4. rész
Jungkook POV.
- Baszd meg, Kim Taehyung! - kiáltom el magam, becsapva magam mögött a fürdő ajtaját.
Az idegtől remegő ujjaimmal rántom le magamról a ruháimat és lépnék be a zuhanyzóba, amikor meglátom a tükörképem. Mellkasom sebesen mozog, minden egyes porcikám be van feszülve, ezzel láttatva eddig összekapart izmaimat. Arcom teljesen ki van pirulva egészen a fülem hegyéig, szemeim pedig úgy csillognak, mintha… Nem! Határozottan nem tetszett. Undorító volt, mégsem tudom kiverni a fejemből. Lelki szemeim előtt lebeg a kép, ahogyan Taehyung a fiú fölé tornyosulva kényezteti őt. Megmarkolom a mosdó peremét és úgy szorítom, hogy az ujjaim is elfehérednek. Elkapom tekintetem tükörképemről, ugyanis nem vagyok képes nézni ezt az arckifejezést. Teljesen az ellenkezője ül ki rajta, mint amit valójában látni akarok. Egészen addig nem volt semmi bajom, míg az a másik fiú bele nem fúrta íriszeit az enyémbe. Ott dobbant hatalmasat a szívem és levert a víz. Lüktetni kezdett minden egyes procikám, a szám kiszáradt és nem tudtam gondolkodni. Mintha eltűnt volna minden józan gondolatom, akárcsak az agymosott embereknél. Hányingerem van. Undorodom saját magamtól. Azok után nem voltam képes tovább bámulni azt a fiút és inkább lehunytam pilláimat, de a hangok így is eljutottak a fülembe. Egész bőrömön éreztem, hogy a szinte láthatatlan pihéim az égnek merednek és libabőr borította be az egész testem. Nem bírtam tovább. Elszakadt a cérna, de mikor kinyitottam a szemem, Taehyung pont akkor érintette szájához a másik fiú merevedését, miközben szemérmetlenül bámult rám. Mind a ketten engem pásztáztak elködösült szemmel, én pedig belül ordítottam. Hatalmas harcot vívtam saját magammal, ami talán a legnehezebb feladat egy ember életében. Egyik felem sikított, hogy mennyire undorító és visszataszító, amit csinálnak. A másik felem azonban érdeklődve figyelte az eseményeket és halkan, de határozottan, felülkerekedve józan énemen búgta, hogy ez egy jó dolog, csak azért nem tudom elfogadni, mert még nem próbáltam ki…
- Bassza meg! - nagyot ütök a mosdókagylóba és hagyom, hogy eluralkodjon rajtam a pánik.
Tudom, hogy ezt azért csinálta, hogy engem bosszantson! Csak ez az oka, ezért ki kell vernem ezt az egészet a fejemből. Nem veheti át a gondolataim felett az uralmat ez a hímringyó. Olyan vágyittas, csillogó szemekkel nézett… Nem, Jungkook! Ez gusztustalan! Hatalmas harcot vívva magammal tusolok le jéghideg vízzel, hogy el tudjam tüntetni nem ide illő gondolataimat, de a próbálkozásom kudarcba fullad. Biztosra veszem, hogy ez a jelenet le fog peregni életem filmjén, annyira beleégett a retinámba. Végzek a fürdéssel és felkapom magamra egyik melegítő ruhámat. Kirobogok a szobánkból, de ajkaimat összepréselem, ugyanis az idegen fiú kéjes hangja betölti az egész lakást. Fülig vörösödve hagyom el a helyszínt és szinte rohanok az utcán. Idegesen veszem elő a telefonom és tárcsázom szerelmem számát.
- Mi az, Baba? - szól bele a telefonba, én pedig nagyot nyelek.
- Merre vagy?
- Még a kávézóban. Miért?
- A törzshelyeteken?
- Igen. Mi a baj, Baba? Furcsa vagy.
- Mindjárt ott vagyok. - jelentem ki határozottan és bontom a vonalat. Alig negyed óra tömegközlekedés után megérkezem a helyre. Mikor megpillantom Yoonaht, azonnal odasietek hozzá és kihúzva a mellette lévő, egyetlen szabad széket leülök rá. Megköszörülöm a torkom és körbenézek a négy nőből álló társaságon - Sziasztok. - morgom orrom alatt és összefonom magam előtt ujjaimat.
- Miért vagy itt? - kérdezi Yoonah, de elsimítva szemembe lógó tincseimet egy gyengéd puszit nyom arcomra.
- Hiányoztál. - jelentem ki feszülten a félig igazságot. Valóban hiányérzetem lett, de az ok az teljesen más. Most nem a személye kezdett el hiányozni, hanem a teste. Szörnyű, hogy attól a mocskos képtől képes voltam felizgulni...
- Istenem, de szerencsés vagy, Nana! - hallom meg velem szemben egyik szőke barátnőjének hangját, ezért oda pillantok. Csillogó szemekkel néz minket - Helyes is és teljesen odáig van érted! Én is akarok ilyet! - párom felkacag és beletúrja ujjait a hajamba, amitől megremegek. El kell vinnem innen, különben szétrobbanok!
- Ugyan már! - fog rá párom a lány kezére - Te is meg fogod találni az igazit, ahogyan én is.
