7. rész
Taehyung POV.
- Hogy lehet valaki ennyire hálátlan?
- Nem tudom.
- És prüd?
- Nem tudom.
- De most komolyan, Taehyung.
- Nem tudom! - mordulok fel, talán kicsit erőteljesebben, mint kellett volna. Jimin megszeppenve bámul rám a kis bár valamennyi vendégével együtt. Felsóhajtok, majd lehalkítva magam nézek vissza barátomra. Talán éjfélt üt lassan az óra, mi pedig már a sokadik üveg alkoholt fogyasztjuk el. - Felbosszant.
- Nem csodálom. Elég kevesen képesek nyerni veled szemben.
Igaza van. Tényleg nem sokszor fordult elő velem eddigi életem során, hogy olyan ember ellen veszítek, akit alig pár napja ismerek. Mindig megtalálom azt a pontot, amiben le tudom győzni, még ha játék is az egész. Habár Jungkookot eddig csak idegesíteni, piszkálni akartam, mostanra teljesen más dolog jutott az eszembe. Le akarom győzni a saját játékában.
- Gyakorolnom kell.
- Mármint? - pislog rám értetlenül Jimin, miközben épp tele tölti a poharunkat.
- Meg kell tanulnom játszani azzal a hülye játékkal.
- Ez nem olyan tánc, amit eddig csináltunk, Tae - nyújtja át a poharamat, amit el is veszek. - Az utcai tánc teljesen más, mint egy előre kitalált koreográfia, amit utánozni kell. Az a játék figyeli, hogy hogyan mozogsz.
- Akkor megtanulom az összes táncot.
- Te beteg vagy; ennyit nem ér. Másra is tudnánk időt fordítani. - motyogja orra alatt Jimin elégedetlenül. Tudom, mire gondol, de jelenleg sokkal nagyobb problémám is van a kielégületlenségnél. Jungkook legyőzött, ezt pedig sürgősen orvosolni kell.
- Arra is sort kerítünk, de mint mondtam, ma nem mehetek haza - sóhajtok fel, miközben Jiminre emelem tekintetemet. - Menjünk a játékszobába! Táncolni akarok, és te leszel az ellenfelem!
- Ne már, Tae! Szeretek táncolni, de most mást akarok csinálni - nyüszít Jimin és mellém lépve megragadja ingem anyagát. - Ha megtesszük, utána sort keríthetünk a táncra is. Nálam alhatunk.
- Előbb táncolunk! - fogok rá derekára bal kezemmel, míg jobbal megragadom bal karját és egy laza mozdulattal megpördülök vele. - Te jobban táncolsz, mint én. Régen is te tanítottad a legjobb lépéseket, most is segíteni fogsz! - mosolygok rá buján - Utána azt is csinálhatjuk!
- Hajthatatlan vagy, mint mindig. - hajtja le elvörösödött fejét és elhúzódik tőlem. - Jó, benne vagyok. Utána viszont felmegyünk hozzám. - emeli fel jobb mutató ujját fenyegetően.
- Olyat csinálok veled, amit ritkán kapsz! - nyomok arcára egy gyors, de annál inkább érzékibb puszit, majd elengedve őt fogok rá a teletöltött poharamra. Egy gyors mozdulattal hajtom fel, és Jimin italával is megismétlem ugyanezt, hogy minél hamarabb elindulhassunk. Barátom meglepetten néz rám, majd lemondóan felsóhajt. Miután rendezzük a számlánkat, elindulunk a tinédzserkorunk egyik legmenőbb játéktermébe, ahol rengeteg, különféle eszköz található. Van itt kosárlabda dobálótól kezdve, az autószimulátorokon át, egészen a karaokiig minden. Miután egyenesen a táncos részhez sétálok, rányomok az első számra, amivel szembe találom magam. Teljesen fel vagyok villanyozva, de ezt természetesen nem mutatom ki, főleg nem egy alávetettem előtt, aki jelen pillanatban Jimin. A játék igaz, hogy nem olyan, mint a Just Dance, de kezdésnek ez is megfelel. Ha holnap ki kell állnom Jungkookal szemben, akkor jó formába kell lennem.
- Jimin! - fordulok hátra szemeimmel keresve őt az elszórt tömegben.
- Ijesztően lelkes vagy, látom a szemed csillogásából. - forgatja meg íriszeit tőle szokatlan módon. Köztudott róla, hogy ha iszik, akkor sokkal bátrabb lesz. Emiatt a szája is kinyílik és sűrűn beszél vissza. Ilyenkor olyan aranyos. Megrontani való; legalább is az lenne, ha még érintetlen volna.
- Bezzeg, ha máshol vagyok ennyire lelkes, nem vagy ilyen mogorva. - húzom féloldalas mosolyra számat, de mielőtt bármit tudna válaszolni, berántom a második játékos helyére és azonnal rányomok az indító gombra. - Hajrá, Chim! Ne okozz csalódást!
- Nem szokásom.
Miután elindul a játék, mind a ketten intenzív mozgásba kezdünk; persze eleinte Jimin leköröz, - ezen nem is csodálkozom- de ahogy telnek a percek, majd az órák, egyre ügyesebb vagyok, Jimin pedig fárad. Mind a ketten tocsogunk az izzadtságban, de nem adom fel. Holnap le fogom győzni azt a Nyulat! Nem kell sok idő ahhoz, hogy végre sikerüljön felülkerekedni a mesteremen, aki zihálva ül le az emelvényre.
- Nem bírom tovább, Tae!
- Még egyet! - pihegek a kijelzőt bámulva, miközben keresem az újabb zeneszámot. - Nem hagyhatjuk abba pont akkor, amikor már nyerek veled szemben.
- De már hajnali fél hat van!
- Az reggel. - javítom ki, majd meglepetten hajolok el a lista elől és barátomra pillantok. Szőke haja izzadságtól tapad a homlokára, miközben már csak a pólójában áll előttem. A pulóverét már rég a földre dobta, a kabátjával együtt. Körbenézek gyorsan a játékteremben, ahol már csak pár alvó ember található az asztali gépek előtt, valamint egy-két olyan tinédzser, aki teljesen bele van merülve az általa kiválasztott játékba. - Oh.
- Na jó. Egész éjjel táncoltam miattad, szóval most az a minimum, hogy feljössz és velem fürdesz.
- Jól van. - sóhajtok megadóan, majd felveszem a földről Jimin elhagyott ruháit és átnyújtom neki. Egyből elveszi, majd magára is húzza azokat.
Tíz perc múlva már az első reggeli buszt várjuk, hogy végre elérjük az úticélunkat. Jimin mellettem kabátját összehúzva vacog, míg én a farmer zsebembe bújtatom kezeimet a hideg elől. Észre sem vettem, hogy egész éjszaka táncoltunk. Annyira felpörögtem azon, hogy van lehetőségem gyakorolni, hogy teljesen elfeledkeztem magamról. Jiminnek pedig hálás vagyok, amiért még ha unta is, mellettem volt és segített. Ha átérünk hozzá, igazán meg fogom jutalmazni, amiért ilyen jó volt hozzám. De még hogy! A gondolatra azonnal elmosolyodom, és jobb kezemet kihúzva zsebemből átkarolom Jimin derekát, úgy húzom magamhoz. A fiú meglepetten néz fel rám, de én csak mosolyogva akarom tudtára adni, hogy itt vagyok mellette.
- Mit csinálsz, Tae? Az utcán vagyunk.
- És? - kérdezek vissza egyből, mire kicsit kipirul az arca. - Hadd irigykedjenek.
- Inkább undorodnak.
Felsóhajtva forgatom meg szememet, majd elengedve a fiút, visszateszem kezemet a nadrágzsebembe. Ezután nem szólunk egymáshoz. Igaza van, mégsem vagyok képes elfogadni ezt a társadalmi felfogást. Nem előttük fekszünk le, mégis fintorog mindenki, ha két pasit lát meg az utcán. Szinte kirekesztettnek érzem magam ilyenkor... Ezt pedig mindennél jobban gyűlölöm. Tíz perc buszozás és öt perc gyaloglás után végül felérünk Jimin lakásába, ahol már oly régen jártam. Még mindig magával ragad ez az otthonos kis környezet, ahol a fiú egymaga él.
