Taehyung POV.

Jimin valami eszméletlen. Nem csoda, hogy ő a kedvenc partnerem. Elég régóta ismerjük egymást, ugyanis a bölcsödét, az óvodát és még az iskolát is együtt vettük birtokba. Mindig is egymás mellett voltunk, így nem kétség, hogy az egyik legjobb barátom kérek e világon. És most jöhet az a kérdés, hogy ha barátok vagyunk, akkor miért járunk össze.

Az igazat meggvallva minden egy szerda estén történt, amikor a gimnázium falai között tervezett alapos ivászatra készültünk nálunk. Anyuék már akkor gyakran utazgattak külföldre, így nővéremmel mindig ketten laktunk a családi fészekben és mivel Jimin elég jó barátom volt, ezért ő is sokszor lézengett a lakásban. Így történt, hogy hármasban Yoonahval nekiálltunk inni. Sorra jöttek az alkoholos játékok, mint a kérdezz-felelek. Aznap este viszont tűréshatárainkon túl zuhantunk be az ágyamba Jiminnel. Akkoriban minden közeli ismerősöm tudta, hogy a fiúkhoz vonzódom, de Jimin volt az első, aki ezt nem is bánta. Miután elmondtam neki az akkor legféltettebb titkomat, ő csak legyintett és azt kérdezte, miért nem számoltam be erről hamarabb. Akkor derült ki számomra, hogy Jiminnel nagyon is sokban hasonlítunk. Az este további része homályos, csak barátom kéjes nyögésére és elégedett arcára emlékszem. Az volt az első aktusom.

És hogy most mi is van pontosan?

Rájöttem, hogy én az aktív félre születtem, hiszen Jimin volt olyan kedves és bemutatt pár számomra ismeretlen barátjának. Ott elég sok minden történt. A Jiminnel töltött napjaim pedig még boldogabbak lettek. Igaz, több ilyen együttlétünk nem volt, visszaálltunk a rendes barátságra. Együtt mentünk suliba, vagy az iskola utáni programjainkra. Meggyarapodtak körülöttem a Jimin által megismert srácok, akikkel volt pár észveszejtő estém. A gimnázium végeztével megsokszorozódtak a bulizások is. Majdnem minden nap eljártam otthonról és ilyenkor Jimin mindig mellettem volt. Aztán az egyik szórakozóhelyen Chim szerelmet vallott három soju lehúzása után. Akkor kaptam észhez, miszerint a legjobb barátom az első - és akkor még egyetlen - együttlétünk óta titkolta előlem az érzéseit. Mivel nem akartam elveszíteni, így felajánlottam egy számomra elfogadható dolgot, miszerint csak barátok leszünk, némi extrákkal.

Chim nehezen ment bele, hiszen az érzelmeivel játszadoztam minden egyes ágytorna alatt, de fél év után rájött, hogy képtelen vagyok gyengéd érzelmeket táplálni iránta, így ő is letett arról, hogy mi valaha is egy boldog, kiegyensúlyozott párkapcsolatban létezzünk.
Nekünk ez maradt és mostanra mind a ketten boldogok vagyunk így. Én legalább is az vagyok.

Most pedig itt vagyunk, a saját lakásomban. Itt van az a két ember, akikért simán tűzbe tenném a kezemet. Kim Yoonah, Park Jimin, na meg a nővérem palotapincsije. Bár ő teljesen semleges számomra, mégis meg kell tűrnöm. Tudom, hogy eléggé idegesítő vagyok és nem bír elviselni, de ez számomra csak a tesztelési időszak. Vajon mennyit bír ki belőlem?

Az mondjuk igaz, hogy a legutóbbi hadművelet talán erősre sikeredett, de utálom, amikor megzavarnak. Ha baja van, mondja az arcomba, utána pedig viselje el, ha le lesz hordva és rendre lesz utasítva.

Jimin mellettem foglal helyet a kanapén, míg nővérem Jungkookkal együtt ül a fotelban. Azaz, a kölyök ül a fotelban, az ölében pedig Noona.
Bosszantó kicsit így látni a nővéremet, de mit csináljak, ha ő maga választotta ezt a srácot? Nekem el kell viselem a látványt, ennyi a dolgom. Noona nagyon mérges lenne rám, ha nem adnám áldásom a kapcsolatára, én pedig nem akarom magamra haragítani ezt a nőszemélyt. Még csak az kellene.

