3. rész
Taehyung POV.
Yoonaht annyira könnyű az orránál fogva vezetni, amennyire egy jó ebéd után megenni egy kellemes desszertet. Már egy hete készülök haza, ő pedig teljesen bekajálta, hogy Cipruson vagyok éppen. Ami azt illeti, tényleg jártam ott, de az két hete volt. Meg akartam lepni, de nem számítottam arra, hogy a lakásban a nővérem házi pincsije fog fogadni. Tudtam róla, hogy beköltözött a lakásba, de úgy hallottam, ő is egy dolgozó ember, így nem otthon lógatja a lábát és készül egy randevúra.
Maga a srác normálisnak tűnik, de Noona szavaiból ítélve elég jól lehet irányítani. Ez pedig egy nap alatt be is bizonyosodott. Úgy táncol, ahogy nővérem fütyül. Ez engem pedig teljesen felcsigáz.
Mikor kinyitottam a lakás ajtaját, azt a két bőröndöt, amit nekem kellett eddig felcipelni, egyenesen a nappaliba toltam. Akkor hallottam meg, hogy valaki a fürdőben tartózkodik, engem pedig elfogott a kíváncsiság. Noona ugyan már küldött a kölyökről képet, elbeszélés alapján ismerem is, de még sosem találkoztam vele, ez pedig valamiért felpörgetett.
Biztos voltam benne, hogy Yoonah munkában van, ugyanis még mielőtt haza értem volna, felhívtam. Ekkor határoztam el, hogy úgy viselkedek, ahogyan mások előtt szoktam. Egyszerűen csak önmagam leszek.
A konyhába sétálva gomboltam ki hófehér, munkában használt ingem felső gombját, majd vettem le egy számomra ismeretlen bögrét a polcról. Mivel nekem ilyenem nincs és nem is Noona ízlése, így csak egy ember maradhatott számításban. Vigyor ült ki arcomra, ugyanis eljött a tesztelési idő kezdete. Első lépés; mit szól, ha a dolgaihoz nyúlok?
Ezzel a gondolattal kezdtem el összeállítani a kakaómat, amit végül egy szívószállal díszítettem. A pultnak dőlve meredtem a fürdőszoba felé, ugyanis egy férfi hang csendült fel olyan tanácstalanul, hogy tisztán kivehető volt belőle, mennyire meg van lepődve a konyhából jövő zajok miatt.
- Yoonah? Ilyen hamar hazajöttél?
Aggodalomittas hangja zene volt füleimnek. Azonnal mosolyra húztam ajkaimat, amiket a porcelán bögre mögé bújtattam. Nem engedhettem meg magamnak, hogy azonnal lebukjak. Meg akartam tudni, mennyire palotapincsi..
Amint elém sétált, az egész testem megfeszült, de csupán egy pillanatra. Egy szál boxerben lépett be a konyhába, nekem pedig eléggé szemet gyönyörködtető látványt nyújtott. Ha nem a nővérem pasija lenne, biztos bevittem volna a szobámba egy-két körre.
Bőre hófehéren virított, kissé libabőrös volt a zuhanyzás utáni friss levegőtől. Izmai szépen kirajzolódtak teste minden részén, amit muszáj voltam alaposan végigmérni. Kissé sok ideig legeltettem rajta a szemem, de mikor már kezdtem hozzászokni a látványhoz, egyenesen a szemébe néztem. Nedves hajtincsei hátra voltak simítva, csak egy-egy rakoncátlan szál lógott be íriszei elé. Sötétbarna gombokkal meredt vissza rám, engem pedig teljesen felcsigázott a látvány. Yoonahnak van izlése, meg kell hagyni...
- Szóval te lennél Jungkook?
- És te ki a fene vagy? - kérdezett vissza egyből, összeráncolt szemöldökkel, ami miatt angyali pofija morcosnak hatott. Milyen heves...
Azonnal leengedtem magam előtt a bögrét, majd lehelyeztem a pultra. Kihúzva magam léptem pár lépést irányába, majd határozottan nyújtottam felé kezemet.
- Ah, tényleg, be se mutatkoztam. Nézd el nekem a bunkóságomat. Kim Taehyung.
Az akkori arckifejezése, valamint tette arról árulkodott, hogy teljesen ki van bukva a jelenlétemtől. Nem is volt kétséges, hogy a továbbiakban is tesztelem, ami pedig az alkohol tűréshatár volt. Én tisztában vagyok vele, hogy Noona nem egy alkoholista, sőt mi több, egyáltalán nem bírja jól az erős italokat, de álmomban sem képzeltem volna, hogy a választott pasija ugyanilyen nyeszlett lenne.
Eleinte élveztem, hogy én irányítottam és a kezdetleges unalmas kérdésekkel próbáltam oldani az idő múlását, valamint igyekeztem minél több italt letuszkolni a kölyök torkán. Éreztem, hogy ha ittas állapotban lesz, kinyílik a szája és az csak még nagyobb szerencse volt, hogy a nővéremet elnyomta az álom. Szerettem volna még több intim kérdést feltenni, hogy jobban megnyíljon és tudjam, mégis miféle szerzet ő maga, de teljesen kikészült. Micsoda férfi...
Mostanra csak röhögve fogom a fejemet a tegnap este emlékére. Éjszaka még brunyálni sem tudtam rendesen, mert az a kölyök a fürdőt is elfoglalta. Újult erővel pattanok ki az ágyból és rántom fel szobám ajtaját, hogy kiléphessek rajta, de valami visszatart. Egy zilált külsejű, kócos, nyúzott Jungkook áll velem szemben. Mit sem törődve jelenlétemmel folytatja útját a konyhába. Érdeklődve vonom fel szemöldökömet, majd apró vigyorra húzva számat indulok meg utána. A tegnapi ruháját viseli, így biztos vagyok benne, hogy pár perce ébredhetett. Ezzel viszont egy a gond, fél tizenegy múlt.
- Munkanélküli vagy? - dőlök a konyha ajtajának, magam előtt összefont karokkal. Kérdésemre Jungkook egy pillanatra összerezzen, majd karikás szemeit rám emeli válla felett. Tekintetéből csak úgy sugárzik a gyűlölet.
- Nem. Van munkám, de ezt tegnap úgy emlékszem, mondtam.
- Akkor miért nem dolgozol? - emelem fel bal karom, mintha lenne rajta óra, majd színpadiasan csettintek egyet a nyelvemmel - A főnök bizonyára nem nézi jó szemmel a késést.
- Szombat van. - közli ezt a tényt higgadtan és visszafordul, hogy a reggeli kávéját meg tudja csinálni.
- Áh, vagy úgy. - engedem le kezem, miközben elhúzom számat - Hol van Noona?
- A barátnőivel beszélt meg egy találkozót. Csodálom, hogy fel tudott kelni olyan korán. - ásít egy nagyot és leül a pult előtti bárszékre.
- Noona mindig is talpraesett lány volt. - sétálok én is a pulthoz, majd elővéve ugyanazt a bögrét, amit tegnap használtam, készítek magamnak egy kakaót. Ismét beleteszek egy szívószálat, csak a rutin kedvéért, majd a márványpultnak nekidőlve belekezdek a szürcsölésébe. Két nagy korty után elégedetten felsóhajtok - Ez a kakaó még mindig isteni!
- Finomabb lenne, ha a sajátodból innád. - pillant rám Jungkook fenyegetően, de ez engem nem ijeszt meg. Csak jobb kedvem lesz tőle.
- Így is iható! - emelem fel a bögrét, majd megindulva a szobám felé annyiba is hagyom a reggeli cukkolását. A tegnapi nap után én is megérdemlek egy kis pihenést, ehhez pedig nagyszerű alkalom, hogy a bőröndömből kipakoljak.
Belépve a szobámban nyitva hagyom az ajtót, hiszen nincs semmi titkolnivalóm. Nem mellesleg én vagyok itthon, ő csak egy kolonc az életemben. Kakaómat az íróasztalomra teszem és kiroppantva saját hátam körbenézek a szobában. Semmit sem változott az évek alatt. Még mindig a kényelmes franciaágyam terül el a szoba közepén, melynek jobbján az éjjeliszekrényem, míg balján a komódom foglal helyet. Tökéletes akácfa színben pompáznak, ahogyan a ruhásszekrényem és az asztalom is. Egy kényelmes fotel is helyet kapott az egyik falnál, ahonnan tökéletesen rá lehet látni a falra szerelt plazma televíziómra. Az íróasztalomra már rátettem az apple laptopomat, ezen kívül pedig csak a bőrőndjeim vannak útban.
