Jungkook POV.

Kérdésem hallatán Hoseok csupán tágra nyílt szemekkel és leejtett ajkakkal meredt rám. Láttam rajta, hogy a válaszon töri a fejét, viszont engem hirtelen kerített hatalmába az idegesség. Feszült voltam, ugyanis ott állt előttem az az ember, aki miatt Taehyung így viselkedik; legalább is miatta volt depresszíós. Szinte szét tudtam volna robbanni az idegtől, de Namjoon azonnal vállunkra tette a kezét és fejét ingatva közölte; ezt folytassuk inkább nála, az irodájában.

Nem értettem, miért szeretné ezt, azt meg végképp nem, hogy ő miért nem ideges Hoseokra a Herceggel történtek miatt, de végül hallgattam a pilótára és így kerültünk ide.

Namjoon Hoseokkal a kanapén foglalnak helyet, én pedig kivételesen a fotelban, ahol eddig a tanulások alkalmával mindig Nam ült. Nem sokat törődök az elhelyezkedéssel, ugyanis azonnal folytatom azt, amit még a reptér aulájában elkezdtem.

- Hogy tehetted meg vele?

- Nem csináltam semmit. - emeli rám tekintetét Hoseok, majd látva feszült arckifejezésemet egy nagy sóhaj hagyja el ajkait - Tényleg.

- Tudsz róla, hogy szemét dolog az, ha megcsalod?

- Tessék?

- Tudok róla, hogy szakítottál vele más miatt.

- Szakítani?

Hoseok értetlen arckifejezéssel mered rám, én azonban nem tágítok. Mindent tudok, amit tudnom kell, és itt most ő a hunyó. Miatta szenvedett Taehyung, ezt pedig meg kell torolnom valahogy.

- Nézd el, Hobi. - szól közbe Namjoon, majd hátradőlve a kanapén megveregeti az említett vállát - Nem tudja a teljes sztorit.

- De mégis honnan tudja, hogy mi van Taehyunggal? - mered értetlen arckifejezéssel a pilótára, engem figyelmen kívül hagyva. - Egyáltalán ki ő?

- Jeon Jungkook vagyok. Már bemutatkoztam. - fonom össze magam előtt a karjaimat, úgy dőlök hátra a fotelban.

- Oké - sóhajt fel Namjoon - Jungkook egy ifjú pilóta tanonc, aki Kim Yoonahval jár. - néz azonnal Hoseokra a férfi. Hobi egyből egy hatalmasat nyel és feszkelődni kezd a helyén - Emlékszel Yoonahra?

- Nehéz lenne elfelejteni. - süti le a szemeit az újfiú, majd végül rám emeli a tekintetét, ami most cseppet sem annyira elveszett, mint eddig. Tekintetében elszántságot, szomorúságot és megbánást látok

- Taehyung hazajött, ugyanis egy igen bonyolult ügybe keveredett, addig pedig nem repülhet, míg nincs ez elintézve. - folytatja Namjoon, nekem pedig felugrik egyből a szemöldököm. Miféle ügy? És ezt miért nem közölte velünk? Azt mondta, hogy szabadságon van és hogy nemsokára ismét a felhők felett fog utazni. Miről nem tudok? - Hazaköltözött, viszont már Kook akkor Yoonahval élt.

- Akkor látta, amikor...olyan?

- Elég sokszor. - túr bele dús hajába Nam, majd felém pillant sokattudó pillantásával. - Szerintem jó lenne, ha Jungkook tudná az egész sztorit, nem csak azt, amit Tae mesélt neki.

- Nem vagyok benne biztos, hogy több embernek kellene erről tudnia. Így is én jövök ki rosszul az egészből. - emeli égnek a tekintetét Hoseok, de ezzel csak még inkább kíváncsivá tesznek.

- Miről van szó? - kérdezem egyből, mire lassan Hoseok is minden figyelmét rám szenteli. - Szeretném tudni.

- Ez egy igen bonyolult dolog, Jungkook. - mondja halkabban a szavakat, nekem pedig fülelnem kell, hogy minden szót jól ki tudjak venni mondatából.

- Szeretem a bonyolult dolgokat. - válaszolom röviden, remélve, elérem a célom és végre beszélni kezd. Látom, hogy Hoseok vacilál, hogy mondjon-e nekem valamit, vagy sem. Bár már tudom, hogy úgyis beszélni fog, hiszen Namjoon Hyung is mellém állt már azzal, hogy szerinte is van jogom tudni a teljes sztorit. Bár őszintén azt hittem, mindent tudok, de ezek szerint nem. Jobban belegondolva minden dolgonak két oldala van, én pedig eddig csak Taehyungét ismertem.

- A helyzet az, hogy tudom, mit érez Taehyung. - kezd bele végül, én pedig minden szavára figyelek. - Talán ha két éve találkoztunk, amikor egy szenvdics miatt szóba elegyedtünk. - húzza apró mosolyra ajkait.

- Szendvics? - emelem meg a szemöldököm egyből.

