Jimin POV.

- Nem fogunk haladni a játékkal, ha veszekedtek, márpedig innen addig nem megyünk el, amíg én meg nem elégszem. - kijelentésemre Taehyung megforgatja a szemét, Jungkook pedig egy mély levegővétel után megszólal.

- Nem is tudom. - dörzsöli meg a szemét - Milyen volt velem aludni? - tesz fel nekem egy olyan kérdést, amiről tudom, hogy egyáltalán nem érdekli. Legalább hajlandóak folytatni és nekem most ez a fontos.

- Kellemes. - mosolyodok el, miközben végig bátorítóan nézek a szemébe - Rég aludtam úgy, hogy fogják a kezemet, de megnyugtató volt. Ezért sem hiszem, hogy gond, ha továbbra is együtt alszunk. - vonok vállat, Kook pedig megemésztve az előbb mondottakat lassú bólogatással jelzi egyetértését. Az igazat megvallva szívesebben aludnék Taetaevel... - Rendben van. Folytassuk. - nézek egyből Taere, aki érdeklődve figyel engem - Miért vagy ilyen elutasító Jungkookkal?

- Mert irritál a jelenléte. - vágja rá szinte azonnal, én pedig elhúzom a számat.

- Konkrétan?

- A nővéremet fekteti meg, miért kellene, hogy kedveljem?

- Ahj, Tae.. - dörzsölöm meg kicsit a halántékom, miközben oldalra nézve figyelem Kookot, aki csak puffogva oldalra mered. Talán csak az lenne a bajuk, hogy Yoonah a közös pont?

- Kölyök! - szól azonnal Tae, én pedig egyből abbahagyom tevékenységem és érdeklődve nézem a szürke hajút - Meddig akarsz még a nyakamon maradni?

- Amíg Yoonah haza nem jön - mintha Kook szemében egy pillanatra megcsillanna a szomorúság, de hamar el is tűnik.

- Az még hosszú idő... - szólal meg most kicsit halkabban Tae, így tudom, hogy ezt a megjegyzést inkább magának szánta, mintsem nekünk.

- Oké, te jössz, Kook. - nézek rá, szintén bátorító mosollyal az arcomon.

- Taehyung. Mi irritál bennem ennyire téged?

Erre a kérdésre Tae nem annyira aktív, mint az előző körökben. Száját szorosan zárva tartva néz Kookra. Pontosan tudom, hogy gondolkodik, hiszen akkor szokta így összepréselni a ajkait. Vagy a másik opció, hogy nem akarja megosztani velünk az őszinte választ, viszont túl jól ismerem; nem akar veszteni. Még ha egy egyszerű büntetésről van is szó, ő sosem alázkodna meg annyira, hogy más előtt letérdeljen. Ahhoz valami tényleg hatalmas nagy hibát kell vétenie, hogy önszántából megtegye ezt. Szóval csak egy verzió maradt, az pedig az, hogy erősen agyal azon, mit is mondjon.

- Azonnal mondanod kell a választ. - jegyzi meg az egyik apró szabályt Jungkook, mire Tae fintorogni kezd.

- Esetlen vagy.

- Ennyi? - emeli fel egy kicsit a hangját Jungkook - Azért viselkedsz így velem, mert esetlen vagyok? Te vagy a segítőkészség mintaképe.

- Ez két kérdés. - Taehyung nagyon jól tudja terelni a dolgokat... - Jungkook, mondd, miért zavar ennyire a beállítottságom?

- Mert nem normális, amikor két férfi... - itt Kook megakad egy pillanatra és tisztán látszik, ahogy nyel egy nagyot - Csak természetellenes. - vágja rá gyorsan a nem őszinte választ, amit nem hagyhatok szó nélkül.

- Ugye tudod, hogy a játék neve őszinteségi kör? Nem hazudhatsz és nem terelhetsz.

- Nem is hazudtam! - csattan fel Kook.

- De. Az őszinte válaszodat várom. - szól közbe Tae. Jungkook lehajtja a fejét és az ujjait kezdi tördelni, majd megemberelve magát végül eleget tesz a kérésünknek.

- Szerintem fájdalmas lehet, amikor két férfi csinálja... azt.

- Honnan tudod, ha még ki sem próbáltad? - értetlenkedik Tae, olyannyira őszintén és meggondolatlanul mondva ki gondolatait, hogy még én is meglepődöm, ám nem mutathatom ki ezt előttük. Nem mellesleg, a számból vette ki a szavakat...