- Meddig akarsz még maradni?- kérdezem váratlanul Yoonaht, aki döbbenten pislog rám.
- Még nem terveztem indulni. Baj van? - ráncolja össze szemöldökét, de én csak meredten bámulom őt. Gondolkodás nélkül mondom ki, ami a fejemben jár, ezzel kiverve a biztosítékot az összes nőnél.
- Veled akarok lenni. Kettesben. - az utolsó szót úgy hangsúlyozom, hogy értse, nem társasozni támadt kedvem. Hamar leesik neki és a barátnőinek is, hogy mire céloztam ezzel a kijelentéssel.
- Mi? - párom ledöbbenve pislog hol rám, hol barátnőire, akiknek pír szökik az arcukba, de az egyik barna hajú gyorsan reagál és az én malmomra hajtja a vizet.
- Nekünk úgy is dolgunk van. - köszörüli meg a torkát és füle mögé tűri a haját - Menjetek csak, majd megbeszélünk egy másik napot.
- Remek. - válaszolok azonnal Yoonah helyett és összepakolom a cuccait, amiket bedobok a táskájába, majd megragadva a karját rángatom ki a helységből.
- Jungkook, ez egyáltalán nem volt szép tőled! - hallom meg mögülem ingerült hangját, de nem nézek rá, úgy sietek a bevásárlóközpontba.
- Mondanám, hogy sajnálom, de nem bírom ki.
- Jungkook! - rántja ki karját szorításomból és dühösen mered rám - Mi van veled? Nem szoktál így viselkedni!
- Csak… szeretnék veled lenni. Ennyi.
- Jaj, Baba! Tudom, hogy nagyon hiányzom neked, de néha a barátnőimmel is kell találkoznom.
- Nem azzal van a bajom hogy nem velem vagy, én csak…
- Mi a gond? - lép közel hozzám, végigsmitítva ujjait arcomon - Tudom, hogy nem azért csináltad, mert nem tudod a nadrágodban tartani a kicsi Kookiet. - kacsint rám, én pedig fülig pirulva kapom el a tekintetem. Zavarba hoz, amikor így becézgeti.
- Szeretnék elköltözni, Yoonah.
- Mi? - elhúzódik tőlem - Miért?
- Nem jövök ki túl jól Taehyunggal. - sóhajtok fel gondterhelten.
- Nem jössz ki vele? - összeráncolja a szemöldökét és félrebillenti a fejét - Taehyungot mindenki szereti.
- Kétlem. - szalad ki a számon, de azonnal meg is bánom. Yoonah összepréseli ajkait és frusztráltan kezdi járatni lábait. Ez nála nagyon nem jó jel.
- Taehyung a legédesebb ember a
Földön. Vannak hülye dolgai, de a légynek se tudna ártani.
- A hülye dolgai közé tartozik az is, hogy felviszi magához a pasijait és zeng tőlük az egész lakás?
- Oh. - ennyi hagyja el Yoonah száját, majd erősen elgondolkodik - Jimin fent van nálunk?
- Tessék? Csak ennyi a reakciód? Nem tudtam tőlük tanulni.
- Jungkook. Ez Taetae háza is. Nem mondhatod meg, hogy mit csináljon.
- Tudom. Pontosan ezért akarok elköltözni, ahol csak ketten lehetünk. Csak mi egymásnak és nem zavar minket senki, ahogyan eddig sem. - lépek közelebb hozzá, de ő a fejét rázva eltol magától.
- Ha ennyire zavar az öcsém, akkor menj el. Én viszont boldog vagyok attól, hogy végre itthon van és nem fogok újra távol élni tőle. Ő az ikertestvérem, akivel rengeteg minden köt össze.
- Velem nem köt össze semmi? - kérdezem elhaló hangon, mire Yoonah gondterhelten felsóhajt.
- Nem így értettem, de Taehyung mindenkivel megtalálja a közös hangot. Ha nem vagytok jóban, akkor veled van a probléma. Ha velem akarsz élni, fogadd el, hogy Tae velem együtt jár. Nézz magadba és tanulj meg Taetaevel együtt élni, ha viszont nem megy, akkor egy időre elválnak útjaink.
Tátott szájjal nézem szerelmem, aki enyhén szólva lehordott egy olyan dolog miatt, ami nem az én hibám. Nem mondhatom el neki, hogy mit csinált Tae, mert úgyse hinné el. Elképedve követem tekintetemmel párom, aki magabiztos léptekkel indul meg az autója felé. Ennyit számítok neki? Választás elé állít, mikor nagyon jól tudja, hogy nem vagyok képes nélküle élni. Olyan nehéznek érzem a testem, hogy bármelyik pillanatban összerogyhatnak alattam a lábaim. Yoonah int, hogy szálljak be mellé, de nem akarok. Dühös vagyok rá, amiért fontosabb neki az a ficsúr, mint én.
- Nem jössz? Itt hagylak, ha nem sietsz.
- Menj egyedül. - hátat fordítok neki, majd zsebre dugom a kezem és az ellenkező irányba kezdek sétálni. Gondolkodni akarok.
- Baba! - utánam fut és megragadja a karom - Sajnálom, hogy ennyire rosszul esett, amit mondtam, de ez az igazság.
- Nem érdekel, Yoonah. Hagyj magamra, hadd szedjem össze a gondolataimat.