- Igazán nem szándékozom zavarni. - eszmélek fel gondolataimból Jimin hangjára. Annyira elgondolkoztam a múlton, hogy teljesen kiesett az elmúlt pár perc.

- Te egyáltalán nem zavarsz, Chimchim. - neveti el magát Noona, mire barátom csak bólint.

- Ezt jó hallani, viszont a munkahelyen azt mondtam, hogy este kilencig beérek. - sóhajt fel gondterhelten a szőkeség, miközben a telefonján nézi az időt.

- Egy óra múlva kilenc. - szólal meg unottan Jungkook is. Felé pillantva látom, hogy teljesen sápadt és gondterhelt. Mi baja?

- Oh, akkor én megyek is. - kel fel a kanapéról Chim, majd kiindul az előszobába, de nővérem azonnal utána szól.

- Még mindig a Hongdae negyedben laksz?

- Aha, miért?

- Nem érsz haza fél óra alatt. Meg a környék sem az igazi, inkább hazaviszlek.

- Tessék? - néz azonnal Yoonahra Kook rémült arckifejezéssel. Ennyire kiakadt volna a deles mutatványunkon? Fél tőlem?

- Kedves tőled Noona, de nem gond. Nem szeretném, hogy este egyedül vezess.

- Igen! Veled megyek Yoonah! - kel fel nővéremmel együtt a Kölyök, de Noona azon nyomban vissza is nyomja a fotelbe.

- Nem kell, Kookie. Nagy lány vagyok, tudok vigyázni magamra.

- Na de...

- Nincs de, Baba! Tudok este is vezetni. Meg legalább be tudok menni a boltba hazafelé. Nektek úgyis jót tenne, ha kicsit magatokra maradnátok.

- Most komolyan? Büntetés ennyi idősen? - szólal meg Jungkook sértődötten, karba téve kezeit.

- Büntetésnek érzed az öcsémet? - vonja fel szemöldökét nővérem, én pedig azonnal elvigyorodom. Igen. Biztosan fél tőlem. Felkelek az ülőalkalmatosságról, majd Kook mellé lépve ülök a fotel karfájára. Kezemet átlendítem a vállán és magamhoz húzva az arcomat az övéhez nyomom.

- Ne aggódj, Noona. Jól elleszünk mi ketten!

- Fúj! - lök el magától, majd megköszörülve a torkát szólal meg. - Inkább tartsuk meg a két lépés távolságot.

- Ahogy akarod, kölyök.

Noona mosolyogva megrázza a fejét, majd a dohányzó asztalról elvéve a kocsikulcsát Jimin után indul.

- Kérlek, a házat ne romboljátok le, míg oda vagyok.

- Semmi gond nem lesz, Noona!

- Én is így gondoltam. Na, menjünk Chimchim!

Körülbelül három percre rá kettesben maradunk Jungkookkal.

- Figyelj, Kölyök. - töröm meg a kialakult csendet. - Kérted a két lépés távolságot, viszont hadd kérdezzek valamit. - ülök vissza eredeti helyemre, a kanapéra. Érdeklődve figyelem a srácot, aki feszengve mocorog, én pedig egy kis csend után végül felteszem a kérdésem. - Te félsz tőlem?

- Mi? Félni? Nem.

- Esetleg undorodsz? - vonom fel szemöldököm, miközben jobb könyökömet a kartámaszra teszem, úgy simítom tenyerembe az arcomat.

- Az már inkább. - vágja rá azonnal, mire kitágult pupillákkal meredek rá. Észlelve a reakciómat próbálja menteni a helyzetet. - De ez sem állja meg a helyét.

- Akkor kérlek, fejtsd ki. Én tényleg jó viszonyt akarok ápolni a leendő sógorommal. Csak kicsit nehéz a kezdet, tudod. - húzom vigyorra ajkaimat, amit szemmel láthatóan Kook nem tud hova tenni.

- Ezzel már kicsit elkéstél. Tudom, hogy neked ez semmiség, de a délelőtti akciód után nincs kedvem hozzád. Remélem megérted. - keményedik meg a tekintete, de mintha egy villanykörte gyúlt volna a fejében, felsóhajt és megdörzsöli a homlokát - Valószínűleg Yoonah örülne annak, ha jóban lennénk.

- Igen. Egészen biztos, hogy odáig lenne. Mi lenne, ha játszanánk ennek örömére? Csak hogy Noona lássa, milyen jól kijövünk egymással.

- Mire gondolsz? - emeli rám tekintetét gyanakvóan.