- Átrendezted a nappalit. - jelentem ki a teljesen nyilvánvalót, ugyanis amikor két éve utoljára jártam nála, még csak egy matrac foglalt helyet a szobában pár bőrönddel együtt. - Szép lett.
- Még nem az igazi. - vakarja meg a tarkóját zavartan. - A sarokba még szeretnék egy nagy lávalámpát. A kanapét is szeretném kicserélni egy sokkal kényelmesebbre. A falakat még ki kell festeni és nem ártana, ha beszereznék pár képet is, hogy otthonosabb legyen. De ez még a jövő zenéje.
- Segíthetek, ha gondolod. - teszem jobb tenyeremet a fiú fejére, majd egy könnyed mozdulattal kócolom össze szőke tincseit. - Aludjunk? - hajolok közvetlen arca elé. - Vagy mást szeretnél?
- Ne hozz zavarba. - elkapja rólam a tekintetét és próbálja elrejteni kipirult arcát. - Nagyon fáradt vagyok az éjszakai maraton miatt. Aludjunk inkább, aztán ha felkelünk, még mindig van lehetőség rá.
- Rendben van, Mochi. - húzom ki magam teljesen, majd nyújtózkodva egyet ásítok egy hatalmasat. - Merre van a hálód? - nézek körbe kíváncsian. Jimin azonnal megindul az említett szoba felé, én pedig követem. Miután beérünk, azonnal leveszem magamról a felesleges dzsekit, valamint pulóvert, amit végül követ a zoknim és a nadrágom is. Egy boxerben és pólóban fekszem be a Chim illatát körüllengő, puha ágyba és teljesen kinyúlva szívom magamba legkedvesebb partnerem kellemes öblítőjének illatát. Végül ő maga is befekszik mellém, és nem is kell sokat várnunk, hogy elnyomjon minket az álom.
***
- Miért nekem kell ugrálni, ha az a kölyök otthon hagy valami hülye iratot? - morgok orrom alatt, miközben a taxiból kiszállva mérem végig Noona és Jungkook munkahelyét. Jiminnel nagyjából délután kettőig aludtunk, majd a megbeszélt együttlétnek neki is kezdtünk, ám a telefonom csengőhangja közbeszólt. Alap esetben nem is foglalkoznék ezzel, de Noona hívását más zene jelzi, így akármit is csinálok, akármiben - vagy akárkiben - is vagyok benne, azonnal abbahagyom a tevékenységeimet és ugrok a mobilom után. Bár ne tettem volna. Jimin egyértelműen jelezte nemtetszését, mivel kénytelenek voltunk teljesen felfüggeszteni a szexet, mert Noona megkért rá, hogy vigyek be nekik egy mappát, amit a drága egyetlen kis Babája otthon felejtett a reggeli készülődésük közben. Szememet forgatva nézek rá a kezemben szorongatott mappára. A kölyök neve szerepel rajta és valamilyen elszámolás. Az igazat megvallva simán keresztbe tehetnék neki, ha nem vinném be, de mivel Noona kért meg, kénytelen vagyok. Nagyot sóhajtva indulok be az épületbe, ahol azonnal a recepció irányába sétálok, ugyanis fogalmam nincs, hogy Noona melyik emeleten van éppen. Az ottani csinos vörös hajú hölgy szeme azonnal rám tapad, amint a pultra teszem a magammal hozott mappát.
- Segíthetek?
- Kim Yoonaht keresem.
- Esetleg megtudhatom, miről lenne szó?
- A nővérem és be kellett hoznom neki valamit. - nézek az említett tárgyra, amin igaz, hogy a nyúl neve szerepel, de mégsem mondhatom, hogy ő neki hoztam.
- Yoonah kisasszony a hatodik emeleten lesz. Kétszer balra fordul és a száznyolcas ajtónál fogja megtalálni.
- Köszönöm. - bólintok, majd egy csábos mosolyt varázsolok magamra, amitől teljesen elpirul a lány. Imádom zavarba hozni az embereket. És még ha férfiakkal fekszem is össze, nem zárom ki teljesen azt a lehetőséget, ha egy csinos lány netalántán felkínálná magát számomra. Tény és való, hogy szökőévente, ha kétszer fordul elő ilyesmi, de nem vagyok semmi rossznak az elrontója. Lyuk az lyuk.
Megtalálva a liftet azonnal belépek a fémdobozba, majd megnyomom az említett hatos gombot. A felvonóban induláskor azonnal megszólal az a tipikus filmzene, ami már önmagában is idegesítő, ilyen feszülten pedig felér egy kínzással. Miután megérkezem, kiszállok és az iratokat szorongatva indulok a nemrég említett irányba, reményeim szerint a nővéremhez. Megtalálva a száznyolcas szobát bekopogok, ám válasz nem érkezik, így egyszerűen lenyomom a kilincset és beengedem magam a szobába.
- Noona, meghoztam a hülye papírokat. - emelem fel az említett dolgot a kezemmel, ám azonnal megtorpanok. Arcom a hirtelen döbbenetből egy szempillantás alatt változik egy igen perverz arckifejezéssé. Nővérem épp az asztalon ül, előtte pedig Jungkook áll, miközben inge ki van gombolva és a haja is kócosan virít fején.
- Ilyen hamar ide értél? - kérdezi zavartan Yoonah, majd rendezve vonásait lepattan az asztalról és felém közeledik. Én azonban képtelen vagyok levenni a tekintetem Jungkookról. Szemei egyértelműen izzanak a vágytól, amit fokoz enyhén kipirult arca. Éjfekete haja rakoncátlanul áll a feje tetején, kék inge hiányossága pedig tökéletes rálátást biztosít kidolgozott mellkasára. Zavartan pislog rám, ami miatt ösztönösen nyalom meg alsó ajkam. Tehát így néz ki felizgult állapotban. Nem csodálom, hogy Noona ennyire odáig van érte. Jungkook észreveszi, hogy bámulom, ezért oldalra süti szemeit és torkát megköszörülve kezdi begombolni felsőjét. Egy ütésre leszek figyelmes a fejem búbján, ami miatt az említett részhez kapom a kezem. - Ne nézd így! Foglalt. - vigyorog rám Noona, miközben a mappát szorongatja- amit kivett kezeim közül-, és mivel előbb megütött.
- Bocs. - pillantok oldalra, miközben simogatom az érintett testrészem. - Azt mondtad, hogy fontos, szóval hoztam. - nézek vissza nővéremre. - Még Jimint is otthagytam, hogy időben megkapd ezt a hülye iratot, erre meg ez fogad? Legalább zárjátok magatokra az ajtót ilyenkor! - förmedek alig pár perccel idősebb testvéremre.
- Kopoghattál volna!
- Kopogtam! - akadok ki. Kicsit felbosszant a tény, hogy csapot-papot ott hagyok, hogy jót tegyek Noonának, ő pedig akkor enyeleg, amikor csak akar. - Mindegy. - puffogok, majd megfordulva az ajtóhoz indulok - További jó munkát! - emelem ki az utolsó szót ingerülten. Feltépem a kilincset, úgy nyitom ki végül a nyílászárót, majd kivágódok a folyosóra és hangosan vágom be magam után az ajtót. Nagyon ideges vagyok az előbbi miatt, ráadásul Jungkook látványa még jobban feltüzel odalent. Azonnal vissza kell mennem Jiminhez, vagy csak szimplán haza, hogy saját magamon enyhítsek.
Már a lift előtt állok és várom, hogy megérkezzen az emeletre. Minél hamarabb le akarok érni a földszintre. Kezeimet farmerzsebembe rejtem, miközben idegesen dobolok lábammal, magamban szitkozódva. Alsó ajkamat kezdem rágcsálni, amint eszembe jut Jimin kipirult arca, meztelen teste, ahogy két karját felém nyújtva kérlel, ne hagyjam ott. Én vagyok az idióta, hogy ha csettint a nővérem, akkor azonnal ugrok, akár egy pincsikutya. Már éppen csukódna mögöttem az ajtó, amikor egy kézfej nyúl be a szűk résen, ezzel megakadályozva a lift elindulását. Mikor újra ketté válik a fémlap, Jungkook alakját pillantom meg mögötte. Gyorsan száll be mellém és zsebre teszi a kezét.