- Nem, Baba! Nem megyek el nélküled. Figyelj! - elém lép és két kezével közre fogja arcom. Elhúzom a fejemet, de nem hagyja és visszahelyezi két tenyerét ugyanoda, így megadom magam és a szemébe nézek - Adj időt magatoknak. Még csak egy napja találkoztatok, még ismerkednetek kell és hozzászokni a helyzethez. Kérlek, ne hagyd, hogy az első akadálynál tönkremenjen a kapcsolatunk!
- Én csak annyit kértem, hogy költözzünk el, hogy ketten lehessünk. Nekem a szomszéd üres lakás is megfelel, így nem kellene távol lenned tőle.
- Nem fogunk elköltözni. Csak szokjatok egymáshoz. Nekem úgy tűnik, hogy Tae kedvel téged.
- Rosszul látod.
- Nem! Te látod rosszul! Szedd össze magad Jungkook és küzdj értem! Ennyit számítok neked, hogy nem vagy hajlandó egy kicsit is a kedvemre tenni?
- Minden napom arról szól, hogy a te kívánságaidat lesem. Egyelőre te vagy az egyetlen, aki még nem mozgatta meg a kisujját sem értem. Most is csak azt nézed, hogy TE nem akarsz Tae mellől elmenni. Az, hogy én mit szeretnék, még csak fel sem merül.
- Nincs igazad. Gondolj bele, hogy nem láttam őt már két éve! Tegnap kaptam vissza és te ma azt kéred tőlem, hogy újra veszítsem el. Nézz már magadba, Jungkook! - elveszi a kezét rólam és maga mellé ejti - Önző vagy! Mindig is az voltál! Semmi sem szent neked, még a testvéri szeretet sem! Ti vagytok a két legfontosabb személy az életemben és te arra akarsz kényszeríteni, hogy válasszak! Ez nem normális!
Csendben hallgatom bántó szavait, amik megfelelnek egy hatalmas késszúrásnak. Önző vagyok? Én csak kettesben akarok lenni vele. Miért lenne ez önzőség? Egyáltalán nem normális, hogy valaki a testvérével akar élni. Valóban lehet szoros kötelék köztük, hiszen ikrek, ezzel nincs is bajom, de mi lesz, ha gyerekeink lesznek? Akkor is így fogunk élni? Az idilli család abból fog állni, hogy apa, anya, gyerekek, a meleg nagybátyó és az aktuális pasija? Milyen példát fognak látni azok a kicsik? Azt, hogy ez teljesen normális, hiszen a nagybátyjuk is ezt az életformát követi. Arról nem is beszélve, hogy ezt fogják majd hallgatni, amit nekem is kellett? Szánalmas. Viszont nincs választásom. Szeretem Yoonaht és le fogom nyelni ezt a békát. Nem fogok ellent mondani Taehyungnak és akkor nem lesz köztünk konfliktus. Hangosan sóhajtok fel és megadom magam Yoonahnak. Anélkül, hogy válaszolnék indulok meg az autóhoz és foglalok helyet az anyósülésen. Nem fogok ránézni, mert tudom, hogy most elégedett arckifejezése csak jobban felhúzna. Mikor a házhoz érünk, egy szó nélkül lépek be a lakásba, ahol Taehyung és Jimin egy szál alsónadrágban ütyködnek valamit a konyhában. Jimin felsőtestén rengetek csóknyom ékeskedik, feje pedig annyira kielégült, hogy mindjárt elkap a hányinger. Taehyungba kapaszkodva nézi, ahogy a Nagyságos Úr csinál valamit a serpenyőben. Yoonah ellépve mellőlem megy a két jómadárhoz, én viszont levágódom a kanapéra újra a könyvemet bújva.
- Jimin! Olyan rég láttalak!
- Szia, Noona. Szebb vagy, mint valaha. - Jesszus, micsoda nyálgép.
- Ne hízelegj! Úgy sem hiszem el.
- Mindjárt elvonulunk megint a szobába. - szólal meg Taehyung - Csak pihenésképpen bekapunk pár falatot.
- Jól van, Taetae. Melyik albumot játsszam le addig?
- Hm. Talán a két órás lejátszási lista jó lesz.
- Azért fogjátok vissza magatokat, különben rátok nyitok. - Ez nagyon gáz! A párom, akivel már másfél éve együtt élek, buzipárti. Felkötöm magam. Nem vagyok hajlandó végighallgatni a beszélgetést. Feltápászkodom a kanapéról és elhaladva mellettük kiveszem a hűtőből a jéghideg vizet és egy poharat.
- Merre jártál, kölyök? - Taehyung mély hangja miatt összerezzenek. Levágom a kancsót a pultra és magam elé meredve nyugtatom magam. Megígérted magadnak, hogy szót fogadsz, Kook. Legyél jó fiú.
- Gondoltam egyedül hagylak titeket.
- Hiányoltunk, miután kijöttünk a szobából. - egyből rá pillantok, de érzem, hogy az összes vér kimegy az arcomból. Taehyung fölényes vigyorral bámul rám, Jimin pedig végig mérve engem tetőtől talpig harapdálja a száját. Akaratlanul is eszembe jut a kép, ahogy egymáshoz simulnak az ágyban és érzem, hogy kezdek vörösödni.