Felteszem a nehéz koffert az ágyamra, majd kicipzározva nekiállok a válogatásnak.
Minden egyes helyen újabb ruhadarabokat vettem magamnak, de még így is van, amin rajta van az árcédula. Nem is csoda, hogy két utazótáska kellett nekem, hiszen az egyik csak új, divatos és márkás ruhadarabokkal van tele. Párat ezek közül az ágyra helyezek, hogy majd egy mosás után betegyem őket a szekrényembe, de van pár, amit azonnal a földre dobok, hiszen nem is tudom, miért vettem meg őket.
- Ez sem kell... - mondom már hangosabban ki gondolataimat és egy újabb pulóver kerül a padlóra a sokadik után. Hogy őszinte legyek, az egyik bőröndöt instant dobhatnám ki a kukába...
- Beszélnünk kell. - hallom meg Jungkook hangját az ajtóból.
- Mint látod, nem érek rád! - válaszolom ismét hátam mögé vágva egy Puma melegítőt.
- Azt pont leszarom. - keményedik meg a kölyök hangja, ami miatt felé pillantok. Édes, ahogy próbálkozik.
- Mit akarsz? - fordulok teljes testemmel felé. Jungkook merev tartása elég árulkodó. Próbál komolynak tűnni, de vajon miért? Ennyire zavarná az a hülye bögre?
- Ha hárman fogunk együtt élni, akkor le kell fektetnünk a szabályokat. Első, hogy nem nyúlsz a cuccaimhoz. Második és egyben a legfontosabb; a lehető legkevesebbet beszélgessünk. Ne faggatózz, ne tegyél megjegyzéseket és ne jópofizz velem Yoonah előtt. Tegyünk úgy, mintha a másik nem is létezne. Oké? - egész végig igyekezett határozott lenni, de a végére elhalkul a hangja, ami miatt majdnem kitör belőlem a nevetés. Még épp időben rendezem arcvonásaimat, de egy széles vigyor így is arcomra ragad.
- Szabályokat? Az én házamban? - nevetem el magam - Vicces kölyök vagy te. Ha itt akarsz élni a nővéremmel, akkor én diktálom a szabályokat, nem pedig te. - komorodom el, szemeimet pedig összébb szűkítem - Ha nem tetszik az, ahogyan én itt mozgok, vagy beszélek, akkor pakold össze a cuccaidat és húzz el, de gyorsan. Mégis, hogy képzeled, hogy ilyen szöveggel elém állsz? - lépek ekkor ki a ruhahalomból, ami körülöttem elterül, majd határozott léptekkel megindulok a fiú felé, aki egy pillanat erejéig kizökken a felvett színjáték mögül, de összekapja magát és állja a tekintetem. Mégis mire fel ez az egész? Én vagyok itthon, én diktálom, hogy ki mit csinál - Egy szavamba kerül és máris repülsz innen. Vagy befogod a szádat, vagy megszokod a jelenlétemet az elkövetkező egy évben. - állok meg egészen közel előtte. Szemeink egy magasságban vannak, ám amíg én tényleg komor, eltökélt tekintettel nézek rá addig ő csak próbálkozik hasonlóképp tenni - Elfogadom, hogy a testvéremet dugod, azt is, hogy ebben a házban kell élned, de ne hidd azt, hogy szó nélkül fogom hagyni azt, amit az előbb elmondtál. Addig örülj, míg megtűrlek magam mellett. Felfogtad amit mondtam, kölyök?
- Nem eszik olyan forrón a kását, Nagyságos Úr. - válaszol látszólag higgadtan, de minden egyes porcikája arról árulkodik, hogy retteg. Miért csinálja ezt? Nem lenne könnyebb behódolni, ahogyan azt mindenki teszi? Noonanak olyan szépen szót tud fogadni... - Jogom van nekem is itt tartózkodni, ugyanis másfél éve én törlesztem a hitelt, amit felvettetek a házra. Plusz erről még közjegyzői határozat is készült, ezt nem tudod letagadni sem te, sem a nővéred. Egyenrangúak vagyunk mind a hárman, szóval vagy alkalmazkodsz te is, ahogyan mi is, vagy eldönthetjük másképp, hogy ki maradjon.
- Oh, vagy úgy. - húzom féloldalas mosolyra ajkamat, majd hátat fordítva neki sétálok az asztalomig - Ami azt illeti, nem tegnap érkeztem Koreába. - az asztalnál kutatva kicsit végül megtalálom azt a papírt, amit keresek. Elégedett vigyorral indulok vissza a kölyök felé, aki kérdőn pillant rám - Tegnapelőtt mindent elintéztem a házzal és a benne lévő bútorokkal kapcsolatban. - nyújtom át neki a fehér iratot, amit el is vesz tőlem - A lakás a nevemen van, minden egyes wont kifizettem. Beszéltem a közjegyzővel és pont a mai napon fogjuk megejteni a találkozót, miszerint minden iraton az én nevem fog szerepelni, mint tulajdonos. És ne aggódj, pár nap múlva minden eddigi befektetésedet vissza fogom adni, csak a bank nem engedte egyszerre kivenni azt a nagy összeget. - teszem elégedetten csípőmre kezemet - Noona úgy is említette, hogy gyűjtesz valamire.
- Ah. Értem.- nagyot nyel, majd mély levegőt vesz és elkapja rólam a tekintetét. Alsó ajkát rágcsálja, miközben erősen gondolkodik. Egy kis idő után szemöldökráncolva bólogatni kezd és úgy válaszol, hogy nem néz a szemembe - Jól van. Akkor, ha nem vagyunk képesek együtt élni, elköltözünk Yoonahval. Ez lesz a legjobb. - az utolsó mondatot már inkább magának mondja, mintsem nekem és kifordul a szobából.
- Ennyire félsz tőlem, Nyuszi? - szólok utána elégedett mosollyal arcomon, mire Jungkook megtorpan az ajtóban - Ijesztő vagyok számodra, hogy menekülni akarsz?
- Inkább mondanálak idegesítőnek. - vágja hozzám bántó szándékkal megjegyzését, de korántsem annyira határozottan, hogy ezt fel tudjam venni. Megmosolyogtat.
- Pedig biztosra veszem, hogy félsz tőlem.
- Miért félnék? Talán kellene?
- Ezt neked kell tudnod. - vonok vállat, majd visszafordulok a ruhahalmazhoz. Lezártnak tekintve a beszélgetést hajolok le, majd fogok meg egy hatalmas adag rongyot és indulok meg velük a folyosóra. Jungkook még mindig az ajtóban áll, de nem foglalkozom vele. Kikerülve őt megyek a nappalihoz, ám érzem, hogy jó pár anyag kicsúszik a fogásomból. Figyelmen kívül hagyva az elhagyott ruhákat dobom le a nagyobb kupacot a nappali egyik sarkába és indulok meg a szobámba a maradék göncökért. Akkor látom, hogy Jungkook kezében ott az egyik vadonatúj bőrkabát, amit csak azért vettem meg, mert az volt az utolsó darab készleten - Tetszik? - kérdem érdeklődve, mire felém kapja a fejét.
- Mi? Asszem igen, jól néz ki. Tessék. - nyújtja felém, de én csak legyintek egyet kezemmel.
- Tied lehet. Én úgysem hordom. - haladok el mellette és ismét a szobámba lépek - Ha tetszik valami a ruhahalomból válogasd ki, úgyis a kukában landolnak.
Nem foglalkozom a további szavaival, pedig eléggé ellentmondásosak. Ugyan úgy felkapom a maradék ruhákat, majd kiviszem az első csoporthoz. Miután végeztem ezzel, a megtartottakat a fürdőbe viszem és néhányat bevágva a mosógépbe elindítok egy mosást. Készen akarok lenni délig a pakolással, ugyanis egy elég régi ismerősömmel tervezek találkozni.
Ezzel a szabálymegbeszélő hadjáratával egy fél órás csúszásban vagyok, de összekapom magam. Gyorsan összerakom a maradék kütyümet, amit az utazásaim során magammal hordtam. A szobámban felseprek gyorsan és az ágyamat is rendbe szedem, majd szépen beágyazva nyugtázom, miszerint a hálószobám ismét rendben van.
