami tánchoz hasonló dolgot, de még így sem tágít mellőlem. Érzem, ahogy teste meg-meg remek olykor, valamint a levegővételével sincs kibékülve. Szapora szívverése egyértelművé teszi, hogy izgatott, vagy legalább is feszült. Teljesen nyilvánvaló, hogy zavarban van, nekem pedig ez nagyon is imponál. Elérem a célom, ugyanis Hoseok teljesen kiszorul a fejemből, és csak Jungkookon jár az eszem. Akarom mondani, Kookien. Az aranyosabbik, kedvesebbik énjén. Vajon azt csak megjátszotta? Ahogy telnek a percek, a fülledt levegő miatt egyre jobban kezdek szédülni. Szemeim már biztosan keresztbe állnak, ugyanis akármennyire próbálom konrollálni tekintetemet, mindig elsiklik az általam eddig nagyon nézett dologról, a Jungkook mögött lévő díszről. Kezdem érezni, ahogy lassan tompul körülöttem a világ. A zene hangja torzulni kezd és egy idő után intenzívebben forog körülöttem minden, ezért kénytelen vagyok megállni a táncban. Jungkook azonnal rám néz, kérdőn felfonva szemöldökét. Szemeimet rávezetem a fiúra, majd elvigyorodom.

- Kookie... Mond csak, nem akarsz nekem valami kedveset mondani?

- Mire gondolsz?

- Valami olyasmire, amit a fürdőben produkáltál. - elveszem kezeimet Jungkook derekáról, és a jobb fogás érdekében a vállára teszem a tenyerem. - Valami Kookiet mutattál be nekem, vagy kit. Vagy csak azért csináltad, hogy jobban érezzem magam? Mert ha igen, akkor most újra csinálhatnád. Jobban lennék egy cuki sráctól...

- Várj. - elhúzódik tőlem, ami miatt megfeszülök, de türelmesen megvárom, hogy mit akar mondani. - Kookiet csak Yoonah előtt szoktam megmutatni. Most csak fel akartalak vidítani, de ne gondold, hogy fogod még látni.

- Pedig szeretném látni, méghozzá most! - szorítok rá vállára, talán kissé erősebben, mint akartam, ugyanis felszisszen és ismét gyilkos tekintettel néz rám. - Azt akarod, hogy jobban érezzem magam, és ne igyak többet? Akkor had lássam!

- Sokkal rosszabb vagy, mint Yoonah. A kedvedért eljöttem veled, hagytam, hogy hozzám dörgölőzz, de neked ez sem elég és azt akarod, hogy ennyi ember előtt legyek olyan.

- Pontosan. - húzom mosolyra arcomat, de vele ellentétben én tudok olvasni a sorai között. Megragadom jobb csuklóját, és kiszalomozok az emberek között, elég kacskaringós útvonalon. Bár nem akarom bevallani magamnak, tudom jól, hogy megéreztem az alkoholt. Jungkookot eszem ágában sincs elengedni, és ezt nem is teszem meg mindaddig, míg vissza nem érünk az asztalunkhoz, ami természetesen az egyik sarok mellett foglal helyet. Mivel nagyjából minden pasas a bár közepén ringatja magát, vagy a mosdóba épp dolgos munkát végzenek kézzel, esetleg szájjal, így meg is oldottam azt az apró problémát, ami a kölyköt zavarja. Nincs a közelünkbe sok ember. - Hajrá. - ültetem le az egyik székre, én pedig bal kezemmel az asztalnak támaszkodom. - Itt csak én látlak, mindenki mást kitakar a hátam.

- Ennyire tetszett? - pillant rám félszegen.

- Igen. - válaszolok egyből. Minden izmomat megfeszítem, hogy ne dülöngéljek az asztalnál, és csak Jungkookra tudjak fókuszálni.

- Ha megmutatom újra, utána hazajössz velem?

- Meglátjuk. - nézek végig a szemébe. Még én magam sem tudom, hogy képes leszek-e hazagyalogolni, ha így forog velem a világ...
Jungkook sóhajt egy nagyot és lehunyja pilláit. Mikor pár másodperc múlva újra felém néz, a szemei csillognak és egy igazán gyermeki, ártatlan mosoly jelenik meg az arcán. Két kezét álla alá teszi, úgy könyököl fel az asztalra.

- És, mi a terved most, hogy újra láthatod Kookiet, Hyung?

Végigmérem a fiút és elvigyorodom egyből. Hyung. Így még sosem hívott. Ez tetszik.

- Még mindig haza szeretnél menni? - hajolok közelebb hozzá, de ő csak mutatóujjának végét orrom hegyéhez nyomja.

- Igen. Határozottan. Szívesebben vagyok Hyunggal kettesben, mint itt. Olyan kiszolgáltatottnak érzem magam. - biggyeszti le ajkait és kérlelve pillant rám. Aranyos. Egy pillanatra elnézek róla, majd megköszörülöm torkom és kiegyenesedek. Noona sem örülne neki, ha a pasija segge nem lenne szűz. Felsóhajtok és bólintok egyet.

- Menjünk. - indulok mg a pult felé, hogy rendezzem eddigi számlámat, amit Jooheonnal gyorsan meg is oldok. Még kérlel, hogy maradjak, de nemet mondok. Valamiért úgy érzem, most nekem kellene vigyáznom a kölyökre. - Akkor majd legközelebb, Jooheon! - indulok vissza az asztalhoz, hogy magamhoz vegyem a pulóveremet, valamint Jungkookot is összeszedjem. - Jössz?

- Indulunk?