- Ez kedves. - szűröm ki fogaim közül nehezen a szavakat és elkapom a tekintetem róluk - A szobámban leszek, ha ez érdekel bárkit is. - csípős megjegyzésem után indulok az említett helység felé, hónom alatt a könyvvel, kezemben pedig a pohár vízzel.
Magamra zárom az ajtót, ugyanis nem akarok beszélgetni se Yoonahval, se Taehyunggal, sem pedig azzal a Jimin gyerekkel. A könyvbe bújva hallok meg egy számomra ismeretlen dallamot és megforgatom a szemem. Round two. Még szerencse, hogy Yoonahnak van annyi tapasztalata, hogy már tudja, mivel oldja meg a hangoskodást. Fejemet tenyeremne temetem és igyekszem elfolytani a sírást, ami azóta kerülget, mióta Yoonah nekem rontott. Gyenge vagyok. Egy sebezhető fiú, aki még csak férfinek sem nevezhető. Nem tudok szembeszállni a práommal, inkább a nyakamat behúzva fogadok szót neki, nehogy elhagyjon. Elviselem az idegesítő testvérét és fejet hajtok mindenki előtt, holott egy vezérigazgató fia vagyok. Erre akart megtanítani apám? Szerintem nem. Nagyon elrontott valamit… Ha csak egy kicsit is engedte volna, hogy kiélvezzem a rangomat, most nem lennék ilyen. Biztos vagyok benne, hogy ő a hibás. Mindig is felettem állt, éreztette velem, hogy egy senki vagyok és a munkában is úgy helyezett el, hogy véletlenül se érezzem meg a hatalom ízét. Ez elszomorító. Ha sikerül felülkerekednem ezen a belém nevelt hülye szokáson, talán máshogy fognak állni hozzám az emberek. Az én szavam fog számítani és én fogok irányítani, nem ők engem. Elhatározva magam csukom be a könyvet és megyek ki a szobámból. Megpillantom Yoonaht a tévé előtt, de mielőtt bármit is mondhatna, berángatom őt a hálóba és magunkra zárom az ajtót. Neki lököm őt a falapnak, ami miatt felnyikkan, de nem törődve vele marok rá ajkaira olyan hévvel, ahogyan eddig még nem tettem. Akárhányszor érintettem, mindig romantikus és gyengéd voltam, egyszer sem borult el az agyam, de most annyi minden van a fejemben, hogy képtelen vagyok rendet tenni. Szükségem van a testére ahhoz, hogy kijózanodjak. Esélyt sem adva neki az ellenkezésre nyújtom át nyelvem szájüregébe, hogy megízlelve őt táncba hívjam. Hangosan nyögdécsel bele csókunkba és rámarkol a vállamra. Teljesen hozzá passzírozva magam fogok rá fenekére, mire próbál elhúzódni
- Jungkook, állj le.
- Nem. - válaszolom neki azonnal és birtokba veszem védtelen nyakát, ami miatt ismételten felnyög, én pedig emiatt felbátorodom.
- Mi van veled? Nem szoktál ilyen lenni.
- Most ehhez van kedvem. Zavar? - mélyen nézek barna szemeibe, amik csillognak, ám látom benne azt, hogy nem igazán tetszik neki ez a felállás.
- Nem szeretem a durva szexet, Baba. Azt élvezem, ha kényeztetsz, nem pedig eszközként kezelsz. - meredten bámulok, rá, miközben kezével végig simít arcomon.
- Hát persze. Hisz mindig az van, amit én akarok. Igaz?
- Én… - kezd bele, de beleharap alsó ajkába és elfordítja a fejét - Legyen, de ez lesz az első és utolsó. - Na, most ment el a kedvem az egésztől.
- Hagyjuk. - lépek el mellőle és leülök az ágyra, tenyerembe fektetve arcom.
- Ne haragudj, Baba, de itt vagyok, tessék. - hallom a ruhák susogását, majd megmozdul alattam a matrac, ezért rápillantok. Fehérneműben jön felém négykézláb, biztató mosolyt küldve felém - Ha ez kell ahhoz, hogy elfogadd a jelenlegi helyzetet, akkor megengedem, hogy így kezelj. Utána pedig minden megy a régi kerékvágásban. Jó? Mit szólsz, Baba?
- Nem érted, hogy mit érzek, ugye? - nézek egészen gondterhelten a szemébe. Kérdésemre Yoonah nemlegesen megrázza a fejét - Tudom, hogy az öcséd az első számodra, de értsd meg, hogy nekem elég kellemetlen most a helyzet. Alig ismerem és már az első nap egy ismeretlen fiú mászkál vele együtt a lakásban hiányos ruházatban. Próbálom elfogadni, de nehéz.
- Nem olyan nehéz, mint ahogyan azt gondolod. Taehyung nagyon kedves, mindenkire odafigyel, önzetlen és vidám a mosolya. Ezek mellett könnyen el lehet nézni ezt az egy nagy hibáját. Csak erőltesd meg magad jobban.
- Mit nyerek vele? - emelem el róla tekintetemet, ő pedig felsóhajtva mászik az ölembe, miközben nyakamba karolva hint egy csókot az arcomra. Kezeim automatikusan simulnak derekára.
- Engem. Megpróbálod, ugye? - nagyot sóhajtok és megmarkolom a bugyija szélét. Mindig tudja, hogy mit kell tennie.
- Megpróbálom.
