2. rész
Jungkook POV
Lélegzetvisszafolytva figyelem az előttem álló személyt. Ezek szerint akkor ő Yoonah testvére, akiről annyit mesélt. Elmondása alapján egy vidám, kedves embernek képzeltem, akit bármikor egy szóval képes lennék elintézni, de ennek a fele sem igaz. Karakán megjelenése, a stílusa, a mozgása, mindene egyedinek tűnik, akárcsak Yoonahnak.
- Na mi van? Elvitte a cica a nyelved? - vonja fel barna, szépen ívelt szemöldökét kérdőn. Engem vizslatva kaján vigyorra húzza száját, majd az eddig felém nyújtott kezét végül leengedi maga mellé - Vagy tán néma vagy? Noona nem említett ilyesmit.
- Nem vagyok néma. - nyögöm ki halkan. Össze kell kapnom magam, hiszen minden kis mocskos titkáról tudok, Yoonah sokat mesélt. Egyáltalán nem olyan nagy szám, mint ahogy beállítja magát - Yoonah nem mondta, hogy jössz.
- Nem tudja, hogy jövök. - von vállat hetykén, majd visszasétál az előbbi helyére, a pult mellé. Kezébe veszi kedvenc bögrémet, majd ismét ajkaihoz emeli a szívószálat, úgy juttatja magába a kakaót. Szemeivel végig engem néz, ami kissé zavaró.
- Örülni fog a meglepetésnek, már hiányolt. - jelentem ki, mire bólogatni kezd, de nem hagy nyugodni, hogy az én dolgaimat használja - Tudom, hogy te vagy itthon annak ellenére, hogy nem jártál itt már lassan két éve, de az az én bögrém. - mutatok a kis tárgyra, amit még Yoonahtól kaptam az első randinkon.
- Oh. - tartja távolabb magától a porcelánt, amit alaposabban végigmér - Szokatlan, hogy már neked is vannak itt dolgaid.
- És az én kakaómat iszod. De ha szereted, akkor hozok ma, úgyis mennem kell még a boltba. - javítom ki magam gyorsan, ugyanis bunkóság már most szabályok elé állítani, pedig csak pár perce van itthon.
- Szuper! - teszi le a bögrémet a pultra, majd indul meg felém. Egy pillanatig összerezzenek határozott lépéseitől, de miután felfogom, hogy mellettem megy tovább, kiengedem az eddig bent tartott levegőt. Észre sem vettem, hogy ennyire megfeszülök. Már indulnék a bögréért, mikor meghallom ismét mély hangját - Ha már boltba mész, hozhatnál pár sört és sojut. Noona biztos ünnepelni fog, ha rájön, hogy hazajöttem.
- Ami azt illeti, ma étterembe készültünk. - vakarom meg a tarkóm, majd lemondóan sóhajtok egyet - Ha viszont itthon, vagy, nem hiszem, hogy el akar majd menni. - csalódottan lebiggyesztem a számat és karba teszem a kezem. Ekkor esik csak le, hogy nincs rajtam ruha, csak egy alsónadrág. Felismerve ezt megindulok a szobám felé, elhaladva Taehyung mellett - Ha nem gond, akkor elvonulnék egy kicsit. - Mi? Komolyan engedélyt kértem?
- Csak nyugodtan. - válaszol azonnal, és ahogy Tae szobája felé pillantok, ismét kiráz a hideg. Az új jövevény mellkasa előtt összefont kezekkel, az ajtófélfának dőlve néz rám. Mit bámul ennyit? Igyekszem figyelmen kívül hagyni, habár elég nehéz feladat. A két háló pontosan egymással szemben van, így tökéletes belátás nyílik mind a két szobába. Igaz, hogy a fiú nem volt itthon már rég, Yoonah mégis mindig kitakarítja és figyel arra, hogy lakható maradjon - Nyugodtan menjetek el. - folytatja - Noona nem szereti, ha utolsó pillanatban lemondja valaki a programját.
Igyekszem erre már nem válaszolni szóban, így csak helyeslően bólintok felé egyet, majd szemem sarkából figyelve őt belépek párom szobájába és becsukom az ajtót. Azonnal a kulcsra fogok azzal a tervvel, hogy bezárkozóm, de ezt mégsem tehetem. Hiszen ő csak Taehyung, Yoonah kistestvére. Miért félek én tőle?
Gondolataimba merülve sétálok el a gardróbhoz, ahonnan kiveszem az egyik kedvenc divatos, mégis előkelő fekete nadrágomat. Ez nem egy zakóhoz való darab, inkább elegánsabb, utcai viselet, de elég arra, hogy ne egy egyszerű randira vegyem fel. Yoonah megérdemli, hogy egy helyes pasival járjon a városban, majd üljön be egy elit étterembe. Felsőnek egy egyszerű fehér inget választok, aminek felső két gombját szabadon hagyom. A végén úgy fogok öltözködni, mint a munkában, bár ezt nem akarom. Igyekszem egy divatos playboyhoz hasonlítani inkább, mint sem apám egyik alkalmazottjához. Előveszek egy fekete zakót és ráhajtom a karomra. Megállok párom hatalmas falitükre előtt és szemügyre veszem magam. Elégedett mosolyra húzom számat, ugyanis tetszik a ruházatom, ám a hajam még mindig nedves, így azzal is foglalkoznom kell.
Az ajtó felé pillantok, hiszen a hajszárító a fürdőszobában van. Nem értem magam. Nem kellene félnem tőle. Nagyot sóhajtva lépek ki a hálóból, ahonnan egyből kiszúrom Taehyungot. Az egyik bőröndjében matat valamit, én pedig kihasználva, hogy nem lát, besietek a fürdőbe. Komolyan megzakkantam. Előveszem a fésűt és a hajszárítót, majd alig fél óra múlva már készen állok a tükör előtt. Utolsó simításként előhalászom az ajakbalzsamot és bekenem vele a számat. A hideg mindig kiszárítja, szóval kénytelen vagyok ilyen dolgokat használni.
- Rúzsozod magad? - hallom meg a mély hangot mellőlem, én pedig egyből oda kapom a fejem. Taehyung érdeklődve néz, szája sarkában pedig megint megbújik egy apró mosoly.
- Mióta állsz ott?
- Amióta meghallottam a hajszárítót.
- Értem. - motyogom inkább magamnak és gyorsan zsebre vágom az ajakbalzsamot. Akkor már legalább fél órája figyel. Ugye nem pszichopata? Ha mégis az, akkor viszont határozottabban kell viselkednem vele szemben. Különben is, csak a barátnőm testvére, nem kell tartanom tőle. Megindulok a konyhába, de Taehyung az utamat állja. Mind a két kezével az ajtófélfának támaszkodik és engem bámul. Belenézek a szemeibe, amikből időközben kikerültek a kontaklencsék. Éjsötét, csillogó íriszek néznek vissza rám - Kiengednél? - vonom fel egyik szemöldököm, mire ő is így tesz.
- Szeretnék beszélni veled. - mér végig ismételten, ma már lassan századjára. Nagyot kell nyelnem ahhoz, hogy valamennyire le tudjam nyugtatni magam. Idegesít. Még egy órája sincs itt, de már feláll a hátamon a szőr tőle.
- Nagyon szívesen beszélgetek veled, miután Yoonahval hazajöttünk.
- Nos, a helyzet az, hogy még előtte kell megejtenünk ezt a társalgást. - fonja ekkor össze mellkasa előtt a karját. Még mindig ugyanaz a fehér ing van rajta, mint érkezésekor, csak mostanra még egy gombbal kevesebb takarja a bőrét. - Szeretném tudni, miféle pasi az, akivel a nővérem összebújik.
- Szerintem az áldásoddal elkéstél egy kicsit. Ha együtt fogunk lakni, akkor lesz lehetőséged kiismerni.
- Nem tudom, hogy Noona mit mesélt rólam, de ezt az apró dolgot megemlíteném; akármit akarok, az általában úgy van. Ha kell nekem valami, azt Yoonah, sőt, mindenki megadja nekem. - von vállat - Szóval legyél szépen jó fiú és ne tegyél keresztbe nekem, ameddig szabadságon vagyok. Tégy úgy, mintha nem is lennél itt, és akkor nem lesz semmi gond kettőnk között. Menni fog? - vonja fel kérdőn szemöldökét, ám szája szélén mégis megbújik egy gonosz mosoly.
- Cöh! - ennyi hang jön csak ki a torkomon. Mintha Yoonahval beszélgetnék, csak sokkal pökhendibb és beképzeltebb nála. Azt nézd meg, mikor én úgy fogok ugrálni, ahogyan te fütyülsz! - Sajnálom, hogy csalódást kell okoznom a Nagyságos Úrnak, de én nem fogok úgy élni, ahogyan azt mások diktálják nekem. Elég Yoonah harciasságával megküzdenem, pont le fogom szarni a tiédet.
- Azt majd meglátjuk. Nyuszi. - böki nekem gúnyosan a szavakat, én pedig elképedve állok előtte. Nyuszi? Van pofája így hívni? Mi a fészkes fenét szeret Yoonah ebben az elkényeztetett kis ficsúrban? Meg vagyok áldva az ikrekkel, komolyan mondom. Egyik sem egyszerű eset, de hát én mindig vonzom az ilyen fellengzős, akaratos embereket.
- Engedj ki. - felelem neki higgadtan, de tudom, hogy lerí rólam, hogy mit érzek. Soha nem tudtam elrejteni a gondolataimat, Yoonah is sokszor lát át rajtam.
- Mi elég jól ki fogunk jönni egymással, ha ilyen arcot fogsz vágni, mikor sarokba vagy szorítva. - dönti kicsit oldalra a fejét, miközben az apró mosoly egyre szélesebbé válik. Már épp nyitnám a számat, és vágnék hozzá valami frappánsat, mikor meghallom életem szerelmének elég agresszív hangját.