- Hazamész? - kérdezi úgy, mintha mi sem történt volna. Összeszűkítem a szemem és látványosan végigmérem tetőtől talpig. Egyértelműen dudorodik az ágyéka, szóval félbehagyták a műveletet, ahogyan én is. Legalább ez ad egy kis vigaszt.
- Nem fejezitek be? Elég gáz, hogy így mászkálsz. - bögök fejemmel a nadrágja irányába, ahol becses szerve várja a megváltást. Fülig vörösödve kapja el rólam a tekintetét és ösztönösen tartja oda kézfejét. Ezzel már elkéstél... Minden láttam.
- Yoonah azt mondta, hogy szolidarít veled, amiért elrángatott. Ennek viszont én iszom meg a levét.
- Nem mintha ellenkeztél volna odabent. - nézek a lift gombjaira. - Egyáltalán nem te veled cseszett ki.
- Ezt hogy érted?
- Reggel úgy el voltál varázsolva, hogy otthon hagytad a fontos papírjaidat. - emelem rá cseppet sem kedves tekintetemet - Emiatt Jimint ott kellett hagynom az ágyban, mivel azt mondta a nővérem, hogy sürgős. Más szóval, nem elég, hogy egész éjszakára kitettél a saját lakásomból, de még a szexet sem fejezhettem be azért, mert te feledékeny vagy. Tudod, elég feszült tudok lenni, ha nem fejezem be azt, amit elkezdtem...
- Értem. - válaszolja inkább magának, mint nekem. - Akkor azt hiszem, egy cipőben járunk.
Erre nem válaszolok, ugyanis ha megtenném, biztos nem kedves szavak csúsznának ki ajkaim között. Megvárom, míg a lift leér a földszintre, majd amint kinyílik az ajtó, azonnal kilépek, Jungkookot magam mögött hagyva. Nem foglalkozom azzal, ő merre akar menni, egyszerűen csak gyors léptekkel kimegyek az épületből és az első taxit le is intem magamnak. Kinyitva a sárga kocsi ajtaját beülök hátulra, ám amint zárnám be magam után, valaki visszatart. Értetlenül fordulok az illető irányába, de minden szó bennem reked, mikor Kook beljebb tol és beül mellém. Kérdőn, felvont szemöldökkel meredek rá, ám ő csak elhadarja a címünket, így a sofőr azonnal a gázra taposva elindul.
- Mit akarsz? Nem dolgoznod kéne?
- Vége a munkaidőmnek. Fél háromig vagyok hivatalosan, de megszoktam várni Yoonaht. Most viszont haza küldött, mert így nem tud koncentrálni a munkájára.
- Remek. - fordulok el tőle, majd az ablakon keresztül kezdem el nézni a Szöulban sürgölődő embereket az utcán. - Szóval a nyakamba varrt...
- Nem hiszem, hogy annyira nehezedre esik elviselni. Amúgy is azt mondtad, hogy ott kellett hagynod Jimint, akkor menj vissza hozzá. Elvoltam eddig is nélküled. - válaszolja ingerülten, amit nem tudok hova tenni. Ennyire hisztis, ha nincs kielégítve?
- Jimin is elfoglalt tud lenni, bár neki a tanulmányaival kell foglalkoznia. - fordulok hirtelen vissza hozzá. - Nem tudok hozzá menni akkor, amikor kedvem szottyan, ahogyan azt te csinálod Noonával. - vágom neki csípős megjegyzésem, de meg se várva válaszát, folytatom. - Én legalább odafigyelek, hogy be legyen zárva az ajtóm, ha bármi olyat teszek, amit nem akarok, hogy más lásson. - szép lassan kaján vigyorra húzom ajkamat. - Vagy épp azért van zárva, hogy egy bizonyos valaki pont jól lássa azt, amit éppen csinálok... - utalok vissza a két nappal ezelőtt történtekre, amitől Kook egy szempillantás alatt falfehér lesz és egy szót sem szól, inkább bámul kifelé az ablakon. Elmosolyodva apró győzelmemen követem példáját és ismét az utcákra szegezem a tekintetem mindaddig, míg a taxis le nem állítja a kocsit. Zsebemből előhalászom a pénztárcámat, majd kifizetem a kért összeget. Eközben Jungkook önállósodva már kiszállt a gépjárműből és a panelház bejárata felé tart. Sietve intézem el a pénzügyeket, majd indulok utána, épp időben elkapva az ajtót, hogy bejussak. Feszülten nézem a hátát, ahogy lépked felfelé a lépcsőn, teljesen ignorálva engem. Ez bosszant. Igyekszem nem foglalkozni vele, úgy haladok felfelé, magam mögött hagyva a lépcsőfokokat, majd felérve a megfelelő emeletre lépek a bejárati ajtó felé. Még időben hátrálok el a falaptól, ugyanis Jungkook olyan nagy lendülettel vágja be maga után, hogy ha nem teszek egy lépést hátra, az orrom bánta volna ezt a cselekedetét. Idegesít!
- Megőrültél? - tépem fel a kilincset, úgy megyek be az előszobába, ahol éppen a bakancsát köti ki. - Mi bajod van? Ennyire nem lehetsz idióta...
- Irritálsz. - hirtelen kiegyenesedik és szemeiből szinte villámokat szór felém. - Próbálok veled normális lenni, de egyszerűen nem megy. Mindig kihozod belőlem, ezt... Feldühít a jelenléted.
- Nem vagy egyedül! - nézek rá semleges szemekkel - Még a sulidat is elintéztem, de neked az a hála, hogy be akarod törni az orrom. Még a taxit is én álltam. - lépek közvetlen elé vészjóslóan. Testem befeszül az idegességtől, fogaimat amennyire tudom, úgy szorítom össze. Természetesen tartom magam előtte, hogy ne lássa rajtam, mennyire felhúzott. Szívem szerint leütném most, amiért így viselkedik, de pontosan tudom, miért van rossz passzban. Merő véletlenségből ugyanazért feszült, amiért én. Nem kapta meg a napi szex adagját.
- Köszönöm szépen, Taehyung Herceg, nagyon hálás vagyok a kedvességedért. - válaszol gúnyosan, miközben mellkasára teszi tenyerét és színpadiasan meghajol. Ez nem tart sokáig, mert jobb mutatóujját vállamnak böki és szinte sziszeg. - De ne gondold, hogy térden fogok csúszni előtted, mert ebbe a játékba én nem megyek bele.
- Miféle játék? - kérdezem mély, komor hangomon. Érdekel, mire céloz, mivel amire én gondolok, azt nem szabad megtennem. A nővéremmel nem tolok ki.
- Láttam rajtad ma is, hogy milyen szemekkel néztél rám. Feltűnt, hogy nem vagyok közömbös neked, de a nővéredet tiszteletben tartod és nem érsz hozzám. Ellenben mindenáron ki akarod élni rajtam az uralokdási szarságaidat, de én nem vagyok olyan, aki ezekbe bele megy. Yoonahnak behódoltam, hogy magam mellett tudhassam, te viszont nem vagy nekem senkim. - szinte fújtat, miközben beszél. Mellkasa sebesen mozog fel és le, látszik, hogy nagyon ingerült.
- Ch... - fintorodok el mondandóján és lesajnálóan nézek rá, miközben zsebre dugom két kezemet. - Komolyan azt hiszed, hogy ágyba akarlak vinni? Nem tagadom, jó tested van, de egy ilyen kölyköt, aki a saját tanulmányait sem tudja befizetni és a nővérem főz rá, eszem ágában sincs megfektetni. Megtartok egy bizonyos szintet és te ez alatt a szint alatt vagy bőven. - jelentem ki olyan komor arckifejezéssel, amilyennel csak tőlem telik. Igazat mondok, eszem ágában sincs megfektetni, de nem azért, mert a nővérem pasija. Azért, mert ő nem az, aki megérdemelné, hogy hozzá érjek. Az én kényeztetésem csak nagyon kevés embernek jár.