- Baszd meg, Kim Taehyung! - kiáltom el magam, becsapva magam mögött a fürdő ajtaját.
Az idegtől remegő ujjaimmal rántom le magamról a ruháimat és lépnék be a zuhanyzóba, amikor meglátom a tükörképem. Mellkasom sebesen mozog, minden egyes porcikám be van feszülve, ezzel láttatva eddig összekapart izmaimat. Arcom teljesen ki van pirulva egészen a fülem hegyéig, szemeim pedig úgy csillognak, mintha… Nem! Határozottan nem tetszett. Undorító volt, mégsem tudom kiverni a fejemből. Lelki szemeim előtt lebeg a kép, ahogyan Taehyung a fiú fölé tornyosulva kényezteti őt. Megmarkolom a mosdó peremét és úgy szorítom, hogy az ujjaim is elfehérednek. Elkapom tekintetem tükörképemről, ugyanis nem vagyok képes nézni ezt az arckifejezést. Teljesen az ellenkezője ül ki rajta, mint amit valójában látni akarok. Egészen addig nem volt semmi bajom, míg az a másik fiú bele nem fúrta íriszeit az enyémbe. Ott dobbant hatalmasat a szívem és levert a víz. Lüktetni kezdett minden egyes procikám, a szám kiszáradt és nem tudtam gondolkodni. Mintha eltűnt volna minden józan gondolatom, akárcsak az agymosott embereknél. Hányingerem van. Undorodom saját magamtól. Azok után nem voltam képes tovább bámulni azt a fiút és inkább lehunytam pilláimat, de a hangok így is eljutottak a fülembe. Egész bőrömön éreztem, hogy a szinte láthatatlan pihéim az égnek merednek és libabőr borította be az egész testem. Nem bírtam tovább. Elszakadt a cérna, de mikor kinyitottam a szemem, Taehyung pont akkor érintette szájához a másik fiú merevedését, miközben szemérmetlenül bámult rám. Mind a ketten engem pásztáztak elködösült szemmel, én pedig belül ordítottam. Hatalmas harcot vívtam saját magammal, ami talán a legnehezebb feladat egy ember életében. Egyik felem sikított, hogy mennyire undorító és visszataszító, amit csinálnak. A másik felem azonban érdeklődve figyelte az eseményeket és halkan, de határozottan, felülkerekedve józan énemen búgta, hogy ez egy jó dolog, csak azért nem tudom elfogadni, mert még nem próbáltam ki…
- Bassza meg! - nagyot ütök a mosdókagylóba és hagyom, hogy eluralkodjon rajtam a pánik.
Tudom, hogy ezt azért csinálta, hogy engem bosszantson! Csak ez az oka, ezért ki kell vernem ezt az egészet a fejemből. Nem veheti át a gondolataim felett az uralmat ez a hímringyó. Olyan vágyittas, csillogó szemekkel nézett… Nem, Jungkook! Ez gusztustalan! Hatalmas harcot vívva magammal tusolok le jéghideg vízzel, hogy el tudjam tüntetni nem ide illő gondolataimat, de a próbálkozásom kudarcba fullad. Biztosra veszem, hogy ez a jelenet le fog peregni életem filmjén, annyira beleégett a retinámba. Végzek a fürdéssel és felkapom magamra egyik melegítő ruhámat. Kirobogok a szobánkból, de ajkaimat összepréselem, ugyanis az idegen fiú kéjes hangja betölti az egész lakást. Fülig vörösödve hagyom el a helyszínt és szinte rohanok az utcán. Idegesen veszem elő a telefonom és tárcsázom szerelmem számát.
- Mi az, Baba? - szól bele a telefonba, én pedig nagyot nyelek.
- Merre vagy?
- Még a kávézóban. Miért?
- A törzshelyeteken?
- Igen. Mi a baj, Baba? Furcsa vagy.
- Mindjárt ott vagyok. - jelentem ki határozottan és bontom a vonalat. Alig negyed óra tömegközlekedés után megérkezem a helyre. Mikor megpillantom Yoonaht, azonnal odasietek hozzá és kihúzva a mellette lévő, egyetlen szabad széket leülök rá. Megköszörülöm a torkom és körbenézek a négy nőből álló társaságon - Sziasztok. - morgom orrom alatt és összefonom magam előtt ujjaimat.
- Miért vagy itt? - kérdezi Yoonah, de elsimítva szemembe lógó tincseimet egy gyengéd puszit nyom arcomra.
- Hiányoztál. - jelentem ki feszülten a félig igazságot. Valóban hiányérzetem lett, de az ok az teljesen más. Most nem a személye kezdett el hiányozni, hanem a teste. Szörnyű, hogy attól a mocskos képtől képes voltam felizgulni...
- Istenem, de szerencsés vagy, Nana! - hallom meg velem szemben egyik szőke barátnőjének hangját, ezért oda pillantok. Csillogó szemekkel néz minket - Helyes is és teljesen odáig van érted! Én is akarok ilyet! - párom felkacag és beletúrja ujjait a hajamba, amitől megremegek. El kell vinnem innen, különben szétrobbanok!
- Ugyan már! - fog rá párom a lány kezére - Te is meg fogod találni az igazit, ahogyan én is.
- Meddig akarsz még maradni?- kérdezem váratlanul Yoonaht, aki döbbenten pislog rám.