- Én csak ezt gondolom. Az, aki alul van, biztosan nagy fájdalmaknak van kitéve és ha a partner nem figyel oda kellőképpen, az akár maradandó is lehet. Én pedig magamat ismerve biztosan nem az lennék, aki irányít és maga az egész gondolat ijesztő. - hadarja el gyorsan a kis monológját, ami még inkább döbbentséget vált ki belőlem és Taehyungból is. Ez még több kérdést vet fel bennem...

- Értem. - zárja le ennyivel az egészet Tae. Ráemelve tekintetem észre veszem, hogy ő is a gondolataiba fordult. Vajon mi járhat a fejében most?

- Oké. - kezdek fészkelődni a helyemen, majd kíváncsian dőlök Jungkook felé - Ismét te jössz.

- Min kaptatok össze ennyire Yoongival? - néz Kook egyenesen Taehyungra.

Halkan felszisszenek a kérdés miatt, hiszen jól tudom, hogy ez egy érzékeny téma Tae számára. Mégis honnan tud amúgy Yoongiról? Egyből Taere pillantok, akinek megkeményedik a tekintete állkapcsával együtt, ám most mégis előbb ad választ a feltett kérdésre.

- Lefeküdtem azzal a pasassal, akivel együtt volt. - mondja ki oly könnyedén, mintha ez természetes dolog lenne, viszont pontosan tudom, hogy kemény menet ez számára. Még a táncos estén mesélte el az egész történetet, azt, hogy mi volt Yoohyukkal, hogyan keveredtek össze és azt, hogy neki fogalma sem volt arról, hogy a srác Yoongi partnere. Nem véletlen tört ki a balhé és küldték szabadságra. - Kook - néz egyből a fiatalabbik szemébe Tae, engem mostmár teljesen kizárva a játékból. Nem baj, úgyis ez volt a tervem - Mit álmodtál a szórakozóhelyen? - Jungkook értetlenül bámul vissza rá, ezért folytatja - A nevemet mondogattad.

- A neved? - hül el egyből Kook, majd gyorsan válaszol - Egyáltalán nem emlékszem.

- Nem? - kérdez vissza Tae, de a másik fiú csak nemlegesen ingatja a fejét - Jó, kérdezz.

- Miért fektettél meg egy olyan embert, akinek volt párja?

- Mert nem tudtam, hogy van valakije. - jön azonnal a válasz - Amúgy sem mászok rá olyanra, akinek van kapcsolata!

Taehyung oly' könnyedén ejti ki a szavakat, hogy teljesen egyet tudok érteni vele, sehol sem tudnám megcáfolni, hiszen ismerem. Ő tényleg nem szedne szét önként egy kapcsolatot, mert tudja jól, hogy ez nagy vétek. Ám amint kiejti szavait, egy másodperc alatt mered Kookra hatalmasra nyílt íriszekkel. Csupán egy pillanat volt az egész, de láttam. Mindent láttam! Taehyung mondata után Kook is megfeszült mellettem, s azonnal Tae tekintetét kereste, amit másodperceken belül meg is talált.

Megvagytok!

Összeszűkített szemekkel nézek mindkettejükre, hiszen képtelen vagyok elhinni, azt, amit egy másodperc alatt láttam. Taehyung és Jungkook összeszűrték a levet? Ha ez így van, akkor az elég bizarr. Főleg úgy, hogy Jungkook Yoonahval jár és nem szereti a melegeket. Vagy lehet emiatt van annyira beparázva Kook két férfi együttlététől, mert már elgondolkodott rajta, hogy milyen lenne Taeval? Mibe keveredtem.... Ez azonban még csak feltételezgetés, ezért kénytelen leszek kiszedni belőlük, hogy mi történt. Vagy csak hagyom őket sodródni az árral és úgy is el fogják árulni saját magukat.

- Jimin. - fordul felém Tae, ezzel kirángatva gondolatmenetemből - Az évek alatt volt olyan szex, amit nem élveztél velem? - kérdése eléggé meglepő, hiszen ő nagyon jól tudja, hogy nem volt ilyen. Ez csak azt jelentheti, hogy Kooknak akar bizonyítani.

- Soha. - jelentem ki határozottan és gyorsan, majd Jungkookhoz szegezem a következő kérdésem. Úgy döntök, hogy most már nem köntörfalazok. - Kerültél már bármilyen testi kapcsolatba Taehyunggal? - Kook és Tae egyszerre néznek rám. A fiatalabbik szemei elkerekednek, az idősebb pedig kifejezéstelen arccal mered nem rám, hanem Jungkookra.