Még van húsz percem délig, így a fürdőbe sietve nekiállok felfrissíteni magamat. Jungkook a nappaliban lehet, ugyanis a televízió szól, de nem foglalkozom a kölyökkel, csak behajtom a fürdőszoba ajtaját és nekiállok levetkőzni. A szennyes ruhadarabokat bedobom a tartóba, majd meztelenül beállok a zuhany alá. Megengedve a melegvizet engedem, hogy végigfollyon egész testemen, miközben egy jóleső sóhajt hallatok. Körbenézve konstatálom, hogy a tusfürdőmet elfelejtettem behozni a böröndömből, így az egyetlen férfi tisztálkodószert veszem kezembe, majd neki is állok bedörzsölni vele bőrömet. Egy gyors öblítés után nekiállok a hajamat is megtisztítani, így nagyjából tíz perc alatt végzek a zuhanyzással. Egy törülközőt tekerve derekamra nézek bele a tükörbe. Izmaim nem hasonlítanak egy súlyemelőéhez, mégsem panaszkodhatok. Miután nagyjából megtöröltem a hajamat, kilépek a folyosóra és a szobám felé araszolok. Jungkook egy könyvet bújik a kanapén ülve, de a zajra felkapja a fejét. Rám néz, azonban egyből elveszi rólam tekintetét és újra a szavak rejtelmeit próbálja kielemezni. Megrázom a fejem játékosan, majd bemegyek a szobámba és nekikezdek a ruha kiválasztásának.
Igazán kiteszek magamért, ugyanis egy fekete, térdénél szaggatott csőnadrágot veszek magamra egy ugyancsak fekete pólóval. A felsőre egy inget húzok, aminek mintája egy kicsit feldobja az egyszínű öltözéket. Karomra egy bőr karkötőt teszek, míg nyakamba akasztom egyik kedvenc Gucci nyakláncomat. A gyűrűvel most nem babrálok, ugyanis reményeim szerint az egyetlen dolog, ami rajtam marad az a nyaklánc és a karkötő lesz. A gondolatra elvigyorodom, majd előveszem az utazó hajszárítómat és a szobámban állítom be hajkoronámat. Utoljára a fülemben lévő fülbevalót helyezem be, majd egy elégedett vigyorral nyugtázom helyes megjelenésemet.
Már épp bókolni kezdenék a tükörképemnek, amikor a csengő hangja zökkent ki saját magam csodálásából. Azonnal az ajtó felé fordítom a fejem és mire szóra nyitnám a számat, a kölyök megelőz.
- Megyek.
Mire kiérek a szobából, partnerem és a kölyök farkasszemet néznek a bejárati ajtóban.
- Chim! - lépek Jungkook mellé vigyorral arcomon, de a lendülettel együtt az újonnan jött fiú elé lépek és egy apró csókot nyomok ajkaira - Jó újra látni!
- Szia, Tae. - szólal meg zavart hangján, fülig vörösödve- Hiányoztál.
- Hát még te! - kacsintok rá a fiúra, majd kézenfogva húzom be a lakásba. Egy pillanatra Jungkook felé nézek, aki hatalmasra nyílt szemekkel bámul minket, de amint találkozik tekintetünk, elrántja íriszeit rólunk. - Ne aggódj, nem fogjuk megzavarni az olvasásodat, kölyök! - túrom össze Jungkook haját. Meg sem várva reakcióját indulok meg a szobám felé, húzva magam után Jimint. Oh, ez a srác. Az elsők között volt, akik utánam sóvárogtak, akármit is csináltam velük. Ő az egyik legjobb partnerem, aki bármit képes elnézni nekem. Szereti mindazt, amit vele teszek és sosem ellenkezik, ha valami újjal rukkolok elő.
- Ő ki volt, Tae? - kérdez Jimin, én pedig felé pilantok már a szobám ajtajából - A nővérem pasija. Ne foglalkozz vele, a légynek sem tud ártani. Amúgy meg... - veszem el tőle a táskáját, amit eddig vállán tartott - ...kérsz inni valamit? Van itthon soju is.
- Lehet, hogy az jól esne. - mosolyog rám szerényen, de látom a szemében, hogy pár lépéssel előrébb jár, ahol már nincsen rajtunk ruha. Nem hibáztatom, én is arra várok a legjobban, de mindig megadom a módját, hogy aki velem bújik ágyba, az kényeztetve legyen. Minden téren.
- Máris hozom, addig maradj itt. Érezd magad otthon, tudod, ahogyan eddig. - nyúlok álla alá, majd lágyan megfogva arcélét húzom magamhoz és egy szenvedélyes csókba invitálom, amit azonnal viszonoz is. Kicsit elnyújtva a nyelvjátékot válok el tőle, amit látszólag nem díjaz, de csak rámosolygok - Mindjárt jövök.
Bólint egyet kijelentésemre, majd neki is áll lefejteni magáról a pulóverét, én pedig kilépve szobám falai közül indulok meg a konyha felé. Odaérve a szekrényből kiveszek két poharat, majd a hűthöz érve előveszem a tegnapról megmaradt alkoholt.
- Ki ez? Az egyik pasid?- lép mellém a fiatalabb, enyhén szólva puffogva.
- És ha igen? - emelem rá tekintetem cseppet szórakozottan - Tán zavar?
- Tekintettel lehetnél a körülötted élőkre, de ha már felhoztad, legalább halkan csináljátok a mocskos dolgaitokat.
- Sajnálom, nem tudom kontrollálni Jimin hangját, de majd igyekszem nem annyira erősen döngetni. - pajkosan kacsintok felé. Jungkook arca azonnal elsápad, de én csak felnevetek - Megfelel?
- Nekem mindegy. - fordít hátat nekem és elviharzik mellőlem.
- Ha van kedved, igazán csatlakozhatsz majd! - kiáltok utána széles vigyorral ajkamon, ugyanis rájöttem, mivel tudom még jobban kikészíteni. Noona előtt persze nem leszek ennyire kegyetlen, de ha már ennyire nagy a szája a kölyöknek, igazán be kell fogni. Meg kell tanulnia, hogy ki a gazda a háznál!
Felkarolva az alkoholt térek vissza a szobámba, ahol Jimin már elég otthonosan érezve magát az ágyam szélén ül a farmernadrágjában és egy elég mélyen kivágott pólóban. Szélesebbre húzom vigyoromat, majd a komódra leteszem a poharakat és a sojut is. Szó nélkül töltök kettőnknek, majd adom át Jiminnek, aki meglepve engem egy húzásra megissza a saját poharának tartalmát. Már épp kérdezném, miért ennyire mohó, mire színpadiasan elkezdi legyezni magát.
- Nincs itt túl meleg?
- Oh, már értem. - vigyorgok, majd én is lehúzom a saját italom és elvéve páromtól az üvegpoharat, leteszem a sojus üveg mellé.
Egyenesen Jimin elé állok, miközben lecsúzatom vállamról az ingemet. Egy lassú, mégis egyszerű mozdulattal ejtem le a földre a ruhadarabot, amit Chim pírral az arcán néz végig. Lassan lépek teljesen közel hozzá, ő pedig felemelve fejét mered rám, szemeit egy másodpercig sem szakítva el tőlem. Gyengéden simítok végig arcán, ő pedig úgy bújik tenyerembe, akár egy kiscica, de ez csak még jobban felcsigáz. Ezt imádom Jiminben. Ártatlanul viselkedik, ezért az ember ki se nézné belőle, hogy valójában mennyire szemérmetlen tud lenni. Egyből elárulja a buja tekintete, mit is akar pontosan. Egy hirtelen mozdulattal döntöm hátra, én pedig az ágyra térdelve mászok fölé és alaposan végigmérem. Az egész teste vágyik rám és én is magamévá akarom tenni ezt a gyönyörű teremtést. Szemei úgy csillognak, hogy szinte az egész égboltot látni lehet benne. Lassan hajolok fölé, majd ajkaimat övéhez nyomva kezdek bele egy szintén érzéki csókba, amit készségesen viszonoz. Kezeivel nyakam köré fog, úgy próbál közelebb húzni magához, de még fiatal az idő, nem tehetek neki szívességet csak azért, mert türelmetlen. Eltávolodom tőle, de nem tétovázom, azonnal arcára nyomok pár apró puszit, amit végigvezetek egész állán és végül nyakáig belepem vele puha bőrének minden felületét. Teste elernyed alattam, én pedig kihasználom ezt, úgy kezdek beleszívni fehér bőrébe és igyekszem minél kisebb nyomokat hagyni rajta. Jobb kezemen támaszkodom meg, míg ballal felfedező útra indulok. Végigsimítok Jimin mellkasán, ahol elidőzök, olykor kis köröket leírva ujjbegyemmel. Lassan simítok végig pólóján keresztül, egészen le a hasfaláig, ahol beleremeg érintésembe. Még nem is érek hozzá odalent, mégis tisztában vagyok vele, hogy már teljesen fel van csigázva, hiszen bőre úgy izzik, mintha muszáj lenne. Bal kezemmel ráfogok nadrágja koncára és végigvezetem mutató és középső ujjam egészen a nadrág cipzárjáig. Chim szaporán kezdi venni a levegőt, amit próbál eleinte visszafogni, ám idővel kiengedi a hangját, amit egy apró harapással díjjazok.