- Még nem terveztem indulni. Baj van? - ráncolja össze szemöldökét, de én csak meredten bámulom őt. Gondolkodás nélkül mondom ki, ami a fejemben jár, ezzel kiverve a biztosítékot az összes nőnél.
- Veled akarok lenni. Kettesben. - az utolsó szót úgy hangsúlyozom, hogy értse, nem társasozni támadt kedvem. Hamar leesik neki és a barátnőinek is, hogy mire céloztam ezzel a kijelentéssel.
- Mi? - párom ledöbbenve pislog hol rám, hol barátnőire, akiknek pír szökik az arcukba, de az egyik barna hajú gyorsan reagál és az én malmomra hajtja a vizet.
- Nekünk úgy is dolgunk van. - köszörüli meg a torkát és füle mögé tűri a haját - Menjetek csak, majd megbeszélünk egy másik napot.
- Remek. - válaszolok azonnal Yoonah helyett és összepakolom a cuccait, amiket bedobok a táskájába, majd megragadva a karját rángatom ki a helységből.
- Jungkook, ez egyáltalán nem volt szép tőled! - hallom meg mögülem ingerült hangját, de nem nézek rá, úgy sietek a bevásárlóközpontba.
- Mondanám, hogy sajnálom, de nem bírom ki.
- Jungkook! - rántja ki karját szorításomból és dühösen mered rám - Mi van veled? Nem szoktál így viselkedni!
- Csak… szeretnék veled lenni. Ennyi.
- Jaj, Baba! Tudom, hogy nagyon hiányzom neked, de néha a barátnőimmel is kell találkoznom.
- Nem azzal van a bajom hogy nem velem vagy, én csak…
- Mi a gond? - lép közel hozzám, végigsmitítva ujjait arcomon - Tudom, hogy nem azért csináltad, mert nem tudod a nadrágodban tartani a kicsi Kookiet. - kacsint rám, én pedig fülig pirulva kapom el a tekintetem. Zavarba hoz, amikor így becézgeti.
- Szeretnék elköltözni, Yoonah.
- Mi? - elhúzódik tőlem - Miért?
- Nem jövök ki túl jól Taehyunggal. - sóhajtok fel gondterhelten.
- Nem jössz ki vele? - összeráncolja a szemöldökét és félrebillenti a fejét - Taehyungot mindenki szereti.
- Kétlem. - szalad ki a számon, de azonnal meg is bánom. Yoonah összepréseli ajkait és frusztráltan kezdi járatni lábait. Ez nála nagyon nem jó jel.
- Taehyung a legédesebb ember a
Földön. Vannak hülye dolgai, de a légynek se tudna ártani.
- A hülye dolgai közé tartozik az is, hogy felviszi magához a pasijait és zeng tőlük az egész lakás?
- Oh. - ennyi hagyja el Yoonah száját, majd erősen elgondolkodik - Jimin fent van nálunk?
- Tessék? Csak ennyi a reakciód? Nem tudtam tőlük tanulni.
- Jungkook. Ez Taetae háza is. Nem mondhatod meg, hogy mit csináljon.
- Tudom. Pontosan ezért akarok elköltözni, ahol csak ketten lehetünk. Csak mi egymásnak és nem zavar minket senki, ahogyan eddig sem. - lépek közelebb hozzá, de ő a fejét rázva eltol magától.
- Ha ennyire zavar az öcsém, akkor menj el. Én viszont boldog vagyok attól, hogy végre itthon van és nem fogok újra távol élni tőle. Ő az ikertestvérem, akivel rengeteg minden köt össze.
- Velem nem köt össze semmi? - kérdezem elhaló hangon, mire Yoonah gondterhelten felsóhajt.
- Nem így értettem, de Taehyung mindenkivel megtalálja a közös hangot. Ha nem vagytok jóban, akkor veled van a probléma. Ha velem akarsz élni, fogadd el, hogy Tae velem együtt jár. Nézz magadba és tanulj meg Taetaevel együtt élni, ha viszont nem megy, akkor egy időre elválnak útjaink.
Tátott szájjal nézem szerelmem, aki enyhén szólva lehordott egy olyan dolog miatt, ami nem az én hibám. Nem mondhatom el neki, hogy mit csinált Tae, mert úgyse hinné el. Elképedve követem tekintetemmel párom, aki magabiztos léptekkel indul meg az autója felé. Ennyit számítok neki? Választás elé állít, mikor nagyon jól tudja, hogy nem vagyok képes nélküle élni. Olyan nehéznek érzem a testem, hogy bármelyik pillanatban összerogyhatnak alattam a lábaim. Yoonah int, hogy szálljak be mellé, de nem akarok. Dühös vagyok rá, amiért fontosabb neki az a ficsúr, mint én.
- Nem jössz? Itt hagylak, ha nem sietsz.
- Menj egyedül. - hátat fordítok neki, majd zsebre dugom a kezem és az ellenkező irányba kezdek sétálni. Gondolkodni akarok.
- Baba! - utánam fut és megragadja a karom - Sajnálom, hogy ennyire rosszul esett, amit mondtam, de ez az igazság.
- Nem érdekel, Yoonah. Hagyj magamra, hadd szedjem össze a gondolataimat.