- Mivel szemmel láthatóan kényes téma számodra a szex, így arra gondoltam.

- Mi? - Jungkook hangja elmélyül, szemöldökénél pedig ráncok jelennek meg. Szemeiben mintha megcsillanna a düh, miközben összepréseli ajkait. - Nem hinném, hogy ezt veled akarnám csinálni.

- Nem csinálni! - nevetem el magam, majd hátradőlök kényelmesen a kanapéra. - De ha mindenáron erre vágysz, nem leszek álmaid elrontója.

- Ki az a beteg, aki veled akarna ágyba bújni? - köpi a szavakat.

- Aki szereti, ha kényeztetve van. - vigyorgok rá, de csak elfordítja a fejét.

- Tök mindegy, mi a célod, nem megyek bele a hülye játékaidba.

- Szerintem élvezed. - fonom össze magam előtt a kezemet. - A délelőtt folyamán így is elég érdekes dolgokat láttam rajtad. - mélyítem el a hangomat, miközben gyanakvóan pillanatok felé.

- Maximum azt, hogy majdnem elhányom magam a látványtól.

- Oh, nem. - csóválom a fejemet - Sokkalta többet láttam, Kölyök. Illetve láttunk.

- Mégis mit? Haragot? Mert az még mindig van bőven.

- Kíváncsiságot. - válaszolom egyhangúan.

- Képtelenség. - horkant fel látványosan, de csak továbbra is csóválom a fejem.

- Jimin látta, hogy nézel minket. - hajolok előre, mereven figyelve arcizmának minden egyes rándulását. - Miért néznél egy ilyen dolgot, ha nem vagy kíváncsi a történésekre? Sok lehetőséged lett volna kibújni a dolog alól, de te egyenesen minket bámultál. Jimin ezt mondta.

- Ti rólam beszéltek, amikor nem vagyok itt? Jobb témátok nincsen? - fakad ki, de látom, ahogy vörösödik az arca.

- Volt jobb témánk, de annak megfigyelője voltál. Elég nehéz nem tudomást venni a sokatmondó tekintetedről, Kölyök. Jimin szégyenlős, ha szexről van szó. Neked viszont megmutatta magát már az első alkalommal. Tudod ez mit jelent?

Jungkook szavaimra egyre jobban elpirul, miközben próbálja magát minél apróbbra összezsugorítani a fotelben. Legszívesebben egész este folytatnám a hazudozás, de úgy érzem, Jiminnel telibe találtam.

- Sose gondolkoztál azon, hogy férfiakkal is kipróbáld? - teszem fel azt a kérdést, amire egyértelműen tudom a választ. - Jimin elég sokat kérdezgetett rólad.

- Mi? Kezded elvetni a sulykot, Kim Taehyung! - emeli meg a hangját és megfeszül az egész teste, de szemeivel riadtan bámul rám. Hoho! Talán nem is ostoba feltételezés? Komolyan gondolja a Kölyök? Ez kezd érdekes lenni.

- Ez csak egy ártatlan kérdés, Kölyök. Honnan tudhatnám? Hiszen csak egy napja ismerlek. - teszem keresztbe a lábamat, bal karomat pedig a kanapé háttámlájára fektetem.

- Onnan, hogy a nővéreddel járok! - markol bele a fotel karfájába, majd szinte vicsorogva előredől. - Ha az a célod, hogy elszakíts minket, akkor rossz úton jársz. Őszintén szeretem Yoonaht és pont nem egy buzi fog elcsábítani.

Megjegyzése hallatán arcomról azonnal eltűnik minden jókedv. Egy csepp vidámság sem marad bennem, csak az őszinte komorság. Szememmel közömbösséget mutatok, úgy kelek fel a kanapéról és lassú, fenyegető léptekkel közelítek felé. Számat egy vonallá préselem, miközben Jungkook aggodalmas pillantása egyből retinámba ég. Lassan, kimérten hajolok le, kezeimet a fotel két karfájára helyezve, hogy a fiút közrezárjam. Vészjósló pillantásommal igyekszem lyukat égetni arcába, ami megteszi hatását, teljesen berezelt tőlem.

- Minek nevezték? - teszem fel a kérdést, mély hangomon, szinte suttogva.