- Kukoricás. - néz egyenesen a szemembe - Imádom a reptéri kukoricás szendvicset, viszont csak egy volt már a büfében. Taehyung pedig el akarta vinni, de nem engedtem. Igazából egy hülye vita miatt ismerkedtünk meg. - neveti el magát, de végül egy fájdalmas sóhaj hagyja el ajkait - Barátok lettünk, viszont a vak is látta, hogy Taehyung más, mint a többi srác. Nem is nagyon leplezte a dolgokat és nekem sem volt ezzel bajom, ugyanis csak barátok voltunk. - von vállat, majd tekintete lassan az előttünk lévő kisasztalra téved és úgy kezdi fixírozni, mintha valami rettentően fontos dolog lenne - Legalább is azt hittem. - folytatja tovább, én pedig minden figyelmem rá szegezem - Taehyung kezdett nagyon rám akadni. Folyton ott volt, ahol én, amikor éppen nem repült. Már az elején tisztáztam vele, hogy én nem vagyok meleg és nem is tervezek az lenni senki kedvéért sem. Azt hittem, hogy ezt megértette, ugyanis miután ezt közöltem vele, nem keresett. Két hónapig nem is hallottam felőle. Mivel repült, azt hittem, ezzel mindent tisztáztam. Mikor Taehyung visszajött, úgy gondoltam, meg kellene ünnepelni. Hiszen ez volt a leghosszabb repülőútja, ami nagy szó egy viszonylag frissen végzett légiutaskísérőnél. A nővérét felkeresve terveztünk meg neki egy meglepetéspartit. Minden jól alakult, viszont az a Taehyung, aki visszajött, nem az volt, akit én megismertem. Flegma lett és egocentrikus. Már akkor is nagy volt az egója, amikor megismerkedtünk, de régen meghallgatta mások véleményét, még ha nem is hallgatott rájuk. Az a buli nem úgy sült el, ahogy én terveztem volna.

- Mi történt? - kérdezem teljesen belemerülve az elém felvázolt történetbe.

- Taehyung rám mászott. - néz bele teljesen a szemembe. - Próbáltam újra elmondani neki, hogy ez nem az a szituáció, amit ő szeretne, de nem érdekelte a dolog. Már harmadjára közöltem vele, hogy nem vagyok hajlandó vele összejönni, mikor kiakadt és nekiállt vedelni. Nem tudom megszámolni a két kezemen, hogy azon az éjszakán mennyi különböző féle italt ivott.

- Nekem azt mondta, hogy jártatok. - szólok közbe, mire Namjoon is felsóhajt.

- Nem hazudott. - vakarja meg a tarkóját Hoseok és folytatja - Azon az estén én is kiborultam. Miatta. Nem értettem, hogy hova lett az a barátom, akivel jókat tudtam beszélgetni, és hogy miért nem érti azt az egy dolgot, hogy mi nem egy kapura játszunk. Szóval én is inni kezdtem.

- Jó sokat. - szól közbe Nam, amire Hoseok bólint egyet.

- Rengeteget. Nem sokra emlékszem arról az estéről, csak arra, hogy megint betalált Taehyung. Hibát követtem el, amiért belementem a játékába, de nem tudtam tisztán gondolkodni akkor. Hiányzott a régi Taehyung.

- Miután mind a ketten felöntöttek a garatra, elkezdtek beszélgetni. Egy ideig szemmel tartottuk őket, de azon a helyen elég könnyű elpárologni. - szól közbe Namjoon, én pedig érdeklődve figyelem - Te is voltál a bárban, tudod, hogy milyen a helyelosztás. Hoseok és Taehyung pedig a hátsó szobában kötött ki.

- Valahogy úgy. - gondolkozik el Hoseok, majd ajkába harapva mered maga elé egy pillanatra - Játszani akart, én meg belementem.

- Miféle játék?

- Egyszerű kiesős. - néz rám egyből és ezidőben felemeli a jobb kezét, tenyerét felém tartva - Tedd le az ujjad, ha van rajtad boxer. - a kisujját ekkor lehajtja, én pedig értetlenül bámulom a fiút - Hajtsd le az ujjad, ha a reptéren dolgozol - gyűrűsujj is lehajtva - Tedd le az ujjad, ha rövid hajad van - középsőujját is lehajtja - és így tovább.

- Ezt nem értem. Miért akart ilyet játszani? - ráncolom össze a szemöldököm.

- Mert tudta, hogy veszítek. - helyezi ölébe eddig felemelve tartott kezét - A vesztesnek pedig teljesítenie kellett a másik kívánságát.

- Mit kért tőled? - dőlök előre, hogy jobban lássam a fiút.

- Egy csókot.

- Tessék? - nyílnak tágra szemeim azonnal és egy másodperc alatt kiráz a hideg. Valamiért megremeg az egész testem és furcsán kezdem érezni magam.

- Arra léptünk már mi is be, hogy egymásnak estek.

Miért érzek fájdalmat a mellkasomban, míg ezeket hallgatom?