- Igen. - fogom meg csuklóját és felhúzom a székről. Utat török a táncoló nép között, majd kilépve a bárból kiráz a hideg. Igazán jól esik ez a hűvös jelenleg, ugyanis egyre jobban kezdek homályosan látni. - Merre menjünk? - fordulok körbe az utcán, majd Jungkookra pillantok.

- Haza. Nem? - néz rám nagyra nyílt szemekkel, enyhén csücsörítve.

- De. - vakarom meg a fejem és aggódva pilantok körbe. - Haza... - De merre van a haza?

Nagy levegőt véve indulok meg egy remélhetőleg jó irányba, amivel a kölyök nem ellenkezik, így biztos jó. Kapucnimat újra fejemre húzva fogom erősen Jungkook csuklóját, de a következő kereszteződésnél szintén megtorpanok.

- Merre? - nézek a fiúra kérdőn.

- Elvileg egyenesen kell mennünk. - nyújtja ki a karját az irány felé mutatva. - Idefele nem nagyon figyeltem, mert csak követtelek.

- Az fasza. - túrok jobb kezemmel a hajamba idegesen. Körbenézek, de hallgatva Kook szavaira, átvágok vele együtt a kerszteződésen. Elvileg tíz perc kéne, hogy hazaérjünk, de mi már vagy huszonöt perce sétálgatunk a sötétben. Egyértelműen eltévedtünk. - Oké, feladom. - sóhajtok fáradtan, majd elengedve a fiút az egyik ház falána dőlök. - Aludjunk itt.

- Nem jó ötlet. - Jungkook újból felsóhajt és beletúr éjfekete, sűrű hajába - Felhívom Yoonaht, hogy jöjjön értünk.

- Nem! - azonnal elveszem tőle a már kezében tartott mobilját és a zsebembe vágom. - Biztos, hogy nem szólsz neki!

- Miért nem?

- Elsősorban azért, mert rengeteg pénzt hagytam a bárban. Másodjára azért, mert utálja, ha így nézek ki. - mutatok magamra. - Harmadjára azért, mert ha megtudja, hogy elrángattalak egy melegbárba, nekem annyi...

- Nem rángattál el, én akartam utánad jönni.

- Akkor meg rád lesz mérges, hogy nem akadályoztál meg. Kell ez neked? - vonom fel kérdőn szemöldökömet, majd körbenézek a teljesen kihalt utcán. - Noona az egyetlen, akitől összecsinálom magam, ha mérges rám...

- Ugyan már! - hangosan felkacag és közel lép hozzám annyira, hogy cipőink orra összeérjen. - Noona Kookienak nem tud ellenállni, ahogyan Hyung sem. - hatalmas vigyorra húzza ajkait. Olyan édes! Mindezt úgy, hogy nem nyávog, a normál hangján csinálja. Nem is aegyozik, mintha a természetéből fakadna a cukiság.

- Honnan veszed, hogy engem meghat a viselkedésed? - pillantok rá kérdőn. Még ha igaza is van, neki miért kell erről tudnia?

- Amióta felvettem ezt a stílust, az van, amit én akarok. Aranyos vagyok, nem hülye.

Erre a kijelentésére nem reagálok, csak megragadom a pólóját és közelebb húzom magamhoz.

- Ez azért van, mert én is le akartam lépni. - teszek felé egy határozott lépést, így megint olyan közel vagyunk egymáshoz, mint a táncparketten. - Kedvelem Kookiet, de kevés vagy ahhoz, hogy elvarázsolj. Én nem Noona vagyok. Őt úgy néz ki, elég levenni a lábáról, ha csak szépen nézel és aranyos szavakkal illeted. Én nekem nem ez kell. - húzom vigyorra ajkaimat és szabad kezemet a fiú derekára helyezem, úgy biztosítom, hogy közel maradjon hozzám. - Nekem másra van szükségem.

- Mire?

- Kíváncsi vagyok valamire, Kookie. - hajolok közelebb a fiúhoz, de még jócskán van távolság arcunk között. - Megengeded, hogy megnézzem?

- Most már kezdesz megijeszteni.

- Nem ijesztő az, amit akarok. - húzódok még közelebb hozzá. Végig a szemébe nézek, miközben ajkaink súrolják egymást.

- Taehyung? - íriszei hatalmasra nyílnak és arca elfehéredik. - Már nincs itt senki, aki miatt így kellene viselkedned.

- Magam miatt teszem. - nyomom ajkaimat övéihez, mindvégig közel tartva őt magamhoz. Szemeimet szinte azonnal lehunyom, amint megízlelem puha párnáit. Jungkook egész teste megfeszül. Nem viszonozza a csókom, ami egyáltalán nincs ínyemre. Érzem, ahogy mellkasomnál fogva akar eltolni magától, de én ezt nem engedem. Ajkait megnyalva kérek bejutást, amit nem ad meg nekem, ezért belebeszélek a csókunkba. - Ha most ellenkezel, beszélek Namjoonnal és elintézem, hogy ne csinálhasd végig a képzést. - Jungkook halkan felnyög, de pár pillanat múlva lassan elválasztja párnáit, én pedig elégedetten veszem birtokba nyelvét az enyémmel. Megőrültem. Tisztában vagyok vele, de Kookie teljesen levett a lábamról. Jungkook mostanra nem ellenkezik, de egyértelműen nincs ínyére az, amit teszek vele. Én sem tudom, hogy miért csinálom ezt, de muszáj vagyok, hiszen vágyom az érintésekre. Hoseok hoppon hagyott. Jimin éjszakázik és nincs más, akihez fordulhatnék. De úgy érzem, most erre van szükségem...
Jungkookra van szükségem. Kookie édes ajkaira van szükségem. Kell a szüzessége.