- Nem, Baba! Nem megyek el nélküled. Figyelj! - elém lép és két kezével közre fogja arcom. Elhúzom a fejemet, de nem hagyja és visszahelyezi két tenyerét ugyanoda, így megadom magam és a szemébe nézek - Adj időt magatoknak. Még csak egy napja találkoztatok, még ismerkednetek kell és hozzászokni a helyzethez. Kérlek, ne hagyd, hogy az első akadálynál tönkremenjen a kapcsolatunk!
- Én csak annyit kértem, hogy költözzünk el, hogy ketten lehessünk. Nekem a szomszéd üres lakás is megfelel, így nem kellene távol lenned tőle.
- Nem fogunk elköltözni. Csak szokjatok egymáshoz. Nekem úgy tűnik, hogy Tae kedvel téged.
- Rosszul látod.
- Nem! Te látod rosszul! Szedd össze magad Jungkook és küzdj értem! Ennyit számítok neked, hogy nem vagy hajlandó egy kicsit is a kedvemre tenni?
- Minden napom arról szól, hogy a te kívánságaidat lesem. Egyelőre te vagy az egyetlen, aki még nem mozgatta meg a kisujját sem értem. Most is csak azt nézed, hogy TE nem akarsz Tae mellől elmenni. Az, hogy én mit szeretnék, még csak fel sem merül.
- Nincs igazad. Gondolj bele, hogy nem láttam őt már két éve! Tegnap kaptam vissza és te ma azt kéred tőlem, hogy újra veszítsem el. Nézz már magadba, Jungkook! - elveszi a kezét rólam és maga mellé ejti - Önző vagy! Mindig is az voltál! Semmi sem szent neked, még a testvéri szeretet sem! Ti vagytok a két legfontosabb személy az életemben és te arra akarsz kényszeríteni, hogy válasszak! Ez nem normális!
Csendben hallgatom bántó szavait, amik megfelelnek egy hatalmas késszúrásnak. Önző vagyok? Én csak kettesben akarok lenni vele. Miért lenne ez önzőség? Egyáltalán nem normális, hogy valaki a testvérével akar élni. Valóban lehet szoros kötelék köztük, hiszen ikrek, ezzel nincs is bajom, de mi lesz, ha gyerekeink lesznek? Akkor is így fogunk élni? Az idilli család abból fog állni, hogy apa, anya, gyerekek, a meleg nagybátyó és az aktuális pasija? Milyen példát fognak látni azok a kicsik? Azt, hogy ez teljesen normális, hiszen a nagybátyjuk is ezt az életformát követi. Arról nem is beszélve, hogy ezt fogják majd hallgatni, amit nekem is kellett? Szánalmas. Viszont nincs választásom. Szeretem Yoonaht és le fogom nyelni ezt a békát. Nem fogok ellent mondani Taehyungnak és akkor nem lesz köztünk konfliktus. Hangosan sóhajtok fel és megadom magam Yoonahnak. Anélkül, hogy válaszolnék indulok meg az autóhoz és foglalok helyet az anyósülésen. Nem fogok ránézni, mert tudom, hogy most elégedett arckifejezése csak jobban felhúzna. Mikor a házhoz érünk, egy szó nélkül lépek be a lakásba, ahol Taehyung és Jimin egy szál alsónadrágban ütyködnek valamit a konyhában. Jimin felsőtestén rengetek csóknyom ékeskedik, feje pedig annyira kielégült, hogy mindjárt elkap a hányinger. Taehyungba kapaszkodva nézi, ahogy a Nagyságos Úr csinál valamit a serpenyőben. Yoonah ellépve mellőlem megy a két jómadárhoz, én viszont levágódom a kanapéra újra a könyvemet bújva.
- Jimin! Olyan rég láttalak!
- Szia, Noona. Szebb vagy, mint valaha. - Jesszus, micsoda nyálgép.
- Ne hízelegj! Úgy sem hiszem el.
- Mindjárt elvonulunk megint a szobába. - szólal meg Taehyung - Csak pihenésképpen bekapunk pár falatot.
- Jól van, Taetae. Melyik albumot játsszam le addig?
- Hm. Talán a két órás lejátszási lista jó lesz.
- Azért fogjátok vissza magatokat, különben rátok nyitok. - Ez nagyon gáz! A párom, akivel már másfél éve együtt élek, buzipárti. Felkötöm magam. Nem vagyok hajlandó végighallgatni a beszélgetést. Feltápászkodom a kanapéról és elhaladva mellettük kiveszem a hűtőből a jéghideg vizet és egy poharat.
- Merre jártál, kölyök? - Taehyung mély hangja miatt összerezzenek. Levágom a kancsót a pultra és magam elé meredve nyugtatom magam. Megígérted magadnak, hogy szót fogadsz, Kook. Legyél jó fiú.
- Gondoltam egyedül hagylak titeket.
- Hiányoltunk, miután kijöttünk a szobából. - egyből rá pillantok, de érzem, hogy az összes vér kimegy az arcomból. Taehyung fölényes vigyorral bámul rám, Jimin pedig végig mérve engem tetőtől talpig harapdálja a száját. Akaratlanul is eszembe jut a kép, ahogy egymáshoz simulnak az ágyban és érzem, hogy kezdek vörösödni.