- Ha úgy akarnám, bármikor el tudnálak csábítani, szóval ne bízd el magad. Csak tudod, nekem normális a gondolkodásom és inkább indulok be a női mellekre, mint a férfi mellkasra... - kihúzza magát és keresztbe teszi a karját. - Gyorsan játsszuk le azt az idióta just dance-et, aztán felejtsük el egymást mára.
- Elszánt vagy, Kölyök. - húzom mosolyra ajkaimat, majd ledobva magamról a cipőmet és dzsekimet a nappaliba vonulok. Beindítom ismét a játékot és kiválasztom azt a számot, amit ma hajnalban vagy hatszor végigtáncoltam Jiminnel. Ha nem is ugyanaz a játék, a zeneszámot kívülről fújom. Tudom, hol van váltás és ez már előnyt jelent számomra. Nem várok sokat Jungkookra, csak annyit, hogy mellettem álljon, így a játék be is olvassa az ő arcát. Azonnal rányomok a PLAY gombra, így a visszaszámolás után el is indul az általam kiválasztott pop zene. Egyből eszembe jut az egész éjszakás táncmaraton Chimmel, így a lelkesedésem ismét az eget súrolja. Tény, hogy teljesen más mozdulatsort kell ebben a játékban produkálnom, mint Jimin mellett, de ez sem hátráltat. Ráfeszülve nézem a sorra következő lépéseket és utánzom le őket. Nem figyelek Kookra, sem a képernyőn megjelenő visszajelzéseire, csak magammal törődök. Egyszerre mozgok a televízión megjelenő karakterrel, sorra gyűjtöm be a pontokat, míg nem véget ér a három perces zene. Az eredmény viszont egyértelmű. Öt csillag mindkettőnknek, csak az enyém superstar helyezést ért el. Nyertem. Zihálva tűröm ki homlokomra tapadt hajtincseimet és fordulok Jungkook felé, aki elképedt arckifejezéssel bámulja a képernyőt.
- Akkor ma én választok büntetést. - mérem végig a fiút, majd csípőre teszem kezemet és folytatom. - Csábíts el.
- Mi? - fehéredik el, miközben pislogni is elfelejt.
- Azt mondtad, hogy simán el tudnál csábítani, ha akarnád. Lássuk, mennyire mondasz igazat. Vagy csak a szád nagy? - vonom fel kérdőn szemöldökömet. Ha nem mehetek át Jiminhez, ő pedig nem jöhet ide, és magamnak sem tudom megoldani a gyönyör beteljesülését - ugyanis itthon van a nyúl, ő pedig biztosra veszem, hogy félbe szakítana - akkor be kell érnem azzal az apró boldogsággal, ha mást hozhatok zavarba. Kook eseténél pedig valamiért örülök, ha basztathatom. Ez a legjobb, amit tehetek jelen esetben. Jungkook kitágult pupillákkal mered rám, teljesen ledöbbenve.
- Te megőrültél. Nem fogok rád mozdulni. Nem is tetszel!
- Ez engem egyáltalán nem érdekel. Én sem akartam tegnap este elmenni itthonról, mégis megtettem, mivel megegyeztünk. - fonom össze magam előtt kezeimet egy elégedett vigyorral karöltve. - Hajrá.
- Ha nem csinálom meg, akkor mit fogsz tenni?
- Elég sok mindent tudok tenni, aminek te nem örülnél.
- Miért forog nálad minden a szex körül? Ezt soha nem fogom megérteni. - sóhajt egy nagyot, majd lemondó tekintetét rám szegezi.
- Nem mondtam, hogy szexuális jellegű. Most már a pilótaképző is közrejátszik. - mérem végig ismét, mire szemei azonnal kikerekednek.
- Nem tennél keresztbe.
- Nem-e? - nevetem el magam gúnyosan. - Te is elég sok mindenben keresztbe akarsz tenni nekem. Kezdésképpen az, hogy nem hozhatok fel senkit a saját lakásomba...
- Jó. - vágy a szavamba - Legyen. Megteszem, de ne érts félre, oké? - frusztráltan toporog egy helyben, amitől előbb tűnik aranyosnak, mint szexinek.
- Miért tenném? - vonok vállat. - Akkor néznék furcsán, ha ezt magadtól tennéd meg.
- Jól van. - beharapja alsó ajkát és oldalra fordítva a fejét beletúr fekete hajkoronájában. - Csak utána felejtsük el.
Válaszomat meg sem várva vesz egy mély levegőt, én pedig minden mozdulatát követem. A falnak támasztom jobb tenyerem, míg a balt csípőmre helyezem. Pár másodperc után összegyűjti minden bátorságát és rám emeli tekintetét, ami miatt érdeklődve pislogok vissza rá. Ugyanaz a tűz ég benne újra, mint amit az irodában láttam ma. Tekintetét enyémbe fúrja, úgy kezd el lassan lépkedni felém. Kék ingjéhez vezeti hosszú ujjait és kínzó lassúsággal szabadítja ki a gombokat fogságukból. Mire elér hozzám, a puha anyagot könnyed mozdulattal ejti le a földre, hátra hagyva azt. Teljes rálátásom nyílik felsőtestére, ami miatt nyelnem kell. Jól néz ki, de ennyi édes kevés ahhoz, hogy engem levegyen a lábamról, így csak unott arccal figyelem minden rezdülését. Mikor közvetlenül elém lép, kiszorítva kettőnk közül a levegőt, újra beletúr sűrű hajkoronájába és megnyalja alsó ajkát. Ujjait az én ingemhez vezeti és remegő kezekkel gombolja ki, egész végig szemembe nézve, miközben arca egyre közelebb jön az enyémhez. Leheletét már az arcomon érzem, ami jólesően csiklandozza a bőröm. Még mindig kevés vagy, kölyök.
- Ennyitől még zavarba se jövök. Vedd komolyan!
Válasz helyett bal kezét felvezeti párnáimhoz és ráteszi mutatóujját. Hajamat a fülem mögé tűri és olyan közel hajol hallójáratomhoz, hogy ajkai enyhén simogatják ott a bőrt.
- Még bele se kezdtem. Ne türelmetlenkedj. - súgja rekedten a szavakat, amibe beleborzongok. Kijelentése miatt végigfut a hideg a hátamon, miközben egy pillanatra meglepődök, de figyelembe se véve ragadja meg ingem és kezdi letolni vállamról az anyagot. Készségesen engedem neki, így jobb karomat leengedem magam mellé, de mikor a felsőm a földet éri, Jungkook a derekamhoz vezeti a kezét, és gyengéden megtol, míg el nem érem hátammal a falat, majd egy hirtelen mozdulattal, erőteljesen nekidönt. Azt hiszem, ez az a pont, ahol levett a lábamról. Megbabonázva pislogok rá elködösült szemekkel. Teljesen hozzám simul, így érzem felforrt bőrét az enyémhez érni. Ajkait párnáimhoz érinti, de csak annyira, hogy éppen hogy súrolják egymást. Ágyékát az enyémhez tolja és halkan felnyög, mire mind a kettőnk szeme egyszerre pattan ki. Baszki! Nem csak én izgultam fel! Mint az ágyúgolyó, úgy rugaszkodik el tőlem és csapot papot ott hagyva csapja magára a szobája ajtaját.
- Oké, ez baj. - motyogom magamnak, miközben lenézek a dudorodó tagomra. - Ez kibaszott nagy baj! - túrok azonnal hajamba, kissé megtépve hajhagymáimat. Mégis mit gondoltam? A nővérem pasija, az istenért! Ki a fene képzelte volna, hogy ennyire komolyan veszi ezt a feladatot és így oldja meg? Én pedig miért vesztem el már ennyitől? Ez a sex megvonás miatt van! Maradj veszteg, Taehyung, és állíts magadon! Elsősorban verd ki magadnak, hogy jobban tudj gondolkozni és ne! Ne Jungkookra gondolj, ő tabu számodra!
Azonnal beviharzok a szobámba, és alaposan ügyelek a kulcsra, hogy zárva legyen az ajtó. Zavart gondolatokkal vetődöm be az ágyba, majd az éjjeliszekrényem felső fiókját kihúzva veszem ki a síkosítót, hogy valahogy csillapítsam a magamban tomboló vágyamat és imádkozom, hogy ne Jungkook képe villanjon be közben.