- Baba! Hol vagy? Már vagy öt perce várlak lenn az utcán. Minek van a telefonod, ha képtelen vagy felvenni?
- Nem szándékozom veled jóban lenni. - suttogom Taehyungnak olyan halkan, hogy csak ő hallja. Minden bátorságomat össze kell szednem, hogy szembe tudjak szállni vele - Yoonah miatt lenyelem, hogy veled kell élnem, de ha lehet, inkább kerülj el. Akkor valóban jóban leszünk. - nézek rá dühösen, már amennyire tudok. Soha nem tudtam ijesztően nézni, ami miatt nem is lehetnék vezérigazgató apám helyett. Hangomat is próbáltam fenyegetőnek hangoztatni, de nem értem el vele a célom. Taehyung annál inkább élvezi a helyzetet, ami nekem cseppet sem tetszik. Biztos vagyok benne, hogy beteg. Határozottan ellököm az útból és elindulok Yoonah felé, akihez oda érve megölelem és egy csókot nyomok a szájára - Ne haragudj, szivem, de feltartottak. - mosolygok rá kedvesen, hátha enyhül a haragja.
- Feltartottak? - vonja fel szemöldökét kérdőn, szinte ugyan úgy, ahogy nemrégiben Taehyung is tette. Ijesztő a hasonlóság. - Mégis ki? A fésű? - morog orra alatt, miközben a fürdőszoba felé pillant. Tekintete egy szempillantás alatt ellágyul, és az eddig összepréselt, gyönyörű ajkai pillanatok alatt széles vigyorrá húzódnak. Azonnal elengedi felkarom, és eltolva magát tőlem bontakozik ki ölelésemből. Értetlenül nézek rá, de mielőtt bármit kérdezhetnék, elkiáltja magát.
- Kim Taehyung! Mit keresel te itt? - kerül ki engem és indul meg az öccse felé. Megfordulok, hogy jól lássam a Kim testvéreket, ám ami akkor tárul a szemem elé, teljesen elképeszt. Taehyung olyan ártatlan, boci szemekkel néz nővérére, hogy még én is megsajnálnám hirtelen.
- Szia Noona. - tárja ki kezeit, hogy nővére azonnal bele tudjon bújni. Szorosan megölelik egymást, miközben Yoonah ezernyi kérdéssel bombázza a szürke hajú fiút.
- Hogy kerülsz ide? Nem is, mikor jöttél egyáltalán? - pattog egy helyben - Miért nem szóltál?
- Meg akartalak lepni. - engedi el nővérét, és zavartan vakarja meg tarkóját. Olyan ártatlannak hat tette, hogy teljesen összezavardodtam. Az előbbi jelenetet talán csak képzeltem? - De, mint hallottam mára programot terveztetek, Jungkookkal. - ekkor Taehyung rám emeli tekintetét. Az eddig gyermekies nézése egy pillanat alatt válik dominánssá. Nem. Határozottan nem képzeltem. Tette miatt összepréselem a számat és összeszűkített szemekkel nézek vissza rá. Mekkora színész... - Azt mondta, hogy étterembe mentek, így inkább nem akarok zavarni.
- Zavarni? Jaj, dehogy! - bontakozik ki testvére kezeiből Yoonah - Az asztalt bármikor le lehet mondani. Ünnepeljünk, ha már hazajöttél ennyi idő után! - ekkor felém fordítja a fejét, majd ujjongva összecsapja tenyerét - Baba, van itthon soju?
- Nincs. Épp a boltba készültem. Hozzak? - lemondóan sóhajtok, ugyanis tudtam, hogy ez lesz. És ezek után az sem lepne meg, ha Taehyung Úrfi is sejtette volna. Ennyit az együtt töltött közös percekről. Remélem azért az ágyba nem akarja beékelni közénk.
- Az olyan jó lenne! Akkor útközben le is mondhatnád az asztalt, a te nevedre foglaltattam le. - ez után újra Taehyunghoz fordul, akit megint magához szorít, majd elengedve őt ismét tapsol egyet és felém pillant - És hozhatnál a kedvenc kakódból is. Taehyung is imádja!
- Olyan jó vagy hozzám, Noona. - mosolyog elégedetten Taehyung nővérére, majd rám pillant - Persze, csak ha nem okoz nagy problémát.
- Már miért lenne probléma, hisz a nővéred nagyon örül neked.- mosolygok rá gúnyosan, ami inkább tűnhet vicsorgásnak - Ez a nap rólad szól. - annyi ironiával hintem meg szavaim, amennyivel csak tudom. Szerencsére szerelmem annyira el van foglalva testvére jelenlétével, hogy nem tűnik fel neki a tettem, Taehyungnak viszont annál inkább. Egy gyanús félmosolyt ereszt meg felém, szemei pedig szokatlanul csillogni kezdenek. Azonnal feleszmélek és igyekszem minél hamarabb lelépni innen, hogy kitisztítsam a fejem - Yoonah! - szólítom meg szerelmem, mire újra nekem szenteli minden figyelmét - Azért egy indulás előtti csókot kérek cserébe, hogy ilyen jó fiú vagyok. - kacsintok egyet, mire az Úrfi csak egy apró kacajjal díjazza kérésem. Nővére kérdőn rápillant.
- Olyan jó fiút találtál magadnak Noona! - neveti el magát Taehyung - Jól idomított és még kedves is! Le a kalappal! Hol lehet ilyen srácot találni? - teszi karba a kezét és újra engem kezd páaztázni íriszeivel.
- Ilyet keresve se találsz még egyet! - neveti el magát szerelmem is, mire felfogja a helyezet, majd elém sétál. Lábujjhegyre áll, hogy elérjen, én pedig derekára fonom ujjaim és magamhoz szorítom. Készségesen bújik bele ölelésembe és érzékien megcsókol, miközben hajamba vezeti vékonyka ujjait és megszorítja vétlen tincseim, én pedig jólesően felmorgok. Nehezen, de elhúzódik tőlem és megnyalva alsó párnáját vággyal teli szemekkel néz rám - Siess a sojuval.
- Igyekezni fogok. - felelem, majd indulok az előtérbe, ahol magamra kapom vékony, őszi kabátomat. A cipőmet magamra véve kezembe veszem kulcscsomómat. A bejárati ajtó kilincsére fogva pillantok még hátra, hogy elköszönjek, ám Taehyung a falnak dőlve engem vizslat. - Mi van?
- Hozhatnál pár sört is. Azzal jobban csúszik a soju.
- Yoonah kérte?- vonom fel a szemöldököm.
- Ez természetes. Szeret ivás közben játszani. Veled nem szokott? - vigyorodik el ismét, mire csak grimaszolni tudok. Nem szokta. Határozottan nem tudom, miről van szó. Válasz nélkül megyek ki és csapom be hangosan a bejárati ajtót, faképnél hagyva a Nagyságos Urat.
Gyorsan teszem egymás után a lépéseket és elintézem a foglalás visszavonását. Természetesen nem örültek nekem az utolsó pillanat miatt, de türelmesen végig hallgatom a dorgálást és bocsánatkérően válok el a nem túl kedves úriembertől. Nagy sóhajokat kiengedve ajkaim közül szedem össze a dolgokat az üzletben és egész végig Taehyungon agyalok. Ez a fiú eszméletlenül gyanús. Nem értem, mi ez a kettősség benne. Előttem úgy viselkedik, mint egy uralkodó, a nővérének meg adja a cuki fiú szerepet, amit persze Yoonah be is kajál. Szerelmem mindig áradozott Taehyungról, hogy milyen jólelkű, kedves, mosolygós, pozitív hipernyuszi. Most ebből igazából semmit nem láttam. Jelen pillanatban mindent el tudnék róla mondani, csak ezt nem. Nem baj, ezek biztosan csak a kezdeti nehézségek. Nehéz elfogadnia, hogy más férfi is van a lakásban, ez teljesen érthető, de nekem sem egyszerű. Nem tudom, hogy ha így folytatja, hogyan viselkedjek vele. Ez valóban a kettejük lakása, de én is beleadok a rezsibe és a kajába is, én is egyenrangú partnert vagyok. Nem kezelhet le csak azért, mert ő Mr. Hódító. Nem is értem, mit kajálnak rajta annyira a pasik. Yoonah sokat mesélt a kihágásairól, hogy szinte naponta cserélte a partnereit és soha nem állapodott meg egy embernél. Ő ilyen, ami nem érdekel egészen addig, amíg nem hozza fel a csávóit.
Már a panelház lépcsőit szelve haladok a harmadik emeletig, ahol Yoonahval éltük az eddig nyugodt életünk. Most pedig teljesen felfordult azzal, hogy az a srác betette a lábát hozzánk. Egyáltalán hogy volt kulcsa, amikor két éve nem is járt itt? Zárat kellett volna cserélnem, mikor idejöttem.
Nagyot sóhajtva érek el a bejárati ajtóig, ahol leteszem az eddig hozott két szatyrot, amiben az üvegek csörögve érnek földet. Előhalászom zsebemből a kulcsot, majd a zárba helyezve kitárom az ajtót. Megszeppenve pislogok, ugyanis a házból egy számomra ismeretlen zene árad ki a lépcsőházba. Felvéve a vásárolt dolgokat bemegyek, majd cipőmtől és kabátomtól megszabadulva lépek be a nappaliba. Yoonah a kanapén állva énekel, olyan hévvel, amit eddig nem tapasztaltam. Mellette, a földön ül Taehyung, nagyokat tapsolva és ujjongva nővérének, aki oly beleéléssel énekel az énekessel együtt, mintha ő maga is fellépésen lenne. Yoonah már otthoni ruhába vágta magát, ami egy igen csak apró, piros forrónaciból és egy laza fehér pólóból áll. Eddig kiengedett haját most lófarokba fogta, amit mindig is szerettem rajta. Taehyung is átöltözött míg vásárolni voltam. Egy egyszerű szürke mackónadrág és egy szintén fehér pólót visel, úgy dicséri meg testvérét az előadás végén.