- Halkan. - szólok rá azonnal - A kölyök nem kér belőlünk...
Jimin bólint egy aprót, miközben rám emeli már kissé ködös tekintetét. Apró mosolyra húzom számat, majd ismét ajkaihoz hajolok, hogy egy csókot nyomjak a kiszáradt párnáira. Miután elhúzódom feltérdelek, és két kezemmel gombolom ki Chim nadrágját, majd húzom le a sliccét, csak hogy még jobban felhúzzam. Park Jimin egyetlen egy dolgot utál, az pedig a nagyon hosszú előjáték. Erre már az alatt a rengeteg együttlét alatt rájöttem, viszont ha jól csinálom - már pedig én mindig nagyon jól csinálom - akkor olyannyira fel tudom húzni, hogy olyan hangok jönnek ki a torkán, ami zene füleimnek.
Lassan húzom le a fiúról a nadrágját, miközben leszállok az ágyról. Az alatt a fél perc alatt, míg leszenvedi magáról a zokniját és a lenge felsőjét, én is lehúzom magamról a fekete pólómat. A nadrágot magamon hagyva térek vissza ismételten Jimin felé, aki kipirult arccal mered rám, majd kezeit vállaimra helyezve szorít meg kicsit.
- Ne legyél türelmetlen. - szólok rá, így enged a szorításából és bólint egy aprót.
Ismét ajkaihoz hajolok és egy gyors puszi kíséretében engedem rá egész súlyom, mellkasunkat egymáshoz simítva. Elhajolok ismét ajkaitól, így Jimin oldalra fordítja fejét, hogy nagyobb felületen érinthessem a nyakát. Nálunk ez már megszokás, a nyaka az egyik erogénzónája. Nincs sok dolgom, csak kényeztetni, miközben ott csókolgatom és olyan kezesbárány lesz, mintha erre a szerepre született volna.
Apró csókokkal kezdem kényeztetni vékony bőrét, míg jobb kezemmel ráfogok nemes dolgára az alsónadrágján keresztül. Hangos nyögéssel jelzi, hogy igen is jól esik neki érintésem, így masszírozni kezdem a gyenge, ám igencsak merev tagját. Ekkor egy idegesítő dörömbölés zavarja meg az idilli hangulatot, én pedig vérben forgó szemekkel meredek az ajtóra. Jungkook!
- Ne foglalkozz vele, Tae. - leheli fülembe a szavakat Chim, amitől kiráz a hideg. Újra felé fordulva veszem birtokba selymes bőrét és folytatom ténykedésem odalent. Próbálja elfojtani feltörő sóhajait, de annyira érzékeny, hogy ez szinte lehetetlen. Újra meghallom a dörömbölést, ekkor azonban már felülök Chim csípőjén és megmarkolom a nadrágom anyagát. Esküszöm, hogy kinyírom!
- Egy pillanat múlva jövök. - Jimin egy elégedetlen nyüszítéssel díjazza tettem, ezért hintek egy lágy csókot húsos párnáira és dühösen kivergődöm magam az ágyból. Elfordítom a zárban a kulcsot és kivágom a szobám ajtaját, ami mögött egy durcás Jungkook áll - Mi a faszomat akarsz már? - kérdezem tőle cseppet sem rejtve előle haragomat.
- Azt mondtad, hogy halkak lesztek. Zeng tőletek, illetve kedves párodtól az egész lakás.
- És akkor mi van? Ha féltékeny vagy, csatlakozz, ha meg nem akarod hallgatni, menj el sétálni legalább négy órára. - látom, ahogy elvörösödik az arca, emiatt enyhül a mérgem. Egy kicsit ráijesztek, aztán nem fog beszólni többet. Megragadva a karját rántom be magam mellé a szobába. Kulcsra zárom az ajtót és taszítgatni kezdem őt az ágyam felé, ahol Jimin kitágult szemekkel bámul minket. Idő közben magára húzta a takarót, hogy Jungkook ne lássa. Annyira édes!
- Mit akarsz? Engedj ki!
- Nem. Jimin figyelt a hangjára, szóval a ránk eső részt a megegyezésből teljesítettük. Te viszont megzavartál minket, ami csak annyit jelenthet, hogy hallgatóztál. - húzom gúnyos mosolyra ajkaimat reakciója láttán. Kiszökik a vér a fejéből és teljesen elképedve bámul rám. Tudom, hogy nem igaz, de egy életre meg fogom leckésztetni, amiért megzavarta a kis ágytornámat Chimmel.
- Nem hallgatóztam. Hangosak voltatok!- fakad ki, amennyire döbbentsége engedi.
- Ha igaz az elméletem - már pedig miért is ne lenne az - akkor azért tapasztottad a füled az ajtónkra, mert érdekel a dolog. Én pedig vagyok annyira jófej, hogy megengedem neked, hogy nézd is, miközben hallgatod.
- Mi?- hüledezik Jungkook és látom rajta, hogy próbálja összekapni magát.
- Tae. Én nem szeretném, hogy bárki is nézzen közben rajtad kívül. - hallom meg Chim halk hangját az ágyból. Mikor oda pillantok, vöröslő arccal szorongatja a takarómat, amit már egészen az orráig felhúzott.
- Mondtam már neked, Chim. Ha így viselkedsz, az csak fokozza a vágyaimat. - figyelmen kívül hagyva Jungkookot mászok be alkalmi partnerem mellé és elhúzva szája elől a puha anyagot hívom újra érzéki csókcsatába, miközben bal kezemet visszavezetem nemesebbik tagjához. Direkt úgy érintem meg Chimet, hogy hangosan adja ki érzéki hangját, ami még egy hetero számára is izgató lehet, nem csak nekem. Nem is kell sokat várnom rá, hogy Jimin érzéki sóhajai töltség be a szoba minden egyes sarkát.
- Te beteg vagy!- sziszegi Jungkook, de figyelmen kívül hagyom a megjegyzését és elválva Jimintől elkezdem megszabadítani őt alsónadrágjától. Egész végig arcát figyelem, ezért feltűnik, hogy most lehunyta szemeit, próbálva kizárni Jungkookot - Engedj ki ebből a tetves szobából! - még mindig nem reagálok. Mikor sikerül megszabadítanom Jimint az utolsó ruhájától, felkúszom a füléhez és halkan súgok bele, hogy csak ő hallja.
- Nézz Jungkook szemeibe! - utasítom, mire ijedten pillant rám - Csak csináld. Utána ketten leszünk. - Jimin óvatosan bólint egyet és eleget téve kérésemnek a kölyökre vezeti tekintetét, én pedig finom csókokkal ellátva haladok egyre lejjebb felsőtestén, mire hangosan sóhajtozni kezd. Mikor elérek merevedéséhez, szemérmetlenül nyalom meg hegyét, mire felvonyít, én pedig a kölyökre pillantok elégedett mosollyal arcomon. Jungkooknak most telt be a pohár.
- Te undorító buzi! Nem érdekel, hogy mit művelsz, de ez már beteges! - elképedek, ahogy megváltozik az arckifejezése. A dühös, izzó szempár mellé társul a teljesen elvörösödött arc, az enyhe remegés és a pilláin megcsillanó könny.
- Oh. Szóval most már nem érdekel. - felelem neki szórakozottan és finoman kezdek el játszadozni Jimin merevedésén kezemmel, ami miatt az alattam fekvő folyamatos zihálásba kezd - Akkor, ha kimész innen, hagyod, hogy azt csináljak, amit akarok?
- Mit érdekel engem, csak nyisd ki azt a kurva ajtót! - ordítja el magát, még engem is meglepve, milyen hevesen reagál. Ez pedig csak szex. Nem kell nagydobra verni. Kikászálódok újra Jimin mellől és kinyitom neki az ajtót, de mielőtt el tudna szaladni, megragadom az alkarját és hozzáteszem.
- Ha még egyszer meghallom azt, hogy buzi, belőled is azt csinálok.
Jungkook, amint elengedem karját, kirohan a szobából, én pedig ismét bezárom az ajtót. Visszafordulok az ágy felé, ahol Jimin kipirulva bámul felém. Mosolyra húzom ajkaimat, majd nadrágom gombjához nyújtva elindulok felé, lassú léptekkel.
- Ügyes voltál, Chim. Most pedig megkapod a megérdemelt jutalmadat, amiért ilyen jó fiú voltál!