- Hogy lehet valaki ennyire hálátlan?
- Nem tudom.
- És prüd?
- Nem tudom.
- De most komolyan, Taehyung.
- Nem tudom! - mordulok fel, talán kicsit erőteljesebben, mint kellett volna. Jimin megszeppenve bámul rám a kis bár valamennyi vendégével együtt. Felsóhajtok, majd lehalkítva magam nézek vissza barátomra. Talán éjfélt üt lassan az óra, mi pedig már a sokadik üveg alkoholt fogyasztjuk el. - Felbosszant.
- Nem csodálom. Elég kevesen képesek nyerni veled szemben.
Igaza van. Tényleg nem sokszor fordult elő velem eddigi életem során, hogy olyan ember ellen veszítek, akit alig pár napja ismerek. Mindig megtalálom azt a pontot, amiben le tudom győzni, még ha játék is az egész. Habár Jungkookot eddig csak idegesíteni, piszkálni akartam, mostanra teljesen más dolog jutott az eszembe. Le akarom győzni a saját játékában.
- Gyakorolnom kell.
- Mármint? - pislog rám értetlenül Jimin, miközben épp tele tölti a poharunkat.
- Meg kell tanulnom játszani azzal a hülye játékkal.
- Ez nem olyan tánc, amit eddig csináltunk, Tae - nyújtja át a poharamat, amit el is veszek. - Az utcai tánc teljesen más, mint egy előre kitalált koreográfia, amit utánozni kell. Az a játék figyeli, hogy hogyan mozogsz.
- Akkor megtanulom az összes táncot.
- Te beteg vagy; ennyit nem ér. Másra is tudnánk időt fordítani. - motyogja orra alatt Jimin elégedetlenül. Tudom, mire gondol, de jelenleg sokkal nagyobb problémám is van a kielégületlenségnél. Jungkook legyőzött, ezt pedig sürgősen orvosolni kell.
- Arra is sort kerítünk, de mint mondtam, ma nem mehetek haza - sóhajtok fel, miközben Jiminre emelem tekintetemet. - Menjünk a játékszobába! Táncolni akarok, és te leszel az ellenfelem!
- Ne már, Tae! Szeretek táncolni, de most mást akarok csinálni - nyüszít Jimin és mellém lépve megragadja ingem anyagát. - Ha megtesszük, utána sort keríthetünk a táncra is. Nálam alhatunk.
- Előbb táncolunk! - fogok rá derekára bal kezemmel, míg jobbal megragadom bal karját és egy laza mozdulattal megpördülök vele. - Te jobban táncolsz, mint én. Régen is te tanítottad a legjobb lépéseket, most is segíteni fogsz! - mosolygok rá buján - Utána azt is csinálhatjuk!
- Hajthatatlan vagy, mint mindig. - hajtja le elvörösödött fejét és elhúzódik tőlem. - Jó, benne vagyok. Utána viszont felmegyünk hozzám. - emeli fel jobb mutató ujját fenyegetően.
- Olyat csinálok veled, amit ritkán kapsz! - nyomok arcára egy gyors, de annál inkább érzékibb puszit, majd elengedve őt fogok rá a teletöltött poharamra. Egy gyors mozdulattal hajtom fel, és Jimin italával is megismétlem ugyanezt, hogy minél hamarabb elindulhassunk. Barátom meglepetten néz rám, majd lemondóan felsóhajt. Miután rendezzük a számlánkat, elindulunk a tinédzserkorunk egyik legmenőbb játéktermébe, ahol rengeteg, különféle eszköz található. Van itt kosárlabda dobálótól kezdve, az autószimulátorokon át, egészen a karaokiig minden. Miután egyenesen a táncos részhez sétálok, rányomok az első számra, amivel szembe találom magam. Teljesen fel vagyok villanyozva, de ezt természetesen nem mutatom ki, főleg nem egy alávetettem előtt, aki jelen pillanatban Jimin. A játék igaz, hogy nem olyan, mint a Just Dance, de kezdésnek ez is megfelel. Ha holnap ki kell állnom Jungkookal szemben, akkor jó formába kell lennem.
- Jimin! - fordulok hátra szemeimmel keresve őt az elszórt tömegben.
- Ijesztően lelkes vagy, látom a szemed csillogásából. - forgatja meg íriszeit tőle szokatlan módon. Köztudott róla, hogy ha iszik, akkor sokkal bátrabb lesz. Emiatt a szája is kinyílik és sűrűn beszél vissza. Ilyenkor olyan aranyos. Megrontani való; legalább is az lenne, ha még érintetlen volna.
- Bezzeg, ha máshol vagyok ennyire lelkes, nem vagy ilyen mogorva. - húzom féloldalas mosolyra számat, de mielőtt bármit tudna válaszolni, berántom a második játékos helyére és azonnal rányomok az indító gombra. - Hajrá, Chim! Ne okozz csalódást!
- Nem szokásom.
Miután elindul a játék, mind a ketten intenzív mozgásba kezdünk; persze eleinte Jimin leköröz, - ezen nem is csodálkozom- de ahogy telnek a percek, majd az órák, egyre ügyesebb vagyok, Jimin pedig fárad. Mind a ketten tocsogunk az izzadtságban, de nem adom fel. Holnap le fogom győzni azt a Nyulat! Nem kell sok idő ahhoz, hogy végre sikerüljön felülkerekedni a mesteremen, aki zihálva ül le az emelvényre.
- Nem bírom tovább, Tae!
- Még egyet! - pihegek a kijelzőt bámulva, miközben keresem az újabb zeneszámot. - Nem hagyhatjuk abba pont akkor, amikor már nyerek veled szemben.
- De már hajnali fél hat van!
- Az reggel. - javítom ki, majd meglepetten hajolok el a lista elől és barátomra pillantok. Szőke haja izzadságtól tapad a homlokára, miközben már csak a pólójában áll előttem. A pulóverét már rég a földre dobta, a kabátjával együtt. Körbenézek gyorsan a játékteremben, ahol már csak pár alvó ember található az asztali gépek előtt, valamint egy-két olyan tinédzser, aki teljesen bele van merülve az általa kiválasztott játékba. - Oh.
- Na jó. Egész éjjel táncoltam miattad, szóval most az a minimum, hogy feljössz és velem fürdesz.
- Jól van. - sóhajtok megadóan, majd felveszem a földről Jimin elhagyott ruháit és átnyújtom neki. Egyből elveszi, majd magára is húzza azokat.
Tíz perc múlva már az első reggeli buszt várjuk, hogy végre elérjük az úticélunkat. Jimin mellettem kabátját összehúzva vacog, míg én a farmer zsebembe bújtatom kezeimet a hideg elől. Észre sem vettem, hogy egész éjszaka táncoltunk. Annyira felpörögtem azon, hogy van lehetőségem gyakorolni, hogy teljesen elfeledkeztem magamról. Jiminnek pedig hálás vagyok, amiért még ha unta is, mellettem volt és segített. Ha átérünk hozzá, igazán meg fogom jutalmazni, amiért ilyen jó volt hozzám. De még hogy! A gondolatra azonnal elmosolyodom, és jobb kezemet kihúzva zsebemből átkarolom Jimin derekát, úgy húzom magamhoz. A fiú meglepetten néz fel rám, de én csak mosolyogva akarom tudtára adni, hogy itt vagyok mellette.
- Mit csinálsz, Tae? Az utcán vagyunk.
- És? - kérdezek vissza egyből, mire kicsit kipirul az arca. - Hadd irigykedjenek.
- Inkább undorodnak.
Felsóhajtva forgatom meg szememet, majd elengedve a fiút, visszateszem kezemet a nadrágzsebembe. Ezután nem szólunk egymáshoz. Igaza van, mégsem vagyok képes elfogadni ezt a társadalmi felfogást. Nem előttük fekszünk le, mégis fintorog mindenki, ha két pasit lát meg az utcán. Szinte kirekesztettnek érzem magam ilyenkor... Ezt pedig mindennél jobban gyűlölöm. Tíz perc buszozás és öt perc gyaloglás után végül felérünk Jimin lakásába, ahol már oly régen jártam. Még mindig magával ragad ez az otthonos kis környezet, ahol a fiú egymaga él.