- Hatalmas voltál Noona! Tehetségesebb lettél, mint két éve!
- Ne hízelegj TaeTae! - neveti el magát szerelmem, olyan édesen, amit csak velem szemben szokott megengedni magának. Fújtatva gázolok át a nappalin, ahol ők tudomást sem véve rólam folytatják eddigi tevékenységüket. Nagy zajjal csapom le a konyhapultra a zacskókat, mire feltűnik nekik, hogy megérkeztem.
- Baba? - hallom meg barátnőm hangját, majd nem sokkal később mellettem terem - Jó gyors voltál. - nyom egy puszit arcomra - Lemondtad a foglalást?
- Le. Nem örültek nekem és feketelistára kerültünk.
- Oh, hogy azok a szemetek! - fújtat egyet miközben derekára vágja a kezét - Csak most az egyszer mondtuk le, és máris ezt érdemeljük?
- Valami gond van? - érkezik életem elrontója is a konyhába, aki értetlenül, mégis kíváncsian pislog rám, de én figyelmen kívül hagyom és páromhoz bújok.
- Ne húzd fel magad rajta. Sok ilyen hely van még, majd keresünk egy másikat.
- De ez akkor is idegesít! - morog tovább Yoonah. Mégis miként nyugtassam le?
- Ne aggódj Noona. - teszi kezét nővére vállára Tae, majd a pulton lévő szatyorból kivesz egy üveg sojut. - Jobb program jutott eszembe ma estére!
- Miféle? - mered testvérére, mire Taehyung hatalmas nagy téglalap alakú vigyort ölt magára.
- Felelsz vagy mersz!
- Oh ne már, nem vagyunk gyerekek! - legyint kezével mosolyogva - Amúgy sem hiszem, hogy Baba élvezné ezt a fajta, éretlen játékot!
- Te szeretnéd ezt játszani?- húzódok el Yoonahtól és félve pillantok rá. Eddig egyszer sem láttam jelét annak, hogy odáig lenne az ilyen jellegű dolgokért. Örültem neki, mert ezektől nekem mindig feláll a szőr a hátamon.
- Ami azt illeti, régen jókat szórakoztam emiatt. - emeli rám tekintetét - Jó lenne újra játszani, de tudom, hogy te nem vagy oda ezekért.
- Ennyire puhány lennél? - kérdez Taehyung szintén vigyorral arcán - Ez csak egy egyszerű szórakozás.
- Egy szóval sem mondtam, hogy nem vagyok rá hajlandó, csak nem élvezem. De már mondtam, hogy ez a te napod, ezért én nem szólok bele.
- Remek! - engedi el Yoonaht, majd kinyitja a kezében lévő sojut. Önként elővesz három poharat majd megtöltve azokat mindenki kezébe belenyom egyet - Akkor a mai napra! - emeli fel a saját poharát, mire szerelmem elnevetve magát követi a példáját. Készségesen utánozva őket én is megemelem a kezem, mire Taehyung elkiáltja magát - Egészségetekre!
Az est további részében a nappaliban foglalunk helyet. Yoonahval mi ketten a kanapén ülünk, míg Taehyung velünk szemben, a kisasztal tulsó végén a földre tepeledett le egy díszpárnára. Már a harmadik üveg sojut bontja fel a szürke hajú, úgy keveri össze sörrel az alkoholt. Ismét elénk tolva a színültig töltött poharat kezd bele.
- Oké, most már elég a laza és unalmas kérdésekből. Jó tudni, hogy mit tanult Jungkook, de totál lapos így. Noona, te pedig hihetetlen vagy még mindig! - térdel fel, úgy fordul előre, megragadja az egyik üres üveget és pörget rajta, aminek a szája egyenesen rám mutat - Jöhetnek a szaftosabb kérdések?
- Nekem mindegy. - vonom meg a vállam. Már a fejemben érzem az alkohol hatását, ezért egy kicsit kótyagos vagyok. Szerelmem már a tűréshatárán van, neki még egy pohár hiányzik, hogy teljesen kiüsse magát, de nem szólok érte. Érezze jól magát, én majd gondoskodom róla.
- Oké. - néz rám Taehyung, aki meglehetősen jó állapotban van. Érzi ez egyáltalán az alkoholt? - Mesélj Jungkook, milyen volt az első aktus a nővéremmel?
- Mi? - nagyra nyitom a szemem és kérdőn nézek Yoonahra.
- Gyerünk! Mondjad, csak, izgalmas volt. - kacsint rám, majd csuklik egyet. Jesszus, mibe keveredtem.
- Az első együttlétünk az irodájában volt.
- Nem igaz, ne szépíts! - neveti el magát Yoonah.
- Oké. - sóhajtok lemondóan - Az első az apám irodájában volt.
- Azta rohadt! - neveti el magát Taehyung, miközben úgy ég az arcom, hogy biztos vagyok benne, eléggé feltűnő - A főnök irodájában? Nem vagy semmi, Kölyök! - megnevezésem miatt szúrós tekintettel nézek rá, de ez az Úrfit egyáltalán nem érdekli.
- Ja. Yoonah gondolkodás nélkül tepert le. Apám épp valakivel tárgyalt a szomszéd teremben, nekünk pedig őt kellett megvárnunk. Elütöttük az időt. Ennyi. - zavartan babrálok a kezemben lévő üres pohárral. Nem értem, miért kell nekem kikotyognom a szexuális életünket. Ez csak ránk tartozik, nem? De ha ennyi mindent megoszt Taehyunggal Yoonah, akkor felmerül bennem a gyanú, hogy az a Nagyságos Úr még a méretemet is tudja, milliméterre pontosan. A gondolatra még inkább elvörösödöm.
- Nem vagytok semmik! - néz felváltra ránk Taehyung - Nekem eddig a legmerészebb hely, ahol valaha is aktusom volt az a Airbus A380-as repülőn történt. A mosdóban. - von vállat - De hát ki figyeli már ezt? - kuncog vidáman, majd ismét felém pillant. Bár mozdulatából nem kivehető, hogy ittas, szemei mégis árulkodnak felőle - Te pörgetsz! - készségesen teszem, amit mond anélkül, hogy kommentálnám a megjegyzését. Viszont azt már tudom, mit fogok kérdezni, ha őt pörgetem.
- Remek. - szólalok meg, miután az üveg szája valóban Taehyungra mutat. Az illető izgatottan húzza ki magát és rám vár - Miért váltogatod ilyen gyakran a partnereket? - gondolkodás nélkül mondom ki a szavakat, majd Yoonah felé pillantok, aki nyitott szájjal szuszog. Elaludt.
- Egyszerű. Keresem az igazit. - von vállat, majd belekortyol a poharába - Illetve, mindegyik újat tud nyújtani, nekem pedig ez tetszik.
- Nem akarsz megállapodni végre? Mire jó ez, amit csinálsz?- nem jó, hogy ittam. Így gondolkodás nélkül beszélek és nem tudom eldönteni, hogy mit szabad és mit nem.
- Élvezem. - válaszol tömören, miközben az asztalra teszi a poharát. Egy pillanatra a nővérére pillant, de végül féloldalas mosolyra húzva a száját ismét felém néz - Noona kiesett. Úgy tűnik ketten maradtunk.
- Inkább elviszem és lefektetem. - gyorsan mozdulok, de ekkor beüt a sok alkohol és megszédülök. Tántorogva állok meg egy helyben és az asztalnak támaszkodom. Baszki, holnapra ez nagyon fog fájni. Megpróbálok kiegyenesedni, de egy kéz ragadja meg a karom.
- Noona maradhat itt nyugodtan, majd betakargatom. - szólal meg Taehyung - Én még nem akarom abbahagyni a játékot. Jól érzem magam. - néz mélyen szemeimbe.
Tekintetével valami nincs rendben, van benne valami nem evilági, amitől egy pillanatig megfeszülök. Mielőtt válaszolhatnék, elhúz Yoonah mellől, majd a fotel elé ránt és gyengéden leültet az ülőalkalmatosságba. Miután látja, hogy nem mozdulok, visszamegy nővéréhez, hátára simítja tenyerét, majd óvatosan elfekteti a kanapén. Elveszi a karfán pihenő takarót és alaposan bebugyolálja a lányt. Minden egyes mozdulalát követem, ám tudom, hogy nem lesz ennek jó vége. Ellenkezni akarok, de túl sokat ittam, hogy azt a kevés határozottságomat is elő tudjam hozni és úgy fellépni Taehyunggal szemben, hogy el is higgye, komoly vagyok. Miután Taehyung végzett Yoonahval, ismét letelepszik az eddigi helyére, pontosan mellettem. Könyökével rátámaszkodik a kisasztalra, úgy pillant felém.
- Kérdezz akármit. Hagyjuk ki az üveget a játékból, kettő emberre már felesleges.
- Nem vagyok kíváncsi veled kapcsolatban semmire. - hátra döntöm a fejem a fotelban és mélyen veszem a levegőket. Nem érzem jól magam. Bal kezemet a karfán hagyom, a jobbal azonban ingemhez nyúlva gombolok ki még kettőt a másik kettő mellé. Melegem van. Ilyenkor mindig jót tesz egy hideg zuhany, de nincs erőm hozzá.
- Ennyire nem bírod az alkoholt? - mér ismételten végig - Ha leveszed az inged, akkor jobb lesz. Tapasztalat.
- Elhagyott az erőm. Ezért utálok inni.