- Én... - próbálja megtalálni a szavakat, de nem képes több hangot kiadni a torkán. Kezeit mellkasa elé helyezi és ott szorítja meg a pulcsija anyagát. Tekintetével ugrál a nappali különböző pontjai között, miközben ádámcsutkája sűrűn mozog fel és le, ezzel láttatva, mennyiszer nyel. Tudom, hogy ijesztő vagyok mérgesen és imádom ezeket a reakciókat. Teljesen felvillanyoznak, főleg, ha egy harcias embert sikerül megrémíteni. - Sajnálom, oké? - szokatlanul magas hangja elhalkul a szó végére.

- Emlékszel, mit mondtam neked délelőtt? - kérdezem ridegen tőle, szememet le nem véve róla, mire ő hevesen megrázza a fejét. - Ha még egyszer meghallom ezt a szót tőled, akkor belőled is azt fogok csinálni.

- Azt nem hagynám. - szólal meg erőtlenül, de annyira gyenge a próbálkozása, hogy egy pillanat erejéig még meg is sajnálom. Remeg.

- Szerinted nem tudom megoldani? - kérdezem komoran, miközben jobb karommal megragadom bal csuklóját és azt a magasba emelem. A hirtelen tettem miatt azonnal felemeli fejét, elsősorban elkobzott végtagját figyelve, de később tekintete rám szegeződik. - Elég elszánt tudok lenni, ha valamit a fejembe veszek.

- Ez már Yoonahnak is feltűnne.

- Yoonah nincs most itthon. - fogok rá másik kezére is, majd egy rántással talpra állítom a fiút.

- Taehyung... - szorítja össze szemeit és sziszegi a szavakat, akár egy kígyó. - Miért nem tudsz velem normálisan viselkedni? Miért akarsz felettem is ennyire uralkodni? Elég nekem Yoonahval megküzdeni minden nap. Kérlek... - nyitja ki újra pilláit, amik tanácstalanul, kérlelve csillognak rám. Mi ez a hirtelen váltás? - Ne nehezítsd meg ennél jobban az életem.

Könyörög. Egy ideig figyelem kétségbeesett arcát, majd füléhez hajolva halkan szuszogom a szavakat.

- Én nem uralkodni akarok feletted, Jungkook. Csak meg akarlak büntetni, hogy tudd, rossz szavakat használsz a közelemben. - ha Yoonah mellett nehéz neki, akkor miért van mellette? Talán ő maga is megjátsza a jó fiút a nővérem előtt, ahogyan én teszem? Mi értelme ennek, ezt nem tudom felfogni.

- Nem vagyok már kisgyerek, hogy büntetni kelljen. Ez mindkettőtök mániája. Tudom, hogy rossz kifejezést használtam, sajnálom, oké? Nem teszem többet, csak hagyj rendesen élni.

- Ha jóvá teszed, akkor békén hagylak. - meredek szemeibe, mire ő kérdőn, tanácstalanul pillant rám.

- Hogyan?

- Azt még kitalálom. - engedem el kezeit és hátrébb lépek tőle. Végigmérem egész testét, majd a konyha felé pillanatok. - Kezdetnek egy jó vacsorát elfogadnék.

- Felejtsd el, hogy a csicskád leszek. - mondja, miközben a csuklóját dörzsölgeti. - Bármit kérhetsz, de nem leszek a bejárónőd.

- Bármit? - villan meg íriszem, miközben újra felé fordulok. - Jól meggondoltad?

- Normál kereteken belül, persze. Márha képes vagy normális ember módjára gondolkodni. - újra felveszi a magabiztos testtartását, ami számomra teljesen átlátszó, de miért próbálkozik? Egyszerűen csak adja be a derekát, fogadja el, hogy több vagyok nála és akkor békén hagyom. Így viszont csak jobban felkelti a figyelmemet és sérti az egómat a viselkedése.

- Legyen. - húzom vigyorra ismét a számat. - Velem kell töltened a holnapi napot.

- Mi? - döbbenten mereszti rám szemeit. - Ne már! Yoonahval akartam lenni kettesben! Ma sem tudtunk együtt lenni, csak szűk két órára.

- Ez a feltétele annak, hogy befejezzem a tesztelési időt. Elfogadod, vagy sem?

- Milyen tesztelési idő? - dermed le azonnal és szemével kezd vizsgálni, hátha átlát rajtam. Kölyök, én jó színész vagyok, veled ellentétben.

- Elfogadod, vagy sem? - kérdezem újra, figyelmen kívül hagyva kérdését. Még szép, hogy tesztelni fogom a napokban, de erről nem kell tudnia. Talán egy picit visszább veszek a meleg dolgaimmal irányába. De csak talán.