Yoonaht annyira könnyű az orránál fogva vezetni, amennyire egy jó ebéd után megenni egy kellemes desszertet. Már egy hete készülök haza, ő pedig teljesen bekajálta, hogy Cipruson vagyok éppen. Ami azt illeti, tényleg jártam ott, de az két hete volt. Meg akartam lepni, de nem számítottam arra, hogy a lakásban a nővérem házi pincsije fog fogadni. Tudtam róla, hogy beköltözött a lakásba, de úgy hallottam, ő is egy dolgozó ember, így nem otthon lógatja a lábát és készül egy randevúra.
Maga a srác normálisnak tűnik, de Noona szavaiból ítélve elég jól lehet irányítani. Ez pedig egy nap alatt be is bizonyosodott. Úgy táncol, ahogy nővérem fütyül. Ez engem pedig teljesen felcsigáz.
Mikor kinyitottam a lakás ajtaját, azt a két bőröndöt, amit nekem kellett eddig felcipelni, egyenesen a nappaliba toltam. Akkor hallottam meg, hogy valaki a fürdőben tartózkodik, engem pedig elfogott a kíváncsiság. Noona ugyan már küldött a kölyökről képet, elbeszélés alapján ismerem is, de még sosem találkoztam vele, ez pedig valamiért felpörgetett.
Biztos voltam benne, hogy Yoonah munkában van, ugyanis még mielőtt haza értem volna, felhívtam. Ekkor határoztam el, hogy úgy viselkedek, ahogyan mások előtt szoktam. Egyszerűen csak önmagam leszek.
A konyhába sétálva gomboltam ki hófehér, munkában használt ingem felső gombját, majd vettem le egy számomra ismeretlen bögrét a polcról. Mivel nekem ilyenem nincs és nem is Noona ízlése, így csak egy ember maradhatott számításban. Vigyor ült ki arcomra, ugyanis eljött a tesztelési idő kezdete. Első lépés; mit szól, ha a dolgaihoz nyúlok?
Ezzel a gondolattal kezdtem el összeállítani a kakaómat, amit végül egy szívószállal díszítettem. A pultnak dőlve meredtem a fürdőszoba felé, ugyanis egy férfi hang csendült fel olyan tanácstalanul, hogy tisztán kivehető volt belőle, mennyire meg van lepődve a konyhából jövő zajok miatt.
- Yoonah? Ilyen hamar hazajöttél?
Aggodalomittas hangja zene volt füleimnek. Azonnal mosolyra húztam ajkaimat, amiket a porcelán bögre mögé bújtattam. Nem engedhettem meg magamnak, hogy azonnal lebukjak. Meg akartam tudni, mennyire palotapincsi..
Amint elém sétált, az egész testem megfeszült, de csupán egy pillanatra. Egy szál boxerben lépett be a konyhába, nekem pedig eléggé szemet gyönyörködtető látványt nyújtott. Ha nem a nővérem pasija lenne, biztos bevittem volna a szobámba egy-két körre.
Bőre hófehéren virított, kissé libabőrös volt a zuhanyzás utáni friss levegőtől. Izmai szépen kirajzolódtak teste minden részén, amit muszáj voltam alaposan végigmérni. Kissé sok ideig legeltettem rajta a szemem, de mikor már kezdtem hozzászokni a látványhoz, egyenesen a szemébe néztem. Nedves hajtincsei hátra voltak simítva, csak egy-egy rakoncátlan szál lógott be íriszei elé. Sötétbarna gombokkal meredt vissza rám, engem pedig teljesen felcsigázott a látvány. Yoonahnak van izlése, meg kell hagyni...
- Szóval te lennél Jungkook?
- És te ki a fene vagy? - kérdezett vissza egyből, összeráncolt szemöldökkel, ami miatt angyali pofija morcosnak hatott. Milyen heves...
Azonnal leengedtem magam előtt a bögrét, majd lehelyeztem a pultra. Kihúzva magam léptem pár lépést irányába, majd határozottan nyújtottam felé kezemet.
- Ah, tényleg, be se mutatkoztam. Nézd el nekem a bunkóságomat. Kim Taehyung.
Az akkori arckifejezése, valamint tette arról árulkodott, hogy teljesen ki van bukva a jelenlétemtől. Nem is volt kétséges, hogy a továbbiakban is tesztelem, ami pedig az alkohol tűréshatár volt. Én tisztában vagyok vele, hogy Noona nem egy alkoholista, sőt mi több, egyáltalán nem bírja jól az erős italokat, de álmomban sem képzeltem volna, hogy a választott pasija ugyanilyen nyeszlett lenne.
Eleinte élveztem, hogy én irányítottam és a kezdetleges unalmas kérdésekkel próbáltam oldani az idő múlását, valamint igyekeztem minél több italt letuszkolni a kölyök torkán. Éreztem, hogy ha ittas állapotban lesz, kinyílik a szája és az csak még nagyobb szerencse volt, hogy a nővéremet elnyomta az álom. Szerettem volna még több intim kérdést feltenni, hogy jobban megnyíljon és tudjam, mégis miféle szerzet ő maga, de teljesen kikészült. Micsoda férfi...
Mostanra csak röhögve fogom a fejemet a tegnap este emlékére. Éjszaka még brunyálni sem tudtam rendesen, mert az a kölyök a fürdőt is elfoglalta. Újult erővel pattanok ki az ágyból és rántom fel szobám ajtaját, hogy kiléphessek rajta, de valami visszatart. Egy zilált külsejű, kócos, nyúzott Jungkook áll velem szemben. Mit sem törődve jelenlétemmel folytatja útját a konyhába. Érdeklődve vonom fel szemöldökömet, majd apró vigyorra húzva számat indulok meg utána. A tegnapi ruháját viseli, így biztos vagyok benne, hogy pár perce ébredhetett. Ezzel viszont egy a gond, fél tizenegy múlt.
- Munkanélküli vagy? - dőlök a konyha ajtajának, magam előtt összefont karokkal. Kérdésemre Jungkook egy pillanatra összerezzen, majd karikás szemeit rám emeli válla felett. Tekintetéből csak úgy sugárzik a gyűlölet.
- Nem. Van munkám, de ezt tegnap úgy emlékszem, mondtam.
- Akkor miért nem dolgozol? - emelem fel bal karom, mintha lenne rajta óra, majd színpadiasan csettintek egyet a nyelvemmel - A főnök bizonyára nem nézi jó szemmel a késést.
- Szombat van. - közli ezt a tényt higgadtan és visszafordul, hogy a reggeli kávéját meg tudja csinálni.
- Áh, vagy úgy. - engedem le kezem, miközben elhúzom számat - Hol van Noona?
- A barátnőivel beszélt meg egy találkozót. Csodálom, hogy fel tudott kelni olyan korán. - ásít egy nagyot és leül a pult előtti bárszékre.
- Noona mindig is talpraesett lány volt. - sétálok én is a pulthoz, majd elővéve ugyanazt a bögrét, amit tegnap használtam, készítek magamnak egy kakaót. Ismét beleteszek egy szívószálat, csak a rutin kedvéért, majd a márványpultnak nekidőlve belekezdek a szürcsölésébe. Két nagy korty után elégedetten felsóhajtok - Ez a kakaó még mindig isteni!
- Finomabb lenne, ha a sajátodból innád. - pillant rám Jungkook fenyegetően, de ez engem nem ijeszt meg. Csak jobb kedvem lesz tőle.
- Így is iható! - emelem fel a bögrét, majd megindulva a szobám felé annyiba is hagyom a reggeli cukkolását. A tegnapi nap után én is megérdemlek egy kis pihenést, ehhez pedig nagyszerű alkalom, hogy a bőröndömből kipakoljak.
Belépve a szobámban nyitva hagyom az ajtót, hiszen nincs semmi titkolnivalóm. Nem mellesleg én vagyok itthon, ő csak egy kolonc az életemben. Kakaómat az íróasztalomra teszem és kiroppantva saját hátam körbenézek a szobában. Semmit sem változott az évek alatt. Még mindig a kényelmes franciaágyam terül el a szoba közepén, melynek jobbján az éjjeliszekrényem, míg balján a komódom foglal helyet. Tökéletes akácfa színben pompáznak, ahogyan a ruhásszekrényem és az asztalom is. Egy kényelmes fotel is helyet kapott az egyik falnál, ahonnan tökéletesen rá lehet látni a falra szerelt plazma televíziómra. Az íróasztalomra már rátettem az apple laptopomat, ezen kívül pedig csak a bőrőndjeim vannak útban.
Felteszem a nehéz koffert az ágyamra, majd kicipzározva nekiállok a válogatásnak.