- Micsoda férfi... - nevet ki, én pedig csak egy rosszalló pillantást tudok felé vetni - Puhányok vagytok mind a ketten. - kel fel a földről, majd nővéremhez lépve felemeli a kanapéról. Erősen tartva őt viszi el mellettem, majd tűnik el a folyosón. Nem is értem, minek mentem bele ebbe az egészbe, amikor tudom jól, hogy egyikünk sem tud sokat inni. Mikor múlik már el a rosszullét? Ha behunyom a szemem, csak elkezd forogni körülöttem a világ. Az pedig eszméletlen szar. Nem sokkal később az Úrfi mellettem terem. Bal kezét hátam és a fotel háttámlája közé fúrja, míg jobbjával térdhajlatomhoz nyúl. Mire realizálnám, mire készül, már a karjaiban vagyok. - Ejj, jó nehéz vagy! Még Noonán is túlteszel, pedig ő sem kispályás…
- Tegyél le, tudok menni. - erősen próbálok elhúzódni tőle, de valóban elhagyott az erőm, pedig biztosra veszem, hogy gyengébb nálam. Mellkasához tapasztva tenyerem igyekszem ellökni magamtól, amivel csak annyit érek el, hogy megáll és dob rajtam egyet, hogy ne csússzak ki a karjaiból - Baszki, Taehyung ez tök égő, tegyél már le!
- Kérésed számomra parancs! - egyik pillanatban még tart, a másikban pedig a hátam keményen koppan a parkettán.
- Seggfej. - nyüszítek fel fájdalmamban és a földön fetrengek.
- Kikérem magamnak. Azt tettem, amit mondtál. Egy szavad sem lehet. - húzza kaján vigyorra ajkait, miközben derekára fogva tekint le rám. Abbahagyom a ficánkolást és elernyedt végtagokkal, zihálva tekintek fel rá. Ebből a szemszögből még tekintélyesebbnek tűnik, ami miatt legszívesebben grimaszba húznám a számat, de ahhoz sincs erőm. Csak sűrűn kapkodva a levegőt meredek rá és azon agyalok, ha visszatér belém az élet, hogyan nyírjam ki. - Nos, akkor jó éjszakát. - köszön el tőlem, majd hátrahagyva indul meg a saját szobája felé. Tekintetemmel követem a nyurga fiút, majd mikor eltűnik a látókörömből, meghallom a zár kattanását. Bezárkózott. Meg sem próbálok elmozdulni jelenlegi helyemről. Türelmesen várom, hogy elmúljon a tengeribetegség és el tudjak aludni.
Mikor ez bekövetkezik, furcsa dolgot álmodok. Egy vékony, hosszúkás kéz térképezi fel a bőröm minden egyes centiméterét, az arcát azonban nem látom. Női kézhez képest túl nagy, ezért nem Yoonah az. Minden egyes kockámnál elidőz, majd felfelé haladva kulccsontomon keresztül halad a nyakamhoz, később pedig a számnál érzem finom érintését. Álmomban beleszusszantok ebbe, de mikor húsos, dús párnákat érzek meg ajkaimon, azonnal kipattanak a szemeim. Gyorsan mozog a mellkasom, verejtékezem és iszonyatosan fáj a hátam. Körbe nézek, de senki sincs mellettem, teljesen egyedül vagyok a nappali kellős közepén. Komótosan ülök fel és fogok rá fejemre, ami iszonyatosan salyog. A földet pásztázom, de mikor megérzem a hideg levegőt bőrömön, egyből a mellkasomra pillantok. Az ingem teljesen szabadon hagyva felsőtestem lóg rajtam. Mikor gomboltam ki idáig? Nagy nehezen feltámaszkodom és térdelő pozícióba szenvedem magam. A fejem még mindig eszeveszettül fáj, de próbálok nem törődni vele. Fogalmam sincs, mennyi lehet az idő, de még kint sötét van, csak az utcai lámpák fénye szűrődik be a függönyön keresztül. Erőt véve magamon feltáplászkodom és - bár ismét szédülni kezdek - a falat használva támaszként indulok meg Yoonah hálószobája felé. Vagy öt percbe telik, hogy elérjem célom, ám amint a kilincsre fogva felegyenesedem, azonnal elkap a hányinger. Nincs min elidőzni, azonnal a fürdőszoba felé fordulok, hogy idő előtt elérjek odáig, és a nem kívánt dolgokat a számára megfelelő helyre adjam ki. A mosdóba. A szerencse mellém áll, így már a toalett előtt térdelve tudom kiengedni gyomrom keserű tartalmát. Amint az inger elmúlik, csak lehunyt szemmel húzódom vissza a csészétől, miközben hajamba túrok. Homlokom tiszta víz és az egész testem tűz forró. Utálok inni.
- Jól vagy, kölyök? - üti meg a fülem az a hang, amit egyáltalán nem szándékoztam a mai napon még egyszer hallani, de nem válaszolok neki. Nem is tudnék, hiszen ismét előtör a hányinger, így egyből előre hajolok, hogy kiadjam magamból gyomrom további tartalmát. Ezzel végezve nyúlok papírért és megtörlöm a számat. Lehúzom a wc-t, majd erőt veszek magamon, hogy újra fel tudjak állni, de természetesen nem megy.
- Oh, hogy baszódj meg! - káromkodom el magam lehunyt szemmel. Nehezen elcsúszok a falig, ahol próbálom feltolni magam, de esélytelen. Tudom jól, hogy ennyire kikészülök tőle, akkor minek iszom?
- Elég kiábrándító látványt nyújtasz. A nővérem látott már így? - fel se fogva, hogy ez egy sértés volt, megrázom a fejem, ezzel tudtára adva, hogy még nem - Akkor ne is nagyon mutogasd előtte ezt a férfias éned.
- A nővéred szeret irányítani. - válaszolok halkan és kinyitom végre a szemem, hogy ránézzek. Magas alakja fölém tornyosul. Miért kerülök mindig ilyen helyzetbe vele szemben?
- Ahogyan én is, de egyikünk sem tolerálja, ha valaki életképtelen. Ha nem lenne benned valamennyi tartás, szóba se állt volna veled.
- Lehet. - bámulok rá összeszűkült szemekkel, ugyanis a villany fénye zavarja a pupillámat - Hagyj magamra, Taehyung. Egyedül akarok szenvedni.
- Szenvedhetsz egyedül, de ne a mosdó mellett. Mi lesz, ha Noona felébred és itt talál téged? Szeretnéd megkapni a lecseszést? - vonja fel szemöldökét, miközben lehajol hozzám. Ijedten bámulok bele barna szemeibe, amik egy vonalban vannak az enyémekkel. Még csak véletlenül sem akarom hallgatni Yoonah kiabálását és Taehyungnak sajnos igaza van. Párom képes úgy kifakadni magából, hogy a hajam is lerepül közben. Kelletlenül húzom el a szám szélét, de az Úrfi veszi a lapot és hónom alá nyúlva segít felállni. Elfogadom, de nem örülök neki, hogy rá vagyok utalva. Ennek ellenére mégis erősen kapaszkodom vékony vállába, nehogy elessek. Miután talpra állok, nem ereszt, sőt, egyenesen átkarol és erősen tartva mér végig - Ha lehánysz, esküszöm, tényleg itt foglak hagyni. - fenyeget meg, de válaszomat meg sem várva kezd el araszolni velem együtt ki a fürdőből. Aprókat lépve tartom vele a tempót, miközben erősen fogom pólóját. Olyannyira kapaszkodom belé, hogy észre sem veszem, hogy eközben a felsőjét lehúzom a válláról. Csak akkor leszek figyelmes erre az akaratomon kívüli tettemre, mikor Taehyung megszólal - Tudom, hogy ellenállhatatlan vagyok, de nem hiszem, hogy Noona örülne neki, ha pont te tépnéd le rólam a ruhám.
- Bocs. - felismerve a helyzetet elengedem a pólóját, de annyira kellemetlenül érzem magam, hogy nem figyelek és megbotlok. Még időben meg tud tartani, de teljesen magához szorít, ami miatt arcom nyakhajlatába fúródik.
- Na jó. Akkor most tisztázzuk, Kölyök. - fog erősen és kicsit eltol magától, hogy egymás szemébe nézhessünk - Helyes vagyok, igen, tudom. Te sem vagy rossz bőr, de nem lennék boldog, ha a nővérem pasija döntene le a lábamról, miközben próbál megszabadítani a pólómtól. - emeli fel egyik szemöldökét, míg számomra ismeretlen arckifejezéssel néz - Mi lenne, ha felvennélek a kezembe, bevinnélek, aztán aludnánk? Egyszerűbb, és legalább Noona sem ébred fel az ügyködésünkre. Aztán mind a ketten elfelejthetjük ezt a dolgot, örökre.
- Mi? - bámulok rá kótyagosan - Félreérted, én nem akartam semmit. - enyhén elkezdem tolni magamtól, de erősen visszaránt.
- Nem fogod eljátszani megint ugyanazt, amit nem olyan rég csináltál. Beviszlek, a többit meg old meg.
- Nem kell, itt a kanapén jó lesz. Nem akarom, hogy hozzám érj, én… nem vagyok meleg. - gondolataim teljesen zavarosak. Magam sem tudok kiigazodni rajta, az pedig, hogy mi hagyja el a számat, nem jut el a tudatomig.
- Tudom. Máskülönben nem lennél a nővéremmel. - forgatja a szemeit, majd önkényesen felkap az ölébe - És most pedig fogd be a szádat és bírd ki, míg beviszlek Noona mellé.
Eleget téve akaratának beharapom alsó ajkam és karjaimat a nyaka köré fonom. Ez életem egyik legmegalázóbb pillanata és soha többet nem akarom átélni. Nem fogok többé a segítségére szorulni és le fogom szarni, hogy mit kíván Őfelsége. Harcolni fogok ellene, hogy minél hamarabb el akarjon végre költözni és kettesben maradhassak Yoonahval. Ez lesz az új célom és addig fogom kínozni, amíg magától itt nem hagyja ezt az istenverte lakást.