- Átrendezted a nappalit. - jelentem ki a teljesen nyilvánvalót, ugyanis amikor két éve utoljára jártam nála, még csak egy matrac foglalt helyet a szobában pár bőrönddel együtt. - Szép lett.
- Még nem az igazi. - vakarja meg a tarkóját zavartan. - A sarokba még szeretnék egy nagy lávalámpát. A kanapét is szeretném kicserélni egy sokkal kényelmesebbre. A falakat még ki kell festeni és nem ártana, ha beszereznék pár képet is, hogy otthonosabb legyen. De ez még a jövő zenéje.
- Segíthetek, ha gondolod. - teszem jobb tenyeremet a fiú fejére, majd egy könnyed mozdulattal kócolom össze szőke tincseit. - Aludjunk? - hajolok közvetlen arca elé. - Vagy mást szeretnél?
- Ne hozz zavarba. - elkapja rólam a tekintetét és próbálja elrejteni kipirult arcát. - Nagyon fáradt vagyok az éjszakai maraton miatt. Aludjunk inkább, aztán ha felkelünk, még mindig van lehetőség rá.
- Rendben van, Mochi. - húzom ki magam teljesen, majd nyújtózkodva egyet ásítok egy hatalmasat. - Merre van a hálód? - nézek körbe kíváncsian. Jimin azonnal megindul az említett szoba felé, én pedig követem. Miután beérünk, azonnal leveszem magamról a felesleges dzsekit, valamint pulóvert, amit végül követ a zoknim és a nadrágom is. Egy boxerben és pólóban fekszem be a Chim illatát körüllengő, puha ágyba és teljesen kinyúlva szívom magamba legkedvesebb partnerem kellemes öblítőjének illatát. Végül ő maga is befekszik mellém, és nem is kell sokat várnunk, hogy elnyomjon minket az álom.
***
- Miért nekem kell ugrálni, ha az a kölyök otthon hagy valami hülye iratot? - morgok orrom alatt, miközben a taxiból kiszállva mérem végig Noona és Jungkook munkahelyét. Jiminnel nagyjából délután kettőig aludtunk, majd a megbeszélt együttlétnek neki is kezdtünk, ám a telefonom csengőhangja közbeszólt. Alap esetben nem is foglalkoznék ezzel, de Noona hívását más zene jelzi, így akármit is csinálok, akármiben - vagy akárkiben - is vagyok benne, azonnal abbahagyom a tevékenységeimet és ugrok a mobilom után. Bár ne tettem volna. Jimin egyértelműen jelezte nemtetszését, mivel kénytelenek voltunk teljesen felfüggeszteni a szexet, mert Noona megkért rá, hogy vigyek be nekik egy mappát, amit a drága egyetlen kis Babája otthon felejtett a reggeli készülődésük közben. Szememet forgatva nézek rá a kezemben szorongatott mappára. A kölyök neve szerepel rajta és valamilyen elszámolás. Az igazat megvallva simán keresztbe tehetnék neki, ha nem vinném be, de mivel Noona kért meg, kénytelen vagyok. Nagyot sóhajtva indulok be az épületbe, ahol azonnal a recepció irányába sétálok, ugyanis fogalmam nincs, hogy Noona melyik emeleten van éppen. Az ottani csinos vörös hajú hölgy szeme azonnal rám tapad, amint a pultra teszem a magammal hozott mappát.
- Segíthetek?
- Kim Yoonaht keresem.
- Esetleg megtudhatom, miről lenne szó?
- A nővérem és be kellett hoznom neki valamit. - nézek az említett tárgyra, amin igaz, hogy a nyúl neve szerepel, de mégsem mondhatom, hogy ő neki hoztam.
- Yoonah kisasszony a hatodik emeleten lesz. Kétszer balra fordul és a száznyolcas ajtónál fogja megtalálni.
- Köszönöm. - bólintok, majd egy csábos mosolyt varázsolok magamra, amitől teljesen elpirul a lány. Imádom zavarba hozni az embereket. És még ha férfiakkal fekszem is össze, nem zárom ki teljesen azt a lehetőséget, ha egy csinos lány netalántán felkínálná magát számomra. Tény és való, hogy szökőévente, ha kétszer fordul elő ilyesmi, de nem vagyok semmi rossznak az elrontója. Lyuk az lyuk.
Megtalálva a liftet azonnal belépek a fémdobozba, majd megnyomom az említett hatos gombot. A felvonóban induláskor azonnal megszólal az a tipikus filmzene, ami már önmagában is idegesítő, ilyen feszülten pedig felér egy kínzással. Miután megérkezem, kiszállok és az iratokat szorongatva indulok a nemrég említett irányba, reményeim szerint a nővéremhez. Megtalálva a száznyolcas szobát bekopogok, ám válasz nem érkezik, így egyszerűen lenyomom a kilincset és beengedem magam a szobába.
- Noona, meghoztam a hülye papírokat. - emelem fel az említett dolgot a kezemmel, ám azonnal megtorpanok. Arcom a hirtelen döbbenetből egy szempillantás alatt változik egy igen perverz arckifejezéssé. Nővérem épp az asztalon ül, előtte pedig Jungkook áll, miközben inge ki van gombolva és a haja is kócosan virít fején.
- Ilyen hamar ide értél? - kérdezi zavartan Yoonah, majd rendezve vonásait lepattan az asztalról és felém közeledik. Én azonban képtelen vagyok levenni a tekintetem Jungkookról. Szemei egyértelműen izzanak a vágytól, amit fokoz enyhén kipirult arca. Éjfekete haja rakoncátlanul áll a feje tetején, kék inge hiányossága pedig tökéletes rálátást biztosít kidolgozott mellkasára. Zavartan pislog rám, ami miatt ösztönösen nyalom meg alsó ajkam. Tehát így néz ki felizgult állapotban. Nem csodálom, hogy Noona ennyire odáig van érte. Jungkook észreveszi, hogy bámulom, ezért oldalra süti szemeit és torkát megköszörülve kezdi begombolni felsőjét. Egy ütésre leszek figyelmes a fejem búbján, ami miatt az említett részhez kapom a kezem. - Ne nézd így! Foglalt. - vigyorog rám Noona, miközben a mappát szorongatja- amit kivett kezeim közül-, és mivel előbb megütött.
- Bocs. - pillantok oldalra, miközben simogatom az érintett testrészem. - Azt mondtad, hogy fontos, szóval hoztam. - nézek vissza nővéremre. - Még Jimint is otthagytam, hogy időben megkapd ezt a hülye iratot, erre meg ez fogad? Legalább zárjátok magatokra az ajtót ilyenkor! - förmedek alig pár perccel idősebb testvéremre.
- Kopoghattál volna!
- Kopogtam! - akadok ki. Kicsit felbosszant a tény, hogy csapot-papot ott hagyok, hogy jót tegyek Noonának, ő pedig akkor enyeleg, amikor csak akar. - Mindegy. - puffogok, majd megfordulva az ajtóhoz indulok - További jó munkát! - emelem ki az utolsó szót ingerülten. Feltépem a kilincset, úgy nyitom ki végül a nyílászárót, majd kivágódok a folyosóra és hangosan vágom be magam után az ajtót. Nagyon ideges vagyok az előbbi miatt, ráadásul Jungkook látványa még jobban feltüzel odalent. Azonnal vissza kell mennem Jiminhez, vagy csak szimplán haza, hogy saját magamon enyhítsek.
Már a lift előtt állok és várom, hogy megérkezzen az emeletre. Minél hamarabb le akarok érni a földszintre. Kezeimet farmerzsebembe rejtem, miközben idegesen dobolok lábammal, magamban szitkozódva. Alsó ajkamat kezdem rágcsálni, amint eszembe jut Jimin kipirult arca, meztelen teste, ahogy két karját felém nyújtva kérlel, ne hagyjam ott. Én vagyok az idióta, hogy ha csettint a nővérem, akkor azonnal ugrok, akár egy pincsikutya. Már éppen csukódna mögöttem az ajtó, amikor egy kézfej nyúl be a szűk résen, ezzel megakadályozva a lift elindulását. Mikor újra ketté válik a fémlap, Jungkook alakját pillantom meg mögötte. Gyorsan száll be mellém és zsebre teszi a kezét.