Minden egyes helyen újabb ruhadarabokat vettem magamnak, de még így is van, amin rajta van az árcédula. Nem is csoda, hogy két utazótáska kellett nekem, hiszen az egyik csak új, divatos és márkás ruhadarabokkal van tele. Párat ezek közül az ágyra helyezek, hogy majd egy mosás után betegyem őket a szekrényembe, de van pár, amit azonnal a földre dobok, hiszen nem is tudom, miért vettem meg őket.
- Ez sem kell... - mondom már hangosabban ki gondolataimat és egy újabb pulóver kerül a padlóra a sokadik után. Hogy őszinte legyek, az egyik bőröndöt instant dobhatnám ki a kukába...
- Beszélnünk kell. - hallom meg Jungkook hangját az ajtóból.
- Mint látod, nem érek rád! - válaszolom ismét hátam mögé vágva egy Puma melegítőt.
- Azt pont leszarom. - keményedik meg a kölyök hangja, ami miatt felé pillantok. Édes, ahogy próbálkozik.
- Mit akarsz? - fordulok teljes testemmel felé. Jungkook merev tartása elég árulkodó. Próbál komolynak tűnni, de vajon miért? Ennyire zavarná az a hülye bögre?
- Ha hárman fogunk együtt élni, akkor le kell fektetnünk a szabályokat. Első, hogy nem nyúlsz a cuccaimhoz. Második és egyben a legfontosabb; a lehető legkevesebbet beszélgessünk. Ne faggatózz, ne tegyél megjegyzéseket és ne jópofizz velem Yoonah előtt. Tegyünk úgy, mintha a másik nem is létezne. Oké? - egész végig igyekezett határozott lenni, de a végére elhalkul a hangja, ami miatt majdnem kitör belőlem a nevetés. Még épp időben rendezem arcvonásaimat, de egy széles vigyor így is arcomra ragad.
- Szabályokat? Az én házamban? - nevetem el magam - Vicces kölyök vagy te. Ha itt akarsz élni a nővéremmel, akkor én diktálom a szabályokat, nem pedig te. - komorodom el, szemeimet pedig összébb szűkítem - Ha nem tetszik az, ahogyan én itt mozgok, vagy beszélek, akkor pakold össze a cuccaidat és húzz el, de gyorsan. Mégis, hogy képzeled, hogy ilyen szöveggel elém állsz? - lépek ekkor ki a ruhahalomból, ami körülöttem elterül, majd határozott léptekkel megindulok a fiú felé, aki egy pillanat erejéig kizökken a felvett színjáték mögül, de összekapja magát és állja a tekintetem. Mégis mire fel ez az egész? Én vagyok itthon, én diktálom, hogy ki mit csinál - Egy szavamba kerül és máris repülsz innen. Vagy befogod a szádat, vagy megszokod a jelenlétemet az elkövetkező egy évben. - állok meg egészen közel előtte. Szemeink egy magasságban vannak, ám amíg én tényleg komor, eltökélt tekintettel nézek rá addig ő csak próbálkozik hasonlóképp tenni - Elfogadom, hogy a testvéremet dugod, azt is, hogy ebben a házban kell élned, de ne hidd azt, hogy szó nélkül fogom hagyni azt, amit az előbb elmondtál. Addig örülj, míg megtűrlek magam mellett. Felfogtad amit mondtam, kölyök?
- Nem eszik olyan forrón a kását, Nagyságos Úr. - válaszol látszólag higgadtan, de minden egyes porcikája arról árulkodik, hogy retteg. Miért csinálja ezt? Nem lenne könnyebb behódolni, ahogyan azt mindenki teszi? Noonanak olyan szépen szót tud fogadni... - Jogom van nekem is itt tartózkodni, ugyanis másfél éve én törlesztem a hitelt, amit felvettetek a házra. Plusz erről még közjegyzői határozat is készült, ezt nem tudod letagadni sem te, sem a nővéred. Egyenrangúak vagyunk mind a hárman, szóval vagy alkalmazkodsz te is, ahogyan mi is, vagy eldönthetjük másképp, hogy ki maradjon.
- Oh, vagy úgy. - húzom féloldalas mosolyra ajkamat, majd hátat fordítva neki sétálok az asztalomig - Ami azt illeti, nem tegnap érkeztem Koreába. - az asztalnál kutatva kicsit végül megtalálom azt a papírt, amit keresek. Elégedett vigyorral indulok vissza a kölyök felé, aki kérdőn pillant rám - Tegnapelőtt mindent elintéztem a házzal és a benne lévő bútorokkal kapcsolatban. - nyújtom át neki a fehér iratot, amit el is vesz tőlem - A lakás a nevemen van, minden egyes wont kifizettem. Beszéltem a közjegyzővel és pont a mai napon fogjuk megejteni a találkozót, miszerint minden iraton az én nevem fog szerepelni, mint tulajdonos. És ne aggódj, pár nap múlva minden eddigi befektetésedet vissza fogom adni, csak a bank nem engedte egyszerre kivenni azt a nagy összeget. - teszem elégedetten csípőmre kezemet - Noona úgy is említette, hogy gyűjtesz valamire.
- Ah. Értem.- nagyot nyel, majd mély levegőt vesz és elkapja rólam a tekintetét. Alsó ajkát rágcsálja, miközben erősen gondolkodik. Egy kis idő után szemöldökráncolva bólogatni kezd és úgy válaszol, hogy nem néz a szemembe - Jól van. Akkor, ha nem vagyunk képesek együtt élni, elköltözünk Yoonahval. Ez lesz a legjobb. - az utolsó mondatot már inkább magának mondja, mintsem nekem és kifordul a szobából.
- Ennyire félsz tőlem, Nyuszi? - szólok utána elégedett mosollyal arcomon, mire Jungkook megtorpan az ajtóban - Ijesztő vagyok számodra, hogy menekülni akarsz?
- Inkább mondanálak idegesítőnek. - vágja hozzám bántó szándékkal megjegyzését, de korántsem annyira határozottan, hogy ezt fel tudjam venni. Megmosolyogtat.
- Pedig biztosra veszem, hogy félsz tőlem.
- Miért félnék? Talán kellene?
- Ezt neked kell tudnod. - vonok vállat, majd visszafordulok a ruhahalmazhoz. Lezártnak tekintve a beszélgetést hajolok le, majd fogok meg egy hatalmas adag rongyot és indulok meg velük a folyosóra. Jungkook még mindig az ajtóban áll, de nem foglalkozom vele. Kikerülve őt megyek a nappalihoz, ám érzem, hogy jó pár anyag kicsúszik a fogásomból. Figyelmen kívül hagyva az elhagyott ruhákat dobom le a nagyobb kupacot a nappali egyik sarkába és indulok meg a szobámba a maradék göncökért. Akkor látom, hogy Jungkook kezében ott az egyik vadonatúj bőrkabát, amit csak azért vettem meg, mert az volt az utolsó darab készleten - Tetszik? - kérdem érdeklődve, mire felém kapja a fejét.
- Mi? Asszem igen, jól néz ki. Tessék. - nyújtja felém, de én csak legyintek egyet kezemmel.
- Tied lehet. Én úgysem hordom. - haladok el mellette és ismét a szobámba lépek - Ha tetszik valami a ruhahalomból válogasd ki, úgyis a kukában landolnak.
Nem foglalkozom a további szavaival, pedig eléggé ellentmondásosak. Ugyan úgy felkapom a maradék ruhákat, majd kiviszem az első csoporthoz. Miután végeztem ezzel, a megtartottakat a fürdőbe viszem és néhányat bevágva a mosógépbe elindítok egy mosást. Készen akarok lenni délig a pakolással, ugyanis egy elég régi ismerősömmel tervezek találkozni.
Ezzel a szabálymegbeszélő hadjáratával egy fél órás csúszásban vagyok, de összekapom magam. Gyorsan összerakom a maradék kütyümet, amit az utazásaim során magammal hordtam. A szobámban felseprek gyorsan és az ágyamat is rendbe szedem, majd szépen beágyazva nyugtázom, miszerint a hálószobám ismét rendben van.