Lélegzetvisszafolytva figyelem az előttem álló személyt. Ezek szerint akkor ő Yoonah testvére, akiről annyit mesélt. Elmondása alapján egy vidám, kedves embernek képzeltem, akit bármikor egy szóval képes lennék elintézni, de ennek a fele sem igaz. Karakán megjelenése, a stílusa, a mozgása, mindene egyedinek tűnik, akárcsak Yoonahnak.
- Na mi van? Elvitte a cica a nyelved? - vonja fel barna, szépen ívelt szemöldökét kérdőn. Engem vizslatva kaján vigyorra húzza száját, majd az eddig felém nyújtott kezét végül leengedi maga mellé - Vagy tán néma vagy? Noona nem említett ilyesmit.
- Nem vagyok néma. - nyögöm ki halkan. Össze kell kapnom magam, hiszen minden kis mocskos titkáról tudok, Yoonah sokat mesélt. Egyáltalán nem olyan nagy szám, mint ahogy beállítja magát - Yoonah nem mondta, hogy jössz.
- Nem tudja, hogy jövök. - von vállat hetykén, majd visszasétál az előbbi helyére, a pult mellé. Kezébe veszi kedvenc bögrémet, majd ismét ajkaihoz emeli a szívószálat, úgy juttatja magába a kakaót. Szemeivel végig engem néz, ami kissé zavaró.
- Örülni fog a meglepetésnek, már hiányolt. - jelentem ki, mire bólogatni kezd, de nem hagy nyugodni, hogy az én dolgaimat használja - Tudom, hogy te vagy itthon annak ellenére, hogy nem jártál itt már lassan két éve, de az az én bögrém. - mutatok a kis tárgyra, amit még Yoonahtól kaptam az első randinkon.
- Oh. - tartja távolabb magától a porcelánt, amit alaposabban végigmér - Szokatlan, hogy már neked is vannak itt dolgaid.
- És az én kakaómat iszod. De ha szereted, akkor hozok ma, úgyis mennem kell még a boltba. - javítom ki magam gyorsan, ugyanis bunkóság már most szabályok elé állítani, pedig csak pár perce van itthon.
- Szuper! - teszi le a bögrémet a pultra, majd indul meg felém. Egy pillanatig összerezzenek határozott lépéseitől, de miután felfogom, hogy mellettem megy tovább, kiengedem az eddig bent tartott levegőt. Észre sem vettem, hogy ennyire megfeszülök. Már indulnék a bögréért, mikor meghallom ismét mély hangját - Ha már boltba mész, hozhatnál pár sört és sojut. Noona biztos ünnepelni fog, ha rájön, hogy hazajöttem.
- Ami azt illeti, ma étterembe készültünk. - vakarom meg a tarkóm, majd lemondóan sóhajtok egyet - Ha viszont itthon, vagy, nem hiszem, hogy el akar majd menni. - csalódottan lebiggyesztem a számat és karba teszem a kezem. Ekkor esik csak le, hogy nincs rajtam ruha, csak egy alsónadrág. Felismerve ezt megindulok a szobám felé, elhaladva Taehyung mellett - Ha nem gond, akkor elvonulnék egy kicsit. - Mi? Komolyan engedélyt kértem?
- Csak nyugodtan. - válaszol azonnal, és ahogy Tae szobája felé pillantok, ismét kiráz a hideg. Az új jövevény mellkasa előtt összefont kezekkel, az ajtófélfának dőlve néz rám. Mit bámul ennyit? Igyekszem figyelmen kívül hagyni, habár elég nehéz feladat. A két háló pontosan egymással szemben van, így tökéletes belátás nyílik mind a két szobába. Igaz, hogy a fiú nem volt itthon már rég, Yoonah mégis mindig kitakarítja és figyel arra, hogy lakható maradjon - Nyugodtan menjetek el. - folytatja - Noona nem szereti, ha utolsó pillanatban lemondja valaki a programját.
Igyekszem erre már nem válaszolni szóban, így csak helyeslően bólintok felé egyet, majd szemem sarkából figyelve őt belépek párom szobájába és becsukom az ajtót. Azonnal a kulcsra fogok azzal a tervvel, hogy bezárkozóm, de ezt mégsem tehetem. Hiszen ő csak Taehyung, Yoonah kistestvére. Miért félek én tőle?
Gondolataimba merülve sétálok el a gardróbhoz, ahonnan kiveszem az egyik kedvenc divatos, mégis előkelő fekete nadrágomat. Ez nem egy zakóhoz való darab, inkább elegánsabb, utcai viselet, de elég arra, hogy ne egy egyszerű randira vegyem fel. Yoonah megérdemli, hogy egy helyes pasival járjon a városban, majd üljön be egy elit étterembe. Felsőnek egy egyszerű fehér inget választok, aminek felső két gombját szabadon hagyom. A végén úgy fogok öltözködni, mint a munkában, bár ezt nem akarom. Igyekszem egy divatos playboyhoz hasonlítani inkább, mint sem apám egyik alkalmazottjához. Előveszek egy fekete zakót és ráhajtom a karomra. Megállok párom hatalmas falitükre előtt és szemügyre veszem magam. Elégedett mosolyra húzom számat, ugyanis tetszik a ruházatom, ám a hajam még mindig nedves, így azzal is foglalkoznom kell.
Az ajtó felé pillantok, hiszen a hajszárító a fürdőszobában van. Nem értem magam. Nem kellene félnem tőle. Nagyot sóhajtva lépek ki a hálóból, ahonnan egyből kiszúrom Taehyungot. Az egyik bőröndjében matat valamit, én pedig kihasználva, hogy nem lát, besietek a fürdőbe. Komolyan megzakkantam. Előveszem a fésűt és a hajszárítót, majd alig fél óra múlva már készen állok a tükör előtt. Utolsó simításként előhalászom az ajakbalzsamot és bekenem vele a számat. A hideg mindig kiszárítja, szóval kénytelen vagyok ilyen dolgokat használni.
- Rúzsozod magad? - hallom meg a mély hangot mellőlem, én pedig egyből oda kapom a fejem. Taehyung érdeklődve néz, szája sarkában pedig megint megbújik egy apró mosoly.
- Mióta állsz ott?
- Amióta meghallottam a hajszárítót.
- Értem. - motyogom inkább magamnak és gyorsan zsebre vágom az ajakbalzsamot. Akkor már legalább fél órája figyel. Ugye nem pszichopata? Ha mégis az, akkor viszont határozottabban kell viselkednem vele szemben. Különben is, csak a barátnőm testvére, nem kell tartanom tőle. Megindulok a konyhába, de Taehyung az utamat állja. Mind a két kezével az ajtófélfának támaszkodik és engem bámul. Belenézek a szemeibe, amikből időközben kikerültek a kontaklencsék. Éjsötét, csillogó íriszek néznek vissza rám - Kiengednél? - vonom fel egyik szemöldököm, mire ő is így tesz.
- Szeretnék beszélni veled. - mér végig ismételten, ma már lassan századjára. Nagyot kell nyelnem ahhoz, hogy valamennyire le tudjam nyugtatni magam. Idegesít. Még egy órája sincs itt, de már feláll a hátamon a szőr tőle.
- Nagyon szívesen beszélgetek veled, miután Yoonahval hazajöttünk.
- Nos, a helyzet az, hogy még előtte kell megejtenünk ezt a társalgást. - fonja ekkor össze mellkasa előtt a karját. Még mindig ugyanaz a fehér ing van rajta, mint érkezésekor, csak mostanra még egy gombbal kevesebb takarja a bőrét. - Szeretném tudni, miféle pasi az, akivel a nővérem összebújik.
- Szerintem az áldásoddal elkéstél egy kicsit. Ha együtt fogunk lakni, akkor lesz lehetőséged kiismerni.
- Nem tudom, hogy Noona mit mesélt rólam, de ezt az apró dolgot megemlíteném; akármit akarok, az általában úgy van. Ha kell nekem valami, azt Yoonah, sőt, mindenki megadja nekem. - von vállat - Szóval legyél szépen jó fiú és ne tegyél keresztbe nekem, ameddig szabadságon vagyok. Tégy úgy, mintha nem is lennél itt, és akkor nem lesz semmi gond kettőnk között. Menni fog? - vonja fel kérdőn szemöldökét, ám szája szélén mégis megbújik egy gonosz mosoly.
- Cöh! - ennyi hang jön csak ki a torkomon. Mintha Yoonahval beszélgetnék, csak sokkal pökhendibb és beképzeltebb nála. Azt nézd meg, mikor én úgy fogok ugrálni, ahogyan te fütyülsz! - Sajnálom, hogy csalódást kell okoznom a Nagyságos Úrnak, de én nem fogok úgy élni, ahogyan azt mások diktálják nekem. Elég Yoonah harciasságával megküzdenem, pont le fogom szarni a tiédet.
- Azt majd meglátjuk. Nyuszi. - böki nekem gúnyosan a szavakat, én pedig elképedve állok előtte. Nyuszi? Van pofája így hívni? Mi a fészkes fenét szeret Yoonah ebben az elkényeztetett kis ficsúrban? Meg vagyok áldva az ikrekkel, komolyan mondom. Egyik sem egyszerű eset, de hát én mindig vonzom az ilyen fellengzős, akaratos embereket.
- Engedj ki. - felelem neki higgadtan, de tudom, hogy lerí rólam, hogy mit érzek. Soha nem tudtam elrejteni a gondolataimat, Yoonah is sokszor lát át rajtam.
- Mi elég jól ki fogunk jönni egymással, ha ilyen arcot fogsz vágni, mikor sarokba vagy szorítva. - dönti kicsit oldalra a fejét, miközben az apró mosoly egyre szélesebbé válik. Már épp nyitnám a számat, és vágnék hozzá valami frappánsat, mikor meghallom életem szerelmének elég agresszív hangját.