- Ez egy elég személyes kérdés... - próbál védekezni Jungkook, de én nem hagyom.

- Tudom, de erre is válaszolnod kell. Igen vagy nem?

- Igen. - hallom meg Tae hangját, ami miatt egyből rápillantok - Jin buliján a Kölyök kihúzott a szarból egy csókkal. De ennyi.

De ennyi? Én azt nem hiszem... Ledöbbentem. Annyira hirtelen ér ez a válasz, hogy fel sem tudom fogni. Amikor ezt a kérdést feltettem, én Jungkook reakciójára voltam kíváncsi, hogy milyen arcot vág akkor, ha belegondol egy hasonló jelenetbe, de az meg sem fordult a fejemben, hogy ők valóban már közelebb kerültek egymáshoz, mint ahogyan a sógorok szoktak. Jungkookra pillantok, akinek szokatlanul vörös színt vesz fel az arca, ez pedig még ezernyi kérdést vet fel. Talán Kook nem is viszolyog annyira a melegektől...

- Te kérdezel. - szólítja fel Tae Jungkookot, aki teljesen belemerülve a gondolataiba bambul előre hosszú másodpercekig, majd úgy szólal meg, hogy tekintetét nem veszi le arról a bizonyos pontról az asztalon.

- Miért nem álltál le, amikor jeleztem? - pár másodperc csend áll be, én pedig elvesztettem a fonalat. A két fiút nézem, akik mostanra már egymásra meredve zártak ki engem teljesen a külvilággal együtt. Nem szólok bele, hogy nem válaszol Tae azonnal, inkább csak megfigyelem a történéseket és egyre biztosabb vagyok abban, hogy nagyon sok dolog bújik meg a háttérben, amiről nekem fogalmam sincs. Hirtelen egy rossz érzés kerít hatalmába, ahogy Tae szikrázó szemeit nézem. Az eddigi közönyösség eltűnt az arcáról Kook irányába és úgy mered rá, mint aki... Féltékeny vagyok.

- Mert nem akartam. - kínos csend áll be hármunk közé. Látom, hogy itt többről van szó, ami nekem fáj. Szeretem Taehyungot, talán mindennél jobban és tudom, hogy nem lehetek számára több legjobb barátnál, akivel néha ágyba bújik. Azért akartam, hogy játsszuk ezt, hogy kibékítsem őket és akkor talán elfelejtik, hogy Jungkookkal aludjak és tudok Tae mellett lenni éjszaka, de ez pont fordítva sült el. Lehajtom a fejem és az ujjaimat kezdem tanulmányozni. Elfogadtam már rég, hogy nem lehet Tae az enyém, mégis rossz első sorból nézni azt, hogy más mennyire el tudja venni az eszét. Az viszont sokkal jobban összetöri a szivem, amikor tanácstalannak és sérültnek látom, most pedig az. Jungkook miatt. És tudom, hogy miért. De vajon ő rájött már? És Kook hajlandó lenne viszonozni Tae érzéseit? És mi lesz Yoonahval? Ez túl bonyolult... - Miért segítettél aznap este? - teszi fel szinte azonnal a kérdést Tae, amit már csak hallok. Képtelen vagyok most rájuk nézni.

- Mert te is segítettél azzal, hogy nem hagytál magamra. Ez az egyik oka.

- Mi a másik?

- Hibáztam akkor éjjel. Ezzel vezekeltem.

Azonnal felvezetem a tekintetemet, úgy mérem végig mind a két fiút. Jungkook bűnbánóan lehajtja a fejét, úgy babrál ujjaival, ahogyan én tettem az előbb. Taehyung értetlen arckifejezéssel figyeli a fiatalabbikat, nekem pedig úgy bukik ki a kérdés a számból, hogy nem gondolkozom. Ma este először.

- Miért kell vezekelned, Kook?

Jungkook pár másodpercig gondolkodik, majd minden előzmény nélkül feláll a helyéről és letérdel. Fejét lehajtva motyog, én pedig megdöbbenek, ma már nem is tudom, hanyadjára.

- Sajnálom, de erre a kérdésre nem válaszolok.

Elképedve nézem a fiút, majd aprót nyelve fogok karjára és húzom fel, hogy talpra álljon. Szemem sarkából Taehyungra nézek, aki mostanra - akár eddig Jungkook - lehajtja fejét, úgy bámulja a lábát, amit a kedvenc piros papucsába bújtatott. Mit nem mondanak el?