Még van húsz percem délig, így a fürdőbe sietve nekiállok felfrissíteni magamat. Jungkook a nappaliban lehet, ugyanis a televízió szól, de nem foglalkozom a kölyökkel, csak behajtom a fürdőszoba ajtaját és nekiállok levetkőzni. A szennyes ruhadarabokat bedobom a tartóba, majd meztelenül beállok a zuhany alá. Megengedve a melegvizet engedem, hogy végigfollyon egész testemen, miközben egy jóleső sóhajt hallatok. Körbenézve konstatálom, hogy a tusfürdőmet elfelejtettem behozni a böröndömből, így az egyetlen férfi tisztálkodószert veszem kezembe, majd neki is állok bedörzsölni vele bőrömet. Egy gyors öblítés után nekiállok a hajamat is megtisztítani, így nagyjából tíz perc alatt végzek a zuhanyzással. Egy törülközőt tekerve derekamra nézek bele a tükörbe. Izmaim nem hasonlítanak egy súlyemelőéhez, mégsem panaszkodhatok. Miután nagyjából megtöröltem a hajamat, kilépek a folyosóra és a szobám felé araszolok. Jungkook egy könyvet bújik a kanapén ülve, de a zajra felkapja a fejét. Rám néz, azonban egyből elveszi rólam tekintetét és újra a szavak rejtelmeit próbálja kielemezni. Megrázom a fejem játékosan, majd bemegyek a szobámba és nekikezdek a ruha kiválasztásának.
Igazán kiteszek magamért, ugyanis egy fekete, térdénél szaggatott csőnadrágot veszek magamra egy ugyancsak fekete pólóval. A felsőre egy inget húzok, aminek mintája egy kicsit feldobja az egyszínű öltözéket. Karomra egy bőr karkötőt teszek, míg nyakamba akasztom egyik kedvenc Gucci nyakláncomat. A gyűrűvel most nem babrálok, ugyanis reményeim szerint az egyetlen dolog, ami rajtam marad az a nyaklánc és a karkötő lesz. A gondolatra elvigyorodom, majd előveszem az utazó hajszárítómat és a szobámban állítom be hajkoronámat. Utoljára a fülemben lévő fülbevalót helyezem be, majd egy elégedett vigyorral nyugtázom helyes megjelenésemet.
Már épp bókolni kezdenék a tükörképemnek, amikor a csengő hangja zökkent ki saját magam csodálásából. Azonnal az ajtó felé fordítom a fejem és mire szóra nyitnám a számat, a kölyök megelőz.
- Megyek.
Mire kiérek a szobából, partnerem és a kölyök farkasszemet néznek a bejárati ajtóban.
- Chim! - lépek Jungkook mellé vigyorral arcomon, de a lendülettel együtt az újonnan jött fiú elé lépek és egy apró csókot nyomok ajkaira - Jó újra látni!
- Szia, Tae. - szólal meg zavart hangján, fülig vörösödve- Hiányoztál.
- Hát még te! - kacsintok rá a fiúra, majd kézenfogva húzom be a lakásba. Egy pillanatra Jungkook felé nézek, aki hatalmasra nyílt szemekkel bámul minket, de amint találkozik tekintetünk, elrántja íriszeit rólunk. - Ne aggódj, nem fogjuk megzavarni az olvasásodat, kölyök! - túrom össze Jungkook haját. Meg sem várva reakcióját indulok meg a szobám felé, húzva magam után Jimint. Oh, ez a srác. Az elsők között volt, akik utánam sóvárogtak, akármit is csináltam velük. Ő az egyik legjobb partnerem, aki bármit képes elnézni nekem. Szereti mindazt, amit vele teszek és sosem ellenkezik, ha valami újjal rukkolok elő.
- Ő ki volt, Tae? - kérdez Jimin, én pedig felé pilantok már a szobám ajtajából - A nővérem pasija. Ne foglalkozz vele, a légynek sem tud ártani. Amúgy meg... - veszem el tőle a táskáját, amit eddig vállán tartott - ...kérsz inni valamit? Van itthon soju is.
- Lehet, hogy az jól esne. - mosolyog rám szerényen, de látom a szemében, hogy pár lépéssel előrébb jár, ahol már nincsen rajtunk ruha. Nem hibáztatom, én is arra várok a legjobban, de mindig megadom a módját, hogy aki velem bújik ágyba, az kényeztetve legyen. Minden téren.
- Máris hozom, addig maradj itt. Érezd magad otthon, tudod, ahogyan eddig. - nyúlok álla alá, majd lágyan megfogva arcélét húzom magamhoz és egy szenvedélyes csókba invitálom, amit azonnal viszonoz is. Kicsit elnyújtva a nyelvjátékot válok el tőle, amit látszólag nem díjaz, de csak rámosolygok - Mindjárt jövök.
Bólint egyet kijelentésemre, majd neki is áll lefejteni magáról a pulóverét, én pedig kilépve szobám falai közül indulok meg a konyha felé. Odaérve a szekrényből kiveszek két poharat, majd a hűthöz érve előveszem a tegnapról megmaradt alkoholt.
- Ki ez? Az egyik pasid?- lép mellém a fiatalabb, enyhén szólva puffogva.
- És ha igen? - emelem rá tekintetem cseppet szórakozottan - Tán zavar?
- Tekintettel lehetnél a körülötted élőkre, de ha már felhoztad, legalább halkan csináljátok a mocskos dolgaitokat.
- Sajnálom, nem tudom kontrollálni Jimin hangját, de majd igyekszem nem annyira erősen döngetni. - pajkosan kacsintok felé. Jungkook arca azonnal elsápad, de én csak felnevetek - Megfelel?
- Nekem mindegy. - fordít hátat nekem és elviharzik mellőlem.
- Ha van kedved, igazán csatlakozhatsz majd! - kiáltok utána széles vigyorral ajkamon, ugyanis rájöttem, mivel tudom még jobban kikészíteni. Noona előtt persze nem leszek ennyire kegyetlen, de ha már ennyire nagy a szája a kölyöknek, igazán be kell fogni. Meg kell tanulnia, hogy ki a gazda a háznál!
Felkarolva az alkoholt térek vissza a szobámba, ahol Jimin már elég otthonosan érezve magát az ágyam szélén ül a farmernadrágjában és egy elég mélyen kivágott pólóban. Szélesebbre húzom vigyoromat, majd a komódra leteszem a poharakat és a sojut is. Szó nélkül töltök kettőnknek, majd adom át Jiminnek, aki meglepve engem egy húzásra megissza a saját poharának tartalmát. Már épp kérdezném, miért ennyire mohó, mire színpadiasan elkezdi legyezni magát.
- Nincs itt túl meleg?
- Oh, már értem. - vigyorgok, majd én is lehúzom a saját italom és elvéve páromtól az üvegpoharat, leteszem a sojus üveg mellé.
Egyenesen Jimin elé állok, miközben lecsúzatom vállamról az ingemet. Egy lassú, mégis egyszerű mozdulattal ejtem le a földre a ruhadarabot, amit Chim pírral az arcán néz végig. Lassan lépek teljesen közel hozzá, ő pedig felemelve fejét mered rám, szemeit egy másodpercig sem szakítva el tőlem. Gyengéden simítok végig arcán, ő pedig úgy bújik tenyerembe, akár egy kiscica, de ez csak még jobban felcsigáz. Ezt imádom Jiminben. Ártatlanul viselkedik, ezért az ember ki se nézné belőle, hogy valójában mennyire szemérmetlen tud lenni. Egyből elárulja a buja tekintete, mit is akar pontosan. Egy hirtelen mozdulattal döntöm hátra, én pedig az ágyra térdelve mászok fölé és alaposan végigmérem. Az egész teste vágyik rám és én is magamévá akarom tenni ezt a gyönyörű teremtést. Szemei úgy csillognak, hogy szinte az egész égboltot látni lehet benne. Lassan hajolok fölé, majd ajkaimat övéhez nyomva kezdek bele egy szintén érzéki csókba, amit készségesen viszonoz. Kezeivel nyakam köré fog, úgy próbál közelebb húzni magához, de még fiatal az idő, nem tehetek neki szívességet csak azért, mert türelmetlen. Eltávolodom tőle, de nem tétovázom, azonnal arcára nyomok pár apró puszit, amit végigvezetek egész állán és végül nyakáig belepem vele puha bőrének minden felületét. Teste elernyed alattam, én pedig kihasználom ezt, úgy kezdek beleszívni fehér bőrébe és igyekszem minél kisebb nyomokat hagyni rajta. Jobb kezemen támaszkodom meg, míg ballal felfedező útra indulok. Végigsimítok Jimin mellkasán, ahol elidőzök, olykor kis köröket leírva ujjbegyemmel. Lassan simítok végig pólóján keresztül, egészen le a hasfaláig, ahol beleremeg érintésembe. Még nem is érek hozzá odalent, mégis tisztában vagyok vele, hogy már teljesen fel van csigázva, hiszen bőre úgy izzik, mintha muszáj lenne. Bal kezemmel ráfogok nadrágja koncára és végigvezetem mutató és középső ujjam egészen a nadrág cipzárjáig. Chim szaporán kezdi venni a levegőt, amit próbál eleinte visszafogni, ám idővel kiengedi a hangját, amit egy apró harapással díjjazok.