- Baba! Hol vagy? Már vagy öt perce várlak lenn az utcán. Minek van a telefonod, ha képtelen vagy felvenni?
- Nem szándékozom veled jóban lenni. - suttogom Taehyungnak olyan halkan, hogy csak ő hallja. Minden bátorságomat össze kell szednem, hogy szembe tudjak szállni vele - Yoonah miatt lenyelem, hogy veled kell élnem, de ha lehet, inkább kerülj el. Akkor valóban jóban leszünk. - nézek rá dühösen, már amennyire tudok. Soha nem tudtam ijesztően nézni, ami miatt nem is lehetnék vezérigazgató apám helyett. Hangomat is próbáltam fenyegetőnek hangoztatni, de nem értem el vele a célom. Taehyung annál inkább élvezi a helyzetet, ami nekem cseppet sem tetszik. Biztos vagyok benne, hogy beteg. Határozottan ellököm az útból és elindulok Yoonah felé, akihez oda érve megölelem és egy csókot nyomok a szájára - Ne haragudj, szivem, de feltartottak. - mosolygok rá kedvesen, hátha enyhül a haragja.
- Feltartottak? - vonja fel szemöldökét kérdőn, szinte ugyan úgy, ahogy nemrégiben Taehyung is tette. Ijesztő a hasonlóság. - Mégis ki? A fésű? - morog orra alatt, miközben a fürdőszoba felé pillant. Tekintete egy szempillantás alatt ellágyul, és az eddig összepréselt, gyönyörű ajkai pillanatok alatt széles vigyorrá húzódnak. Azonnal elengedi felkarom, és eltolva magát tőlem bontakozik ki ölelésemből. Értetlenül nézek rá, de mielőtt bármit kérdezhetnék, elkiáltja magát.
- Kim Taehyung! Mit keresel te itt? - kerül ki engem és indul meg az öccse felé. Megfordulok, hogy jól lássam a Kim testvéreket, ám ami akkor tárul a szemem elé, teljesen elképeszt. Taehyung olyan ártatlan, boci szemekkel néz nővérére, hogy még én is megsajnálnám hirtelen.
- Szia Noona. - tárja ki kezeit, hogy nővére azonnal bele tudjon bújni. Szorosan megölelik egymást, miközben Yoonah ezernyi kérdéssel bombázza a szürke hajú fiút.
- Hogy kerülsz ide? Nem is, mikor jöttél egyáltalán? - pattog egy helyben - Miért nem szóltál?
- Meg akartalak lepni. - engedi el nővérét, és zavartan vakarja meg tarkóját. Olyan ártatlannak hat tette, hogy teljesen összezavardodtam. Az előbbi jelenetet talán csak képzeltem? - De, mint hallottam mára programot terveztetek, Jungkookkal. - ekkor Taehyung rám emeli tekintetét. Az eddig gyermekies nézése egy pillanat alatt válik dominánssá. Nem. Határozottan nem képzeltem. Tette miatt összepréselem a számat és összeszűkített szemekkel nézek vissza rá. Mekkora színész... - Azt mondta, hogy étterembe mentek, így inkább nem akarok zavarni.
- Zavarni? Jaj, dehogy! - bontakozik ki testvére kezeiből Yoonah - Az asztalt bármikor le lehet mondani. Ünnepeljünk, ha már hazajöttél ennyi idő után! - ekkor felém fordítja a fejét, majd ujjongva összecsapja tenyerét - Baba, van itthon soju?
- Nincs. Épp a boltba készültem. Hozzak? - lemondóan sóhajtok, ugyanis tudtam, hogy ez lesz. És ezek után az sem lepne meg, ha Taehyung Úrfi is sejtette volna. Ennyit az együtt töltött közös percekről. Remélem azért az ágyba nem akarja beékelni közénk.
- Az olyan jó lenne! Akkor útközben le is mondhatnád az asztalt, a te nevedre foglaltattam le. - ez után újra Taehyunghoz fordul, akit megint magához szorít, majd elengedve őt ismét tapsol egyet és felém pillant - És hozhatnál a kedvenc kakódból is. Taehyung is imádja!
- Olyan jó vagy hozzám, Noona. - mosolyog elégedetten Taehyung nővérére, majd rám pillant - Persze, csak ha nem okoz nagy problémát.
- Már miért lenne probléma, hisz a nővéred nagyon örül neked.- mosolygok rá gúnyosan, ami inkább tűnhet vicsorgásnak - Ez a nap rólad szól. - annyi ironiával hintem meg szavaim, amennyivel csak tudom. Szerencsére szerelmem annyira el van foglalva testvére jelenlétével, hogy nem tűnik fel neki a tettem, Taehyungnak viszont annál inkább. Egy gyanús félmosolyt ereszt meg felém, szemei pedig szokatlanul csillogni kezdenek. Azonnal feleszmélek és igyekszem minél hamarabb lelépni innen, hogy kitisztítsam a fejem - Yoonah! - szólítom meg szerelmem, mire újra nekem szenteli minden figyelmét - Azért egy indulás előtti csókot kérek cserébe, hogy ilyen jó fiú vagyok. - kacsintok egyet, mire az Úrfi csak egy apró kacajjal díjazza kérésem. Nővére kérdőn rápillant.
- Olyan jó fiút találtál magadnak Noona! - neveti el magát Taehyung - Jól idomított és még kedves is! Le a kalappal! Hol lehet ilyen srácot találni? - teszi karba a kezét és újra engem kezd páaztázni íriszeivel.
- Ilyet keresve se találsz még egyet! - neveti el magát szerelmem is, mire felfogja a helyezet, majd elém sétál. Lábujjhegyre áll, hogy elérjen, én pedig derekára fonom ujjaim és magamhoz szorítom. Készségesen bújik bele ölelésembe és érzékien megcsókol, miközben hajamba vezeti vékonyka ujjait és megszorítja vétlen tincseim, én pedig jólesően felmorgok. Nehezen, de elhúzódik tőlem és megnyalva alsó párnáját vággyal teli szemekkel néz rám - Siess a sojuval.
- Igyekezni fogok. - felelem, majd indulok az előtérbe, ahol magamra kapom vékony, őszi kabátomat. A cipőmet magamra véve kezembe veszem kulcscsomómat. A bejárati ajtó kilincsére fogva pillantok még hátra, hogy elköszönjek, ám Taehyung a falnak dőlve engem vizslat. - Mi van?
- Hozhatnál pár sört is. Azzal jobban csúszik a soju.
- Yoonah kérte?- vonom fel a szemöldököm.
- Ez természetes. Szeret ivás közben játszani. Veled nem szokott? - vigyorodik el ismét, mire csak grimaszolni tudok. Nem szokta. Határozottan nem tudom, miről van szó. Válasz nélkül megyek ki és csapom be hangosan a bejárati ajtót, faképnél hagyva a Nagyságos Urat.
Gyorsan teszem egymás után a lépéseket és elintézem a foglalás visszavonását. Természetesen nem örültek nekem az utolsó pillanat miatt, de türelmesen végig hallgatom a dorgálást és bocsánatkérően válok el a nem túl kedves úriembertől. Nagy sóhajokat kiengedve ajkaim közül szedem össze a dolgokat az üzletben és egész végig Taehyungon agyalok. Ez a fiú eszméletlenül gyanús. Nem értem, mi ez a kettősség benne. Előttem úgy viselkedik, mint egy uralkodó, a nővérének meg adja a cuki fiú szerepet, amit persze Yoonah be is kajál. Szerelmem mindig áradozott Taehyungról, hogy milyen jólelkű, kedves, mosolygós, pozitív hipernyuszi. Most ebből igazából semmit nem láttam. Jelen pillanatban mindent el tudnék róla mondani, csak ezt nem. Nem baj, ezek biztosan csak a kezdeti nehézségek. Nehéz elfogadnia, hogy más férfi is van a lakásban, ez teljesen érthető, de nekem sem egyszerű. Nem tudom, hogy ha így folytatja, hogyan viselkedjek vele. Ez valóban a kettejük lakása, de én is beleadok a rezsibe és a kajába is, én is egyenrangú partnert vagyok. Nem kezelhet le csak azért, mert ő Mr. Hódító. Nem is értem, mit kajálnak rajta annyira a pasik. Yoonah sokat mesélt a kihágásairól, hogy szinte naponta cserélte a partnereit és soha nem állapodott meg egy embernél. Ő ilyen, ami nem érdekel egészen addig, amíg nem hozza fel a csávóit.
Már a panelház lépcsőit szelve haladok a harmadik emeletig, ahol Yoonahval éltük az eddig nyugodt életünk. Most pedig teljesen felfordult azzal, hogy az a srác betette a lábát hozzánk. Egyáltalán hogy volt kulcsa, amikor két éve nem is járt itt? Zárat kellett volna cserélnem, mikor idejöttem.
Nagyot sóhajtva érek el a bejárati ajtóig, ahol leteszem az eddig hozott két szatyrot, amiben az üvegek csörögve érnek földet. Előhalászom zsebemből a kulcsot, majd a zárba helyezve kitárom az ajtót. Megszeppenve pislogok, ugyanis a házból egy számomra ismeretlen zene árad ki a lépcsőházba. Felvéve a vásárolt dolgokat bemegyek, majd cipőmtől és kabátomtól megszabadulva lépek be a nappaliba. Yoonah a kanapén állva énekel, olyan hévvel, amit eddig nem tapasztaltam. Mellette, a földön ül Taehyung, nagyokat tapsolva és ujjongva nővérének, aki oly beleéléssel énekel az énekessel együtt, mintha ő maga is fellépésen lenne. Yoonah már otthoni ruhába vágta magát, ami egy igen csak apró, piros forrónaciból és egy laza fehér pólóból áll. Eddig kiengedett haját most lófarokba fogta, amit mindig is szerettem rajta. Taehyung is átöltözött míg vásárolni voltam. Egy egyszerű szürke mackónadrág és egy szintén fehér pólót visel, úgy dicséri meg testvérét az előadás végén.