- Hazamész? - kérdezi úgy, mintha mi sem történt volna. Összeszűkítem a szemem és látványosan végigmérem tetőtől talpig. Egyértelműen dudorodik az ágyéka, szóval félbehagyták a műveletet, ahogyan én is. Legalább ez ad egy kis vigaszt.
- Nem fejezitek be? Elég gáz, hogy így mászkálsz. - bögök fejemmel a nadrágja irányába, ahol becses szerve várja a megváltást. Fülig vörösödve kapja el rólam a tekintetét és ösztönösen tartja oda kézfejét. Ezzel már elkéstél... Minden láttam.
- Yoonah azt mondta, hogy szolidarít veled, amiért elrángatott. Ennek viszont én iszom meg a levét.
- Nem mintha ellenkeztél volna odabent. - nézek a lift gombjaira. - Egyáltalán nem te veled cseszett ki.
- Ezt hogy érted?
- Reggel úgy el voltál varázsolva, hogy otthon hagytad a fontos papírjaidat. - emelem rá cseppet sem kedves tekintetemet - Emiatt Jimint ott kellett hagynom az ágyban, mivel azt mondta a nővérem, hogy sürgős. Más szóval, nem elég, hogy egész éjszakára kitettél a saját lakásomból, de még a szexet sem fejezhettem be azért, mert te feledékeny vagy. Tudod, elég feszült tudok lenni, ha nem fejezem be azt, amit elkezdtem...
- Értem. - válaszolja inkább magának, mint nekem. - Akkor azt hiszem, egy cipőben járunk.
Erre nem válaszolok, ugyanis ha megtenném, biztos nem kedves szavak csúsznának ki ajkaim között. Megvárom, míg a lift leér a földszintre, majd amint kinyílik az ajtó, azonnal kilépek, Jungkookot magam mögött hagyva. Nem foglalkozom azzal, ő merre akar menni, egyszerűen csak gyors léptekkel kimegyek az épületből és az első taxit le is intem magamnak. Kinyitva a sárga kocsi ajtaját beülök hátulra, ám amint zárnám be magam után, valaki visszatart. Értetlenül fordulok az illető irányába, de minden szó bennem reked, mikor Kook beljebb tol és beül mellém. Kérdőn, felvont szemöldökkel meredek rá, ám ő csak elhadarja a címünket, így a sofőr azonnal a gázra taposva elindul.
- Mit akarsz? Nem dolgoznod kéne?
- Vége a munkaidőmnek. Fél háromig vagyok hivatalosan, de megszoktam várni Yoonaht. Most viszont haza küldött, mert így nem tud koncentrálni a munkájára.
- Remek. - fordulok el tőle, majd az ablakon keresztül kezdem el nézni a Szöulban sürgölődő embereket az utcán. - Szóval a nyakamba varrt...
- Nem hiszem, hogy annyira nehezedre esik elviselni. Amúgy is azt mondtad, hogy ott kellett hagynod Jimint, akkor menj vissza hozzá. Elvoltam eddig is nélküled. - válaszolja ingerülten, amit nem tudok hova tenni. Ennyire hisztis, ha nincs kielégítve?
- Jimin is elfoglalt tud lenni, bár neki a tanulmányaival kell foglalkoznia. - fordulok hirtelen vissza hozzá. - Nem tudok hozzá menni akkor, amikor kedvem szottyan, ahogyan azt te csinálod Noonával. - vágom neki csípős megjegyzésem, de meg se várva válaszát, folytatom. - Én legalább odafigyelek, hogy be legyen zárva az ajtóm, ha bármi olyat teszek, amit nem akarok, hogy más lásson. - szép lassan kaján vigyorra húzom ajkamat. - Vagy épp azért van zárva, hogy egy bizonyos valaki pont jól lássa azt, amit éppen csinálok... - utalok vissza a két nappal ezelőtt történtekre, amitől Kook egy szempillantás alatt falfehér lesz és egy szót sem szól, inkább bámul kifelé az ablakon. Elmosolyodva apró győzelmemen követem példáját és ismét az utcákra szegezem a tekintetem mindaddig, míg a taxis le nem állítja a kocsit. Zsebemből előhalászom a pénztárcámat, majd kifizetem a kért összeget. Eközben Jungkook önállósodva már kiszállt a gépjárműből és a panelház bejárata felé tart. Sietve intézem el a pénzügyeket, majd indulok utána, épp időben elkapva az ajtót, hogy bejussak. Feszülten nézem a hátát, ahogy lépked felfelé a lépcsőn, teljesen ignorálva engem. Ez bosszant. Igyekszem nem foglalkozni vele, úgy haladok felfelé, magam mögött hagyva a lépcsőfokokat, majd felérve a megfelelő emeletre lépek a bejárati ajtó felé. Még időben hátrálok el a falaptól, ugyanis Jungkook olyan nagy lendülettel vágja be maga után, hogy ha nem teszek egy lépést hátra, az orrom bánta volna ezt a cselekedetét. Idegesít!
- Megőrültél? - tépem fel a kilincset, úgy megyek be az előszobába, ahol éppen a bakancsát köti ki. - Mi bajod van? Ennyire nem lehetsz idióta...
- Irritálsz. - hirtelen kiegyenesedik és szemeiből szinte villámokat szór felém. - Próbálok veled normális lenni, de egyszerűen nem megy. Mindig kihozod belőlem, ezt... Feldühít a jelenléted.
- Nem vagy egyedül! - nézek rá semleges szemekkel - Még a sulidat is elintéztem, de neked az a hála, hogy be akarod törni az orrom. Még a taxit is én álltam. - lépek közvetlen elé vészjóslóan. Testem befeszül az idegességtől, fogaimat amennyire tudom, úgy szorítom össze. Természetesen tartom magam előtte, hogy ne lássa rajtam, mennyire felhúzott. Szívem szerint leütném most, amiért így viselkedik, de pontosan tudom, miért van rossz passzban. Merő véletlenségből ugyanazért feszült, amiért én. Nem kapta meg a napi szex adagját.
- Köszönöm szépen, Taehyung Herceg, nagyon hálás vagyok a kedvességedért. - válaszol gúnyosan, miközben mellkasára teszi tenyerét és színpadiasan meghajol. Ez nem tart sokáig, mert jobb mutatóujját vállamnak böki és szinte sziszeg. - De ne gondold, hogy térden fogok csúszni előtted, mert ebbe a játékba én nem megyek bele.
- Miféle játék? - kérdezem mély, komor hangomon. Érdekel, mire céloz, mivel amire én gondolok, azt nem szabad megtennem. A nővéremmel nem tolok ki.
- Láttam rajtad ma is, hogy milyen szemekkel néztél rám. Feltűnt, hogy nem vagyok közömbös neked, de a nővéredet tiszteletben tartod és nem érsz hozzám. Ellenben mindenáron ki akarod élni rajtam az uralokdási szarságaidat, de én nem vagyok olyan, aki ezekbe bele megy. Yoonahnak behódoltam, hogy magam mellett tudhassam, te viszont nem vagy nekem senkim. - szinte fújtat, miközben beszél. Mellkasa sebesen mozog fel és le, látszik, hogy nagyon ingerült.
- Ch... - fintorodok el mondandóján és lesajnálóan nézek rá, miközben zsebre dugom két kezemet. - Komolyan azt hiszed, hogy ágyba akarlak vinni? Nem tagadom, jó tested van, de egy ilyen kölyköt, aki a saját tanulmányait sem tudja befizetni és a nővérem főz rá, eszem ágában sincs megfektetni. Megtartok egy bizonyos szintet és te ez alatt a szint alatt vagy bőven. - jelentem ki olyan komor arckifejezéssel, amilyennel csak tőlem telik. Igazat mondok, eszem ágában sincs megfektetni, de nem azért, mert a nővérem pasija. Azért, mert ő nem az, aki megérdemelné, hogy hozzá érjek. Az én kényeztetésem csak nagyon kevés embernek jár.