- Halkan. - szólok rá azonnal - A kölyök nem kér belőlünk...
Jimin bólint egy aprót, miközben rám emeli már kissé ködös tekintetét. Apró mosolyra húzom számat, majd ismét ajkaihoz hajolok, hogy egy csókot nyomjak a kiszáradt párnáira. Miután elhúzódom feltérdelek, és két kezemmel gombolom ki Chim nadrágját, majd húzom le a sliccét, csak hogy még jobban felhúzzam. Park Jimin egyetlen egy dolgot utál, az pedig a nagyon hosszú előjáték. Erre már az alatt a rengeteg együttlét alatt rájöttem, viszont ha jól csinálom - már pedig én mindig nagyon jól csinálom - akkor olyannyira fel tudom húzni, hogy olyan hangok jönnek ki a torkán, ami zene füleimnek.
Lassan húzom le a fiúról a nadrágját, miközben leszállok az ágyról. Az alatt a fél perc alatt, míg leszenvedi magáról a zokniját és a lenge felsőjét, én is lehúzom magamról a fekete pólómat. A nadrágot magamon hagyva térek vissza ismételten Jimin felé, aki kipirult arccal mered rám, majd kezeit vállaimra helyezve szorít meg kicsit.
- Ne legyél türelmetlen. - szólok rá, így enged a szorításából és bólint egy aprót.
Ismét ajkaihoz hajolok és egy gyors puszi kíséretében engedem rá egész súlyom, mellkasunkat egymáshoz simítva. Elhajolok ismét ajkaitól, így Jimin oldalra fordítja fejét, hogy nagyobb felületen érinthessem a nyakát. Nálunk ez már megszokás, a nyaka az egyik erogénzónája. Nincs sok dolgom, csak kényeztetni, miközben ott csókolgatom és olyan kezesbárány lesz, mintha erre a szerepre született volna.
Apró csókokkal kezdem kényeztetni vékony bőrét, míg jobb kezemmel ráfogok nemes dolgára az alsónadrágján keresztül. Hangos nyögéssel jelzi, hogy igen is jól esik neki érintésem, így masszírozni kezdem a gyenge, ám igencsak merev tagját. Ekkor egy idegesítő dörömbölés zavarja meg az idilli hangulatot, én pedig vérben forgó szemekkel meredek az ajtóra. Jungkook!
- Ne foglalkozz vele, Tae. - leheli fülembe a szavakat Chim, amitől kiráz a hideg. Újra felé fordulva veszem birtokba selymes bőrét és folytatom ténykedésem odalent. Próbálja elfojtani feltörő sóhajait, de annyira érzékeny, hogy ez szinte lehetetlen. Újra meghallom a dörömbölést, ekkor azonban már felülök Chim csípőjén és megmarkolom a nadrágom anyagát. Esküszöm, hogy kinyírom!
- Egy pillanat múlva jövök. - Jimin egy elégedetlen nyüszítéssel díjazza tettem, ezért hintek egy lágy csókot húsos párnáira és dühösen kivergődöm magam az ágyból. Elfordítom a zárban a kulcsot és kivágom a szobám ajtaját, ami mögött egy durcás Jungkook áll - Mi a faszomat akarsz már? - kérdezem tőle cseppet sem rejtve előle haragomat.
- Azt mondtad, hogy halkak lesztek. Zeng tőletek, illetve kedves párodtól az egész lakás.
- És akkor mi van? Ha féltékeny vagy, csatlakozz, ha meg nem akarod hallgatni, menj el sétálni legalább négy órára. - látom, ahogy elvörösödik az arca, emiatt enyhül a mérgem. Egy kicsit ráijesztek, aztán nem fog beszólni többet. Megragadva a karját rántom be magam mellé a szobába. Kulcsra zárom az ajtót és taszítgatni kezdem őt az ágyam felé, ahol Jimin kitágult szemekkel bámul minket. Idő közben magára húzta a takarót, hogy Jungkook ne lássa. Annyira édes!
- Mit akarsz? Engedj ki!
- Nem. Jimin figyelt a hangjára, szóval a ránk eső részt a megegyezésből teljesítettük. Te viszont megzavartál minket, ami csak annyit jelenthet, hogy hallgatóztál. - húzom gúnyos mosolyra ajkaimat reakciója láttán. Kiszökik a vér a fejéből és teljesen elképedve bámul rám. Tudom, hogy nem igaz, de egy életre meg fogom leckésztetni, amiért megzavarta a kis ágytornámat Chimmel.
- Nem hallgatóztam. Hangosak voltatok!- fakad ki, amennyire döbbentsége engedi.
- Ha igaz az elméletem - már pedig miért is ne lenne az - akkor azért tapasztottad a füled az ajtónkra, mert érdekel a dolog. Én pedig vagyok annyira jófej, hogy megengedem neked, hogy nézd is, miközben hallgatod.
- Mi?- hüledezik Jungkook és látom rajta, hogy próbálja összekapni magát.
- Tae. Én nem szeretném, hogy bárki is nézzen közben rajtad kívül. - hallom meg Chim halk hangját az ágyból. Mikor oda pillantok, vöröslő arccal szorongatja a takarómat, amit már egészen az orráig felhúzott.
- Mondtam már neked, Chim. Ha így viselkedsz, az csak fokozza a vágyaimat. - figyelmen kívül hagyva Jungkookot mászok be alkalmi partnerem mellé és elhúzva szája elől a puha anyagot hívom újra érzéki csókcsatába, miközben bal kezemet visszavezetem nemesebbik tagjához. Direkt úgy érintem meg Chimet, hogy hangosan adja ki érzéki hangját, ami még egy hetero számára is izgató lehet, nem csak nekem. Nem is kell sokat várnom rá, hogy Jimin érzéki sóhajai töltség be a szoba minden egyes sarkát.
- Te beteg vagy!- sziszegi Jungkook, de figyelmen kívül hagyom a megjegyzését és elválva Jimintől elkezdem megszabadítani őt alsónadrágjától. Egész végig arcát figyelem, ezért feltűnik, hogy most lehunyta szemeit, próbálva kizárni Jungkookot - Engedj ki ebből a tetves szobából! - még mindig nem reagálok. Mikor sikerül megszabadítanom Jimint az utolsó ruhájától, felkúszom a füléhez és halkan súgok bele, hogy csak ő hallja.
- Nézz Jungkook szemeibe! - utasítom, mire ijedten pillant rám - Csak csináld. Utána ketten leszünk. - Jimin óvatosan bólint egyet és eleget téve kérésemnek a kölyökre vezeti tekintetét, én pedig finom csókokkal ellátva haladok egyre lejjebb felsőtestén, mire hangosan sóhajtozni kezd. Mikor elérek merevedéséhez, szemérmetlenül nyalom meg hegyét, mire felvonyít, én pedig a kölyökre pillantok elégedett mosollyal arcomon. Jungkooknak most telt be a pohár.
- Te undorító buzi! Nem érdekel, hogy mit művelsz, de ez már beteges! - elképedek, ahogy megváltozik az arckifejezése. A dühös, izzó szempár mellé társul a teljesen elvörösödött arc, az enyhe remegés és a pilláin megcsillanó könny.
- Oh. Szóval most már nem érdekel. - felelem neki szórakozottan és finoman kezdek el játszadozni Jimin merevedésén kezemmel, ami miatt az alattam fekvő folyamatos zihálásba kezd - Akkor, ha kimész innen, hagyod, hogy azt csináljak, amit akarok?
- Mit érdekel engem, csak nyisd ki azt a kurva ajtót! - ordítja el magát, még engem is meglepve, milyen hevesen reagál. Ez pedig csak szex. Nem kell nagydobra verni. Kikászálódok újra Jimin mellől és kinyitom neki az ajtót, de mielőtt el tudna szaladni, megragadom az alkarját és hozzáteszem.
- Ha még egyszer meghallom azt, hogy buzi, belőled is azt csinálok.
Jungkook, amint elengedem karját, kirohan a szobából, én pedig ismét bezárom az ajtót. Visszafordulok az ágy felé, ahol Jimin kipirulva bámul felém. Mosolyra húzom ajkaimat, majd nadrágom gombjához nyújtva elindulok felé, lassú léptekkel.
- Ügyes voltál, Chim. Most pedig megkapod a megérdemelt jutalmadat, amiért ilyen jó fiú voltál!
Коментарі