- Hatalmas voltál Noona! Tehetségesebb lettél, mint két éve!
- Ne hízelegj TaeTae! - neveti el magát szerelmem, olyan édesen, amit csak velem szemben szokott megengedni magának. Fújtatva gázolok át a nappalin, ahol ők tudomást sem véve rólam folytatják eddigi tevékenységüket. Nagy zajjal csapom le a konyhapultra a zacskókat, mire feltűnik nekik, hogy megérkeztem.
- Baba? - hallom meg barátnőm hangját, majd nem sokkal később mellettem terem - Jó gyors voltál. - nyom egy puszit arcomra - Lemondtad a foglalást?
- Le. Nem örültek nekem és feketelistára kerültünk.
- Oh, hogy azok a szemetek! - fújtat egyet miközben derekára vágja a kezét - Csak most az egyszer mondtuk le, és máris ezt érdemeljük?
- Valami gond van? - érkezik életem elrontója is a konyhába, aki értetlenül, mégis kíváncsian pislog rám, de én figyelmen kívül hagyom és páromhoz bújok.
- Ne húzd fel magad rajta. Sok ilyen hely van még, majd keresünk egy másikat.
- De ez akkor is idegesít! - morog tovább Yoonah. Mégis miként nyugtassam le?
- Ne aggódj Noona. - teszi kezét nővére vállára Tae, majd a pulton lévő szatyorból kivesz egy üveg sojut. - Jobb program jutott eszembe ma estére!
- Miféle? - mered testvérére, mire Taehyung hatalmas nagy téglalap alakú vigyort ölt magára.
- Felelsz vagy mersz!
- Oh ne már, nem vagyunk gyerekek! - legyint kezével mosolyogva - Amúgy sem hiszem, hogy Baba élvezné ezt a fajta, éretlen játékot!
- Te szeretnéd ezt játszani?- húzódok el Yoonahtól és félve pillantok rá. Eddig egyszer sem láttam jelét annak, hogy odáig lenne az ilyen jellegű dolgokért. Örültem neki, mert ezektől nekem mindig feláll a szőr a hátamon.
- Ami azt illeti, régen jókat szórakoztam emiatt. - emeli rám tekintetét - Jó lenne újra játszani, de tudom, hogy te nem vagy oda ezekért.
- Ennyire puhány lennél? - kérdez Taehyung szintén vigyorral arcán - Ez csak egy egyszerű szórakozás.
- Egy szóval sem mondtam, hogy nem vagyok rá hajlandó, csak nem élvezem. De már mondtam, hogy ez a te napod, ezért én nem szólok bele.
- Remek! - engedi el Yoonaht, majd kinyitja a kezében lévő sojut. Önként elővesz három poharat majd megtöltve azokat mindenki kezébe belenyom egyet - Akkor a mai napra! - emeli fel a saját poharát, mire szerelmem elnevetve magát követi a példáját. Készségesen utánozva őket én is megemelem a kezem, mire Taehyung elkiáltja magát - Egészségetekre!
Az est további részében a nappaliban foglalunk helyet. Yoonahval mi ketten a kanapén ülünk, míg Taehyung velünk szemben, a kisasztal tulsó végén a földre tepeledett le egy díszpárnára. Már a harmadik üveg sojut bontja fel a szürke hajú, úgy keveri össze sörrel az alkoholt. Ismét elénk tolva a színültig töltött poharat kezd bele.
- Oké, most már elég a laza és unalmas kérdésekből. Jó tudni, hogy mit tanult Jungkook, de totál lapos így. Noona, te pedig hihetetlen vagy még mindig! - térdel fel, úgy fordul előre, megragadja az egyik üres üveget és pörget rajta, aminek a szája egyenesen rám mutat - Jöhetnek a szaftosabb kérdések?
- Nekem mindegy. - vonom meg a vállam. Már a fejemben érzem az alkohol hatását, ezért egy kicsit kótyagos vagyok. Szerelmem már a tűréshatárán van, neki még egy pohár hiányzik, hogy teljesen kiüsse magát, de nem szólok érte. Érezze jól magát, én majd gondoskodom róla.
- Oké. - néz rám Taehyung, aki meglehetősen jó állapotban van. Érzi ez egyáltalán az alkoholt? - Mesélj Jungkook, milyen volt az első aktus a nővéremmel?
- Mi? - nagyra nyitom a szemem és kérdőn nézek Yoonahra.
- Gyerünk! Mondjad, csak, izgalmas volt. - kacsint rám, majd csuklik egyet. Jesszus, mibe keveredtem.
- Az első együttlétünk az irodájában volt.
- Nem igaz, ne szépíts! - neveti el magát Yoonah.
- Oké. - sóhajtok lemondóan - Az első az apám irodájában volt.
- Azta rohadt! - neveti el magát Taehyung, miközben úgy ég az arcom, hogy biztos vagyok benne, eléggé feltűnő - A főnök irodájában? Nem vagy semmi, Kölyök! - megnevezésem miatt szúrós tekintettel nézek rá, de ez az Úrfit egyáltalán nem érdekli.
- Ja. Yoonah gondolkodás nélkül tepert le. Apám épp valakivel tárgyalt a szomszéd teremben, nekünk pedig őt kellett megvárnunk. Elütöttük az időt. Ennyi. - zavartan babrálok a kezemben lévő üres pohárral. Nem értem, miért kell nekem kikotyognom a szexuális életünket. Ez csak ránk tartozik, nem? De ha ennyi mindent megoszt Taehyunggal Yoonah, akkor felmerül bennem a gyanú, hogy az a Nagyságos Úr még a méretemet is tudja, milliméterre pontosan. A gondolatra még inkább elvörösödöm.
- Nem vagytok semmik! - néz felváltra ránk Taehyung - Nekem eddig a legmerészebb hely, ahol valaha is aktusom volt az a Airbus A380-as repülőn történt. A mosdóban. - von vállat - De hát ki figyeli már ezt? - kuncog vidáman, majd ismét felém pillant. Bár mozdulatából nem kivehető, hogy ittas, szemei mégis árulkodnak felőle - Te pörgetsz! - készségesen teszem, amit mond anélkül, hogy kommentálnám a megjegyzését. Viszont azt már tudom, mit fogok kérdezni, ha őt pörgetem.
- Remek. - szólalok meg, miután az üveg szája valóban Taehyungra mutat. Az illető izgatottan húzza ki magát és rám vár - Miért váltogatod ilyen gyakran a partnereket? - gondolkodás nélkül mondom ki a szavakat, majd Yoonah felé pillantok, aki nyitott szájjal szuszog. Elaludt.
- Egyszerű. Keresem az igazit. - von vállat, majd belekortyol a poharába - Illetve, mindegyik újat tud nyújtani, nekem pedig ez tetszik.
- Nem akarsz megállapodni végre? Mire jó ez, amit csinálsz?- nem jó, hogy ittam. Így gondolkodás nélkül beszélek és nem tudom eldönteni, hogy mit szabad és mit nem.
- Élvezem. - válaszol tömören, miközben az asztalra teszi a poharát. Egy pillanatra a nővérére pillant, de végül féloldalas mosolyra húzva a száját ismét felém néz - Noona kiesett. Úgy tűnik ketten maradtunk.
- Inkább elviszem és lefektetem. - gyorsan mozdulok, de ekkor beüt a sok alkohol és megszédülök. Tántorogva állok meg egy helyben és az asztalnak támaszkodom. Baszki, holnapra ez nagyon fog fájni. Megpróbálok kiegyenesedni, de egy kéz ragadja meg a karom.
- Noona maradhat itt nyugodtan, majd betakargatom. - szólal meg Taehyung - Én még nem akarom abbahagyni a játékot. Jól érzem magam. - néz mélyen szemeimbe.
Tekintetével valami nincs rendben, van benne valami nem evilági, amitől egy pillanatig megfeszülök. Mielőtt válaszolhatnék, elhúz Yoonah mellől, majd a fotel elé ránt és gyengéden leültet az ülőalkalmatosságba. Miután látja, hogy nem mozdulok, visszamegy nővéréhez, hátára simítja tenyerét, majd óvatosan elfekteti a kanapén. Elveszi a karfán pihenő takarót és alaposan bebugyolálja a lányt. Minden egyes mozdulalát követem, ám tudom, hogy nem lesz ennek jó vége. Ellenkezni akarok, de túl sokat ittam, hogy azt a kevés határozottságomat is elő tudjam hozni és úgy fellépni Taehyunggal szemben, hogy el is higgye, komoly vagyok. Miután Taehyung végzett Yoonahval, ismét letelepszik az eddigi helyére, pontosan mellettem. Könyökével rátámaszkodik a kisasztalra, úgy pillant felém.
- Kérdezz akármit. Hagyjuk ki az üveget a játékból, kettő emberre már felesleges.
- Nem vagyok kíváncsi veled kapcsolatban semmire. - hátra döntöm a fejem a fotelban és mélyen veszem a levegőket. Nem érzem jól magam. Bal kezemet a karfán hagyom, a jobbal azonban ingemhez nyúlva gombolok ki még kettőt a másik kettő mellé. Melegem van. Ilyenkor mindig jót tesz egy hideg zuhany, de nincs erőm hozzá.
- Ennyire nem bírod az alkoholt? - mér ismételten végig - Ha leveszed az inged, akkor jobb lesz. Tapasztalat.
- Elhagyott az erőm. Ezért utálok inni.