- Ez kedves. - szűröm ki fogaim közül nehezen a szavakat és elkapom a tekintetem róluk - A szobámban leszek, ha ez érdekel bárkit is. - csípős megjegyzésem után indulok az említett helység felé, hónom alatt a könyvvel, kezemben pedig a pohár vízzel.
Magamra zárom az ajtót, ugyanis nem akarok beszélgetni se Yoonahval, se Taehyunggal, sem pedig azzal a Jimin gyerekkel. A könyvbe bújva hallok meg egy számomra ismeretlen dallamot és megforgatom a szemem. Round two. Még szerencse, hogy Yoonahnak van annyi tapasztalata, hogy már tudja, mivel oldja meg a hangoskodást. Fejemet tenyeremne temetem és igyekszem elfolytani a sírást, ami azóta kerülget, mióta Yoonah nekem rontott. Gyenge vagyok. Egy sebezhető fiú, aki még csak férfinek sem nevezhető. Nem tudok szembeszállni a práommal, inkább a nyakamat behúzva fogadok szót neki, nehogy elhagyjon. Elviselem az idegesítő testvérét és fejet hajtok mindenki előtt, holott egy vezérigazgató fia vagyok. Erre akart megtanítani apám? Szerintem nem. Nagyon elrontott valamit… Ha csak egy kicsit is engedte volna, hogy kiélvezzem a rangomat, most nem lennék ilyen. Biztos vagyok benne, hogy ő a hibás. Mindig is felettem állt, éreztette velem, hogy egy senki vagyok és a munkában is úgy helyezett el, hogy véletlenül se érezzem meg a hatalom ízét. Ez elszomorító. Ha sikerül felülkerekednem ezen a belém nevelt hülye szokáson, talán máshogy fognak állni hozzám az emberek. Az én szavam fog számítani és én fogok irányítani, nem ők engem. Elhatározva magam csukom be a könyvet és megyek ki a szobámból. Megpillantom Yoonaht a tévé előtt, de mielőtt bármit is mondhatna, berángatom őt a hálóba és magunkra zárom az ajtót. Neki lököm őt a falapnak, ami miatt felnyikkan, de nem törődve vele marok rá ajkaira olyan hévvel, ahogyan eddig még nem tettem. Akárhányszor érintettem, mindig romantikus és gyengéd voltam, egyszer sem borult el az agyam, de most annyi minden van a fejemben, hogy képtelen vagyok rendet tenni. Szükségem van a testére ahhoz, hogy kijózanodjak. Esélyt sem adva neki az ellenkezésre nyújtom át nyelvem szájüregébe, hogy megízlelve őt táncba hívjam. Hangosan nyögdécsel bele csókunkba és rámarkol a vállamra. Teljesen hozzá passzírozva magam fogok rá fenekére, mire próbál elhúzódni
- Jungkook, állj le.
- Nem. - válaszolom neki azonnal és birtokba veszem védtelen nyakát, ami miatt ismételten felnyög, én pedig emiatt felbátorodom.
- Mi van veled? Nem szoktál ilyen lenni.
- Most ehhez van kedvem. Zavar? - mélyen nézek barna szemeibe, amik csillognak, ám látom benne azt, hogy nem igazán tetszik neki ez a felállás.
- Nem szeretem a durva szexet, Baba. Azt élvezem, ha kényeztetsz, nem pedig eszközként kezelsz. - meredten bámulok, rá, miközben kezével végig simít arcomon.
- Hát persze. Hisz mindig az van, amit én akarok. Igaz?
- Én… - kezd bele, de beleharap alsó ajkába és elfordítja a fejét - Legyen, de ez lesz az első és utolsó. - Na, most ment el a kedvem az egésztől.
- Hagyjuk. - lépek el mellőle és leülök az ágyra, tenyerembe fektetve arcom.
- Ne haragudj, Baba, de itt vagyok, tessék. - hallom a ruhák susogását, majd megmozdul alattam a matrac, ezért rápillantok. Fehérneműben jön felém négykézláb, biztató mosolyt küldve felém - Ha ez kell ahhoz, hogy elfogadd a jelenlegi helyzetet, akkor megengedem, hogy így kezelj. Utána pedig minden megy a régi kerékvágásban. Jó? Mit szólsz, Baba?
- Nem érted, hogy mit érzek, ugye? - nézek egészen gondterhelten a szemébe. Kérdésemre Yoonah nemlegesen megrázza a fejét - Tudom, hogy az öcséd az első számodra, de értsd meg, hogy nekem elég kellemetlen most a helyzet. Alig ismerem és már az első nap egy ismeretlen fiú mászkál vele együtt a lakásban hiányos ruházatban. Próbálom elfogadni, de nehéz.
- Nem olyan nehéz, mint ahogyan azt gondolod. Taehyung nagyon kedves, mindenkire odafigyel, önzetlen és vidám a mosolya. Ezek mellett könnyen el lehet nézni ezt az egy nagy hibáját. Csak erőltesd meg magad jobban.
- Mit nyerek vele? - emelem el róla tekintetemet, ő pedig felsóhajtva mászik az ölembe, miközben nyakamba karolva hint egy csókot az arcomra. Kezeim automatikusan simulnak derekára.
- Engem. Megpróbálod, ugye? - nagyot sóhajtok és megmarkolom a bugyija szélét. Mindig tudja, hogy mit kell tennie.
- Megpróbálom.
Коментарі