Hoseok ajkait rágcsálva lehajtott fejjel ül a kanapén, Namjoon pedig hangosan felsóhajtva felkel a helyéről és az íróasztalához sétál. A tekintetemet nem vagyok képes levenni Taehyung exéről. Valamiért még idegesebb vagyok, hogy ezt hallgatom. Pár másodperc múlva Nam visszatér, és egy nyalókát tesz Hoseok ölébe. Hobi egy apró mosollyal veszi ujjai közé az apró édességet, majd hálásan Namjoonra pillant.

- Mi történt ezután? - kérdezem halkan, magam számára is meglepően nyugodtan.

- Taehyung elkezdett dicsekedni azzal, hogy járnak Hoseokkal. - válaszol Namjoon a kérdésemre - Minimum egy hónapig ezt szajkózta.

- Több volt, mint egy hónap. - sóhajt fel Hoseok, majd ismét rám emeli a tekintetét - Minimum három. Elég kellemetlen volt.

- De ha te nem vagy... - hirtelen abbahagyom a beszédet a megfelelő szót keresve, és mihelyst megtalálom, folytatom - ...olyan, mint Taehyung, akkor miért maradtál mellette?

- Nem tehettem mást. Nem mondtam, hogy egy párt alkottunk, hiszen nem csináltunk se többet, se kevesebbet, mint a buli előtt. Ugyan úgy együtt ebédeltünk, ha volt időnk. Elkísértem a repülőjéig, mikor utazni ment, illetve ő is, ha én mentem a toronyba. Szimplán csak ő látott bele többet.

- Ez kegyetlen dolog volt tőled! - morgok orrom alatt, hiszen ha belegondolok abba, hogy Taehyung valószínűleg szívét lelkét beleadta abba a pár hónapba, hogy egy kicsit boldog lehessen. De megérte ez neki?

- Nem értek veled egyet. Taehyung egy álkapcsolatot alakított ki magának, amibe engem is belerángatott. Azon a részeges csókon kívül sose történt közöttünk más. A buli után számtalanszor közöltem vele, hogy hiba volt és ezt nem kellene folytatnia, de figyelmen kívül hagyta minden egyes próbálkozásomat. De szerencsémre behívtak a seregbe, így ki tudtam bújni ezalól a kellemetlen szituáció alól.

- Elmenekültél. - jelentem ki határozottan.

- Nem volt más választásom. - forgatja meg szemeit Hoseok, Nam pedig ekkor szól ismét közbe.

- Taehyungnak vannak gondjai. A szülei sosem voltak mellette, mindig üzleti úton voltak. A dadájuk vigyázott rá és a nővérére, míg gyerekek voltak. Valószínűleg nem mesélte neked Yoonah, de az idős hölgy nagyon kedvelte őket, szinte saját unokáinak tekintette Taehyungékat.

- Nem, ezt tényleg nem mesélte el.

- Akkor gondolom arról sem tudsz, hogy Taehyung találta meg a hölgy holttestét, ugyanis végelgyengülésben halt meg. Tae ekkor csak tíz éves volt.

Hatalmasra nőnek a szemeim Namjoon szavaitól. Ezekről eddig semmit sem tudtam. Yoonah mindig azt mondta, hogy jó családban nevelkedett fel és szerető szülei voltak. Igaz, hogy még nem találkoztam az említettekkel, viszont nem gondoltam volna, hogy ennyire figyelmen kívül hagyják a saját gyerekeik érzéseit. Az én apám sem volt jobb, ő is az üzletre fókuszált, ám akkor is fordított rám némi időt. Példának okáért édesapám tanított meg biciklizni.

De akkor mi van Taehyunggal?

A szülei nem foglalkoztak vele, majd kapott egy dadát, akivel - ezek szerint - jó kapcsolatot ápolt. Mikor végre jól érezte volna magát a tíz éves gyermek, megtalálja az egyik legfontosabb embert, aki kedves a szívének...holtan.

El sem tudom hinni, mekkora fájdalom lehetett akkor a kicsi Taehyung szívében. Szívesen megkérném Namjoont, hogy meséljen a fiatal Hercegről, de ennek nincs most itt az ideje...

Így minden kezd értelmet nyerni.

Egyszerűen szeretethiánya van a felsőbbrendűsége mellett. Szerette a szüleit, de ők magára hagyták. Aztán megkedvelte a felvigyázóját, akit szintén elveszített. Ezután próbálta megtalálni a maga útját, ahol végül találkozott Jiminnel, aki útba igazította. Kipróbálta, hogy milyen úton kell tovább haladnia, hogy boldog lehessen, viszont amikor megtalálta az első szerelmét, ő visszautasította. Számtalanszor. Végül ő is magára hagyta, mikor bevonult a katonaságba. Most már értem! Ezért akar minden jöttmenttel összefeküdni, hogy ha csak egy kis időre is, de szeressék. Ha másért nem, azért amit az ágyban csinál...

Ez milyen kegyetlen sors?