- Micsoda férfi... - nevet ki, én pedig csak egy rosszalló pillantást tudok felé vetni - Puhányok vagytok mind a ketten. - kel fel a földről, majd nővéremhez lépve felemeli a kanapéról. Erősen tartva őt viszi el mellettem, majd tűnik el a folyosón. Nem is értem, minek mentem bele ebbe az egészbe, amikor tudom jól, hogy egyikünk sem tud sokat inni. Mikor múlik már el a rosszullét? Ha behunyom a szemem, csak elkezd forogni körülöttem a világ. Az pedig eszméletlen szar. Nem sokkal később az Úrfi mellettem terem. Bal kezét hátam és a fotel háttámlája közé fúrja, míg jobbjával térdhajlatomhoz nyúl. Mire realizálnám, mire készül, már a karjaiban vagyok. - Ejj, jó nehéz vagy! Még Noonán is túlteszel, pedig ő sem kispályás…
- Tegyél le, tudok menni. - erősen próbálok elhúzódni tőle, de valóban elhagyott az erőm, pedig biztosra veszem, hogy gyengébb nálam. Mellkasához tapasztva tenyerem igyekszem ellökni magamtól, amivel csak annyit érek el, hogy megáll és dob rajtam egyet, hogy ne csússzak ki a karjaiból - Baszki, Taehyung ez tök égő, tegyél már le!
- Kérésed számomra parancs! - egyik pillanatban még tart, a másikban pedig a hátam keményen koppan a parkettán.
- Seggfej. - nyüszítek fel fájdalmamban és a földön fetrengek.
- Kikérem magamnak. Azt tettem, amit mondtál. Egy szavad sem lehet. - húzza kaján vigyorra ajkait, miközben derekára fogva tekint le rám. Abbahagyom a ficánkolást és elernyedt végtagokkal, zihálva tekintek fel rá. Ebből a szemszögből még tekintélyesebbnek tűnik, ami miatt legszívesebben grimaszba húznám a számat, de ahhoz sincs erőm. Csak sűrűn kapkodva a levegőt meredek rá és azon agyalok, ha visszatér belém az élet, hogyan nyírjam ki. - Nos, akkor jó éjszakát. - köszön el tőlem, majd hátrahagyva indul meg a saját szobája felé. Tekintetemmel követem a nyurga fiút, majd mikor eltűnik a látókörömből, meghallom a zár kattanását. Bezárkózott. Meg sem próbálok elmozdulni jelenlegi helyemről. Türelmesen várom, hogy elmúljon a tengeribetegség és el tudjak aludni.
Mikor ez bekövetkezik, furcsa dolgot álmodok. Egy vékony, hosszúkás kéz térképezi fel a bőröm minden egyes centiméterét, az arcát azonban nem látom. Női kézhez képest túl nagy, ezért nem Yoonah az. Minden egyes kockámnál elidőz, majd felfelé haladva kulccsontomon keresztül halad a nyakamhoz, később pedig a számnál érzem finom érintését. Álmomban beleszusszantok ebbe, de mikor húsos, dús párnákat érzek meg ajkaimon, azonnal kipattanak a szemeim. Gyorsan mozog a mellkasom, verejtékezem és iszonyatosan fáj a hátam. Körbe nézek, de senki sincs mellettem, teljesen egyedül vagyok a nappali kellős közepén. Komótosan ülök fel és fogok rá fejemre, ami iszonyatosan salyog. A földet pásztázom, de mikor megérzem a hideg levegőt bőrömön, egyből a mellkasomra pillantok. Az ingem teljesen szabadon hagyva felsőtestem lóg rajtam. Mikor gomboltam ki idáig? Nagy nehezen feltámaszkodom és térdelő pozícióba szenvedem magam. A fejem még mindig eszeveszettül fáj, de próbálok nem törődni vele. Fogalmam sincs, mennyi lehet az idő, de még kint sötét van, csak az utcai lámpák fénye szűrődik be a függönyön keresztül. Erőt véve magamon feltáplászkodom és - bár ismét szédülni kezdek - a falat használva támaszként indulok meg Yoonah hálószobája felé. Vagy öt percbe telik, hogy elérjem célom, ám amint a kilincsre fogva felegyenesedem, azonnal elkap a hányinger. Nincs min elidőzni, azonnal a fürdőszoba felé fordulok, hogy idő előtt elérjek odáig, és a nem kívánt dolgokat a számára megfelelő helyre adjam ki. A mosdóba. A szerencse mellém áll, így már a toalett előtt térdelve tudom kiengedni gyomrom keserű tartalmát. Amint az inger elmúlik, csak lehunyt szemmel húzódom vissza a csészétől, miközben hajamba túrok. Homlokom tiszta víz és az egész testem tűz forró. Utálok inni.
- Jól vagy, kölyök? - üti meg a fülem az a hang, amit egyáltalán nem szándékoztam a mai napon még egyszer hallani, de nem válaszolok neki. Nem is tudnék, hiszen ismét előtör a hányinger, így egyből előre hajolok, hogy kiadjam magamból gyomrom további tartalmát. Ezzel végezve nyúlok papírért és megtörlöm a számat. Lehúzom a wc-t, majd erőt veszek magamon, hogy újra fel tudjak állni, de természetesen nem megy.
- Oh, hogy baszódj meg! - káromkodom el magam lehunyt szemmel. Nehezen elcsúszok a falig, ahol próbálom feltolni magam, de esélytelen. Tudom jól, hogy ennyire kikészülök tőle, akkor minek iszom?
- Elég kiábrándító látványt nyújtasz. A nővérem látott már így? - fel se fogva, hogy ez egy sértés volt, megrázom a fejem, ezzel tudtára adva, hogy még nem - Akkor ne is nagyon mutogasd előtte ezt a férfias éned.
- A nővéred szeret irányítani. - válaszolok halkan és kinyitom végre a szemem, hogy ránézzek. Magas alakja fölém tornyosul. Miért kerülök mindig ilyen helyzetbe vele szemben?
- Ahogyan én is, de egyikünk sem tolerálja, ha valaki életképtelen. Ha nem lenne benned valamennyi tartás, szóba se állt volna veled.
- Lehet. - bámulok rá összeszűkült szemekkel, ugyanis a villany fénye zavarja a pupillámat - Hagyj magamra, Taehyung. Egyedül akarok szenvedni.
- Szenvedhetsz egyedül, de ne a mosdó mellett. Mi lesz, ha Noona felébred és itt talál téged? Szeretnéd megkapni a lecseszést? - vonja fel szemöldökét, miközben lehajol hozzám. Ijedten bámulok bele barna szemeibe, amik egy vonalban vannak az enyémekkel. Még csak véletlenül sem akarom hallgatni Yoonah kiabálását és Taehyungnak sajnos igaza van. Párom képes úgy kifakadni magából, hogy a hajam is lerepül közben. Kelletlenül húzom el a szám szélét, de az Úrfi veszi a lapot és hónom alá nyúlva segít felállni. Elfogadom, de nem örülök neki, hogy rá vagyok utalva. Ennek ellenére mégis erősen kapaszkodom vékony vállába, nehogy elessek. Miután talpra állok, nem ereszt, sőt, egyenesen átkarol és erősen tartva mér végig - Ha lehánysz, esküszöm, tényleg itt foglak hagyni. - fenyeget meg, de válaszomat meg sem várva kezd el araszolni velem együtt ki a fürdőből. Aprókat lépve tartom vele a tempót, miközben erősen fogom pólóját. Olyannyira kapaszkodom belé, hogy észre sem veszem, hogy eközben a felsőjét lehúzom a válláról. Csak akkor leszek figyelmes erre az akaratomon kívüli tettemre, mikor Taehyung megszólal - Tudom, hogy ellenállhatatlan vagyok, de nem hiszem, hogy Noona örülne neki, ha pont te tépnéd le rólam a ruhám.
- Bocs. - felismerve a helyzetet elengedem a pólóját, de annyira kellemetlenül érzem magam, hogy nem figyelek és megbotlok. Még időben meg tud tartani, de teljesen magához szorít, ami miatt arcom nyakhajlatába fúródik.
- Na jó. Akkor most tisztázzuk, Kölyök. - fog erősen és kicsit eltol magától, hogy egymás szemébe nézhessünk - Helyes vagyok, igen, tudom. Te sem vagy rossz bőr, de nem lennék boldog, ha a nővérem pasija döntene le a lábamról, miközben próbál megszabadítani a pólómtól. - emeli fel egyik szemöldökét, míg számomra ismeretlen arckifejezéssel néz - Mi lenne, ha felvennélek a kezembe, bevinnélek, aztán aludnánk? Egyszerűbb, és legalább Noona sem ébred fel az ügyködésünkre. Aztán mind a ketten elfelejthetjük ezt a dolgot, örökre.
- Mi? - bámulok rá kótyagosan - Félreérted, én nem akartam semmit. - enyhén elkezdem tolni magamtól, de erősen visszaránt.
- Nem fogod eljátszani megint ugyanazt, amit nem olyan rég csináltál. Beviszlek, a többit meg old meg.
- Nem kell, itt a kanapén jó lesz. Nem akarom, hogy hozzám érj, én… nem vagyok meleg. - gondolataim teljesen zavarosak. Magam sem tudok kiigazodni rajta, az pedig, hogy mi hagyja el a számat, nem jut el a tudatomig.
- Tudom. Máskülönben nem lennél a nővéremmel. - forgatja a szemeit, majd önkényesen felkap az ölébe - És most pedig fogd be a szádat és bírd ki, míg beviszlek Noona mellé.
Eleget téve akaratának beharapom alsó ajkam és karjaimat a nyaka köré fonom. Ez életem egyik legmegalázóbb pillanata és soha többet nem akarom átélni. Nem fogok többé a segítségére szorulni és le fogom szarni, hogy mit kíván Őfelsége. Harcolni fogok ellene, hogy minél hamarabb el akarjon végre költözni és kettesben maradhassak Yoonahval. Ez lesz az új célom és addig fogom kínozni, amíg magától itt nem hagyja ezt az istenverte lakást.
Коментарі