- Oké, nem gond. - nézek vissza Jungkookra, aki végül ismét helyet foglal a tejkaramella színű kanapén - Felteszek akkor egy másikat oké? - kérdésemre bólint egyet én pedig kieresztem a hangom - Gondolkoztál már azon, hogy fiúval csináld? - Kook újra bólint, én pedig Taere vezetem a tekintetem.

Taehyung arckifejezésére a legkevésbé se számítottam. Olyannyira ledöbbent fejet vág, hogy még ajkait is résnyire elválasztja egymástól. Szemei mereven Jungkookot fürkészik, miközben egész teste megfeszül.

Fáj.

Miért kell ezt látnom? Miért kell ezt végig néznem, miközben Taehyung pontosan tudja, hogy mit érzek? Miért nekem kell lenni megint a harmadik keréknek?

Hirtelen önti el a testemet a düh, amit a szituáció miatt érzek. Muszáj vagyok megtudni, hogy mi van itt pontosan. Ha tettem miatt Jungkook hevesen ellenkezik, akkor egyértelmű, hogy mi is áll a háttérben, legalább is Kook szemszögéből. Tae pedig akkor fog lebukni, ha úgy reagál tettemre, ahogyan azt én várom.

Egy szempillantás alatt mozdulok, pedig tudom, hogy nem lesz jó vége. Jobb kezemmel megragadom Jungkook vállát. Erősen fogok rá, mire a fiú megszeppent arckifejezéssel mereszti rám szemeit. Magamban még párszor átpörgetem gyorsan a tervem, majd előre hajolva egyenesen Kook ajkaira hajolok. Nagy, dús párnáimmal falni kezdem az övéit, viszont a pillanatnyi fagyás után azonnal ellök magától. Kezét ajkaira tapasztja és riadt tekintettel mered rám.

Pont ahogy gondoltam. Szemeim azonnal Taehyungra siklanak, aki dermedten bámul minket, ám szemében valami nem evilági villan fel.

Nekem ebben a versenyben már nincs esélyem.

Jungkook hirtelen pattan fel ülőhelyéről és kikerülve engem, egyenesen a szobájába rohan, majd nagy hévvel zárja be maga után az ajtót. Tekintetemet még mindig nem veszem le Taeról, aki nem fél kimondani, amit gondol.

- Ez mégis mi volt?

- Kíváncsi voltam. - felelem azonnal, de nem hiszem, hogy Tae értené azt, amit az előbb tettem. Egy apró sóhaj hagyja el ajkaimat, majd teljesen a fiú felé fordulva folytatom - Engem ellökött magától, nem gondolod, hogy ez jelent valamit?

- Nem értem, miről beszélsz.

- Lebuktál.

- Mivan? Miről zagyválsz itt? - rázza meg a fejét, minek következtében kócos haja szeme elé hullik, de hamar kisepri onnan a kósza tincseket.

- Taehyung, te is tudod, hogy nem vagyok hülye. Átlátok rajtatok, bár nem tudom pontosan, hogy mi történt, de túl nyilvánvalóak vagytok.

- Adok egy esélyt, hogy kimagyarázd magad, mielőtt kikelek magamból.

- Tudom, hogy történt kettőtők között valami, amit nem mondtatok el. - nézek mélyen a szemébe, de rezdületlenül állja a tekintetemet - Kook engem ellökött, viszont a játék során azt vettem ki, hogy veled nem ez a helyzet. Ergo, ha te csókolnád meg most, nem tolna el magától.

- Tévedsz.

- Azt hiszed, hazudok? Akkor pedig te tévedsz... - nézek Jungkook szobája felé - Miért nem bizonyosodsz meg róla te magad?

- Nem fogok megbizonyosodni róla, ugyanis én is láttam és nem fogom kihasználni. A testvéremmel jár.

- Egyszer pedig már megcsókoltad. - nézek vissza rá komoran. - És nem dőlök be annak, hogy az csak 'annyi' volt. - kelek fel a kanapéról, majd minden további szó nélkül indulok meg az elszőszoba felé.

Taehyung követ a tekintetével, ám csak akkor jön utánam, amikor már végeztem a cipőm felvételével és kezem már a bejárati ajtó kilincsén pihen.

- Hova mész?

- Nincs rám itt szükség, Tae. - nézek rá apró mosollyal arcomon. Fáj, hogy megjátszom előtte az erős és határozott fiút, pedig legszívesebben elbőgném magam jelen helyzetben.

- Nem mehetsz el! Kivel fog aludni?

- Veled. - húzom fájdalmas mosolyra ajkaimat, majd válaszát meg sem várva lépek ki az ajtón, és egyben Taehyung életéből is.