- Ha úgy akarnám, bármikor el tudnálak csábítani, szóval ne bízd el magad. Csak tudod, nekem normális a gondolkodásom és inkább indulok be a női mellekre, mint a férfi mellkasra... - kihúzza magát és keresztbe teszi a karját. - Gyorsan játsszuk le azt az idióta just dance-et, aztán felejtsük el egymást mára.
- Elszánt vagy, Kölyök. - húzom mosolyra ajkaimat, majd ledobva magamról a cipőmet és dzsekimet a nappaliba vonulok. Beindítom ismét a játékot és kiválasztom azt a számot, amit ma hajnalban vagy hatszor végigtáncoltam Jiminnel. Ha nem is ugyanaz a játék, a zeneszámot kívülről fújom. Tudom, hol van váltás és ez már előnyt jelent számomra. Nem várok sokat Jungkookra, csak annyit, hogy mellettem álljon, így a játék be is olvassa az ő arcát. Azonnal rányomok a PLAY gombra, így a visszaszámolás után el is indul az általam kiválasztott pop zene. Egyből eszembe jut az egész éjszakás táncmaraton Chimmel, így a lelkesedésem ismét az eget súrolja. Tény, hogy teljesen más mozdulatsort kell ebben a játékban produkálnom, mint Jimin mellett, de ez sem hátráltat. Ráfeszülve nézem a sorra következő lépéseket és utánzom le őket. Nem figyelek Kookra, sem a képernyőn megjelenő visszajelzéseire, csak magammal törődök. Egyszerre mozgok a televízión megjelenő karakterrel, sorra gyűjtöm be a pontokat, míg nem véget ér a három perces zene. Az eredmény viszont egyértelmű. Öt csillag mindkettőnknek, csak az enyém superstar helyezést ért el. Nyertem. Zihálva tűröm ki homlokomra tapadt hajtincseimet és fordulok Jungkook felé, aki elképedt arckifejezéssel bámulja a képernyőt.
- Akkor ma én választok büntetést. - mérem végig a fiút, majd csípőre teszem kezemet és folytatom. - Csábíts el.
- Mi? - fehéredik el, miközben pislogni is elfelejt.
- Azt mondtad, hogy simán el tudnál csábítani, ha akarnád. Lássuk, mennyire mondasz igazat. Vagy csak a szád nagy? - vonom fel kérdőn szemöldökömet. Ha nem mehetek át Jiminhez, ő pedig nem jöhet ide, és magamnak sem tudom megoldani a gyönyör beteljesülését - ugyanis itthon van a nyúl, ő pedig biztosra veszem, hogy félbe szakítana - akkor be kell érnem azzal az apró boldogsággal, ha mást hozhatok zavarba. Kook eseténél pedig valamiért örülök, ha basztathatom. Ez a legjobb, amit tehetek jelen esetben. Jungkook kitágult pupillákkal mered rám, teljesen ledöbbenve.
- Te megőrültél. Nem fogok rád mozdulni. Nem is tetszel!
- Ez engem egyáltalán nem érdekel. Én sem akartam tegnap este elmenni itthonról, mégis megtettem, mivel megegyeztünk. - fonom össze magam előtt kezeimet egy elégedett vigyorral karöltve. - Hajrá.
- Ha nem csinálom meg, akkor mit fogsz tenni?
- Elég sok mindent tudok tenni, aminek te nem örülnél.
- Miért forog nálad minden a szex körül? Ezt soha nem fogom megérteni. - sóhajt egy nagyot, majd lemondó tekintetét rám szegezi.
- Nem mondtam, hogy szexuális jellegű. Most már a pilótaképző is közrejátszik. - mérem végig ismét, mire szemei azonnal kikerekednek.
- Nem tennél keresztbe.
- Nem-e? - nevetem el magam gúnyosan. - Te is elég sok mindenben keresztbe akarsz tenni nekem. Kezdésképpen az, hogy nem hozhatok fel senkit a saját lakásomba...
- Jó. - vágy a szavamba - Legyen. Megteszem, de ne érts félre, oké? - frusztráltan toporog egy helyben, amitől előbb tűnik aranyosnak, mint szexinek.
- Miért tenném? - vonok vállat. - Akkor néznék furcsán, ha ezt magadtól tennéd meg.
- Jól van. - beharapja alsó ajkát és oldalra fordítva a fejét beletúr fekete hajkoronájában. - Csak utána felejtsük el.
Válaszomat meg sem várva vesz egy mély levegőt, én pedig minden mozdulatát követem. A falnak támasztom jobb tenyerem, míg a balt csípőmre helyezem. Pár másodperc után összegyűjti minden bátorságát és rám emeli tekintetét, ami miatt érdeklődve pislogok vissza rá. Ugyanaz a tűz ég benne újra, mint amit az irodában láttam ma. Tekintetét enyémbe fúrja, úgy kezd el lassan lépkedni felém. Kék ingjéhez vezeti hosszú ujjait és kínzó lassúsággal szabadítja ki a gombokat fogságukból. Mire elér hozzám, a puha anyagot könnyed mozdulattal ejti le a földre, hátra hagyva azt. Teljes rálátásom nyílik felsőtestére, ami miatt nyelnem kell. Jól néz ki, de ennyi édes kevés ahhoz, hogy engem levegyen a lábamról, így csak unott arccal figyelem minden rezdülését. Mikor közvetlenül elém lép, kiszorítva kettőnk közül a levegőt, újra beletúr sűrű hajkoronájába és megnyalja alsó ajkát. Ujjait az én ingemhez vezeti és remegő kezekkel gombolja ki, egész végig szemembe nézve, miközben arca egyre közelebb jön az enyémhez. Leheletét már az arcomon érzem, ami jólesően csiklandozza a bőröm. Még mindig kevés vagy, kölyök.
- Ennyitől még zavarba se jövök. Vedd komolyan!
Válasz helyett bal kezét felvezeti párnáimhoz és ráteszi mutatóujját. Hajamat a fülem mögé tűri és olyan közel hajol hallójáratomhoz, hogy ajkai enyhén simogatják ott a bőrt.
- Még bele se kezdtem. Ne türelmetlenkedj. - súgja rekedten a szavakat, amibe beleborzongok. Kijelentése miatt végigfut a hideg a hátamon, miközben egy pillanatra meglepődök, de figyelembe se véve ragadja meg ingem és kezdi letolni vállamról az anyagot. Készségesen engedem neki, így jobb karomat leengedem magam mellé, de mikor a felsőm a földet éri, Jungkook a derekamhoz vezeti a kezét, és gyengéden megtol, míg el nem érem hátammal a falat, majd egy hirtelen mozdulattal, erőteljesen nekidönt. Azt hiszem, ez az a pont, ahol levett a lábamról. Megbabonázva pislogok rá elködösült szemekkel. Teljesen hozzám simul, így érzem felforrt bőrét az enyémhez érni. Ajkait párnáimhoz érinti, de csak annyira, hogy éppen hogy súrolják egymást. Ágyékát az enyémhez tolja és halkan felnyög, mire mind a kettőnk szeme egyszerre pattan ki. Baszki! Nem csak én izgultam fel! Mint az ágyúgolyó, úgy rugaszkodik el tőlem és csapot papot ott hagyva csapja magára a szobája ajtaját.
- Oké, ez baj. - motyogom magamnak, miközben lenézek a dudorodó tagomra. - Ez kibaszott nagy baj! - túrok azonnal hajamba, kissé megtépve hajhagymáimat. Mégis mit gondoltam? A nővérem pasija, az istenért! Ki a fene képzelte volna, hogy ennyire komolyan veszi ezt a feladatot és így oldja meg? Én pedig miért vesztem el már ennyitől? Ez a sex megvonás miatt van! Maradj veszteg, Taehyung, és állíts magadon! Elsősorban verd ki magadnak, hogy jobban tudj gondolkozni és ne! Ne Jungkookra gondolj, ő tabu számodra!
Azonnal beviharzok a szobámba, és alaposan ügyelek a kulcsra, hogy zárva legyen az ajtó. Zavart gondolatokkal vetődöm be az ágyba, majd az éjjeliszekrényem felső fiókját kihúzva veszem ki a síkosítót, hogy valahogy csillapítsam a magamban tomboló vágyamat és imádkozom, hogy ne Jungkook képe villanjon be közben.
Коментарі