- Ha megteszem, békén hagysz az uralkodási szarságaiddal?

- Meglehet. - teszem karba kezemet.

- Csak akkor megyek bele, ha megígéred. Feltételezésekre nem alapozok. - keményedik meg a tekintete, ami miatt felszalad a szemöldököm. Menstruál?

- Nem fogok könyörögni. - vonok vállat. - Nekem tök mindegy, hogy belemész-e vagy sem. - indulok el a konyha felé. Tudom, hogy fúrja az oldalát az elé állított választás, így számítok rá, hogy nem hagyja ennyiben a beszélgetést.

- Cseszd meg! - káromkodja el magát mögöttem, ami miatt felkuncogok. Trappolást hallok, majd bevágódik elém és mutató ujját egyenesen a mellkasomnak bökdösi. - De ha erre rámegy a kapcsolatom, meg fogod tudni milyen az, ha nem te dominálsz! - sziszegi halál komoly arccal. Próbálok árulkodó jeleket keresni arcvonásain, hogy lássam, csak blöfföl, de hosszú másodpercek után se sikerül. Komolyan gondolja, ami vicces. Legszívesebben a szemébe röhögnék, de akkor azt a maradék önbizalmát is áshatná el. Én pedig nem vagyok olyan kegyetlen, amíg rá nem szolgálnak.

- Akkor holnap eljössz velem a munkahelyemre. Fél ötkor indulunk. - fogok rá bal vállára, majd pár apró vállveregetés után kikerülöm újra és a hűtőben lévő narancslevet kiveszem.

- Várj! - csillannak fel a szemei. - A reptérre megyünk? - gyorsan besorol mellém, ami miatt értetlenül nézek rá.

- Mivel ott dolgozom, igen. - furcsa ez a hirtelen hangulatváltozás. Mi ütött belé?

Egy pillanat alatt süti le szemeit és húzódik el tőlem. Látszik, hogy erősen agyal valamin, már a homlokán is megjelennek a mély ráncok. Zavartan megvakarja a tarkóját és beharapja alsó ajkát. Már épp szólásra nyitná a száját, mikor meggondolja magát és újra megismétli ezt a mozdulatot. Még egyszer végignézem, mintha csak a kedvenc jelenetemet tekergetném vissza egy filmben, mire a harmadik után megunom és hangosan csapom le a pultra a narancslevet, ami miatt összerezzen.

- Ennyi időm nincsen rád. Ha valamit akarsz, mondd.

- Szóval... vannak esetleg... pilóta ismerőseid? - mereszti rám hatalmas szemeit, miközben két mutatóujját egymással szemben összetartva nyomogatja össze, mintha épp szerelmet vallana valakinek. Életében először.

- Ha azt mondod, hogy a pilóta ruha a gyenge pontod, szerzek egyet Noonának. - forgatom szememet. - Mindenkit ismerek a reptéren.

- Nem! Nem a ruha miatt. - vakarja meg zavartan a tarkóját. - Mármint, szeretnék én is egyet, de nem a szerepjáték miatt. - itt hatásszünetet tart, majd végre nagy nehezen kinyögi. - Pilóta szeretnék lenni.

- Akkor a pilóta képző tanfolyamra gyűjtöd a pénzt? - kérdezem tőle úgy, mintha semmit se tudnék. Noona elmesélt mindent a Kölyökkel kapcsolatban anno, így ez sem maradhatott ki, de neki erről nem kell tudni.

- Igen, és elég régóta szeretnék találkozni eggyel, hogy tanácsokat adhasson.

- Oh, vagy úgy. - húzom féloldalas mosolyra ajkamat. - Ah, de éhes vagyok. - kezemet a hasamra teszem, mintha megkordult volna a gyomrom.

- Ramen? - csillannak fel a szemei és ráfog a bal karomra. - Az az egyetlen, amit finoman tudok csinálni.

- Kösz, Kölyök. - nézek le a kezemre, majd visszaemelem a tekintetem a teljesen felpörgött srácra. Túlságosan is egyszerű. Megvan a gyenge pontod, Jungkook.

- Adj húsz percet és megcsinálom.

Egy másodperc alatt fordul meg a tengelye körül, majd a szekrényből elővesz egy lábast és a gáztűzhelyre helyezi. Csak mosolyogva nézem, milyen könnyen manipulálható ez a srác, pedig most nem szándékosan tettem azt, amire beindult.
Jeon Jungkook, megtaláltam rajtad azt a bizonyos fogást.